Most folytatódó cikksorozatunkban ismét elsősorban a laikusabb felhasználók számára állítottunk össze egy kis segédletet, hogy érthetően elmagyarázzuk mi is lehet nálunk jogszerűen közterületi önvédekezés céljából, és minek van értelme, milyen magatartásformák javasoltak és kerülendők, és persze milyen jogszabályi környezet vonatkozik mindezekre. Ez egyfajta folytatása a Lakásvédelemről kezdőknek írásunknak. Bátran javasoljuk tehát ezt a sorozatot elolvastatni amúgy nem fegyvermániás ismerőseinkkel, rokonainkkal!
Önvédelmi tanácsok kezdőknek – 2. rész
Általános tanácsok
Amennyiben ódzkodunk a fegyverviseléstől, válasszuk a fentebb említett CS vagy CR hatóanyagú gázspray-t. Ha a fegyver vásárlás mellett döntünk, és viselni szeretnénk, váltsuk ki a viselési engedélyt a területileg illetékes rendőrkapitányságon, hiszen csak 2000 Ft-ba kerül. Ezek használatára nem szeretnék külön kitérni, használatuk megértéséhez ajánlom a Kaliber magazinban megjelent „5+1 Tipp: Hogyan NE védekezzünk gázsprayvel?”(224. szám, Kaliber 2016/december) illetve a „6+1 tanács: Hogyan NE védekezzünk gázpisztolyunkkal?” (222. szám, Kaliber 2016/október) cikkeket.
A továbbiakban olyan valóban használható tanácsokat igyekszem adni amiket nem csak nőknek ajánlok, hanem akár gyerekeknek is akik a korán sötétedő téli napokban tartanak hazafelé az iskolából vagy szakkörről.
Ha védekezni kell, védekezzünk!
Ha úgy ítéljük meg, hogy használnunk kell a nálunk lévő önvédelmi eszközöket, ne habozzunk őket használni! Utólag sokkal rosszabb lenne majd azon bánkódni, hogy nem történt volna meg a cselekmény, ha mertem volna védekezni. Ha nincs nálunk semmilyen önvédelemre alkalmas eszköz, használjuk minden testrészünket! Ne feledjük el, hogy az igazi utcai harcnak nincsenek szabályai. Nyugodtan járhatunk küzdősport órákra is, de az utcán nincs meghajlás, mint a tatami szélén. Van viszont övön aluli ütés vagy rúgás, sőt végső esetben ki lehet nyomni a támadó szemét (lám lám néha van haszna a hegyes műkörömnek a hölgyeknél), le lehet harapni a támadó fülét vagy az orrát. Egy test-test elleni küzdelem akkor ér véget, ha az egyik legyűri a másikat. Lehetünk ezek mi is vagy a támadó is.
A fentebb említett önvédelmi eszközök pontosan azt a célt szolgálják, hogy a támadóval ne kelljen test-test elleni küzdelmet folytatnunk, hiszen ezek használatával már a test-test elleni küzdelem megkezdése előtt megtörhetjük a támadást. Ha képtelenek vagyunk ezt elfogadni, a nemi erőszakra való felkészülés jegyében vigyen inkább magával vazelint és extra vastag óvszert a hölgyolvasó. Ugye hogy ez után a mondat után inkább vásárolna egy gázspray-t?
Ha nem muszáj, ne menj egyedül!
Bármennyire is elcsépelt tanács, de egy csoport pontosan azért kevésbé sebezhető, mert több, akár védekezni is képes tagból állhat. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy magányosan sétáló embert támadnak meg, mint egy több emberből álló csoportot. Ennek felismeréseként Győrben alakult meg tavaly tavasszal az első „Kísérőt kérek” elnevezésű csoport a Facebookon ahol önkéntesek vállalkoznak arra, hogy igény esetén a későn végzőket hazakísérjék akár egészen a lakásukig. Nyáron pedig megalakult a budapesti Facebook-csoport is, ha sehogy sem tudjuk megoldani azt, hogy ne egyedül közlekedjünk (főleg késői időpontban) akkor nyugodtan nézzünk körül az ilyen csoportokban. Kísérőnek ugyanis csak előzetes szűrésen átesettek jelentkezhetnek, ezzel is igyekeznek csökkenteni a visszaélések esélyét.
Zene füleimnek, vagyis inkább mégsem…
Nagyon sokan követik el azt a hibát, hogy sétálás, futás vagy tömegközlekedés közben fülhallgatóval zenét vagy rádiót hallgatnak. Ezzel két probléma van, egyrészt az egyik leghasznosabb érzékszervünkről mondunk le, tehát nem halljuk a támadásra utaló lépteket a hátunk mögött, sőt elnyomjuk a közlekedés zaját is, ami balesetveszélyes. Ráadásul könnyen magunkra terelhetjük a bűnözők figyelmét a nagy értékűnek tűnő készülékekkel. Igaz ez a tömegközlekedési eszközökön maguk elé bambán bámuló és mobiltelefonjukat veszettül nyomkodó fiatalokra is. Az elmúlt időszakban többször fordult elő olyan eset, hogy egy megállóban álló járművön egyszerűen kitépték a delikvens kezéből a nagy értékű telefonját (vagy a nyakában jól láthatóan, már-már hivalkodóan elhelyezett arany vagy annak tűnő nyakláncot) és az utolsó pillanatban leugrottak és elmenekültek.
Kutyatámadás
Futás és kerékpározás, de néha egy könnyed séta közben is belefuthatunk területüket agresszívan védő ebekbe. Ráadásul egy lakatlan területen elég nehéz eldönteni, hogy mit tekint a kutya ösztönösen a saját területének. Ha egy ilyen helyzetben találjuk magunkat, mindig a kutyát figyeljük és igyekezzünk úgy helyezkedni, hogy valami közénk kerüljön. Például a kerékpár, amit ha állunk magunk elé tudunk fordítani és így egyfajta védőfal mögött el tudunk sétálni a kutya mellet. Amennyiben ülünk a biciklin, akkor azt a lábunkat, ami a kutyához közelebb van, emeljük fel, ezzel is csökkentve annak a valószínűségét, hogy megharapja azt az utánunk loholó állat. Ha kerékpározás közben szeretnénk, fegyvert viselni tartózkodjunk a lapos kisméretű ám csőre töltve nem viselhető öntöltőktől! Mert nagyon kevesen vannak azok, akik a fenti körülmények között képesek lennének tekerni, mint az őrült, úgy hogy nem fogják egyik kezükkel sem a kormányt.
Kutya ellen az egyik leghatásosabb eszköz a PV spray, bármennyire is tiltott a közterületen való viselése. A kapszaicin hatóanyag erősen ingerli a kutya szaglószervét (aminek érzékenysége többszöröse az emberének) ezért az jellemzően megtöri a támadást. Kerüljük az ultrahangos kutyariasztó használatát, területét agresszíven védő eb erre jellemzően csak még agresszívebben reagál. A támadó kutyát fújjuk le sprayel, próbálkozhatunk a “Helyedre!” vezényszóval is, de ez a parancs jellemzően a kóbor kutyáknak semmit sem jelent. Ha gyalog vagyunk ne fussunk, ez csak a zsákmány szerző ösztönt erősíti a kutyában, ráadásul minimális az esély arra, hogy gyorsabban futunk mint ő. A gáz-riasztó fegyver paprikatölténnyel annyiban jobb, mint a paprikaspray, hogy viselési engedéllyel legálisan nálunk lehet, valamint a döreje és torkolattüze akkor is nagy eséllyel rettenti el az állatot, ha amúgy a gázfelhő nem találta telibe a fejét.
Ha közvetlen test-test elleni küzdelemre kerül sor, gyengébbik kezünket emeljük védekezésre, erősebbik kezünkkel pedig hosszú orrú kutya esetén üssük a felső álkapcsát. Elég erős ütés esetén ezt meg tudjuk repeszteni esetleg eltörni, ettől a támadást biztosan abba hagyja. Rövid orrú kutyáknál a has és a tompor az egyedüli támadható felület, jellemzően ezek az ebek jóval kitartóbbak, akár több késszúrás után is kitartóan fogják az áldozatukat. Megoldás lehet még ha öklünket a kutya szájába próbáljuk tolni, minél mélyebbre ezzel is megnehezítve a légzését. Ilyenkor a támadás -a kialakult oxigén hiány miatt- megtörik. Kutya támadás után sebeinket a fertőzések (tetanusz, veszettség, kezeletlenül mindkettő halálos kimenetelű!!) elkerülése érdekében haladéktalanul mutassuk meg orvosnak!
(Megjegyzés: kevesen tudnak valós kutya támadásról beszámolni, én két test-test elleni küzdelmet is megjártam, az elsőt még kisgyerekként ahol egy kapu előtt elbiciklizve a nyitott kapun két óriás snauzer és egy kuvasz ugrott nekem. A hátamon és a koponyámon még mindig látszódnak a forradások. A második eset kb. 10 éve történt ott egy komondor volt a támadó és a bal alkarom, a hasam és a jobb kézfejem sérült a védekezés közben. Mindkét esetben elmondható, hogy nem szenvedtem súlyos sérüléseket, túlélésem az első esetben valószínűleg csak az Isteni gondviselésen a második esetben pedig a szerencsémen múlt.)
FOLYTATJUK!
Juhász Ákos
