Umarex Walther P22, SIGARMS Hammerli X-ESSE – Hobbipisztolyok
Fegyverjogilag (is) korlátolt kis banánköztársaságunkban szinte felfoghatatlan dolog, ha nem komoly versenyzésre készül egy kis kaliberű pisztoly. Pedig a világ boldogabb országaiban ezeket elsősorban játszani, szórakozni veszik. A leginkább hobbicélra készült, és az utóbbi néhány évben megjelent ilyen modellek közül két illusztris képviselőt, a német Umarex Walther P22 Target változatát és a Hammerli X-Esse alapkivitelét vizsgálja összehasonlító tesztünk.
Fő piac: az USA
Az ilyen jellegű, nem elsősorban élversenyzőknek szánt, sportos hobbi-huszonkettesek fő felvevőpiaca természetesen az Egyesült Államok. Ott ugyanis sokkalta (nagyságrendekkel) több hobbilövő van, mint ahányan a klasszikus, hivatalos szabályok szerinti versenyeket űzik. Azt is szokták volt mondani, hogy Amerika igazi nemzeti lövészsportja a plinking.
Arról se feledkezzünk meg, hogy haladó hagyományként rengeteg szülő vesz 8?12 éves gyermekének első fegyvernek valami nem túl drága kis kaliberű ?sport?-pisztolyt. Olcsó a lőszer, nem rúg nagyot hátra, és addig is elvan a kölök a lőtéren, amíg a fater belövi a legújabb .460 Magnumot?
Korábban ezt a piaci szegmenst egyértelműen szinte uralta a Ruger Mark II, azonban egyre több és izgalmasabb külsejű konkurens jelent meg, mint a Smith and Wesson M22, a Beretta U22 Neos és ide sorolható a Hammerli X-Esse is, melynek ottani márkaneve SIG Trailside.
A legutóbbi évek trendje, hogy a hobbi .22 LR-ek nagy kaliberű közismert önvédelmi vagy szolgálati pisztolyok zsugorított, leegyszerűsített ?replikái?, ezen a piacon robbantott a P22-vel az Umarex, majd tavaly a SIGARMS is bemutatta a P226-utánérzés Mosquitót.
A másik tipikus alkalmazási területe ezeknek az ?informális? pisztolyoknak a ?trail gun? vagy ?kit gun? felhasználás. Amikor a természetjáró/vadász fölcsatol egy ilyen pisztolyt az oldalára, behajít egy ?brick? (500 db) lőszert a hátizsákba, és ha adódik valami apróvad, dúvad vagy agresszív kétlábú kártevő, akkor használja, esetleg egy elhagyatott völgyben plinkingel vele.
Ebből a szemszögből érdemes tehát vizsgálni tesztünk alanyait, nem lehet őket összevetni sportfegyverként akárcsak egy MCM-mel, mert abból a versenyből nem jöhetnek ki győztesen.
Változatok két témára
A Walther P22-t immár rendkívül jól ismerjük, mint gáz-riasztó fegyvert, hiszen azok megszerzésének és tartásának felszabadítása után kisebb hegynyi mennyiség kelt el belőle fegyverboltjainkban. Az éles P22 alapváltozata pontosan úgy néz ki, mint a gázpisztoly (létezik fekete festett és nikkelezett szánnal), míg a tesztünkben szereplő Target (vicces!) változat 5″-es csövének szánon túlnyúló részét egy spiáterből öntött, üreges kompenzátorimitáció (mely valójában csősúly) alkotja. A két éles változat között a cső szabadon cserélhető, készletben is árulják.
A Hammerli X-Esse (avagy SIGARMS Trailside) esetében is főként a csőhosszban van a differencia, a standard (tesztelt) változta 4,5″-es, a Target 6″-es csövet és kissé nagyobb markolatot kapott, míg a Competition a hosszú csőhöz ergonomikus műanyag markolatot és vaskosabb, fém csősúlyt is nyújt.
Szabad tömegzárasok
Mindkét hobbipisztoly a kis töltényteljesítményből adódóan természetesen szabad, reteszeletlen tömegzáras. Lövés közben mindkettőnek merev a csöve. A cső a Hammerlinél a tokkal egy anyagból van, nem szerelhető ki, míg a Walthernél igen, erről lásd később.
Szerkezeti anyagként a Hammerli X-Esse acélból készült, jól láthatóan fémfröccsöntési eljárással (jól látszanak az öntőformából leválasztás nyomai), míg a műanyag tokos P22 szánja, zárbetétje és belső tokja spiáter.
Az X-Esse elsütőszerkezete csak
single action (triggerstoppos műanyag elsütőbillentyű), belső kakasos (kívülről nem húzható fel) kialakítással. A P22 revolverező (DA/SA) elsütőszerkezetű, az elsütőszerkezet eltér a gáz-riasztó fegyverétől, mert a tesztpéldányon acélból volt (én már láttam acélbetétes spiáterkakasos éleset is). Örömteli, hogy a kakasnak van egy biztonsági helyzete, ekkor lehet kibiztosítva, csőre töltve, tűzkészen is hordani, ami a gázpisztoly fájó hiányossága. Nem, nem csereszabatos a két elsütőszerkezet (avagy: barkácsolókedvű gázpisztoly-tulajdonosok kíméljenek)!
Amiben viszont gyengébb az éles P22 elsütőszerkezete a gázénál az a kakasrugó, mely itt csak egy drótból hajtogatott kis valami, míg a gáz P22-nél egy húzásra terhelt csavarrugó.
Kezelőszervek
kompromisszumokkal
A P22 biztosítója kétkezes, lefele fordítva biztosít, de nincs fesztelenítés. A P22 rendelkezik még tárbiztosítással (kivett tárral nem sül el a fegyver), és gyerekzárral is ? meg kellett szerezni az importpontszámokat az USA-ba bevitelhez.
A P22-esen van passzív ütőszeg-biztosítás, azonban a megszokottakkal ellentétben nem benyomott, hanem kiengedett helyzetében blokkol a reteszelődugócska. A P22 szánjának hüvelykivető nyílás mögötti felső részén van egy kis bevágás, melyen keresztül ? elméletileg ? ellenőrizhetjük, hogy
van-e lőszer a csőben. Ehhez viszont több, mint ideális fényviszonyok szükségeltetnek. Az, hogy ugyanezen kémlelőnyílás megvan a gáz P22 szánján is, fényes bizonyítéka annak, hogy ugyanazt a fődarabot használják, csak más a zárbetét.
A Hammerli jobbkezes szánbiztosítója ellentétesen működik a P22-ével, felfele fordítva tűzkész, lefele fordítva biztosít, természetesen ennek sincs fesztelenítési funkciója.
Mindkét pisztolyon bal oldalt elhelyezett külső szánakasztó kar van. A Hammerlin azonban a markolat felső, kiszélesedő íve miatt sem ezt, sem a biztosítót nem lehet elérni alapos fogásváltás nélkül, ami komoly ergonómiai hiba.
A tárkioldó az X-Essen nyomógombos (jobbkezes), míg a P22-ön a lefele nyomandó kétkezes karocska.
Ergonómiához tartozik még, hogy a P22-markolat hátsó része cserélhető, 1 db nagyobb panel van a pisztoly dobozában. Sokat persze ez sem növel a markolat kerületén, mondjuk 8 évesről 14 évesre emeli azt az életkort, ahol kényelmes a megfogás. A Hammerli markolathéjait lecsavarozva felfedezhetjük, hogy a tok sokkalta rövidebb, mint az azt körülölelő tömör lágy műanyag panelek.
Az irányzékok mindkét fegyveren aránylag nagy méretűek, az X-Essen egy olasz LPA alacsony profilú, oldalban és magasságban állítható nézőke (alumínium) található. A P22-n műanyag irányzékelemek, inkább szolgálati/önvédelmi fegyvereken jellemző 3 fehér pont konfigurációban. A nézőke oldalban állítható, míg a célgömb esetében különböző magasságúakat lehet cserélgetni. A P22 esetében igen nagy rés van a nézőke két oldalsó része alatt. A Hammerli csövének felső részét sínszerűre alakították ki, ide például red dot rögzíthető, míg a P22 tok elején levő szereléksínje tölti be ugyanezt a szerepet.
Pilickacső, féloldalas helyretoló rugó és társaik
A részleges szétszerelés előtt természetesen a töltetlenség ellenőrzése az első. Itt szembesülünk a tárakkal. A P22 kulturált megjelenésű acéllemez tárja gusztusos, és azonnal látszik, hogy ugyanazon a gépen készült, mint a gázpisztolyé. A Hammerli tárjáról meg az a benyomás támad, hogy egy kínai játékpisztolygyár leselejtezett fröccsöntőgépéből eshetett ki. Ez a ránézésre is törékenynek tűnő műanyag tár a pisztoly leggyengébb pontja, egyszerűen nem is értem, hogy lehet ilyent berakni egy Made in Switzerland feliratú termékbe. Vagy a Swatch-mintát követik? A Patek Phillipe mondjuk szimpatikusabb…
A Hammerli részleges szétszerelése a Walther PP-ét követi, lehúzott sátorvas mellett ütközésig hátra kell húzni a szánt és hátul felemelni. Persze, hogy le tudjuk húzni, előbb a csőtorkolat alatt levő műanyag csősúlyelemet kell leszedni (csavarjának oldása után). Ebbe az üreges csősúlytartóba lehet igény szerint fémdarabokat pakolni, vagy az egészet lecserélni egy fémegységgel.
A P22-nél szintén a csősúly-imitációtól kell megszabadulni, ami mace-rásabb feladat, mert nem elég a két alsó nagy csavart kioperálni a fegyverhez adott nagyobbik imbuszkulccsal, hanem a kisebbik imbuszkulccsal a célgömb mögött levő kicsiny hernyócsavart is el kell távolítani.
A sátorvas felett levő mindkét oldalon meglevő kis recézett műanyag panelt lehúzva itt is hátrahúzhatjuk ütközésig a szánt, majd felemelhetjük és előre lehúzhatjuk. A helyretoló rugó és rúdja a cső alatt van.
A P22-ből kiszerelhető a cső. Ehhez a csőtorkolat körül levő kis anyát kell lecsavarozni, majd lehúzni a külső csőburkolatot, és hátrafele kitolhatjuk a csövet. Itt ismét szívéhez kap az ember, mert az éles pisztoly valódi csöve alig több, mint 1 mm falvastagsággal bír. Végül is, ha esetleg duguláskor szétrobban, akkor a külső csőburkolat (acél) megfogja, de nem megnyugtató érzés tudatában lenni.
A Hammerli esetében furcsa látvány a bal oldalon elhelyezkedő helyretoló rugó és vezetőrúdja, melynek a szánban megfelelő kiképzése van, hogy ne csúszkálhasson el oldalirányban.
Kevés akadállyal
A kis huszonkettesekkel több mint 200 lövést adtunk le röpke másfél óra leforgása alatt, ami a kategóriából adódóan nem okozott nagy lukat a pénztárcánkban. A teszt során semmiféle tisztítást vagy szétszedést nem ejtettünk meg.
Ötféle lőszert használtunk: CCI/Blazer standard sebességű, Nike-Fiocchi 350 m/s (puskacsőből mért gyári érték), Remington Thunderbolt, nagy sebességű, Remington Cyclone HP, nagy sebességű, Remington Yellow Jacket HP, nagy sebességű.
A vártakkal ellentétben meglepően megbízhatónak bizonyult mindkét jószág. A Hammerli X-Essénél egyetlen csőre töltési vagy kivetési hiba sem következett be, viszont a Remington Thunderbolt-lőszerek közül 2?3 elcsettenés is történt, de ez vélhetően a lőszer hibája, mert akárhogy forgattuk be a peremet, sokadszorra sem sültek el. A Walther P22-vel úgy homogén módon mindenfajta lőszerből volt 1?2 elcsettenés, de ezek közül több második próbálkozásra elment. Ez az alacsonyabb szintű gyújtási megbízhatóság sajnos úgy általában sajátja a peremgyújtású lőszereknek.
Ami viszont kellemetlen jelenség, hogy a P22 esetében az elcsettent lőszert nem lehetett üríteni a töltényűrből a szán hátrahúzásával, mert a hüvelyvonó karom egyszerűen átugorja a hüvelyperemet. Ilyenkor jön elő a tisztítóvesszővel szemből kitolás, vagy ?a bicska hegye a perem alá, és kipöcköl? című játék.
A P22 egyetlen kivetési akadályt produkált (Yellow Jacket), de az alapos volt, mert a hüvelykivető nyílásban hosszában befeszült hüvely még megengedte a tárból következő lőszer félig csőre töltését, beakadását.
Összességében mindössze ennyi hiba ekkora számú lövésre ebben a hobbifegyver-kategóriában kifejezetten jobb eredmény, mint amire számítottam.
Egészen élvezetes játék
A lövészet terén két pisztoly komfortszintje között óriási különbség mutatkozott a svájci versenyző javára. De talán pontosan így is akarták azt a tervezőik. A P22 ugyanis egyértelműen a 8?12 éves amerikai kissrácok játékának készült, az ő kézméretüket alapul véve. Egy normál felnőtt férfi kezét figyelembe véve nagyjából 2 centivel messzebb kellene lenni az elsütőbillentyűnek
single action állásban a toktól, mint ahol van. Így ugyanis csak kisebb bűvészmutatványok segítségével lehetett a pontlövészethez szükséges utolsó ujjpercet elhelyezni az elsütőbillentyűre (és ezen a felszerelhető csere-markolatpanel sem sokat segítene).
A kifejezetten hadipisztolyos kemény sütés sem véletlen, hiszen azért nem cél egy ilyen eszköznél, hogy erősebb ránézésre elsüljön.
A Hammerlinek sokkal lágyabb, sokkal sportpisztolyosabb a sütése, markolata pedig egészen ergonomikus, de ne feledjük ez azért nem ?vérbeli? sportpisztoly a szó klasszikus értelmében. De azért ha összeszedjük magunkat, akkor várhatunk eredményeket is.
A Hammerlivel 1?2 tucat bemelegítő lövés után a Remington Cyclone-
lőszert alkalmazva (két kézzel fogva a pisztolyt) 25 méterről a szokásos 8-a pontlövő lőlapra 177 kört tudtam öszszehozni, ami szerintem részemről szűz fegyvernél nem rossz eredmény.
A P22-nél komoly koncentrálás és homlokráncolások közepette sikerült 20 lövésből 19-et a célfeketében tartani ? bár korántsem bírom elképzelni, hogy egy tipikus jenki vásárló valaha is ilyen messzire lőjön vele.
Egy kézzel bátortalanul próbálkozva a Hammerlivel sikerült feketében tartani a lövéseket, a P22-vel inkább locsolásnak tűnt a lőeredményem. A P22 esetében a kemény sütés és a hátul levő billentyű miatt minduntalan bólogatni kezdett a pisztoly.
Maga a cső egyébként biztosan pontos a P22-nél is, mert 10 méterről revolverezve 10 lövésből könnyedén lőttem 5 centinél kisebb szórást (pedig a revolverezése sem éppen istenkirály).
Apropó revolverezés. A csőre töltés után be kell biztosítani a P22-t, majd utána leengedni kézzel a kakast. Csak ebben a sorrendben, fordítva véletlenül se! A típusnál NE revolverezzünk soha rá üresen a biztosítóra, mert tapasztalatok szerint néhány üres csattintás után viszszafordulhat kibiztosított helyzetbe, és ilyenkor lövés következhet be!
A hátrarúgásérzés a Hammerli
X-Esse esetében a megszokott kiskaliberű sportpisztolyos döccenés volt, viszont a relatíve rövid csőből a nagy sebességű lőszerek gyönyörű torkolattüzet és kellemes dörejt is produkáltak. A P22 könnyű műanyag tokja okán sokkal erősebb volt a hátrarúgás érzése, szinte már olyan, mintha egy 7,65 mm Browning kaliberű pisztollyal lőne az ember. Persze kellemetlennek ez sem mondható, csak nagy a kontraszt a két fegyver között.
A tesztelés legjobb része (és egyben ez zabálta legjobban a lőszert), amikor az igazi felhasználási célt, a tét nélküli, szórakoztató hobbilövészetet lefolytattuk. Itt aztán domborítottak az eszközök.
8?10 méterről egy-egy tízes tár ?beletolása? a célfeketébe kb. 3?4 másodperc alatt kicsit sem volt feladat egyik pisztolykával sem. A kisebb-nagyobb fémcélok és műanyag borulós célok pedig csak dőltek össze-vissza, noha a kétkilós vaslap felborításához azért néha kettőnél is több találatot kellett elhelyezni. A teszt végére a P22 csősúly-imitációja jelentősen lötyögött oldalirányban, pedig lövészet előtt szorítottam meg mindhárom csavarját. Ami azért gond, mert ezen van a célgömb.
Csak itt nem játékok
Az USA-ban a P22 kb. 250 dollárba kerül, míg a Hammerli X-Esse (mint SIGARMS Trailside) kb. 320 USD-t kóstál, itthon ennek körülbelül duplájáért juthat hozzájuk az ember.
Azonban amíg csak kisregény formájában lehet megírni a sportfegyver tartási engedélyhez vezető út stációit, addig a kifejezetten csak hobbicélú fegyvereknek nem igazán lesz piaca minálunk.
www.carl-walther.de, www.hammerli.ch
Vass Gábor
