Röhm RG79 gáz-riasztó revolverek
Összezavaró tényező
A Röhm RG79 volt az első nagy szériában gyártott 9 mm Knall kaliberű gáz-riasztó revolver az egykor sontheim-i márkától. Azonban, hogy ne legyen egyszerű a gyűjtők élete, az RG79 típusjelzés alatt több, egymástól gyökeresen eltérő modellt is forgalmaztak.
Az első 9 mm-es
A PTB-jelzést 1969-ben vezették be, és 1972-től volt a kötelező a Németországban szabadon forgalomba hozható gáz-és riasztófegyverekre.
A két dátum között született meg az első RG79, mely a PTB 5-71 jelzést kapta. A Röhm mindig is elsősorban gépgyár volt (ipari befogószerkezetek a specialitásuk), de már a második világháború alatt is gyártottak fegyveralkatrészeket. A Nyugat-németországban való cég-újraalapítás után is gyártottak fegyvert. Elsősorban amerikai exportra “saturday night specialokat” (szombat esti kivégzőpisztoly). Ezek túlnyomórészt .22 Short és .22 LR kaliberű spiátertokos revolverek voltak. Minőségük gyakran botrányosnak bizonyult, főleg ami a később az USA-ban összeszerelteket illeti. 1968 után ugyanis importálni ezeket már nem lehetett az USA-ba.
Az éles fegyverek korabeli szaksajtó hirdetéseinek tanusága szerint voltak saját hazájukban is forgalomban, de a 6 mm fb. platz és .22 lang knall kaliberű gáz-riasztó társaik értelemszerűen jobban fogytak.
Az első, mai szemmel is önvédelemre alkalmas kaliberű típusuk lett az immár központi gyújtású 9 mm Knall patront tüzelő RG79, lassan negyven évvel ezelőtt.
Sokféle PTB, még több féle fegyver
Az RG79 PTB 5-71 mai szemmel nézve furcsan nézett ki, a rövid ötlövetű dobhoz egy szokatlanul vaskos cső tartozott. Ennek magyarázata, hogy annak csőtorkolata egyben a 15 mm-es jelzőrakéta befogadására szolgált (akkoriban tüzijátékrakéták még nem nagyon voltak).
A PTB 5-71-esek korai változatainál dobfuratok szemből nem kör alakúak voltak, hanem furcsán négyszögletesek, valószínűleg ezzel a felfúrást már ránézésre is meghiúsították. Későbbi modelleknél áttértek a megszokott szemből kerek és szinteltolt dobfuratokra.
A csőtorkolat itt egyszerű kör keresztmetszetű volt, de hogy ide ne gyömöszöljenek fémlövedéket, illetve a rakétát ne érje túl heves szúróláng, a cső tetején egy nyíláson elvezették a gáznyomás egy részét felfele és előre. Így gázpatronnal igazán lőni nem lehetett vele túl eredményesen.
A következő versenyző a szemre ugyanilyen külsejű PTB-53 volt, azonban az RG79G tipusjelzés már egyértelműen a gázpatronnal való használhatóságra utalt. Itt nem volt nyílás a cső tetején, ellenben a rakétalövő szakasz 15 mm-nél nagyobb átmérőjű volt, benne szűkítő bordákkal. Méghozzá két lépcsőben, hogy a 9 mm-es rakéta is betölthető legyen. A fölös gáznyomás itt tehát a jelzőfények mellett haladt el, fújt le. No persze napjainkban egy jól tömítő, megzsírozott 18 gumilövedék is kívánkozik ide. A csőben még nem volt akasztólap, csupán a csőfari szakaszon torzította a kerek furatott szögletesre egy kb. 2 cm hosszú acélbetét.
Az integrált rakétalövő alapvetően praktikus dolog, nem tudjuk véletlenül elhagyni a vetőcsövet például szilveszterkor éjjel, kár, hogy az élethűség oltárán feláldozva ezt, mára szinte kihalt a megoldás (talán csak az RG46 maradt meg effélének, de ott elhagyható a vetőcső.)
A következő családtag már sokkal hagyományosabb, sőt, már akkor is erősen régimódinak tűnő külsőt kapott, ezt lett a PTB-212, megjelenése az 1970-es évek közepére tehető. Ez már a ma megszokott menetes csőtorkolatot kapta, becsavarható acél rakétavető toldattal, ami valamilyen csoda folytán tökéletesen azonos és csereszabatos a ma is kapható RG revolverekével.
A PTB-243csöve már kisebb külső átmérőjű, és alatta nem teljes hosszúságú ejektorrúdház található meg. Ez design lesz aztán a legnagyobb darabszámban eladott Röhm revolver, az RG89 PTB-451 sajátja is, csak nagyobb, arányosabb méretekben.
(A PTB-212 megegyezik ezzel a típussal csak éppen itt is felfele nyitott a csöve, tehát ez is elsősorban startpisztoly, nem önvédelmi fegyver.)
A hatlövetűek
Az 1980-as évek közepéig gyártották ezeket a típusokat, vélhetően több százezer darab a legyártott mennyiség. Ezután sem maradt a piac RG79 nélkül, de azok már teljesen más fegyverek voltak. Az RG79 hatlövetű (PTB-449, PTB-458) modellek ugyanis a csúcsmodell RG69 tokját kapták spiáter RG89-dobbal és más csőköpennyel. Csövükben az akasztó is mindig az aktuális RG69-eséhez volt hasonlatos. Ez az RG79 teszi aztán végképp zavarossá a helyzetet, mert fotón, méretarány nélkül a kezdő “röhmológus” könnyen összekeveri az RG89-cel vagy a PTB-212-es RG79-cel. Még viccesebb, hogy Luger 90 néven az RG69-cel azonos csököpennyel, így külsővel is forgalmazták.
Amiben az ötlövetűek közösek
A kis időutazósdinknak fő témáját adó ötlövetű RG79-esek mind spiátertokos, spiáterdobos, de acél elsütőszerkezetes gázrevolverek. Az erős középkategóriát képviselik, mint ahogy a Röhm gáz-riasztók azt napjainkban is teszik.
Az elsütőszerkezeten kívül acélból készült a tűzfalbetét és dobforgató koszorú is, így tartóssághoz nem fér kétség – már csak azért sem, mert a jellemzően negyedszázadnál öregebb revolverek többsége mai napig tökéletesen üzemel. Egy dologgal tudták őket tönkretenni, ez pedig a feketelőporos riasztópatron. Ennek agresszív égéstermékei – különösen ha elmaradt a pucolás – meg szokták enni nemcsak a felületkezelést, de a sajnálatosan vékony csőfart és felette a tokot is. A csőfar egyébként egyik változatnál sem teljes kör keresztemetszetű.
Az ötlövetűek dobja is megér egy misét. A felfúrástól ezt is egy szűkítő acélgyűrű védi mely a riasztópatron után “falazza el” félig a kilátást. A dob falvastagsága is relatíve csekély. Ezért mód volt arra, hogy a hüvelyperemnél a dob oldalán kis kivágásokat helyezzenek el, melyeken keresztül a hüvelyperem jól látható, vagy sötétben akár tapintható is. Jópofa, és összességében igen kis átmérőjű dobot eredményez.
A dob egyébként az óra járásával ellentétes irányba forog (hátulról nézve), módosított S&W-rendszerű dobnyitással. A dob szögletes végződésű kikönnyítései és a dobrekesztő bemarásai visszaköszönnek majd az utódmodell RG59-éről.
Magam az integrált rakétalövős és anélküli verziót egyaránt birtokoltam, lőttem is velük, teljesen problémamentesen üzemeltek – nem meglepő módon.
A magyar valóságban fontos jellemzőjük, hogy gyakorlatilag mindegyik hatlövetű és a nem csak-riasztó (top-firing) csövű 5-lövetű RG79-esek többsége alkalmas riasztópatron elé töltött (zsírozott, a dobba hátulról tompa csavarhúzóval beforgatott) 10 mm-es gumilövedékkel való, traumatikus használatra is. Lapua riasztótöltény persze hosszabb távon tönkreteszi őket, de gyengébb riasztókkal sem lehetetlen a 30-50 J torkolati energia.
Ma sincs vele gond
A jó öreg ötlövetű RG79-esek gázpatronra optimalizált kivitelei esetében elmondható, hogy mai napig semmi gond nincs velük, önvédelemre pont ugyanúgy alkalmasak, mint 25-30 évvel ezelőtt, az egyetlen érdemleges negatívum a picinyke markolat.
A mai RG59N persze jóval rövidebb az RG79-nél, és könnyebb is százvalahány grammal, de sajnos az acél elsütőszerkezetet már nélkülözni kényszerül.
A használtpiacon szép számmal akadnak RG79-esek, a működőképes állapotú példányok elhasználtsági fokuktól függően 15-25 ezer forint között meg is szerezhetőek.
Vass Gábor
