Olyan ez, mint a hagyma, büdös is, néha szottyant is, mégis szükségünk van rá ahhoz, hogy amit főzünk, valóban finom legyen. Márpedig a magyar konyha egyik fontos összetevője a hagyma. Ilyen a lőkiképzés és a lőkészség fontossága azok számára, akiknek a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy munkavégzési céllal lőfegyvert viseljenek.
Egy online, kizárólag vagyonvédelemmel foglalkozó magazin által adott lehetőségként tettem fel a kérdést dr. Fialka György-nek a Személy- és Vagyonvédelmi Szakmai Kamara elnökének arról, hogy miért nincs a sem a hatályos fegyvertörvényben, sem a vagyonvédelmi törvényben meghatározva, hogy milyen lőkészséget kell a személy- és vagyonőröknek felmutatniuk a törvény által előírt éves 4 kötelező lövészeten. Sajnos nem kaptam értékelhető választ. Emiatt született meg ezen cikk, amely nem csak a személy- és vagyonőrökkel fog foglalkozni, hanem minden olyan polgári szervezettel, akik számára a hatályos törvények lőfegyverviselést tesznek lehetővé.
Jogi háttér – polgári biztonsági cégek
A 2004. évi XXIV. törvény a lőfegyverekről és lőszerekről 2. §-ának 43. a következő mondja a lőfegyvertartási célokról:
„ az önvédelem, a munkavégzés, a filmgyártás, a céllövészet, az oktatás, a sportlövészet, a személy- és vagyonvédelem, valamint a vadászat;”.
A 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet a fegyverekről és lőszerekről 35. § a következőket tartalmazza:
„A szervezet vezetője köteles
a) gondoskodni a lőfegyver használatára jogosult alkalmazottak rendszeres, de évente legalább négy alkalommal történő lőkiképzéséről, valamint
b) az a) pont szerinti lőkiképzésen való részvételt igazoló dokumentumot kiállítani és a kiállításától számított nyolc napon belül a lőfegyvertartási engedélyt megadó hatóságnak megküldeni.”
A 2005. évi CXXXIII. törvény a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól 27. § a következőt tartalmazza:
„A személy- és vagyonőr a feladata ellátása során vegyi eszközt (gázsprayt), gumibotot, őrkutyát, valamint – az erre vonatkozó jogszabályok rendelkezései szerint – lőfegyvert tarthat magánál és azokat csak jogos védelmi helyzetben, illetve végszükség esetén alkalmazhatja.”
Bármennyire is meglepő, de nincs semmilyen más jellegű jogszabályi kötelezettség, ami ebből a szempontból vizsgálandó lenne. Jól látszódik, hogy sem a hatályos fegyvertörvény sem a személy- és vagyonőrök tevékenységét befolyásoló törvény nem tartalmaz rendelkezéseket arról, hogy a személy- és vagyonőröknek milyen kötelező jellegű feladatokat kell, végrehajtaniuk az évenkénti 4 alkalommal végrehajtandó lőkiképzésen. Arról sincs bennük szó, hogy milyen gyakorlati tudást kell felmutatniuk ezeken a lőkiképzéseken.
(Érdekes adalékként megjegyezhető, hogy a lőkiképzés bizony történhet (kellene, hogy történjen) simunition vagy airsoft fegyverekkel is, realisztikus force-on-force tréning keretében. De a rendőrhatóság ezt nem fogja elfogadni, csak a lőtéri igazolást. Mert csak.)
Kivétel az FBÖ!
Kivételt képeznek a fentiek alól az úgynevezett Fegyveres Biztonsági Őrségek – ezek azonban inkább félkatonai jellegű, a polgári Fegyvertörvény hatálya alá nem eső, államilag létrehozott szervezetek. A rájuk vonatkozó vizsgakövetelményeket a 27/1998. (VI. 10.) BM rendelet a fegyveres biztonsági őrség Működési és Szolgálati Szabályzatának kiadásáról szabályozza.
Tudni kell, hogy a Fegyveres Biztonsági Őr vizsga 2 évente megismételendő, lövészetet pedig évente egyszer kötelező vizsgálni. (18. § (1) a) lő készség ellenőrzése évente a 74. § (5) bekezdésének b) és c) pontja szerinti lövészet végrehajtásával;)
„74. § (5) A gyakorlati vizsga szakanyaga és időtartama:
a) önvédelmi ismeretek tárgykörből 3 meghatározott gyakorlat bemutatása. A vizsga időtartama: 10 perc/fő;
b) pisztoly lőgyakorlat: a tűzparancsot követően 20 mp alatt egy 20 m-re lévő anatómiai szembefutó célra 4 lövés, majd tárcsere után egy 10 m-re lévő anatómiai szembefutó célra 3 lövés végrehajtása. A testhelyzetet a vizsgázó szabadon megválaszthatja;
c) géppisztoly lőgyakorlat: a tűzparancsot követően 30 mp alatt egy 50 m-re lévő anatómiai szembefutó célra, egy 30 m-re és egy 20 m-re lévő anatómiai szembefutó célra – két tárba tárazott 5-5 lőszerrel – 10 egyes lövés tárcserével történő végrehajtása. A testhelyzetet a vizsgázó szabadon megválaszthatja.”
Ugyan ez a BM rendelet tartalmazza a gyakorlati vizsga „kiértékelését” is.
„75. § (1) Az elméleti írásbeli vizsgát „megfelelt” vagy „elégtelen” minősítéssel kell értékelni. „Elégtelen” a feladatlap megoldása, ha a kérdések több mint 50%-ára a vizsgázó nem adott helyes választ, illetve valamelyik témakörből egy kérdést sem tudott helyesen megválaszolni.
(2) A gyakorlati vizsgán:
– „megfelelt” az önvédelmi vizsga értékelése, ha a jelölt legalább két gyakorlatot helyesen mutat be,
– „megfelelt” a lőgyakorlat értékelése – mindkét fegyverre vonatkozóan -, ha valamennyi célban van legalább egy találat és a célok – életfontosságú szerveket jelképező – piros mezőiben nincs találat.
(3) Az összesített értékelés szerint „megfelelt” a vizsgázó, ha mindhárom részvizsga értékelése „megfelelt”.
(4) Javítóvizsgát egy hónapos pótfelkészülést követően az „elégtelen” minősítést kapott vizsgarészekből kell tenni.”
Joggal teszi fel az olvasó a kérdést, hogy a kiemelt biztonsági kockázatú létesítmények őrzői (ilyenek például az ország kritikus infrastruktúrája, erőművek, víztisztító telepek, stb.) miért nem találhatják el az anatómiai lőlap piros mezőjét? Azért mert szintén ez a BM rendelet tartalmazza a következő részt is:
„44. § (3) A lövést lehetőleg lábra, ha pedig a támadó kezében a támadásra távolból is felhasználható eszköz van, kézre kell irányítani. A lőfegyverhasználat további alkalmazásának helye nincs, ha az célját elérte.”
Jól látszódik tehát, hogy a Belügyminisztérium szinte egy az egyben átmásolta a Rendőrség szolgálati szabályzatát. Hozzá kell tennünk, hogy a Fegyveres Biztonsági Őrségek nagy része a korábbi Munkásőrségek fegyvereit örökölte meg, tehát fegyverzetük nagyban hasonló a rendőreink és katonáink fegyverzetéhez. Nagyon gyakori típusok a FÉG P9R, a PA-63 karabélyként pedig jellemzően az AMD-65, géppisztolyként gyakran KGP-9 van rendszeresítve.
Ezekkel, pláne stressz alatt eléggé esélytelen lenne kéz- vagy láblövésekkel bohóckodni. Különösen esélytelen ez 30-50 méterről mondjuk egy lőfegyveres terrorista ellen. Aki ezt a követelményrendszert, az erre való kiképzést kitalálta, az halálra ítélte az őrszemélyzetet. Meg esetleg még párezer embert, ha mondjuk egy vízmű megmérgezése, vagy egy nagyon környezetszennyező ipari létesítmény felrobbantása lenne a támadók célja. Nyilván a fegyverfóbiás, évtizedek óta elavult gondolkodást erőltető jogalkotónak ez tökmindegy.
További szervezetek
Viszont ha már a 1997. évi CLIX. törvény-ben kalandozunk, akkor ne feledkezzünk meg az ebben a törvényben felsorolt további szervezetekről sem.
II. Fejezet A természetvédelmi őrszolgálat
„13. § (3) A természetvédelmi őr szolgálati maroklőfegyver tartására jogosult, amelyet egyenruhás szolgálatban nyíltan viselhet.”
A mezőőr
„22. § (3) A mezőőr sörétes vadászlőfegyverrel, a rendőrségnél rendszeresített könnygázszóró palackkal, valamint formaruhával való ellátásáról a fenntartó gondoskodik.
(4) Ha a lőfegyvertartási engedélyt szolgálati célból adták ki és a mezőőr foglalkoztatása megszűnt, az engedélyt a rendőrség visszavonja.”
A szorgos jogalkotó kezek a „2012. évi CXX. törvény az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról” című jogszabályban is elrejtettek egy paragrafust, ami idevág:
„13. A kényszerítő eszközök és a szolgálati lőfegyver birtoklásának szabályai
21. § (2) A település közigazgatási területének belterületnek nem minősülő, elsősorban mezőgazdasági, erdőművelési célra szolgáló részén, szolgálati feladatainak ellátása során nyíltan viselve
a) a mezőőr, valamint a hegyőr, a halászati őr – jogszabályban meghatározott közegészségügyi okból, a légiközlekedés biztonsága, valamint az okszerű mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében meghatározott állatok riasztása, elejtése, gyérítése, és állományának szabályozása érdekében – sörétes lőfegyvert,
b) az erdészeti hatóság rendészeti feladatokat ellátó tagja, az rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet, a rendészeti feladatokat ellátó jogosult erdészeti szakszemélyzet, természetvédelmi őr önvédelmi célból, a hivatásos vadász – nagyvad utánkeresése során a kegyelemlövéshez – maroklőfegyvert,
c) a hivatásos vadász – a sérült vagy sebzett nagyvad elejtése érdekében – vadászlőfegyvert
tarthat magánál.”
Elvárások és valós képességek nélkül
Foglaljuk tehát össze a fenti katyvaszt. Azt, hogy a megnevezések nem egységesek a hazai jogalkotásban már-már megszokhattuk.
Természetvédelmi őr – maroklőfegyver
Mezőőr – sörétes vadászlőfegyver
Hegyőr – sörétes lőfegyver
Halászati őr (halőr) – sörétes lőfegyver
Hivatásos vadász – kegyelemlövéshez: maroklőfegyver, nagyvad utánkereséséhez: vadászlőfegyver
Mivel a korábban már idézett 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet a fegyverekről és lőszerekről 35. §-a véleményem szerint minden olyan POLGÁRI (tehát az FBÖ kivétel) szervezetre vonatkozik mely lőfegyvertartásra jogosult ezért jogilag az évenkénti 4 kötelező jellegű lőkiképzés a fentebb felsorolt szakmákban foglalkoztatottakra is vonatkozik.
Elvétve, de előfordulnak fényképek, videók egy-egy ilyen lőkiképzésről, ilyen például a YouTube-on a karcagiloter.hu által feltöltött „Természetvédelmi Őrszolgálat lőkészség fenntartó gyakorlata” (https://www.youtube.com/watch?v=_GaMqXcng0g), a videóban 5 lövés leadása után, tárcsere, majd pedig szintén 5 lövés leadása történik. Akik megnézték a videók láthatják, hogy a lövő részéről hiányzik a valós képesség. A fegyver kitolása után fogást vált és csőre tölt, pedig ezek az értékes másodpercek ez egy valós önvédelmi szituációban akár az önvédekező életét is jelenthetik.
A legutoljára nyilvánosságra hozott hazai fegyver statisztika alapján (http://www.kaliberinfo.hu/nap-kepe/rendorsegi-fegyverstatisztika-es-a-szomoru-valosag) mintegy 7000 munkavégzési célú fegyverre van kiadva engedély, az, hogy ebből milyen szakma milyen arányban osztozik érdekes kérdés. Ráadásul a statisztika valószínűleg szándékosan torzítva is lett, hiszen a természetes személyeknél lévő fegyverekhez sorolták a munkavégzési célú fegyvereket, holott egy a személy- és vagyonvédelmi cégek nagy része, KFT ami jogi személyiséggel rendelkező vállalkozás, illetve az különböző önkormányzati alkalmazottak sem a saját, hanem az önkormányzat (vagy az önkormányzat tulajdonában lévő cég alkalmazottai.)
Az egyértelmű, hogy a jelenleg hatályos törvényi háttér semmilyen valós lőkészséget nem határoz meg azok számára akik napi szinten munkavégzési céllal viselik a lő fegyvereiket. A kérdés, hogy ez így jó-e bárki számára…
Juhász Ákos
