TOP3 Őrjítő dolog a fegyveriparban
Azt gondolná az ember, hogy a fegyvereknél, mint minden műszaki eszköznél – melyből ráadásul gyors egymásutánban jönnek ki az új modellek – a dühítő, használóik életét megkeserítő hibákat gyorsan eliminálják. De ez nagyon nem így van. Következzék egy csokor olyan őrjítő dolog, melyek évtizedekig nem tudtak/tudnak elmúlni a fegyverek generációiról.
- Használhatatlan markolatok (revolvereken)
A Smith and Wesson meg a Colt, mint a világ legnagyobb revolvergyártói a huszadik század során (az utolsó másfél évtizedtől eltekintve) szinte csak használhatatlan, élő ember kezébe nem illő markolatokkal látta el gyárilag fegyvereit. Holott a fegyver uralásában, de még a gyors előrántásában is ez az “interfész” talán a legfontosabb, lényegesebb talán mint egy jó sütés!
A revolvermarkolatok többsége a 20. században kemény fából volt, de nem csak hátrarúgáselnyelés nem volt, hanem kifejezetten csúszósra lakkozták őket, hogy jól nézzenek ki! Ezen túlmenően azonban az alakjuk is problémás volt, hiszen többségüknél hiányzott a sátorvas és a tok közti kitöltés, így a lövő mutatóujja kifacsarodva ért el csak az elsütőbillentyűhöz. A keskeny és a tenyérben rosszul megtámaszkodó markolathéjak okán meg revolverezés közben az egész fegyver oldalra elfordult.
Nem véletlen, hogy míg a pöffeszkedő nagy gyártókról lepergett a kritika, addig az aftermarket piacon kis kiegészítő-gyártók szépen megszedték magukat, lásd Tyler Grip Adapter, vagy a Hogue és Pachmayr markolatgyártók.
Ennek korszaknak szerencsére már vége – az 1990-es évektől a Smith and Wesson már pont a fenti gyártóktól vásárolta a fegyvereihez járó alap markolatokat.
- Láthatatlanul apró irányzékok
Ha a kényelmes markolat fontos a biztos találathoz, akkor – legalábbis néhány méteren túl – az legalább ennyire fontos, hogy lássuk az irányzékokat, hogy legyen mit rendezni. Ehhez képest ismét csak a 20. század túlnyomó részében a szolgálati és önvédelmi pisztolyok gyártói olyan aprócska nézőkét és célgömböt biggyesztettek a fegyvereikre, melyeket fényes nappal, tökéletes látási viszonyok közepette, lőtéri nyugalomban is csak hunyorogva lehet látni és precízen rendezni a legjobb szemű lövőknek is. Gyors tüzelésre, ráduplázás közbeni célzásra tökéletesen alkalmatlanok.
Ez a jelenség, mint egy pestisjárvány gyakorlatilag nemzetiségtől/világrendtől függetlenül sújtotta a világ fegyvergyártóit. Egy Colt M1911 gyári alap irányzékai ugyanolyan borzalmasak, mint egy P08-é vagy Walther PP-é, vagy egy szovjet Makarové. Igaz a németek a P38-cal már előreléptek, de az igazi váltásra a tervezői fejekben nagyjából az 1970-es évek végéig, vagy még inkább az 1980-as évekig kellett várni.
3. Kétkezesség hiánya ott, ahol semmibe sem került volna
A lakosság 8-15%-a sorolható dominánsan a bal kezét használók közé. Logikus lenne tehát, hogy mivel önálló, kifejezetten balkezes párját elkészíteni és gyártásba venni nem gazdaságos a legtöbb fegyvernél, akkor nosza csináljuk amely kezelőszervet lehet kétkezesre, vagy átszerelhetőre.
Ehhez képest még a világ egyik legnagyobb pisztolygyártójánál is egészen 2017-ig tartott a teljesen kétkezes modell megjelenése (és az már az 5. generáció volt). Pedig műszakilag egy elsőéves gépészhallgató 4 perc alatt megtervezte volna.
De igazán sokkoló az, amikor semmiféle áttervezés, nagyobb új alkatrész nem is kéne, még sincs meg a kétkezes kezelőszerv. Mert csak. Sőt, mintha ott lett volna korábban, csak eltüntették volna! Mire is gondolok, vegyünk néhány igazán irritáló példát: M16/M4/AR-15 gépkarabélyokon/öntöltő puskákon a biztosító (tűzváltó) tengelye szépen ki van vezetve jobb oldalon is, csak éppen nincsen azon az oldalon meg a kar, amivel mozgatni lehetne. Sőt, és ez igazán várforraló: a biztosítótengelyen gyakran ott a helyzetjelző bemarás és a tokon az adott pozíciónak megfelelő feliratok, csak éppen a bal kéz hüvelykujjának nincs mit elforgatni.
De pontosan hasonló hibákat látunk a hosszú évekig gyártott Beretta 92S, vagy S&W 1st Gen öntöltők esetében: ott a biztosító-fesztelenítő kar kivezetése balkezesnek, csak “elfelejtettek” rátenni egy kart! De amíg az említett pisztolygyártók ezeken már az 1980-as években felülemelkedtek, addig bizony az átlagos amerikai lövészkatona még 2019-ben is csak jobbkezes biztosítójú M4-essel megy a harcba.
Vass Gábor
