A szovjet fegyvereket nyugaton mindig sok legenda övezte, keleten pedig roszszul értelmezett titokzatoskodás okán nem ismerhettük meg ezeket az eszközöket. Az egyik ilyen mítoszokkal övezett eszköz az aprócska PSzM zsebpisztoly. Pár évvel ezelőtt már volt alkalmam lőni ilyennel, de most lehetőség nyílt egy kicsit mélyebb tesztelésre is.
Remek orosz rövidítés
A PSzM (angolosan PSM) betűk az orosz Pisztolet Szamozarjadnij Malogabaritnij ? kisméretű öntöltő pisztoly ? kifejezés rövidítését jelentik. A fegyver szülőatyjai egy mérnökcsoport tagjai voltak: Tyikhon Lasnyev (1919?1988), Anatolij Szimarin (1936?1991) és Lev Kulikov (1931?). A pisztoly pontos tervezési idejét illetően erősen megoszlanak a források: az 1960-as évek vége és 1979 között, az egyik megbízhatónak tartott civil forrás, Max Popenker 1972-t adja meg. A mérvadó DWJ szerint a fejlesztés 1969 és 1974 között folyt, míg a gyártócég saját 2005-ös közlése szerint ?több, mint 25 éve folyik a gyártás?.
Átlyukasztó erő
A fejlesztés megrendelője a KGB volt (Komityet Gaszudarsztvenovo Bezopasznosztyi ? azaz államvédelmi bizottság), akinek ügynökei számára volt szüksége egy különösen kompakt, de nagy átütőerejű lőszert tüzelő zsebpisztolyra. Az eredeti kiírás szerint az új fegyver vastagsága nem haladhatta meg egy normál gyufásdobozét (kb. 17?18 mm).
Az átütést a valószínűsíthető célszemélyek (talán imperialista politikai vezetők, ellenséges ügynökök?) által viselt védelmi eszközök (ruha alatt hordható lövedékálló mellények) követelték meg. Azért annak magyarázgatása, hogy miért is kell egy maroklőfegyvernek komoly ?páncéltörő? tulajdonságokkal bírni, mindig is sántított.
A nyugati hasonló jellegű maroklőfegyverek (FN Five-seveN, HK P46) esetében a jól hangzó indoklás szerint a közeljövőben már várható, hogy a szembenálló katonai erők minden tagja egyéni ballisztikai védőfelszerelést hord. Ezt hangoztatták legalábbis több, mint 15 éve a P90, majd a Five-seveN bemutatásakor. Aztán a kegyetlen realitás az lett, hogy a mai fegyveres konfliktusok során a modern nyugati államok katonáit támadó terroristának/szabadságharcosnak gyakran cipője és rendes ruhája sincs, csak egy rozsdás Kalasnyikovja, meg RPG-7-ese. (Lásd még: Black Hawk Down!)
Talán nem véletlen, hogy a nagy átütőerőre kihegyezett maroklőfegyvereknek nyugati viszonylatban egyetlen jelentősebb, komolyabb vásárlója sem akadt.
A PSzM lőszerének megtervezésekor úgy ítélték meg, hogy a meglévő ismert maroklőfegyver-lőszerek, a 6,35 mm Browning, a 7,65 mm Browning vagy a 9×18 mm Makarov egyike sem alkalmas az adott cél elérésére a megadott méretek mellett, bármilyen lövedéket is alkalmazzanak.
Piciny lőszer
Az új lőszert Alekszandr Bocskin tervezte, nyilvánvalóan az új 5,45×39 mm-es szovjet gépkarabélylőszer lekicsinyítésével ? ezt 1974-ben állították rendszerbe, így az 1960-as évek végi PSzM-megjelenés ezzel jó eséllyel cáfolható.
Az 5,45×18 mm PMT 7N7 jelzésű lőszer kifejezetten aranyos, ha ilyenről lehet itt beszélni. Egy palacknyakú, hornyos, perem nélküli puskalőszerhüvelyre emlékeztet, csak nagyon-nagyon kicsinyke, lövedéke pedig hosszúkás, hegyes, köpenyelt, katonai kivitelben acélmagvas.
A lőszer 2,4-2,? grammos lövedéke a rövid pisztolycsövet 315 m/s körüli kezdősebességgel hagyja el, ami mintegy 130 joule torkolati energiát jelent ? ez a Hi-Velocity .22 LR teljesítményéhez mérhető. A lövedékkonstrukciónak köszönhetően a NIJ II fokozatú (a ruha alatt viselhetőek tipikusan ilyenek) lövedékálló mellényeket könnyedén átüti néhány tíz méterről.
A lövedék deformációja azonban közel nulla, így feltehetjük a kérdést, hogy mi történik azután, ha már átütötte a mellényt a kicsiny lövedék? Nagyjából semmi. Az 5,45×18 mm-es lőszer stophatása eléggé csekély, így számos negatív tapasztalat nyomán sok szovjet tiszt inkább visszatért a bevált Makarovhoz (ami azért ugyancsak nem a megállítóerő bajnoka).
Mivel a PSzM-et a belügyi szervek állományán kívül fontos párt- és állami vezetőknek is kiadták önvédelmi fegyverként (egyenlőbbek már akkor is voltak), azok a rendszerváltás idején számos esetben szolgálták az öngyilkosság célját, fekete humorral: ekkor valóban volt megállítóerő egy lövésből.
Az illegálisan bűnözők kezébe került PSzM-ek Oroszországban kedvelt bérgyilkospisztolyok lettek, kis méretük, aránylag könnyű beszerezhetőségük és lövedékálló mellény leküzdési képességük miatt.
Vetélytársak és változatok
A PSzM rendszeresítése előtt egy érdemleges vetélytársa akadt, a BV?025 kódnevű fegyver. Ez azonban nem más volt, mint egy kissé lekicsinyített Makarov PM, mely ugyancsak az 5,45×18 mm-es lőszert tüzelte, ebből aztán nem lett sorozatban gyártott termék.
A szovjet?orosz rendszerváltás előtt a pisztoly minimális mennyiségben került külföldre, ismeretes, hogy a keletnémet pártvezetők és a Stasi hordtak ilyen pisztolyokat.
A gyártás Izsevszkben folyt, mely 730 ezres lakosságú város az Urál hegység nyugati részén található, 1100 kilométerre Moszkvától keletre. Itt két nagy fegyvergyár is működik, a Kalasnyikovokat gyártó IZHMASH (alapítás: 1807) és a Makarov pisztolyokat gyártó IZHMEKH (alapítás: 1942), ez utóbbi készíti a PSzM-eket is.
A Szovjetunióban minden exporttevékenység a külkereskedelmi minisztérium égisze alatt folyt. Az adott termékcsoportot egy állami belső monopolhelyzetű cég vitt, a polgári felhasználású fegyvereket a Raznoexport képviselte, ezen belül a Vostok és a Baikal márkanevek alatt izsevszki és tulai származású fegyverek is futottak.
A rendszerváltás után a Baikal nevet a védelmi ipari minisztérium égisze alá tartozó TEKHMASHEXPORT vette át, azonban az IZHMEKH is alapított saját külkereskedelmi céget Baikal név alatt, az állami hasonló nevű pedig időközben megszűnt. A változó márkanevek és jelzések rendszere tehát ebből adódik a szovjet kézifegyvereknél.
A PSzM ismert változatai:
? Az eredeti PSzM pisztoly hadikivitelben alumínium markolathéjakat kapott, és értelemszerűen nem volt rajta gyártójelzés. Ma a PSzM név alatt műanyag markolattal is gyártják az IZS?75 jelzésűvel azonos kivitelben.
? A pisztoly polgári (export) változata az IZS?75 (IZH?75) típusjelzést kapta, de markolathéjai már műanyagból vannak, amitől a markolat körülbelül 1?1 mm-t hízott oldalanként. Mi ezt teszteltük. Dobozán a ?Sporting Pistol? felirat díszelgett.
? Egyes kaliberrestrikcióval megvert országok piacára készült 6,35 mm Browning kaliberben a polgári változat. Ennek sem stophatása, sem átütése nem volt, így különösebb sikert sem aratott. Típusjelzése (minden logikát nélkülözve) MP?441.
? Gáz-riasztó fegyverkivitelben IZS?78 néven készül, ez alapkivitelben a jól ismert 8 mm Knall patront tüzeli, de készülhet a hosszabb és állítólag erősebb orosz 7,62 mm-es gázpatronhoz is. Tárjába 7 db patron fér.
? Gumilövedékes fegyverkivitelben IZS?78?9T (traumatikus) néven a 9 mm PAK RB-lőszer köré épül, tárkapacitása lecsökkent 6 db lőszerre. A gyári adatok szerint a 0,7 grammos lövedéket 315 m/s-mal indítja, ami olyan 35 J. (Olvasói kérdéseket elkerülendő: nem, ez nálunk nem lenne megvásárolható szabadon, mert éles, rövid lőfegyvernek minősül.) Oroszországban alanyi jogon járó viselési engedélyre vehetünk ilyen nem halálos hatású pisztolyokat. 2004-es adat szerint már 1,2 millió ilyen engedélyt adtak ki.
PPK-alapokon
A nyugati szaksajtó kedvelt csúsztatása (és egyben a hozzá nem értés gyors lelepleződését jól szolgálja), hogy a Makarov pisztoly a Walther PP másolatának állítják be, holott gyökeresen eltérő szerkezet. A PSzM esetében azonban a szerkezetnek valóban sok köze van a nagy német elődhöz.
A szabad tömegzáras, tokban mereven rögzített csövű, szabad tömegzáras szerkezet a kis lőszerből adódóan nyilvánvaló. A részleges szétszedés útja is azonos, a töltetlenség alapos ellenőrzése után a sátorvasat lehúzzuk elöl, oldalra kiakasztjuk (mutatóujjal), majd a szánt ütközésig hátrahúzzuk és felemeljük. A sátorvasat egyébként a markolatra való masszívabb ráfogással is kiakaszthatjuk, de ez nem okozhat gondot, hiszen ez csak akkor végrehajtható, ha nincs tár a fegyverben.
A PSzM teljesen acélépítésű, maszszív orosz jószág, kívül egészen tisztességes kémiai felületkezeléssel, belül viszont inkább ne firtassuk. A Kalasnyikovot sem finomra polírozott belsőségeiért szeretjük.
A PSzM elsütőszerkezete DA/SA (klasszikus revolverező), külső kakasos, a kakasnak van biztonsági helyzete, ahonnan csak az elsütőbillentyű teljesen hátrahúzott állapota mellett érheti el az ütőszeget. Ennek folyománya, hogy tűzkészen (csőre töltve, lefesztelenítve, kibiztosítva) nyugodtan viselhető. Az ütőszeg nem rendelkezik ütőszegrugóval (az utóbbi 50 évben ez orosz hadipisztolyokon nem gyakori amúgy sem), így azért magasról csőtorkolatra ejteni nem feltétlenül biztonságos.
Két eltérő kezelőszerv
A PPK-tól két kezelőszerv kialakításában is eltér a PSzM. Az egyik a laposság érdekében igazán furcsára sikerült biztosító-fesztelenítő kar, mely a szán bal hátsó részén, annak síkjába teljesen besüllyesztve került elhelyezésre. Kissé keményen jár, és annyira nem is esik kézre, mint a PPK-é, de talán hosszú hüvelykujjú ?ügynökök? bal kézből is képesek kezelni hátrafele való kinyúlása okán. A PSzM ezen kezelőszerve lefele állásban van kibiztosítva, eltérően a PPK-tól.
A PPK nyomógombos tárkioldóját ? szintén a laposság érdekében ? száműzték a markolat fenekére. A szán a tár kiürülésekor hátul marad a PPK-ével azonos belső szánakasztó segítségével. A tár acéltestű, egysoros, 8 db lőszer fér el benne, oldalán hatalmas áttöretek Makarov-módra.
A pisztoly irányzékai fixek, nem éppen óriásiak, de a nézőke oldalban arrébb üthető, ami némi állítási lehetőséget biztosít.
Oda lő, ahova kell!
A ?sportpisztoly? címkén először jót derültünk, de aztán a kicsiny zsebpisztoly lőeredményeit látva revideálni kellett vélelmünket. A kis PSzM bizony halálpontos jószág ebben a mezőnyben!
25 méterről szabad kézből (kétkezes megfogás) 5 lövés szórása 9-es környi volt a 8-a lőlapon. 20 lövésből pedig 18 a célfeketébe csapódott be. Tehát hiába kicsi az irányzék, rövid az irányzóvonal és vág hátul a keskeny kis markolat, az oroszok valahogy nagyon megcsinálták azt a csövet.
A sütési erő ebben a szolgálati/önvédelmi zsebpisztoly kategóriában nem mondható rossznak. Gyári adatok szerint 27 newton a single action, 57 N pedig a revolverezés.
A hátrarúgás csekély, olyan, mint egy .22 LR-é, tehát a 8?10 méteres ráduplázások nagyon egyszerű feladatot jelentettek. A torkolattűz azonban kifejezetten látványos volt, amikor egy kicsit rosszabbul megvilágított lőállásból lőttem.
Revolverezve sem okozott gondot 10 méterről a célfeketében tartani a lövéseket (de ha ilyen jól lehet vele gyors fejlövéseket leadni, akkor minek is a nagy átütés?). A gyári információk szerint a hátrarúgási energia 1 J alatti.
A lövészet során az orosz Wolf cég rézhüvelyes, Berdan-csappantyús (nem újratölthető), FMJ, ólommagvas lövedékes (40 gr) lőszerét használtuk. Amiből egy .22 LR 50-es doboz méretű csomagolásban 36 db fért el, így 72 lövést adtunk le mindenfajta akadály nélkül. A dolog apró szépséghibája, hogy a lőszer darabja 200 forint volt.
De azért mégsem
sportpisztoly…
A kis zsebpisztolyt azonban még a hatóságok és egyéb szervezetek esetleges jóindulata esetén sem szerezhetjük meg sportcélra, hiszen központi gyújtású a lőszere, és 7,62 mm alatti a lövedékátmérő, így pontlövő versenyen sem indulhatna, az IPSC-erőfaktort meg ne is említsük.
Amilyen célra meg lehet vásárolni, az az önvédelem (amire ismert módon nagyon ?könnyű? engedélyt kapni), de erre azért kis stophatása miatt nagyon korlátozottan, és csak tartalékfegyver-szerepkörben lenne alkalmas. Ami még szóba kerül. az a biztonsági cégek fegyverzete, de az említett okok miatt arra sem az igazi.
Pedig a kis pisztoly ára amúgy egészen tűrhető: kevesebb, mint 70 ezer forint, és ha ?csak úgy? lehetne bármennyi pisztolya az embernek, és még a lőszer is olcsóbb lenne, akkor én egy percig sem haboznék.
(A tesztfegyvert a Kos vadászbolt bocsátotta rendelkezésünkre.)
Vass Gábor