A lőfegyverhasználattal, tűzharccal járó “megtörtént esetek” jellemzően az USA-ból érkezett “importáruk” – szerencsére nálunk még a TEK munkatársainak is aránylag ritkán kell komoly lőfegyveres ellenállásba ütközniük.
Van azonban egy szakma (hivatás), ahol az utóbbi másfél évszázad folyamán sajnos bőven akadt ilyesmi, ez pedig a hivatásos vadászok, vadőrök kategóriája, akik gyors külső segítségre még ma, a mobiltelefonok, rádió-adóvevők korában sem számíthatnak. A vadorzók pedig gyakran vannak lőfegyverrel, éjjellátóval, számszeríjjal felszerelve, a fatolvajok pedig csapatostul, baltával esnek időnként nekik.
Ezért is hiánypótló Pólik Sándor www.kapszli.hu portálon megjelent alábbi cikke, mely időnként vérfagyasztó, naturális részletekbe menően taglalja a szolgálatteljesítés során elhunyt vadőrök küzdelmes történetét, 1898-tól 2012-ig.
(Ehhez képest azért eléggé szomorú, hogy pár éve pont a hivatásos vadászok pisztolyait is el akarta venni a Belügyminisztérium.)