Recézés elöl: áldás vagy átok?
Nemrégiben a www.fegyverforum.com fórumon vita zajlott a pisztolyok szánján elöl levő recézésről, minek kapcsán termszetesen polarizálódtak a vélemények. Mint mindig, a két szélsőség között váltakoztak az érvek, de azért a valóság – mint mindig – nem fekete-fehér, hanem szürke.
Nekem is felemás érzéseim, tapasztalataim vannak az elöl levő recézésről.
Valóban segíti, könnyebbé teszi a csőretöltést azok esetében, akiknek kifejezetten gyenge a kezük (hölgyek, ifi versenyzők), vagy nem tudnak valamiért (pl, nedves kéz, sérülés stb.) tökéletesen ráfogni hátul, stressz alatt stb…
Ez a könnyebbség nem lebecsülendő előny!
Viszont egy modern hadi/szolgálati/önvédelmi pisztolyt nem is kell soha csőretölteni tiszta, lőtéri “laborkörülményeken” kívül, mert ugye csőretöltve biztonságosan viselhetőek! (És ahol nem fegyverektől rettegő magas beosztású elmebetegek felelősek ezért, ott úgy is viselik. Persze ilyesmi már csak elmaradott afrikai és balkáni banánköztársaságokban fordulhat elő.)
Lőtéren/szolgálat felvételekor meg szépen nyugiban lehet csőretölteni/fegyvert üríteni. Nem kell kapkodni, ha lecsúszik a kéz, lehet újra próbálkozni.
Szánt rángatni akkor kell, ha akadály van. Ellenben akkor meg kifejezetten ellenjavallt elöl fogni rá, mert ilyenkor az emberek többsége letakarja pont a kivetőnyílást, és nem fog sikerült az akadályelhárítás. Ezt is többször láttam már lőtéren.
Ugyanígy többször láttam már, hogy ürítéskor az elöl fogás miatt bent ragad/visszaesik a töltény a fenti okok miatt.
Az viszont kétségtelen, hogy a “press-check”-et, azaz a töltény csőretöltöttségét a szán kismértékű hátrahúzásával ellenörzést könnyebb elöl levő recézés segítségével elvégezni. Más kérdés, hogy a legtöbb modern pisztolyon már van valamilyen más csőretöltöttségjelzési megoldás, például kiemelkedő, tapintható hüvelyvonó.
És még egy dolog: az elöl recézés használata esetén gyakran túl közel kerül a kéz a csőtorkolathoz. Nyilván az itt említettek többségével együtt ez is kiképzési kérdés.
Szóval nem egyértelmű az elülső recézés előnye, sőt.
Vass Gábor