Az UMAREX cég CO2-os légfegyvereiről, például a Walther CP88-ról, több cikket is közölt a Kaliber. A CP88 megjelenésével egy teljesen új generáció létrejöttét indította el a hobbicélú légfegyverek világában, kidolgozottságával, valósághűségével. Az új CP99 napjaink egyik leglátványosabb pisztolyát, a Walther P99-et másolja alakjában, és emellett olyan új technikai megoldásokat vonultat fel, melyek okán méltán várhatjuk a CP88 sikerének megismétlődését.
Élethű, pár apróság kivételével
A Walther CP99 rendkívül hasonló megjelenésében az eredeti éles pisztolymodellhez, még a fémrészek felületkezelésének színe és a műanyag tok poliamid anyaga is egyezik. A modell alapos ismerőjének kell annak felismeréséhez lenni, hogy egy CO2-os légfegyverrel van dolgunk. A markolat fenekén nem árulkodik otromba becsavarószerkezet, a fesztelenítőgomb, a szánakasztó, a hüvelykivető nyílás, a tárkioldó mind a megszokott helyén van. Tapasztalatom szerint minden fegyverkedvelő ? és sok laikus is ? igazi élvezettel vette kézbe a valódival szinte azonos fogású és tömegű, formás kis légpisztolyt. De mivel semmi nem lehet tökéletes, kis szemlélődés után feltűnik, hogy a szán a ?hüvelykivető nyílás? után, a CP88-nál már megismert módon ketté van vágva. A pisztoly jobb oldalán sajnálatosan hiányzik az eredetin szétszedésre szolgáló kis recézett gomb, illetve a szánon a szánakasztó fennakadását biztosító kis kivágás. Hasonlóan csak a ?vájtszeműek? veszik észre, hogy a hüvelykivető nyílásban a ?csőfar? mélyebben ül, mint a Browning-SIG reteszelésű P99-nél (ettől azonban még könnyen összetéveszthető a hasonló alakú Umarex gázpisztollyal).
A fegyver jobb oldalán van a legdurvább eltérés, a markolat felett ugyanis egy kis biztosítótolóka kapott helyet, mely érzésem szerint teljesen szükségtelen, és megbontja a fegyver megjelenését. A biztosítótolókát előretolva eltűnik a piros pont, ami a tűzkész állapotot jelzi, és az elsütőbillentyűt szétkapcsoljuk az elsütőszerkezet többi részétől, az szabadon mozoghat. Jobb oldalról nézve hiányzik a hüvelyvonó is. A fegyver hátulján pedig nem találjuk az elsütő-szerkezet állapotát jelző kis kiálló rudat, illetve annak nyílását. Ami még elüt az igazitól, az a szán elülső részén, mindkét oldalt levő fehér felirat, ami talán annyiban szándékos, hogy ne lehessen véletlenül összekeverni az éles fegyverrel (a gázpisztollyal való összekeverés ismét felmerül…). Itt kapott helyet a gyártási szám is, nem pedig a műanyag tok elején, alul egy beágyazott fémlapon. A csőtorkolat is csak 4,5 mm űrméretű a 9 mm, vagy .40 helyett, az alatta levő egyszerű csavarfej sem téveszthető össze a P99 helyretoló rugó vezetőrúdjával.
A fegyver fémrészeinek anyaga jórészt cinköntvény, melynek acélnál jóval csekélyebb szilárdsága itt nem okoz gondot, hiszen a szánt nem az éles lőszer elsüléséből származó erő mozgatja. A fesztelenítőgomb és a szánakasztó acéllemezből készült, mint az igazin. A fenti felsorolás természetesen kissé szőrszálhasogató, de összességében elmondható, hogy a Walther CP99 CO2-os légpisztoly a lehetőségekhez mérten szinte tökéletesen visszaadja az eredeti éles pisztoly megjelenését.
Kivehető tár
A legtöbb CO2-os légpisztolyon megszokhattuk, hogy a kezelőszervek teljesen hiányoznak, vagy csak dekorációk, esetleg funkciójuk eltérő a valódi fegyveren tapasztalhatótól. Ennek általában az a magyarázata, hogy szerkezetük értelemszerűen eltérő az éles fegyverétől, ez a CP99 esetében sincs másképp, a kezelőszervek mégis dicséretesen közel ugyanazokkal a funkciókkal bírnak, mint az éles fegyveren. A legnagyobb újdonság, hogy a kétkezes, lefele nyomandó tárkioldó megnyomásakor egy igazi tár ugrik ki a fegyverből, nem pedig a markolathéj lepattintásával kell a töltést megoldani, mint például az elődmodell CP88-on. A tár tartalmazza a 12 grammos szén-dioxid patront, annak becsavaró szerkezetét, és a teljes szelepszerkezetet is. Ennek a megoldásnak több előnye is van, egyrészt ezeknek a fegyvereknek, bár az UMAREX-gyártmányoké a konkurenciánál sokkal tartósabb, gyenge pontja a szelep meghibásodása. A cserélhető szeleptárral ennek ?javítása? gyorsan megoldható, természetesen nem olcsón, hiszen a németországi ára ennek 66 márka, tehát mintegy 10 ezer forint. A cserélhető tár miatt (meglévő póttár esetén) gyorsan folytathatjuk a lőgyakorlatot a patron kiürülésekor, illetve segítségével gyakorolhatjuk a tárcsere műveletét. A kivehető tár a biztonságot is szolgálja, hiszen annak kivételével a fegyver
tökéletesen lőképtelenné tehető, míg a hasonló légpisztolyok a patron kifogyásáig gyakorlatilag nem üríthetők teljesen.
A patron becsavarása a gyár által ?Dreh-fix? néven szabadalmaztatott tárba, valamivel bonyolultabb, mint megszokhattuk. Először is a tárfeneket balra fordítjuk, az OPEN felirat irányába, majd betesszük a 12 grammos, légfegyverbe való szén-dioxid patront. A tárfenék felett található rézszínű csavart jó erősen addig csavarjuk, ameddig bírjuk, lehetőleg minél jobban hozzászorítva a patront a szelep tömítéséhez. Ezután a tárfenék visszafordításával a POWER felirat irányába lukasztjuk ki a patront. Ennek a megoldásnak van egy olyan hátránya, hogy a kivett tár fenekét erősen odaütve valamihez könnyen kinyílhat, és az egész patron tartalma elszökik. (Fagyási sérülések veszélye.) Fegyverbe berakott tárnál a térfenék elfordulását a markolat alsó nyúlványa gátolja meg.
A tár kivehetőségének van még egy nagyon is kézzelfogható előnye, mégpedig az, hogy kivétele után nyugodtan lehet üresen csattogtatni a fegyvert, nem fogjuk koptatni a szelepet, ezzel növelve annak élettartamát. Nem véletlenül írtam azt, hogy a tárkioldó lenyomásakor a ?tár kiugrik?, hiszen ez is a valósághűséget szolgálja, és ennek érdekében egy külön rugós kivetőtolókát is beépítettek a markolatba, hiszen a valódinál a tár kiejtését végző adogatórugó itt természetesen hiányzik. Az ilyen apróságokra való ügyelés emeli ezt a légpisztolyt a kategóriája fölé. A tár teste egyébként vastag, üvegszál erősítésű műanyagból van, melyhez a szelepszerkezet két acéltengellyel van rögzítve.
Revolverszerkezet és forgótár
Még a patront tartalmazó tár behelyezés előtt célszerű a lövedékeket is betölteni a fegyverbe. Mivel a Walther CP99 ? a többi öntöltő pisztoly alakú UMAREX légfegyverhez hasonlóan ? valójában egy revolver szerkezetét tartalmazza, egy forgótárat kell megtöltenünk. Ez a forgótár fémből készült, 8-lövetű, és szerencsére csereszabatos a CP88 esetében, illetve a többi UMAREX légpisztolynál használtakkal. A forgótár kivételéhez a pisztoly szánakasztóját kell lenyomni, mire a szán elülső fele előreugrik kb. másfél centimétert, szabaddá téve a tárat. A szán elülső részét a cső alatt levő csavar kicsavarása után lehet levenni. Ekkor láthatóvá válik a tokon a szán elejét megvezető két vezetőléc, illetve a ?helyretoló rugó? és vezetője, mely ez esetben nem helyre tol, hanem a kinyitásért felelős. A ?szán? elülső részének belülről való áttanulmányozásából kiderül, hogy az szinte üres, és a kb. 4″ hosszúságú, huzagolt csövet egy két félből álló keret tartja a helyén. Ehhez a kerethez csatlakozik alulról az acélból készült fix dobtengely. Forgódob töltésekor arra célszerű ügyelni, hogy a lövedék szorosan üljön a furatokban, ne lógjon ki hátrafele, mert az könnyen a fegyver elakadását okozhatja. Arra is érdemes figyelni, hogy a forgódobot a forgatókoszorúval hátrafele, és ne fordítva töltsük be. A jó irányt az jelzi, ha a dob vastagabb fele néz hátrafele. A forgódobba bármilyen konstrukciójú, 4,5 mm-es légfegyverlövedéket betölthetünk, ha az 6,5 mm-nél rövidebb. Arra azért érdemes ügyelni, hogy acélból készült gömblövedék használatát mellőzzük, hiszen az kikoptathatja a cső sekély légfegyver-huzagolását.
Húzd hátra a szánt!
A CP99 legérdekesebb tulajdonsága, hogy a korábbi Umarex légfegyverekétől eltérően a szán hátulsó része nem a tokkal egybeépített fix darab, hanem hátra lehet húzni, mint egy igazi fegyveren, ezzel mintegy a csőre töltést gyakorolva (bár a hátrahúzási út mindössze 15 mm). A szán hátrahúzásakor megfeszítjük a szán alatt elrejtett kakast is, ezzel az elsütőszerkezetet single action üzemmódba hozva. ?Milyen kakast? A P99 ütőszeges elsütésű!? ? kiálthatnak fel sokan ezeket a sorokat olvasva. Valóban, az éles Walther P99 pisztoly ütőszegtípusú (striker) sütéssel van ellátva, azonban a CP99 tervezésekor nem ennek, hanem a P99 alakú ? egyébként nem túl jó minőségű ? gázpisztolynak a szerkezetéből indultak ki, az pedig az éles pisztolyt formázó szánja alatt valójában egy nagyon is hagyományos kakasos szerkezetet rejt.
A kakas ilyen, szánnal felhúzott állapotában egy lövést adhatunk le könynyen, mindössze 8 mm úton, és 12 newton erővel (legalábbis a gyári ismertető szerint, tapasztalataim szerint inkább olyan 20 newton körül lehet). A következő lövéseket, ha nem húzzuk fel ismét a szánt, akkor revolverező (double action) üzemmódban adhatjuk le 14,5 mm billentyű úthosszon, illetve 35 newton erővel. Ha a szánt előzetesen felhúztuk, de mégsem akarunk lövést leadni, akkor a szán tetején levő fesztelenítő gombbal lefeszteleníthetjük az elsütőszerkezetet és újra revolverezve lőhetünk. A fesztelenítő teljesen ugyanott van, és ugyanolyan erővel stb. működtethető, mint az eredeti éles pisztolyon, ami hatalmasat emel a CP99 valósághűségén, illetve gyakorlóeszközként történő felhasználhatóságán.
Gyakorlati tapasztalatok
A Walther CP99-t kézbe fogva feltűnik az eredetivel azonos alakú markolat kiváló ergonómiai kialakítása, ezt ráadásul az eredetivel megegyező módon saját igényeinkhez szabhatjuk. A markolat hátsó része ugyanis egy külön alkatrész, mely cserélhető (a fegyver szállítódobozában található nagyobb méretű betéttel), így nekünk megfelelővel használhatjuk a pisztolyt (nekem a kisebb méretű feküdt jobban). A markolatbetét cseréjéhez ki kell tolni a markolat alján levő acélrudat, erre akár egy tollbetétet is sikerrel használhatunk. A csere előtt célszerű kivenni a tárat, mert különben a tárat kilökő tolóka, illetve rugója messze repülhet. A légpisztoly szén-dioxid patronnal való feltöltésekor kiderült egy kisebb hiányosság. Ha nem csavarjuk be a patron-előfeszítő kis tányért megfelelően, akkor nyomás alá helyezéskor, vagy az első 1?2 lövés leadásakor könnyedén lefújhat az egész patron. A ?megfelelő? becsavaráshoz pedig elég erős kéz szükséges, mivel a tányér apró recézése alig engedi a megforgatást. Jobb lett volna, ha valamilyen nagyobb felületet biztosítanak ehhez (mellesleg ez azért kizárja, hogy például gyerekek vagy hölgyek hosszú körömmel használni tudják a CP99-et).
A légpisztoly kezelőszervei nagyszerűen működtek, a szán első része azonnal kinyílt, illetve csukódott a szánakasztó működtetésekor, egyáltalán nem kellett erőltetni, vagy kézzel rásegíteni, mint a CP88 esetében az néha tapasztalható. A lövészet során a légpisztoly rendkívül pontosnak bizonyult, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy csöve mindössze 4″ hosszúságú, és irányzóvonala is csekély, egy egyszerű csőletörős légpisztolyé ennek általában legalább a másfélszerese, duplája szokott lenni. 6 méterről mind revolverezve, mind single action üzemmódban gyakorlatilag összefüggő szakadást okozott lőlapon a 8 lövés. 10 méter már a maximális lőtávot szokta jelenteni ebben a fegyverkategóriában, ennek ellenére a Walther CP99 nagyszerűen teljesített, 8-lövéses sorozatokat single action üzemmódban lőve, a szóráskör 2,5 cm átmérőjű volt, leszámítva egy-egy ? emberi hibából ? elszállt lövést, mellyel a szórás kb. 4 cm-re nőtt. Ugyancsak szabad kézből lőve ? revolverezve ? a 8 lövésem egy 5?6 centis körbe csapódott be. Valószínűleg optimális körülmények, például befogóállvány, feltámasztott fegyver esetében ennél jóval pontosabban adható le a lövés. (A teszt során egyszerű kommersz, nem versenyminőségű légfegyverlövedéket használtunk.)
A fegyver sütése kellemesnek mondható ebben kategóriában, és szinte teljesen azonos az éles fegyver elsütő-szerkezeténél tapasztalhatóakkal. A revolverezés kellemesen lágy, a normál lövés pedig könnyű, de nagyon hátul van, és előtte biztonsági okból van egy aránylag hosszú holtjáték. Az elsütőbillentyű alakjában és anyagában (műanyag) is követi az éles pisztolyét, így érezhető a műanyag tokos fegyverekre jellemző ?műanyag súrlódik műanyagon? érzés. A Walther CP99 torkolati sebessége 110?120 m/s, ami ebben a fegyverkategóriában átlagosnak tekinthető, de sokkal erősebb, mint például a hazánkban elég elterjedtnek tekinthető, csőletörős cseh Tex légpisztolyé. A CP99 torkolati energiája messze 7,5 J alatt van, így nem minősül lőfegyvernek, tehát tartásához semmiféle engedély nem kell, használni magánterületen, a biztonsági szabályok betartásával, szabadon lehet. A CP99 egy 12 grammos CO2-patronból 80?90 lövést tud leadni, ebből az első 50?60 tekinthető közel azonos sebességűnek, azután gyorsan csökkeni kezd a gáznyomás, illetve emiatt a torkolati sebesség és a lövedékek becsapódási pontja is vándorol.
A CP99 kezelőszerveinek használata során ugyanaz a két dolog jelentett problémát, mint az éles pisztoly esetében, mégpedig a lefele nyomással (mutatóujjal) aktiválható tárkioldó, melyhez hosszabb távon lehet csak hozzászokni olyanoknak, akik szinte mindig nyomógombbal kioldható táras öntöltő pisztolyokat használnak. A másik pedig a fesztelenítőgomb, mely olyan magasan van, hogy csak két kézzel, vagy fogásváltással lehet elérni. Ezek persze egy légfegyver esetén teljesen irrelevánsak, vagy tekinthetjük úgy, hogy olyan pontos a másolat, hogy a mintaként szolgáló éles fegyver hibáit is lemásolták. Az élestől eltérő kezelőszerv viszont a biztosítótolóka, melynek véletlenül bebiztosított állásban hagyása többször megtréfált, már a fegyver meghibásodására is gyanakodtunk miatta. Állítólag bizonyos országok importjogszabályai miatt került elhelyezésre, de, hogy sok haszna, és műszakilag értelme nincs, az bizonyos.
A pontlövészet során egy érdekes jelenségre is fény derült, több CP99 példányt kipróbálva, több lövő kezéből, mindegyiknek gyárilag balra hordott az irányzéka 10 méteren legalább 3?5 centit. A légpisztoly irányzékelemei egyszerű műanyag öntvények (tehát sajnos nem tartósak), viszont a hátsó irányzék oldalban könnyen arrébb nyomható, így korrigálható volt a ?gyárilag beépített? eltérés. A műanyag irányzékok előnyére szolgál viszont, hogy alakjuk miatt jól lehet velük célozni, noha hiányoznak az éles modellen meglevő fehér színű irányzójelek. Az ehhez hasonló ?félautomata? szén-dioxidos légpisztolyokkal természetesen nem a pontlövészet az igazi szórakozás, hanem sok kicsi céltárgy gyors tüzeléssel való eltalálása, feldöntése, vagyis ? amerikai kifejezéssel élve ? a plinking, melyben kiemelkedően jó a CP99, hiszen valódi pisztolynak megfelelő súlyeloszlása, kiváló markolata miatt ösztönösen célozva igen pontosan és élvezetesen lehet vele lőni. A fegyver valósághűségét jól példázza, hogy a vele való lövészet megkezdése előtt mindenki a fülvédőjéért nyúlt, majd a kis csattanásokat meghallva csalódottan vette le azt.
Mint említettem, a Walther CP99 légpisztoly modern alakja, látványos megjelenése sok, fegyverekkel egyáltalán nem foglalkozó embert is megragadott, és örömmel kipróbálták. Talán az ilyen, ártalmatlan és szórakoztató hobbifegyverek elterjedése is segíthet eloszlatni a fegyvereket, fegyvertartást övező negatív, előítéletes hozzáállást.
Típusváltozatok, árak
Magyarországon egyenlőre csak a képeken látható fekete színű alapkivitel kapható. Németországban megvásárolható a nikkelezett szánnal szerelt modell is (kb. 20%-os felárral), illetve a csúcsmodellnek számító CP99 Trophy, mely egy piros pont elektrooptikai irányzékkal van felszerelve. Ennek a változatnak az ára csaknem a duplája az alapkivitelének, de természetesen az irányzék, illetve a felrögzítésére szolgáló tartó külön, utólag is megvásárolható. Ez utóbbi az éles fegyverrel megegyező, a tok elején levő sínekre kerül rögzítésre, ahol elhelyezhetünk egyéb optikát is (elemlámpát, lézerirányzékot stb.). 2000 második felében várható a 6″ csőhosszúságú Competition modell megjelenése, ami annál is érdekesebb, mert ilyen verzió az éles fegyverből sincs még. Ennek a 6″ modellnek a befogadására is alkalmas a CP99 nagyon igényes, nagyméretű szállítókofferje, ahol a Competition modellnek megfelelő kivágás már megvan a szivacsbélésben. A dobozban kap helyet egy videokazetta is, mely (német nyelven) a fegyver használatát, illetve a vele végzett, légpisztolyos szituációs lövészetet mutatja be. Ez utóbbi egyre népszerűbb hobbi Németországban, hiszen semmiféle engedély nem kell a fegyverekhez, illetve komolyabb lőtérre (golyófogókra) sincsen szükség hozzá, mégis elég jól lehet az igazi I.P.S.C.-t gyakorolni.
A CP99 az efféle versenyzésre, lőgyakorlatokra igen megfelelő, olcsón működtethető légfegyver, hiszen egy lövés költsége 2?3 forint között van, ami miatt a legolcsóbban használható szobai gyakorlóeszköz, egy ezresből addig lőhetünk, ameddig ?el nem fárad az ujjunk?. Kiválóan alkalmas azoknak is, akiknek éles Walther P99, vagy ilyen alakú gáz-riasztó pisztolya van, hiszen könnyen, olcsón begyakorolhatják a fegyverkezelési fogásokat. Megjelenése miatt akár dísztárgynak is kiváló, emellett a sokféle, igen valósághű kezelőszerv miatt a fegyvereket kedvelő ember órákig el tud vele ?játszadozni? üres állapotban is. Az új Walther CP99 ára nem olcsó, közel 50 ezer forint, azonban ha ezt a jóval kisebb tudású, kevésbé élethű CP88 45?48 ezres árához hasonlítjuk, akkor feltétlenül érdemesebb e mellett dönteni. Az már most kétségtelen, hogy sokkal többet fognak a légpisztolyból eladni, mint az éles P99-ből valaha is.
A Walther internetes oldala:
http://www.carl-walther.com
Technikai adatok – Walther CP99
kaliber: 4,5 mm
hossz: 180 mm
csőhossz: 4 inch
magasság: 135 mm
üres tömeg: 740 g
tömeg töltve: kb. 800 g
tárkapacitás: 8 db
Vass Gábor