Skorpiócsípés – – Félautomata Z61 Skorpion
A cseh VZ61 Skorpion géppisztoly mindig is az egzotikumok közé tartozott, mifelénk leginkább bűnözők és terroristák kelléktárában tudtuk elképzelni. Egy ideje azonban sorozatlövésre alkalmatlan polgári változatai is megjelentek, elsősorban hobbifegyvernek. Ezek mára eljutottak Magyarországra is, és élvezettel teszteltük is őket.
Csehszlovák alkotás
A csehszlovák (cseh) fegyvergyártás mindig is világhírű volt, ellentétben a magyarral, melyben Frommer Rudolfon kívül nem nagyon volt említésre méltó az utóbbi 150 évben. A Skorpió-géppisztoly is világhírnévre tett szert, persze nem elsősorban harcászati-technikai jellemzőinek kiemelkedő voltával.
Az 1950-es években kezdődött fejlesztés egy közel pisztolyméretű sorozatlövő fegyver kialakítását célozta, melyet nem első vonalbeli harcoló alakulatok tagjai hordhatnának maroklőfegyver helyett. Ez az utóbbi két-három évtizedben a nyugati világban PDW (Personal Defence Weapon)-koncepció néven lett ismert, és talán a HK MP7-en kívül még egyetlen minimálisan sikeres fegyvert sem produkált. (Az MP5K eredetileg nem PDW-nek készült, és sokkal korábbi születésű.)
A csehek tehát ebben is előfutárok voltak, mert a Skorpiót már 1961-ben rendszerbe állították “Samopal Vzor 61” (61-es mintájú géppisztoly) név alatt.
A csehszlovák hadiipar többi termékéhez hasonlóan széles körben exportálták, elsősorban a szocialista, valamint a “baráti fejlődő/arab” országokba került tömegesen. Magyarán a csehszlovák semtex robbanóanyag mellé ideális kiegészítő volt a terroristák számára.
A fegyvert licenc alapján a jugoszlávok is gyártották, rendszeresítették, aminek köszönhetően az 1990-es évek polgárháborújában minden oldal bevetette, és minden környező ország alvilága könnyedén hozzájutott. Nem is kell messzebb menni, Magda Marinko és a móri mészárosok is ilyen fegyvert használtak, de számos alvilági leszámolásnál is kézenfekvő volt a Skorpió.
Természetesen a kevésbé médiafelkapott rendvédelmi felhasználást is érdemes megemlítenünk, annak idején az 1980-as években éledező magyar rendőrségi különleges egységek ilyen géppisztolyt is alkalmaztak – jobb híján.
A rendszerváltás után a cseh CZ próbálkozott a nemzetközi nem polgári piacon a nagyobb kaliberű Skorpiókkal megjelenni, de ezekre nem volt komoly igény. A pisztolytöltényt tüzelő sorozatlövő fegyverek ideje jórészt leáldozott, illetve a HK MP5-nél olcsóbbat lehet ugyan csinálni, de jobbat nem.
Lőszerek és piacok
A kaliberválasztás kifejezetten érdekes, de akkoriban még nem volt annyira furcsa a kicsiny 7,65 mm Browning (.32 ACP) lőszer alkalmazása, hiszen rengeteg európai ország rendőri célra ilyet használt. A csehszlovák VZ50 és VZ70 pisztolyok is ezt tüzelték – igaz, hogy az akkori hadipisztoly, a VZ52 viszont a 7,62×25 mm-es TT-lőszert, így a logika valahol megbicsaklik.
Viszont a pirinyó lőszer előnye, hogy könnyen hangtompítható, kicsi tárba is sok fér belőle, és az egész fegyver tényleg alig nagyobb és nehezebb, mint egy megtermettebb hadipisztoly.
Az 1980-as években áttértek a csehszlovák néphadseregben is a
9×18 mm Makarov pisztolylőszerre, a VZ82 Skorpion ezt tüzelte, majd exportra szánva született meg a VZ83 9 mm Luger kaliberben jellegzetes, egyenes szekrénytárral. Ezekből azonban nem készült jelentős mennyiség, nagyobb méretük okán el is vesztették a VZ61 minden előnyét.
A rendszerváltás utáni sorozatlövő SA391 és félautomata SA91s sem lettek sikeres fegyverek, pedig az utóbbi években még szereléksínnel is ellátták.
Manapság Csehországban új, fél-automata Skorpiók Scarabeus 06 néven kaphatóak, a mi fegyverünk pedig szlovák származású, sorozatlövőből átalakított (van válltámasz és háromállású tűzváltó is). Természetesen akárhova toltuk a biztosítót, nem lőtt tesztfegyverünk sorozatot.
A CZ ma is szállít az USA-ba félautomata (eleve annak készült, csak kétállású biztosító) Skorpiókat, de ezeken szigorúan hiányzik a válltámasznak még felszerelési lehetősége is. Hiszen az amerikai szövetségi fegyverjog alapján válltámasszal együtt már “short barrelled rifle” lenne, aminek tartása már macerásabb.
Pedig hát a fura válltámasz – mely felülről csapódik lefele – adta a Skorpió névhez az ötletet.
Nem eredeti Skorpió viszont a Scarab-Scorpion néven az USA-ban az 1990-es évek elején árult 9 mm Luger kaliberű szörnyszülött. Ez a félautomata pisztoly csak durván emlékeztet a cseh eredetire, kidolgozása pedig a második világháború végnapjait idézően primitív, nyers
Picinyke géppisztolyka
Az angolszász szakirodalomban az ilyen kicsi géppisztolyokat “machine pistol”-nak, avagy gépesített pisztolynak hívják. (A “valódi” géppisztolyokat SubMachine Gunnak, SMG-nek nevezik.) Ide szokták besorolni az olyan fegyvereket, mint a Glock 18 vagy a Sztecskin. Szerintem viszont a Skorpió csak méretében pisztoly, formájában, elrendezésében, felépítésében vérbeli géppisztoly.
(Mennyire egyszerű, hogy a magyar terminológiában minden pisztolytöltényt tüzelő sorozatlövő eszköz géppisztoly.)
A Skorpió ugyanis tokján belül vezetett szabad tömegzárral rendelkezik, melyhez belső kakasos elsütőszerkezet tartozik – ez utóbbi némileg hasonlít kicsiben egy Kalasnyikovéra.
A tömegzárhoz vezetőrúdjaikkal együtt két kisebb átmérőjű helyretoló rugó tartozik. A zár elülső része ráfut a csőfarra (régi csehszlovák hagyomány, lásd VZ2X-széria), így is kompaktabbá téve a fegyvert. A sorozatlövő eredetinél a pisztolymarkolatba egy lassítószerkezetet építettek, mely az előremozgó zárat lassította, hogy a tűzütem kontrollálható (800 lövés/perc körüli) maradjon.
A fegyver kétsoros, íves szekrénytára a sátorvas előtt van, 10 vagy 20 db lőszerecske befogadására alkalmas.
A felépítésből látszik, miért is lehetett pusztán méretnöveléssel könnyedén akár háromszor erősebb lőszerre is áttervezni, hiszen igazi géppisztoly ez, nem csupán egy sorozatlövősített pisztoly.
Potyogtatós szétszerelés
A szétszereléshez ellenőrizzük a töltetlenséget, és egy határozott mozdulattal felfele csapjuk ki a válltámaszt (macsós érzés, ugye?).
A tárfészek előtt levő keresztcsapot recézett fejénél fogva húzzuk ki balra. Ezután a komplett tokfelsőrészt előrehúzhatjuk egy kicsit, és felnyithatjuk, mint például egy M16-osét.
A zárat a tokfelsőrész két oldalán található felhúzógombocskák segítségével húzzuk teljesen hátra. Ekkor a felhúzógombocskák oldalra kivehetőek, illetve kiesnek, és nagyon aprók. Ez a fegyver gyenge pontja, ha mint hadieszközt vizsgáljuk. Két apró, könnyen elhagyható, de a működtetéshez létfontosságú alkatrészt is tartalmaz.
A cső a fegyverből nem kiszerelhető, a tokba zsugorkötéssel rögzített, de a felnyitható felsőrész okán tökéletesen tisztítható hátulról is. A cső 115 mm hosszú, ami egy Walther PPK zsebpisztolyhoz képest sok, egy szolgálati pisztolyhoz képest átlagos.
Érdekes megfigyelni, hogy az adogatópálya a tokból került kialakításra.
A fegyver acéltokjának alsó része forgácsolt, míg a felsőrész lemezből préselt. A tok tetején van a hüvelykivető nyílás.
Kezelőszervek – plusz egy zárakasztó
A Skorpió tárkioldója egy nyomógomb a tokon bal oldalt a tárfészek mögött. Ez alatt, a tok alján egy benyomható kis lap van, ez a manuális zárakasztó. A tár kifogyásakor a zár hátraakadással jelzi a fegyver kifogyását. A tárcsere után a zár kismértékű hátrahúzásával újra csőre tölthetünk. Ha tár nélkül akarunk zárat hátul akasztani (pl. akadályelhárítás), akkor jön képbe a fenti alkatrész.
A pisztolymarkolat felett található a biztosító-tűzváltó, ami esetünkben ugye csupán biztosító volt. A 20, 0 és 1 állások jelentése valószínűleg egy analfabétának is jól érthető.
Amint látható, a fegyver tervezésekor a kétkezes használhatóság még fel sem merült.
Ami még érdekes, az a válltámasz, amely egyszerű drótból hajlított holmi, becsukáshoz a tokhoz csatlakozó szakaszt kézzel össze kell nyomni, hogy kioldódjon. Nyitáshoz egyszerűen ki kell csapni.
Szórakoztatóipari termék
A Skorpió-géppisztoly katonai PDW-nek gyenge, ellenben utcai leszámolásra és terrorcselekményre kiváló. Félautomata változata viszont leginkább szórakoztatásban jeleskedik. Sportcélra elvileg beíratható engedélybe, de nem komoly versenyzésre való.
IPSC/IDPA vonalon kicsi a tüzelt lőszer, IDPA backup gun kategóriához túl nagy a csőhossz.
Klasszikus pontlövészetben nagy kaliberűnek minősülne, de a szabályokhoz képest méret- és tömegadatai nagyon a határon mozognak (300x150x50 mm doboz, 1400 gramm fegyvertömeg), a válltámaszt pedig eszünkbe ne jusson kihajtani…
Steel Challenge-hez is legalább kéne 9 mm-es lövedékátmérő. Így gyakorlatilag ez a fegyver leginkább lőtereknek lehet jó “játszósfegyvernek”, hiszen igen komoly lőszerfelhasználást indukál.
Kettővel egyszerre!
A Skorpióból – sőt, Skorpiókból – mi is rendesen osztottuk az áldást, alig több, mint fél óra alatt olyan 300 lövés ment ki. FMJ lövedékes, “ezeréves” S & B-lőszerrel lőttünk, amelyek tényleg olyan régiek voltak, hogy a lövedék acélköpenyén rozsda ütött át néhol. Ennek ellenére egyetlen akadályunk sem volt.
A kicsinyke tárakat az apró lőszerekkel megtölteni egészen könnyen ment, még a 20-lőszeres esetében is. A hátrarúgás kis kaliberű sportpisztolyokéhoz hasonló, gyakorlatilag olyan gyorsan lehet lőni, ahogy az elsütőbillentyűt nyomkodjuk. Érdekes, hogy amikor anno a jogállami Szlovákiában a sorozatlövő Skorpióval lőhettem, sorozatlövésben nyugtalannak tűnt az eszköz. Válltámasszal persze lenyugodott, de az itt is szinte már csak döccenéssé fokozta le a lövési élményt. Vajon hangtompítóval használva csak az eldőlő áldozatokból tudja a terrorista, hogy lőtt vele, vagy azért a felfele kireppenő hüvelyeket is észreveszi?
10 méteren annyira nem volt feladat az anatómiai lőlapok mellkasát vagy akár a fejét 10-20 kicsiny lukkal ellátni, hogy kénytelen voltunk 2 Skorpióval is egyszerre lőni. Ez a kétkezes móka persze már lerontotta a szórást, viszont vigyorogtunk rendesen.
A válltámasszal való alkalmazáskor a nézőke közel kerül a szemhez, de mellalakra való lövésnél úgyis inkább sörétes puskaként testtel és teljes fegyverrel érdemesebb célozni.
Ami még az igazi Varsó Szerződés-romantikát idézte fel, azok a vérbeli retró bőrtokok. A nagy, inkább báránycomb, mint fegyver tárolására alkalmasnak kinéző (gép)pisztolytáska a fegyvert csak 10-es tárral fogadja be, a 2 húsz lőszeres tárhoz egy ugyancsak bőr tártáska tartozik. Kipróbáltuk persze, hogy milyen a derékszíjon viselt tokból rántani, majd csőre tölteni a Skorpiót és tüzet nyitni… hát, a magam részéről nem ezt választanám önvédelemre.
25 méterről klasszikus pontlövő sportpisztolyként azért kiütközött, hogy a sütés inkább hadipisztolyos, mint sportos, illetve az irányzékok sem éppen óriásiak. Ennek ellenére 5 lövés szórás kb. a 8-as körnek megfelelő átmérőjű lett, a minősítés meglövésének tehát semmi akadálya.
Egzotikum alacsony áron
A Skorpió félautomatára alakított kivitelei csak néhány éve kezdtek el elterjedni Csehországban és Szlovákiában, nálunk pedig igazi egzotikumnak tekinthetőek. Amihez képest a 100 ezer forint magasságában (euróárfolyam-függő) leledző ára igazán nem is vészes – főleg, hogy ebben a 3 tár és a bőrtok is benne foglaltatik.
(Köszönjük a tesztfegyver biztosítását a Gunmaster Kft.-nek!)
Vass Gábor
