A Remington egyik legrégebben gyártásban levő sörétese a Model 1100. A számtalan alváltozat közül az egyik legújabb a Tactical-kivitel. Mint a nevéből kitűnik, ezt eredetileg nem vadászatra szánták, vagy ha igen, akkor kétlábúra mennek vele.
Túl a negyedik X-en
1962-ben a Remington Arms Company három különböző öntöltő sörétes puskát gyártott. A gázelvételes rendszerű Sportsman 58 (1956-ban mutatták be), a Model 878 (1959), a hosszú csőhátrasiklásos Model 11-48 (Browning Model 11-hez hasonló, 1948) voltak ezek.
A gázelvételes típusok gázdugattyúja a tárhengeren belül futott, így hamar elszennyeződtek, tisztításuk nehéz volt.
A tökéletlen konstrukciójú és eladási rekordokat sem döntögető típusok felváltására már évek óta folyt ekkor a fejlesztés a Wayne Leek főmérnök vezette csoportban, melynek tagjai J. Martin, Ch. Morse, C. Workman és R. P. Kelly voltak. Az alacsony gyártási költségekre nagy hangsúlyt fektettek, a legendás pump-action Model 870 számos alkatrésze megtalálható a félautomata testvéren is.
Az új típust 1962 decemberében mutatták be a forgalmazóknak, és 1963-tól lett kapható, úgy hirdették, hogy ?55%-kal csökkenti a hátrarúgást?. (Mihez képest? ? ezt már nem írták oda.) A Remington Model 1100 hamarosan a cég legfontosabb öntöltő sörétesévé lépett elő. Az első modell 12/70 és 12/76-os kaliberű volt, préselt recézéssel ellátott faágyazással, melyet egy DuPont-féle RKW poliuretán alapú, igen szilárd lakkozással védtek.
Az alapkivitel után hamarosan jöttek a különféle kaliberű kivitelek (16-os 1964, 20-as 1969, .410-es 1969, 28-as 1969). Persze ez még kevés lett volna a platform üdvösségéhez, de természetesen minden elképzelhető csőhosszal, felületkezeléssel, díszítéssel, irányzékkal is gyártották az idők folyamán. Még tükörképi, balkezes változata is született.
Cikkünk tesztalanya, a Tactical kifejezetten a katonai, rendvédelmi piacra szánva került bemutatásra tavaly, de a 3 fegyveres szituációs lövők sem maradhatnak ki a ?szórásból?.
A gyártás megkezdése után alig 9 évvel, 1972 januárjában került le a futószalagról az egymilliomodik Remington Model 1100 (gyári szám: L509235M), az egyik korábbi elődmodellnek ehhez a számhoz 45 éves gyártási periódus kellett.
A Model 1100 kétségtelenül a legelterjedtebb öntöltő sörétes puska ma az Egyesült Államokban.
Gázosított pumpás
Az alacsony fejlesztési, majd gyártási költségek érdekében a fegyvergyárak ? az autóiparhoz hasonlóan ? szeretnek ?közös padlólemezre? építkezni. A Remington mérnökei is így voltak ezzel, hiszen az 1950-ben (a Model 1100 megtervezése előtti évtizedben) piacra dobott, akkoriban még újnak számító 870-es pumpás sörétes esetében bevezetett egyszerűsített gyártási eljárásokat és alkatrészeket az öntöltőnél sem akarták hanyagolni.
Ha nagyon erősen leegyszerűsítenénk a dolgokat, akkor azt is mondhatnánk, hogy a Model 1100 nem más, mint egy olyan 870-es, ahol a zárat nem a lövő keze, hanem gázdugattyú és a helyretoló rugó lökdösi előre-hátra. (Ennek a fordítottja volt tapasztalható például, mikor a Benelli elkészítette a Nova pump-action sörétest, nem kevés öntöltő elemet átvéve, lásd: Kaliber 2007. február.)
A Remington 1100 tehát gázelvételes, gázdugattyús szerkezetű, reteszelt zárszerkezetes öntöltő sörétes fegyver, mely a fegyvercső alatt elhelyezett csőtárból adogat.
A fegyvercső tokba benyúló felső nyúlványába kapcsolódik be a billenő (kalapács formájú) retesztest, mely a hengeres zártömbből áll ki. Ezek az elemek szinte ikertestvérei a 870-esen levőkének.
A fegyvercső kb. első 15 centimétere után egy lefele kinyúló bilincs kapcsolódik a csőtárhoz. Ez rejti egyben a gázelvételi pontot is. A cső alsó részén két darab gázelvételi furat található, míg az önszabályozó gázhenger/dugattyú a csőtár körül, az előágy alatt található. A lemezből kialakított gázhenger két rúdja mereven kapcsolódik össze a zárvezetővel csakúgy, mint egy Kalasnyikovnál.
Lövéskor a zárból felfele kibillenő retesztest mereven lezárja a csőfart, majd a sörétkosár/lövedék mögött haladó nagy nyomású lőporgázok a gázelvételi nyílásokon keresztül eljuthatnak a gázdugattyú elé, és nyomásukkal hátrafele tolják azt. A gázdugattyú által hátralökött zárvezető a billenő retesztestet lebillenti, a zár, a töltényhüvely szabadon megindulhat hátrafele. Természetesen a kireteszeléskor már a lövedék elhagyta a csövet, a gáznyomás biztonságos értékre esett a csőben.
A hátrafele haladó töltényhüvely kiperdül a tok oldalán elhelyezett hüvelykivető nyíláson jobbra. A csőtárból az adogatókanálra kerül a következő lőszer, és az felemeli a helyretoló rugó hatására előremozgó zár elé, mely csőre tölti azt és bereteszel. A teljes lövési folyamat átlagosan 0,15 másodpercet vesz igénybe. (Bár ez csak a legvérprofibb sportlövőket érdekli, de aki ennél gyorsabban akar lőni az nem fog tudni. Nem teljes reteszelésnél az elsütőszerkezet blokkolva marad.) A zár a tár kiürülésekor hátul marad, a zárakasztó nem a tok oldalán, hanem az adogatókanál közepén van, a töltőnyíláson keresztül érhető el.
Az elsütőszerkezet belső kakasos, single action, az elsütőbillentyűt blokkoló egyszerű biztosítótolókával (keresztcsappal a sátorvas hátsó részén) ? az elsütőszerkezet is nagyon hasonlít a 870-eséhez.
Szétszerelés és anyagok
A töltetlenség ellenőrzése után biztosítsuk be a fegyvert és akasszuk hátra a zárat.
A legtöbb csőtáras söréteshez hasonlóan itt is az első lépés a csőtár végén levő kupaknak a leszerelése. Tesztfegyverünk, a Tactical azonban egy tárhosszabbító csővel rendelkezett, így először az azt tartó bilincset kell leszedni a fegyverről. Ehhez bizony már csavarhúzó szükségeltetik, tehát a fegyver nem szerelhető szét szerszámok nélkül ebben a konfigurációban.
Ha a tárhosszabbító cső lekerült, akkor kihúzhatjuk a hosszú tárrugót és az adogatótömböt. (A tárrugó hossza a megbízható adogatáshoz a tár hosszánál 20?25 centivel hosszabbnak kell, hogy legyen, tehát tárhosszabbítóval más rugó kell jellemzően, mint a rövid tárral.) Vegyük le az előagyat, azután a cső kihúzható a tokból némi mozgatás után. A gázhengeren levő két tömítőgyűrűt (?piston seal? és ?barrel seal?) húzzuk le, és ne veszítsük el! (Katonai felhasználást feltételezve ezek már túl kicsi alkatrészek!)
Engedjük előre a zárat kézzel kísérve, majd elülső helyzetében húzzuk ki a felhúzókart.
Az adogatónyíláson benyúlva toljuk fel az adogatólemezt és a zárakasztót, majd húzzuk ki a gázhengert. Az adogatótömb elengedése után vegyük ki a zárat előre.
Ez a szétszedegetési metódus az 1960-as években egy vadászpuskánál még elment, manapság katonai/rendőrségi célra már túl bonyolultnak ítélhető.
A Remington 1100 Tactical tokja acélból készült csakúgy, mint a fegyver zárszerkezete, csöve, csőtára. Műanyagból készült viszont a tokból lefele kompletten kiszerelhető sátorvasegység, melyen az elsütőszerkezet is helyet foglal. A tesztfegyverünknél a kívülről látható nagyobb fémrészek többsége matt ?militaryzöld? színárnyalatban pompázott. Ami napjainkban a homokszín mellett a legdivatosabb árnyalat az ?übertaktikai? piacon.
A tusa és az előagy fekete színű, hőre lágyuló műanyag, ami szépen kontrasztos a zöld tokkal és csővel.
Két változat
A Remington 1100 legfrissebb, 2006-os Tactical-kiviteleivel egyértelműen a katonai/rendvédelmi piacot célozták meg. Két változatot kínál a gyár jelenleg (korábban számos egyéb Law Enforcement-kivitele volt az 1100-asnak):
? Tac?2: rövidebb, 18 hüvelykes csővel, pisztolymarkolattal, improved-cylinder choke-kal.
? Tac?4: ilyen tesztfegyverünk is, 22″-es csővel, normál pisztolyfogású tusával, rem-choke-kal.
Mindkét modell rendelhető fekete vagy zöld felületkezeléssel. Hiányosságként róható fel, hogy a tok tetejéről hiányzik a ma már szinte kötelező Picatinny szereléksín (elektrooptikai irányzékhoz), illetve az előágyon sem találunk függesztési pontot lézer vagy fegyverlámpa rögzítésére. Ezek természetesen a kiegészítőpiacról mind beszerezhetőek, de a tengerentúlon ma már alapelvárásként jelentkeznek.
A fegyver kidolgozása közepes (a zárszerkezet itt is rücskös, a cső például csak látható részén van zöldre felületkezelve). De az 1100 Tactical inkább munkára, semmint nézegetésre való, ami kifejezetten jól megy az image-hez.
A zöld villám lecsap
Az öntöltő sörétesek azzal, hogy hosszabb időre osztják szét a lövés hátrafele ható impulzusát, alaposan lecsökkentik a szubjektív hátrarúgásérzetet, ez az 1100 Tactical esetében is érezhető volt. Kifejezetten gyorsan (3?4 lövés/másodperc) lőve ? mintegy géppisztolyként használva ? is képesek voltunk 15 méteren egy függőlegesen 2 méteres szakaszon belül tartani a szórást. Porzott is rendesen a fagyott talaj.
A műanyag tusa végén levő vaskos gumi agytalp (?LimbSaver?) tovább fokozta az élvezetet, a recézések pedig elgémberedett ujjainknak is csúszásmentes fogást biztosítottak. Ugyancsak jól jött a hatalmasra nőtt felhúzókar ? más kérdés, hogy kesztyűben a relatíve kicsiny sátorvas okán nem tudtuk volna elsütni a fegyvert.
A Remington 1100 Tactical-modellt egy hideg, fagypont körüli téli napon próbáltuk ki, szabadtéri lőtéren. Ennek ellenére nem volt töltési-ürítési hiba az öntöltő működésében, ha rendesen betámasztottuk vállba (mintegy 200 lövést adtunk le ? tisztítás nélkül ? röpke másfél óra alatt). Ha lazán fogtuk (betámasztás mellőzésével), akkor a gyenge korongozó sportlőszerrel volt, hogy nem adta fel a zár elé a következő lőszert. De hát csípőből amúgy is csak akciófilmekben lődöznek sörétessel.
Volt még egy probléma, amely konstrukciós okokra vezethető vissza, mégpedig az, hogy a csőtár töltésekor sikerülhet úgy kiékelni az adogatókanalat, hogy a fegyver használhatatlanná válik. Az elhárításhoz szét kell szerelni a csőtárat, és azon keresztül előre kiejteni a beragadt lőszert. Ehhez ugye sok idő, és csavarhúzó kell (svájci bicska nélkül sose menjünk lőtérre!). Ez sportcélú felhasználásnál pusztán dühítő, katonai/rendvédelmi szerepkörben viszont végzetes lehet ? egy helyiségharc során ritkán van idő csavarhúzóval bíbelődni, puskát legózni.
A kb. 20×20 centis acéllapokat 8?15 méter távolság között helyeztük el, és könnyedén küzdöttük le őket. Ebben különösen nagy segítség volt a hatalmas, fénygyűjtő optikai szálból álló célgömb a csősín tetején (ez gyári tartozék a modellnél). A ventilált, recézett csősín egyébként valamilyen mértékben hőpajzsként is működik, nem engedve, hogy a felforrósodott cső felett remegjen a levegő. A puska hátrarúgása a könnyed sportlőszerrel csekélynek mondható, a lövészet kifejezetten élvezetes volt.
Sportfegyvernek is jó!
A Remington 1100 Tactical az eredeti militáns felhasználás mellett természetesen jó lenne biztonsági vagy akár lakásvédelmi célokra is, ha ez utóbbi mifelénk megengedett lenne. Vadászpuskának célszerűbb olcsóbb, vadásziasabb változatot venni, hiszen mire megyünk a félméteres csőtárral, ha 2 lőszerre le kell korlátozni?
Amire az legjobban használhatja ma Magyarországon a civil a Remington eme modelljét, az a szituációs lövészet. Mint illusztrációinkból is látszik, tesztfegyverünket gazdája is egy OPEN-kategóriás sportfegyverré konvertálta. A hatalmas red dot és szereléke, valamint a látványos kompenzátor mind ezt szolgálja. A tok és a tárhosszabbító élénkpirosra festése ízlés kérdése, nálam már túl sok a sportosságból (meg a Remington-márka színe is a zöld…).
A Remington 1100 Tactical a többi tengerentúli modellhez hasonlóan nem tartozik a legdrágább öntöltő sörétesek közé, bőven 300 ezer forint alatti áron megszerezhető sport- vagy vadászfegyverként.
Köszönjük a tesztfegyver biztosítását a www.remingtonteam.hu csapatának!
Vass Gábor