Zoraki R1 (GG – gumilövedékes gáz-riasztó) – Bővülő lehetőségek
A török Atak Arms Zoraki termékcsaládja a 914 gázpisztolymodellel mutatkozott be Magyarországon, árához képest nagyot sokat nyújtva hamar sikeres is lett. Gázrevolverük, az R1 azonban messze nem mozgatta meg annyira az önvédelmi gáz-riasztó fegyvert keresők fantáziáját. Eddig. Mert 2011 áprilisának közepén megjelent a 10 mm-es gumilövedéket is kilőni képes új változat.
Mert ez másolat
A Zoraki R1 korábban importált csak gáz-riasztó változata kizárólag spiáterdobbal került be Magyarországra, és hiába volt valamivel precízebben elkészítve, mint a másik török cég, a Voltran Viperje, annak acéldobjával nem vehette fel a versenyt presztízsben.
Merthogy egyébként szinte teljesen egyforma a két fegyver ránézésre, nem véletlenül, hiszen mindkét török kompánia a jól bevált Röhm revolvereket koppintotta le szolgaian. A spiáterdobos verziók az RG89N, az acéldobosak pedig az RG69N replikáinak tekinthetőek felépítésüket tekintve.
A választás egyébként igencsak szerencsés, mert az RG89 köztudottan az egyik legjobb gázrevolver-konstrukció, évtizedek óta gyártják, kiforrott és robusztus. Még az érzékelhetően puhább török spiáterből és nagyobb gyártási tűrésekkel is alapvetően jól szokott működni.
Egyébként azért az valahol sajnálatos, hogy a Zoraki, akiknek két teljesen önálló és figyelemreméltó öntöltő gázpisztoly-konstrukciójuk is volt (M914, M906), forgók esetében csak másolatot tudott felmutatni.
Bevált mechanika
Az RG89-hez és a Viperekhez hasonlóan a Zoraki R1 is DA/SA elsütőszerkezetű, ütésátadó karral megoldott passzív ütőszeg-biztosítással ellátott, oldalra kifordítható dobos, módosított S & W-rendszerű dobnyitású gázrevolver.
A dobnyitó tolókát a bal markolatpanel felett találjuk, előre kell tolni a nyitáshoz. A dob hatlövetű, hátulról nézve az óra járásával ellentétesen forog.
A tok, a csőköpeny és az elsütőszerkezet spiáter ezeknél a fegyvereknél, a csőbetét, a tűzfali betét és a komplett dob viszont acélból készült.
A fekete színű fegyverek matt sötétszürke felületkezelést kaptak, mely árnyalatában az RG89-esére hasonlít, a nikkelezettek pedig enyhén pezsgőszín beütésű ?saten?-nek jelölt kivitelűek. A feliratok ? a beütött gyári szám kivételével ? lézergravírozottak, ezek közt találjuk az importőri Keserű-szabadalom számát megjelölő feliratot is.
Miben más a gumilövedékes?
Az R1 ?gázgumis? kivitele esetében a fegyvercsőben nem teljesen átérő akasztólap található, hanem egy, körülbelül 50%-ban, nagyjából felülről benyúló, 3 mm széles acéllemez. Ennek hátsó és első része ferdén kiképzett. A fegyvercső egyébként acél, melyet spiáterköpeny vesz körül, belső átmérője 9 mm. A csak gáz-riasztó kiviteltől eltérően itt nincs menet a csőtorkolatnál a rakétalövő toldatnak, ami sajnálatos. Cserében kifejezetten élethű a csőtorkolat, főként a 4,5″-es verziónál, ahol az akasztó mélyebben fekszik.
A dob már érdekesebb, de aki ismeri a Magnum Defender-M-et, vagy a 2008-as Viper-alapú Viper?08M gáz-riasztó gumilövedékes fegyvereket, azt itt sem éri nagy meglepetés.
Hátulról 9 mm R. Knall riasztópatron tölthető a hatlövetű acéldobba, a töltényűr 17 mm-nél ér véget. Ezután excentrikus, szűkebb furat következik (átömlőfurat), majd jön a gumilövedék befogadására szolgáló 9,5 mm belső átmérőjű lövedéktöltényűr. Ez szemből tölthető értelemszerűen.
10 vagy 12?
A lövedéktöltényűrbe a 10 mm-es lövedéket egy kis kenőzsírral akár kisujjal is könnyedén be lehet nyomni, talán az egyik legkönnyebben tölthető gumiképes gázrevolver ez, amivel eddig összefutottam.
Viszont joggal merül fel a kérdés, hogy ha a szintén RG89/RG69-replika Alfa G030-ba még 12 mm-es is befér, akkor itt miért ne próbálkozzak meg vele.
A betöltés persze ekkor már nem kisujjal, hanem bő zsírral és csavarhúzóval, illetve a G030-hoz való töltővel történt. Csak éppen kb. 2 mm-rel szépen kiemelkedett a dob síkjából a lövedék, így a dobforgatást a csőfar akadályozta volna. A lövedék ?csúcsát” így egy laza késmozdulattal lemetszettem (ezzel még 10%-át sem vesztette el tömegének), és máris 12 mm-essé tettem a gyárilag 10-esnek szánt R1-est.
(Természetesen mielőtt ilyesmire vetemedtem volna, kikértem a gyártó véleményét.)
Ugyanakkor örömömbe üröm is vegyült, hiszen Atatürk leszármazottainak mennyivel egyszerűbb lett volna eleve jól megtervezni a fegyvert, és 2 mm-rel mélyebbre fúrni szemből a dobfuratot. Bőven maradt volna így is elválasztó acél a riasztópatrontól, az excentrikusság miatt meg úgysem lehet felfúrni.
Mondjuk szemből a 6 db levágott 12 mm-essel úgy néz ki az R1, mint valami amerikai vadászrevolver nehéz, széles orrú vadászlövedékkel. Magyarán: nekem tetszik.
Gagyi irányzék
Az egész Zoraki R1 revolver egyébként egészen egyben van, már csak alig reszelősebb és nyersebb, mint a mintaadó német RG89.
Ellenben a nézőkét úgy ahogy van, eltolták. Ahelyett, hogy a várható ballisztikai paramétereknek megfelelően a célgömböt süllyesztették volna, akár egy inzerttel az öntőformába, egy ronda állíthatóirányzék-imitációt berheltek fel a tok tetejére. Az még hagyján, hogy kiáll, zavarhat az előrántásban és bután néz ki, de törik is. Ugyanis hátul oldalra kiáll, és nem fekszik fel a tokon, anyaga pedig spiáter.
Természetesen a Viperből megmaradt hasonló alkatrész szélesebb és hosszabb is, fűrészelni-reszelni kell, és csak az egyik csavarnak lesz jó helyen a furata. Mert a törökök egymás között sem kompatibilisek.
Horpasztás-lukasztás
A Zoraki R1-ből a 2,5″ és a 4,5″ verziókat is sikerült kipróbálnom. Bár ez utóbbi létjogosultságát nem annyira értem. Az RG99 csak 4″, és az alul zárt 4″ pisztolytáskákba sem jó a 4,5″ csőhossz. Ráadásul napi rejtett viselésre csak téli öltözet mellett alkalmas nagyobb mérete és tömege okán. Lakásvédelemre meg vannak 18 mm-es eszközök a gumis műfajban.
A markolatok műanyag ?combat? kialakításúak voltak, sokkal jobban tapadtak, mint a csúszós Viper-markolatok, de az eredeti Röhm-markolatok érdesítését hiányoltam. Fogásra egyébként kényelmesnek mutatkoztak, és a Röhm műanyag- és famarkolatokkal csereszabatosak.
A teszthez legtöbbet a legerősebb ?lila dobozos Lapua? (Schönebeck) 9 mm R Knall riasztópatronból használtam, hogyha van valami hiba, akkor az előjöjjön. Ezenfelül kipróbáltam MFS-Kes és RWS riasztópatronokkal is néhány lövés erejéig a fegyvereket, összesen olyan 80 lövést adtam le. 80%-ban revolverezve, semmilyen akadály vagy elcsettenés sem fordult elő.
A 10 mm-es lövedékekből lőttem el többet, a pihekönnyű tölthetőség okán. Ez sem elhanyagolandó, mert a Lapua riasztóval a rövidebbik csövű fegyver stabilan 480?500 m/s között tudott hitelesített mérőműszerrel mérve. Ami olyan 70 joule. Úgyhogy ezt a töltetet kizárólag téli öltözék mellett javasolnám humán célok ellen használni. MFS-Kes riasztóval mintegy 50 joule a torkolati energia a gyártói adatok szerint, és az is bőven elegendő, pláne, ha 12 mm-essel töltjük.
Az önvédelmi távolságon már szinte túllevőnek mondható 6 méterről végeztem a szórásképtesztet 5?5 lövésekkel. 2,5″-es revolver 10 mm-essel egy 30×25 cm-es területen belülre lőtte a lövedékeket. Ugyanez a megvágott 12 mm-essel nagyobbra nőtt függőlegesen, de csak 1, kissé felfele elszállt lövés miatt. A 4,5″-es esetén viszont az 5-ből 4 lövés tenyérnyi területen belül csapódott be. Végig revolverezve lőttem.
Mivel még 6 méterről is 15-ből 15 lövés mellkasnyi területen csapódott be, több, mint megfelelőnek ítélem a gumival mutatott szórásképeket. Gázzal meg úgyis csak 3 méteren belülről operálunk.
Nagy kutyakajakonzerves dobozra lőve 3 méterről a 2,5″-essel a 10 mm-essel egyik oldalt átütötte, a 12 mm-essel viszont a másik oldalt is ?kidomborította? rendesen. A kisebbik macskaeledeles konzervdobozon viszont már a 10 mm-es lövedék is be- és kimeneti nyílást is hagyott. A 4,5″-es láthatóan nagyobb bemeneti nyílásokat produkált.
2,5′”-es R1-est 12 mm-es lövedékre töltve és vízzel feltöltött literes tejesflakonra lőve azt alsó harmadában széjjelcsapta úgy, hogy nem maradt benne víz egyáltalán. Ugyanakkor a hátoldalán nem volt kimeneti nyílás, ami az emberéletre való veszélyesség alacsony foka fele mutat. Ütés van, átütés nem nagyon.
A sütés elfogadhatónak mondható revolverezve, SA-ban kemény és reszelős, de ez a műfaj nem a pontlövészkedésről szól egyáltalán. Az irányzékkép jó, ha éppen nincs letörve.
Összességében azt mondanám, hogy a 10 mm-es könnyű tölthetősége miatt akár plinkingre is lehet használni valami olcsóbb fajta riasztóval a Zoraki R1-eseket.
(Mozgóképben: www.fegyvervideo.hu)
Törökméz
Az alap, csak gáz-riasztó, spiáterdobos Zoraki R1-esek ára körülbelül 20 ezer forint. Ehhez képest az acéldobos és már gumiképes új ?Keserű Patent? R1-esek valamivel negyvenezer forint alatti árazása borsosnak tűnhet, de a címben is szereplő kibővült lehetőségek finomabbá teszik ezt a török édességet.
A Zoraki R1 két dolgot érdemelne még meg igazán: mélyebb töltényűrt, hogy a 12 mm-es, kedvezőbb traumatikus hatású lövedéket ne kelljen vagdosni, és egy nem letörős-beakadós nézőkét. Akkor lenne igazán kiváló univerzális nem halálos önvédelmi eszköz.
