Ez az írás egy klasszikus “agymenés”, arról, hogy mi lenne az elvárás egy minden szempontból ideálisnak tekinthető önvédelmi fegyver/eszköz vonatkozásában. De természetesen nem véletlen a “sci-fi”, avagy a tudományos fantasztikum jelző a címben, hiszen ilyen eszköz sajnos nem létezik, már csak a fizika és a biológia ma ismert törvényei alapján sem.
- Legyen nem halálos, mégis azonnali hatású, tökéletes megállítóerejű!
A nem halálos mívoltot nem kell nagyon ragozni, sokkal kisebb hezitálás előzi meg bevetését és jogilag is sokkal inkább védhető utólag az ilyen eszköz alkalmazása.
Az azonnali (értelemszerűen: 1-2 másodpercen belüli) hatás természetesen azért szükséges, mert ha ennél sokkal több kell, akkor a támadó még belénk márthatja kését, baltáját, megharaphat, ha négylábú.
A megállítóhatás “tökéletessége” nagyon nehezen definiálható, persze az lenne a legjobb, ha az, akivel szemben be kell vetni sci-fi eszközünket, az rögvest összeesik, mint egy liszteszsák és meg sem tud moccanni percekig. De ehelyett elégedjünk meg azzal, hogy addig harcképtelen/drasztikusan csökkent harcértékű lesz, amennyi idő alatt el tudunk menekülni. Mondjuk futva pár száz méterre.
- Legyen hatásos és veszélytelen közvetlen közelről, de legyen hatásos 10 méterről is, minimum!
A való világban legtöbbször nem kell 25 méteres sportlövő teljesítményt felmutatni védekezéskor, az erőszakos konfliktusok túlnyomórésze közvetlen testi kontaktussal jár, alig pár méteren belülről indul és ér véget. Tehát ha valami 5 méteren veszélytelen, de 1 méterről súlyos sérülést okoz az nekünk nem az igazi “ideális” eszköz.
Ugyanakkor ismerjük a Tueller-szabályt: még egy elszánt hidegfegyveres támadó is odaérhet/megsebezhet 7 méteren (yardon) belülről – nem baj, ha erre még van némi biztonsági ráhagyás. És persze eszközünk 10 méterről még biztosan “betalálja” a célszemélyt, ne csak néha.
Viszont 10 méter után meg ha lehet, váljon hatástalanná, hiszen itt a 3. pont, ami okán a túl nagy hatótáv legalább annyira káros, mint a túl kicsi.
- A vétleneket egyáltalán ne, vagy csak minimálisan érintse alkalmazása!
A jogos védelmi helyzetek többsége az nem olyan, mint a western-filmekben: szemtől-szemben felállni délben a főutcán és harangkonduláskor lőni. Az ilyen valós szituációk többsége zavaros, nyilvános helyen vagy tömegközlekedési eszközön történik, sokan másik is jelen vannak, esetleg pont a támadó mögött, környezetében. (Ezért is kedvezőbb opció a nem halálos hatás.)
- Zárt térben is legyen bevethető korlátozás nélkül!
A 3. pont logikus folytatása – ha vétleneket nem akarom kiütni, akkor lehetőleg magamat sem tegyem harcképtelenné saját eszközömmel. A csak sci-fiben létező “ideális” eszközünkkel egy taxisofőrnek is tudnia kell védekeznie, meg egy tájfutónak is.
- Ne csak emberi, hanem állati támadás ellen is működjön!
A legnyilvánvalóbb a kutyatámadás esete, de újra megjelentek még a Kárpát-Medencében is a farkasok, medvék, vaddisznó meg eddig is akadt. A mi kis csodaszerünknek ezek ellen is hatnia kell.
- Legyen könnyű és kompakt!
Mit ér az egész, ha olyan dögnehéz, hogy otthon kell hagynunk, vagy csak télikabát alatt tudjuk rejteni, mert olyan méretes?
A mi kis ideális eszközünk jó lenne, ha egy kompakt, vagy még inkább egy szubkompakt pisztoly méreteivel, tömegével rendelkezne. Ideális esetben fél kilogramm és PPK-méret lenne az abszolút sci-fi cél.
- Tűzkészen biztonságosan viselhető legyen!
Természetesen mit sem érnek a szuperképességek “ideális” eszközünknél, ha nincs biztonság, ha leejtésre, odaverésre “működésbe jön” a szerkezet. Ugyanakkor ha szükségünk van rá, akkor semmi mással ne kelljen vacakolni stressz alatt, csak egyetlen mutatóujjmozdulattal működésbe hozni.
(Direkt nem használom a lövés, elsütés, tüzelés szavakat – hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a sci-fi eszköz a ma megismert módokon működhetne.)
- Legyen jó az ergonómiája, legyen testre szabható!
Azt hiszem ez az, ami már nem sci-fi, mégis olyan sokszor mellényúlnak. Pedig egy variálható markolatméret, ami kis- és nagykezűek számára egyaránt kényelmessé tehető, egy látható méretű irányzék (ha ilyesmire szükség van), és a kezelőszervek teljes kétkezessége már ma sem példa nélküli. Igaz, leginkább a szolgálati jellegű öntöltő pisztolyokon. Fontos lenne, hogy készségszintű használatához ne kelljen sokhónapos vagy éves tréningezés.
- Legyen többlövetű – 4-lövetű minimum (de az sem baj, ha 6-lövetű)!
A támadások egy része csoportos elkövetési móddal párosul, és persze nem is baj, ha a védekezőnek több lehetősége van “mellélőni”. Az sem árt, ha az újratöltés másodperceket és nem 10 perceket vesz igénybe.
- Ne csak nappal legyen használható!
Ma már elvárás, hogy fegyverlámpa, esetleg lézerirányzék legyen felszerelhető vagy integrált a fegyverre. Ez sem sci-fi amúgy, egy filléres szabványos szereléksín jó megoldás.
- Nem baj (sőt!), ha kifejezetten látszik, hogy nem lőfegyver!
A fegyver/önvédelmi eszköz mutogatásában nem hiszünk, ha elővesszük használni kell. Ugyanakkor az sem baj, ha egyből lehet rajta látni (például a helyszínre érkező hatóságok számára), hogy ami a kezünkben van, az nem “éles lőfegyver”, hanem valami humánusabb, ártalmatlanabb megfejtés. Ezt el lehet érni élénk színekkel, kifejezetten olyan formavilággal, ami ezt mutatja.
11+1: BÓNUSZ: GAZDASÁGI KÉRDÉSEK!
Mit érne, ha a közelebbi vagy távolabbi jövőben születne valami a fentieknek megfelelő holmi, de az megfizethetetlen lenne a lakosság többsége számára? Vagy ha megfizethető lenne, de a szükséges gyakorláshoz kéne fél vesénket zaciba csapni? (És persze előfeltételként, hogy az adott sci-fi önvédelmi fegyver/eszköz minél több országban legálisan tartható és viselhető legyen, legfeljebb minimális módosításokkal, hiszen akkor lehet a nagy gyártási volumennel megfizethető árakat elérni!)
Szerintem akkor lenne jó a mi kis alaposan körbeírt szerkentyűnk, ha 400-500 euró alatti kisker. ára lenne, tartósnak bizonyulna, és megfizethető lenne vele a gyakorlás (mondjuk maximum 1 euró/dollár lövésenkénti árral kibékülnék).
De ilyen nincs, és akkor nem is lesz?
Ami mindezeket a gyakran egymásnak is ellentmondó képességeket tudja, az az eszköz jelenleg nem létezik. De ne feledjük el, hogy 20 éve még külön cipeltünk mobiltelefont, laptopot, térképet, MP3-lejátszót, fényképezőgépet, elemlámpát, kézigránátot. Most meg az okostelefonunk mindezeket tudja. Ha szerencsénk van az akksival, akkor az utolsót mégse…
Vass Gábor