Idén októberben történt egy igazán sajnálatos eset: egy budapesti bevásárlóközpontnál levő buszpályaudvaron járőröző készenléti rendőrt megtámadott egy feltehetőleg elmebeteg férfi, aki megpróbálta a rendőr pisztolyát megszerezni, tokjából kirángatni. Mivel rendőrünk idejében reagált és 4 társa is rögtön segítségére sietett, a támadót sikerült leteperniük még idejében, a fegyvert az nem tudta megszerezni.
Ennek kapcsán érdemes röviden áttekinteni, hogy milyen védelmi szintek képzelhetőek el a modern pisztolytáskáknál. És itt a hangsúly a “modern”-en van. Mert hiába lehetetlen megszerezni illetéktelennek a klasszikus “elefántfüles” PA-63 tokból a pisztolyt, maga a rendőr sem fér hozzá, nemhogy hirtelen támadás esetén, de még lőtéren is hosszú-hosszú másodpercekig szerencsétlenkedik vele mindenki.
Egy modern fegyvertoknak tehát egyidejűleg kell az elfogadhatóan gyors, lehetőleg ösztönszerű fegyverelővételt biztosítania, miközben illetéktelen ne tudja a fegyvert elvenni, egyben a derékszíjhoz is leszakíthatatlanul kell kapcsolódnia, anyagában tartósnak, időjárásállónak kell lennie. És persze a legfontosabb, hogy behelyezés közben kizárható legyen a véletlen elsülés.
A rendvédelmi szakirodalom, szaksajtó amerikai terminológia szerint a szolgálati pisztoly viselésére különböző védelmi (“megtartási”) szinteket különböztetnek meg, melyek közül az első négy valóban használatos, nem csak a reklámszlogenekben szerepel. A Level III a legelterjedtebb a fejlett világban és főleg az USA-ban NYÍLT, egyenruhás viselére, a Level IV inkább már kontraproduktív.
Level I
Ennél a toknál nincsen semmilyen fizikai eszköz, pánt, retesz, patent stb. a fegyver kivételének megakadályozására, csak a súrlódás, a tok szorossága, esetleg (IWB toknál) testnek feszülése tartja bent a fegyvert. Nyilván ebből a leggyorsabb rántani, de alapvetően csak rejtett viselésre alkalmas, főként civileknek.
Ezekből a gyengébb minőségűek már egy kiadósabb esésnél sem tartja bent a fegyvert. Az pedig erősen nemkívánatos, hogy a civil ruhás nyomozó pisztolya esetleg méterekre repüljön, mert a gyanúsított üldözése közben megbotlott. A jobb, főként kydex-anyagúak formazáró jellegük miatt viszont akár a fejenállást is jól viselik.
Level II
Az ilyen tokokon van valamilyen fizikai záróelem, aminek működtetése, oldása nélkül a fegyver nem vehető ki, a kioldáshoz tehát EGY mozdulat szükséges. A leggyakoribb ilyen a klasszikus “thumb-break holster”, vagyis a pisztolyszán/revolverkakas mögött átvezetett pánt, ami patenttal rögzül a tok testéhez, és a fegyverre rámarkoláskor hüvelykujjal oldható. Ez persze a fegyver erőszakos elvételében csak keveset lassít, nem nehéz “feltörni a kódot”.
Jobbnak tekinthetők azok a megoldások, amikor például a sátorvasnál megy keresztül egy retesz, amit a fegyverre nyúló kéz mutatóujja nyom be, mielőtt kivehető lenne a pisztoly, ugyanis ezt csak maga a fegyvert viselő tudja természetes szögben álló kézzel elérni.
Még jobb, amikor a retesz egyáltalán nem látszik, mert a tok belső oldalán van, ez esetben jellemzően nem a sátorvasra hat, hanem a szán/kakas felett átmenő, rugóztatott fedélre/pántra. A fegyverre nyúló kéz hüvelykujja lenyomja a reteszt, ezzel a fedelet/pántot annak rugója előre, nyitott állásba löki.
Level III
A fegyver kivételéhez két külön mozdulatot kell tenni. Jellemzően a fent leírt megoldásokat kombinálják össze, tehát például hüvelykujjal a tok belső oldalán levő reteszt kell lenyomni, ekkor kipattan a szánt záró fedél, majd a mutatóujjal a sátorvasat rögzítő elemet benyomni és utána lehet rántani.
Okos tervezéssel a két elem úgy helyezkedik el itt is, hogy csak a közvetlenül felülről való markolatra rámarkolás esetén lehet őket gyorsan, egymás után üzemeltetni. A Level III tokok stressz alatti eredményes használatához bizony nagyon komoly kiképzés, sok ezer ciklusos gyakorlás szükségeltetik, például mert a sorrendiség nem mindegy. Tapasztalataim alapján ilyen tokokból azért még elég gyorsan lehet rántani, ugyanakkor teljes lezárásig visszahelyezés aránylag lassú, sokkal kevésbé ösztönös. Ha tehát mégsem kellett lőni, mert mondjuk a gyanúsított megadta magát, és vissza kell rakni a tokba a fegyvert, akkor csak az egyik zárási módozat aktiválódik simán a fegyver berakásakor. Vagyis ha ekkor kezd el a rendőr mondjuk bilincselni, akkor visszalép egy Level II tok szintjére.
Level IV
Amikor túl sok a jóból. Itt minimum három mozdulat kell a fegyver elővételéhez, jellemzően a Level III-as szolgálati tok valamelyik záróelemét fejelik meg egy plusz retesszel (karral, tolókával), aminek kioldása nélkül nem működtethető a következő lépés. De olyanra is van példa, hogy a szán hátsó végét borító fedél/pánt nem nyílik le rugósan, hanem a harmadik mozdulattal azt kell hüvelykujjal előretolni, vagy a markolatra ráfogó középső ujjnak is be kell nyomnia egy záróelemet.
(Level IV tok bemutató videó)
Ilyen tokból gyorsan rántani szinte lehetetlen, visszarakni és teljesen lezárni a fegyvert pedig stressz alatt több másodperces történet. A gyártók/kiképzők teóriája ilyen tokok alkalmazására az, hogy a harmadik reteszt “normál üzemmódban” ne használja a rendőr (visszalép Level III-ra), csak akkor kapcsolja be, ha mondjuk tömegbe kell bemennie intézkedni egy tüntetésen, vagy oda kell mennie a gyanúsítotthoz bilincselni és van aki fedezze, hiszen a fegyvert gyorsan elővenni nem tudja.
Technikai fejlődés
Mint látható, a modern szolgálati fegyvertokok mögött ma már nagyon komoly technikai és tudományos fejlesztőmunka van – és a vázoltaknál sokkalta több műszaki megoldás létezik. Egy modern Level III tok ára a fegyver árának negyedét-harmadát is elérheti. Természetesen a technikai fejlődés nem áll meg, vannak kísérletek ma is olyan tokokra, melyekben ujjlenyomat-felismerő van és csak annak nyitható, akinek az ujjlenyomatát hozzárendelték. Ezek azonban jelenleg inkább a sci-fi vágyálmok kategóriájába tartoznak. Hiszen elektromos áram (= legrosszabbkor lemerülő akkumulátor) kell hozzájuk, nem adnak választ arra a kérdésre, hogy mi van, ha a lövő ujja/keze sérült, koszos, vagy maga az érzékelőfelület szennyeződik el, például egy sima esőben.
Vass Gábor