Az ex-szovjet/ex-VSZ térségen túl a Kalasnyikov-géppuska valamelyik variációja (PK, PKM, PKT, PKP) milliószám van rendszerben szerte a világon. Ezek a fegyverek nem széteső tagú, acéllemezből préselt hevederekbe töltött 7,62×54 mm R lőszerrel üzemelnek.
Az Ukrajna elleni háborúban ezeket a fegyvereket a dróntámadások ellen is értelemszerűen bevetik, objektumvédelmi célra távirányított fegyverállványokról is (ezt az oroszok és az ukránok is alkalmazzák). Azonban ebben az esetben a lőszerkészlet (200 darabos rakasz) nagyon hamar (kb. 20 másodperc folyamatos tüzelés) kifogyhat, és manuálisan, esetleg ellenséges tűz alatt kell cserélni azokat. Az acélheveder ugyanis súlyos, korlátozott hosszot tud a fegyver mechanizmusa elakadásmentesen behúzni, nem elég rugalmas, a géppuska mozgástartománya így korlátozott (ha a rakasz az állványon van, nem a fegyveren), valamint a fegyverből távozó heveder is elakaszthatja a fegyverállványt mozgató mechanizmust.
Ezt megoldandó fejlesztett ki a leningrádi/szentpétervári Szojuz-TM nevű cég egy polikarbonát műanyag, széteső tagú hevedert, mely sokkal kisebb tömegű, a lőszer ellövése után egyszerűen kipotyog a fegyverből, és rugalmassága, kialakítása okán sokkal íveltebben “törhető” meg, a géppuskának a rakaszhoz képest szélesebb mozgástartományt biztosít.
Természetesen a kisebb tömegű és nagyobb megbízhatóságot biztosító műanyag hevederek a klasszikus lövészharcban is érdekesek lehetnek, de jelen gazdasági helyzetben nem valószínű, hogy teljes, vagy akár érdemi részleges váltás lesz erre.
(A NATO-ban a műanyag hevederek sok-sok éve használatban vannak már, pl. a szlovén Arex ezek egyik jelentős gyártója.)
Részletesen, oroszul az új fejlesztésről:
