VÉLEMÉNYCIKK – Nem lesz vigasz?
Sokáig kellett várjak, míg eloszlik az intellektuális lőporfüst a Las Vegas-i tömeggyilkosság majd a Texas-i templomi vérengzés után, forró fejjel és szellemi revolvercsövek között azonban nehezen lehetett volna megmagyarázni kedves olvasóinknak, miért nem fog semmi sem változni az amerikai polgári lőfegyvertartás körül. Még két ilyen mészárlás után és bármilyen jövőbeni, ennél is teátrálisabb mészárlás előtt.
Talán onnan érdemes elkezdeni az amerikai polgári lőfegyvertartás ethoszát, hogy a magyar népen kívül ma talán az amerikai az egyetlen, amelyben még töretlenül buzog a „’48-as”, „’56-os” hevületű szabadságszeretet, izzik a harci szellem, a jut érvényre a praktikusság, a gyakorlatiasság és működik a józan paraszti ész. Nem is gondolnák, mennyire egy rugóra jár az agyunk.
Ők úgy viszonyulnak a fegyverükhöz, mint mi az alábbiakhoz.
Ugye az nem kérdés, hogy mit jelent egy magyar embernek a disznóvágás, a mákoskalács, a vasárnapi tyúkhúsleves-rántott hús-krumplipüré-savanyú uborka-nagyfröccs kombó, a pálinkaivás, a kokárdaviselés. Anyámnál a konyhakő tisztasága vasárnap délután. A „mi lesz az ebéd?”, kvázi-vallásos jellege sem lehet vita tárgya magyar földön. A „mindenkinek van vadász rokona, aki szokott nekünk hozni vadat” válasza is egyértelmű. A „voltam katona (fiatalabb korosztály: voltam már lőni, tetszett és ekkor akkor megyünk még a haverokkal)” válasz is adott.
Na pontosan így szeretik az átlag amerikaiak a fegyvereiket.
Ez egy olyan ország, ahol a modern népballadákat megéneklő country zenészek több millió lemezt adnak el olyan dalokkal, mint pl. Trace Adkins az Arlingtoni nemzeti sírkertről (kérem olvassák el himnusz értékű szöveget és hallgassák meg a szívszorítóan gyönyörű dallamot) https://www.youtube.com/watch?v=2USbTqRst8A
Vagy Toby Keith: American Soldier fejezi ki ezt az érzést, ami Lincoln elnök óta megmondja, kiből lehet elnök az USA-ban és kiből nem. Íme, az angol szöveg:
“American Soldier”
I’m just trying to be a father,
Raise a daughter and a son,
Be a lover to their mother,
Everything to everyone.
Up and at ’em bright and early,
I’m all business in my suit,
Yeah, I’m dressed up for success from my head down to my boots,
I don’t do it for the money, there’s bills that I can’t pay,
I don’t do it for the glory, I just do it anyway,
Providing for our future’s my responsibility,
Yeah I’m real good under pressure, being all that I can be,
I can’t call in sick on Mondays when the weekend’s been too strong,
I just work straight through the holidays,
Sometimes all night long.
You can bet that I stand ready when the wolf growls at the door.
Hey, I’m solid, hey, I’m steady, hey, I’m true down to the core.
And I will always do my duty, no matter what the price.
I’ve counted up the cost, I know the sacrifice.
Oh, and I don’t want to die for you,
But if dying’s asked of me,
I’ll bear that cross with honor,
‘Cause freedom don’t come free.
hevenyészett fordításomban:
„Csak megpróbálok apa lenni, felnevelni egy lányt és egy fiút, szeretni a feleségem, mindenkinek lenni valami. Korán kelni frissen, öltönyben üzletre készen, Igen tetőtől talpig a sikerhez öltözve.
Nem a pénzért csinálom, mert vannak befizetetlen csekkjeim. Nem a dicsőségért csinálom, amúgy is megtenném. Megteszem, ami az én dolgom a jövőnkért. Igen, jól bírom a terhelést, minden leszek ami csak lehetek és nem jelentek beteget hétfőn, ha kemény volt a hétvége, bár átdolgozom a szabadságomat, néha az egész éjszakát is.”
és most jön a lényeg:
„Lefogadhatod, hogy készen állok, amikor a farkas az ajtónál morog, Kemény vagyok, állhatatos, és igaz legbensőmig, És mindig teljesíteni fogom a kötelességem, bármi legyen is az ára, Kiszámoltam a költségét, tudom hogy mit áldozok, Én nem akarok meghalni érted, de ha azt kérik, hogy haljak meg, Viselni fogom ezt a keresztet is méltósággal
Mert a szabadságnak ára van”. (ez angolul hangzik egyedül, mert a Freedom is not for free fordulat lefordíthatatlan). Nem mellesleg ez a mondat van felvésve Washingtonban a koreai háború síremlékére is.
Aki szeretné ezek után megnézni a Youtube-on:
https://www.youtube.com/watch?v=DWrMeBR8W-c
Tehát visszakanyarodva az eredeti problémához, ahogy én látom, ma Amerikában két dolog között kellene összhangot teremteni. Egyrészt van egy nagyon mélyen gyökerező hazafias szabadságérzés a többségi társadalomban ami nem a keleti és nyugati part kevert népessége). Másrészt van egy mindenhol jelenlévő, hollywoodi eredetű erőszak kultusz az elektronikus tömeg médiában, liberális film iparban. És sajnos Amerika tényleg a lehetőségek országa, legyen szó jó vagy gonosz dolgokról egyaránt, jófiúkról vagy az aberrált elmebetegekről. Nagyon nehéz lesz a tömegmédiában kialakítani (újraalkotni) a választóvonalat a valóság és a filmek között, ahogy ezt a nagypapám tette, amikor pityeregtem a Négy páncélos és a kutya c. lengyel tévésorozat azon jelenetén, amikor megsebesül a kutya. Örök érvényű mondata így hangzott: Ne sírj kislányom, ez csak film!
Tudatosítani kellene a mai médiában a nézővel, hogy ez csak film. Ma ezzel ellentétben a valóság és a képzelet szánt szándékú elmosását figyelhetjük meg, sőt egy virtuális valóság kiépülésének vagyunk a tanúi. Nehéz lesz ez a küzdelem, de nem reménytelen. A felismerés szerencsére már megtörtént.
Én arra számítok, hogy valami egész praktikus megoldást fognak találni. Nem fogják az automata lőfegyvereket betiltani. Ma is szigorú engedélyhez kötött a tartásuk, és meglepődnének a kedves olvasók, hogy még régi kommunista magyar rendőrségi háttér környezettanulmánynál is körültekintőbb!
Náluk ugyanis működik a mindenhol kiírt jelmondat:”If you see something, say something.” ami nagyjából úgy fordítható magyarra, hogy „Ha gyanúsat lát, éljen a gyanúperrel” …és szóljon egy zsarunak. Onnantól már annak a rendőrnek a felelőssége, hogy mit kezd vele. Legyen is az.
(Vagy ha éppen történik a baj, akkor annak eszkalációját – láthattuk Sutherland Springsben – mi tudja megakadályozni a legeredményesebben: egy jófiú, egy fegyveres polgár, egy bátor hazafi a saját, legális fegyverével.)
Fegyverneki Jusztícia
