A PPS-géppisztoly a legismertebb 10 lőfegyver között van bizonyosan. Egyetlen szovjet világháborús filmből sem hiányozhatott, de a magyar fegyveres erőknél is sokáig rendszerben volt. Manapság persze már reménytelenül elavult, mint hadifegyver, de több országban is kezdik felfedezni, mint pisztolykaliberű sportkarabélyt. Cikkünk tesztalanya is egy ilyen megszelídített ? tehát itthon már sportlövő engedélyre legális ? ?davajgitár?.
Elődök és utódok
A szovjet fegyveres erőknél rendszeresített első géppisztoly a PPD?35 volt (1935), ezt azonban nagyon kis számban gyártották csak, és főként a belügyi és határőr csapatok kapták.
A PPD (Pulemjot-Pisztolet Degtyarjova) 71 darabos, hosszú, egyenes nyakban végződő csigatárból adogatott, és kifejezetten lassan gyártható, drága fegyver volt. A szovjet hadvezetés ? már aki életben maradt a sztálini tisztogatások után ? láthatóan nem ismerte fel a géppisztolyokban rejlő harcászati lehetőségeket, a finn háború keserű tapasztalati ébresztették rá őket a modernizáció szükségességére. A kis északi nép elszánt katonái Suomi géppisztolyaikkal rajtaütések során halomra lőtték a Moszin-Nagant ismétlőpuskákkal felszerelt szovjet gyalogságot.
Az 1940-es PPD már kétrészes ágyazást kapott, hogy az immár nyak nélküli tárat befogadhassa. De ezzel már elkéstek, 1941. június 22-én Hitler hadigépezete elözönlötte a Szovjetunió nyugati részét. Nagyon gyorsan, nagyon olcsón gyártható géppisztolyok tömegeire volt szükség.
A megoldás a formailag a második generációs géppisztolyokat idéző (fatusa, csigatár) PPS lett, mely azonban konstrukciójában, kidolgozásában nélkülöz minden műszaki finomságot. Az igazi durva orosz vas megtestesítője. A tervező Georgij Spagin (1897?1952) 1920 óta dolgozott kézifegyverek fejlesztőjeként, a DSK 12,7 mm-es nehézgéppuska típusjelzésében is az ?S?-betű őt takarja. A hivatalosan 1940. október 26-án rendszerbe állított PPS (Pulemjot-Pisztolet Spagina) gyártását a Zagorszkban működő üzemre akarták bízni. De a német támadás után továbbköltöztették az Uralban levő Vjatszkije Poljanibe. 1945 májusáig mintegy 2,5 millió darab PPS?41-et gyártottak itt, a teljes szovjet termelés elérte a 6 millió darabot. Spagin fegyvereiért megkapta a Szocialista Munka Hőse, a Szovjetunió Állami Díja, a Lenin-rend (3x), a Szuvorov-rend és a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetéseket.
A PPS-ből zsákmányként jutott a németek kezébe is dögivel, hivatalosan rendszerbe is állították MP 717 (r) jelzéssel. Még MP40-tárra és 9 mm Parabellum kaliberre is átalakították [MP 41 (r)], ezeket főként a kollaboráns (fél)katonai alakulatok kapták. A 9 mm Luger lőszer esetében nem volt ritka, hogy a nem tökéletesen csőre töltődött lőszer még nyitott zár mellett felrobbant. A Mauser C96 és a TT-pisztoly palacknyakú lőszere határozottan könnyebben talál be a töltényűrbe.
A világháború utáni évtizedben a PPS-t a Szovjetunióban jórészt kivonták a rendszerből, jöttek helyette a modern Kalasnyikov-gépkarabélyok. A feleslegessé váló PPS-ek aztán az újonnan létrejövő szocialista blokk országaiba kerültek tömegével, és számos helyen maguk gyártották helyben a fegyvert ? legnagyobb darabszámban talán Kínában.
A PPS tehát részt vett a koreai és vietnami konfliktusokban, és manapság a világon bárhol előfordulhat.
A nagy honvédő háború alatt még egy géppisztolytípust alkalmaztak nagy számban, a Szudajev-félét, mely leginkább egy PPS és egy MP40 ötvözete volt, teljesen lemezből készült, nem volt fatusája, és egyeslövést sem tudott már. Csak ívtárból tüzelt, mely azonban nem volt csereszabatos a PPS-ével.
Itt kell röviden kitérni arra, hogy a Spagin-féle géppisztolyt magyar helyesírással PPS-nek rövidítjük, a Szudajevet viszont PPSz-nek. Ellenben a világban jellemzően az angol helyesírás uralkodik, tehát a PPS a Szudajev, míg a PPSh a Spagin (cirill betűkkel kevésbé összekeverhető a dolog).
Polgáriasítva
A PPS félautomata átalakításai tavaly kezdtek el Európában megjelenni sportlövőknek szánva. A német piacon két cég is megpróbálkozott a szigorú előírásoknak eleget tenni.
Az egyik esetében rendszerből kivont, magyar gyártású PPS?41-ekből indultak ki, az új ? a korábbitól eltérő méretezésű ? csövet a tokba behegesztették. A záron és a tokon pedig olyan bemarásokat/felhegesztéseket hoztak létre, hogy a sorozatlövés kiváltásának lehetősége megszűnjön, sorozatlövő fődarabok ne legyenek beszerelhetőek. Ennek a konverziónak az ára olyan 800 euróban állt meg. Értelemszerű, hogy ezek a példányok nem vehettek részt a második világháborúban, hiszen akkor a magyar katonák éppen a PPS rossz oldalán álltak.
A másik opció már hátborzongatóbb innen nézve. Hatástalanított fegyvert megfelelő engedélyek birtokában visszaalakították élesre, és eközben szüntették meg a sorozatlövés lehetőségét. Ez inkább gyűjtőknek volt szánva, akik tetszhalott, de esetleg szívüknek kedves évjáratú, gyártási helyű darabot így feléleszthették Csipkerózsika-álmából. Az általunk kipróbált csak öntöltő kivitel eredeti szovjet gyártású ? 1944-es keltezésű ? harceszköz, tehát erkölcsi értékét emeli, hogy potenciálisan részt vehetett a második világháborúban. A származási hely a szomszédos Szlovákia, ahol is a műanyag tokos K100 pisztolyairól ismert Grand Power forgalmazza ezeket a fegyvereket. Itt az átalakítás legfontosabb része az elsütőszerkezet tűzváltó részének drasztikus lehegesztése. A .22 LR kaliberű formai másolatokat (pl. Pietta) nem számítva Európában ezek beszerezhetőek.
Érdekes azonban megnézni a kis számban készült amerikai verziót, az SR?41-et. Ennél külsőleg szembetűnő a csőhosszabbító köpeny, hogy a puskánál szükséges 16 hüvelykes csőhossz meglegyen. Mivel a nyitott zárpozícióból való tüzelés a BATF szerint tilos, így egyszerű kakasos elsütőszerkezet is bekerült, mely csak a zár elülső helyzetében tud beütni a rugóztatott ütőszegre. Az alapanyag itt is rendszerből kivont kelet-európai PPS volt, újonnan gyártott tokfelsőrésszel (gyártó: Blue Ridge Precision Gunworks), ehhez képest az 550?750 dolláros ár amerikai viszonylatban soknak volt tekinthető.
Mi szól mellette?
A PPS civil fegyverként első látásra vicces ötlet, és csak militáns szellemiséggel, és a második világháború-mániával lenne indokolható, hogy miért is jó sportfegyvernek. Azonban vegyük figyelembe hatalmas tárkapacitását (71 db csigatárral, 35 db íves szekrénytárral), azt, hogy felépítése egyszerű, mint egy kalapácsé. A 7,62×25 mm TT-lőszer kifejezetten kis hátrarúgású, ugyanakkor lapos röppályájú, surplusként fillérekért megkapható ? nálunk szerencsésebb jogállamokban. Az alkatrészek, kiegészítők is beszerezhetőek, olcsók, Németországban csigatárat 30 euró körül, ívtárat pedig ennek akár feléért is vásárolhatunk.
Más félautomata pisztolykaliberű karabélyokhoz képest pedig még a német 800 eurós kisker. ár is nagyon kellemes.
Sportlövészet kapcsán egy dolog motoszkál az agyamban azért. A csőtorkolaton túlnyúló csőköpeny felül nyitott kiképzése kompenzátorként viselkedik ? vajon nem kerül át Open-kategóriába ettől a fegyver?
Rövid műszaki jellemzés a kalapácsról
Lapunkban már jelent meg cikk a PPS- géppisztolyról, annak műszaki felépítését tárgyalva elsősorban, így ezt most csak összefoglalva ismételjük meg.
A PPS szabad tömegzáras, pisztolytöltényt lövő fegyver, mely nyitott zárpozícióból tüzel (open bolt). Csőre töltés a klasszikus értelemben tehát sosem történik, mert az előrecsapó zár a töltényűrbe lökött lőszert egyből el is süti. Az ütőszeg a keménykrómozott zártömbbe fixen beépített, a fegyvercső is merev a tokban. A PPS elsütőszerkezete eredetileg egyes- és sorozatlövésre egyaránt alkalmas volt, a tűzváltó a sátorvason belül kapott helyet, az elsütőbillentyű előtt. Félautomata tesztfegyverünk esetében ez egy lehegesztett dekorációnál már nem bírt több funkcióval. A biztosítás egyszerű, de praktikus módon megoldott: a zárat mindkét helyzetében (elöl és hátul) egyaránt a jobbra kiálló felhúzófogantyú betolható kis elemével lehet rögzíteni. Ez a betolható rész a tokfedél megfelelő kivágásába rögzül, és meggátolja, hogy például a leeső fegyverből a tehetetlensége miatt hátramozgó zár sorozatot adjon le. Még egy kezelőszerv érdemes említésre, a tárfészek mögött kihajtható tárkioldó kar.
Tényleg primitív szerkezet, olyan durván kidolgozva, hogy az már szinte bántó. De koszosan, fagyban, homokviharban is működik, és analfabéta munkások is nagy tömegben tudják gyártani.
Felnyitható motorháztető
A PPS tokja acéllemezből készült, kétrészes. A töltetlenség ellenőrzése után a tok hátsó részén levő sapkaszerűséget kell előrenyomni, és felnyitható a tok?fedél?cső egység (a csőfar alatt van a forgási középpont). Ezután kivehetjük a megtévesztésig fémtéglának tűnő zárat, a helyretoló rugót és vezetőrúdját. A helyretolórugó-vezetőrúd vége egy barnás-undorító színű gumipufferhez csatlakozik, ezt se hagyjuk el összeszereléskor.
Még egy helyen van szükség fedélnyitogatásra, mégpedig a legendás csigatárnál, amit mifelénk tévesen dobtárnak neveznek még mindig.
A tárajkak felől hiába próbáljuk, nem tölthető. Ehelyett a hátlapon levő gombot kell benyomni, az elején levő reteszt elfordítani, és leemelhetjük a tár előlapját. Ezután a keresztet formázó középső elemet 1, 2, 3 vagy 4 kattanásig elfordítjuk (felhúzzuk a tárrugót), és betöltjük a szépen spirálvonalban a 7,62×25 mm-es lőszereket. Igen, ez nagyon-nagyon sziszifuszi munka, ha elborulnak a lőszerek, akkor kezdhetjük újra. A tárfedél visszahelyezése, és reteszének visszafordítása közben szükségszerűen meg kell nyomni a hátlapon levő gombot (jó erősen), és a tárban levő lőszerek a tárrugó erejének hatása alá kerülnek.
A megbízhatóbb ívtárat 1942-ben vezették be, először 0,5 mm, majd 1 mm vastag acéllemezből készült. Jellemzően 1 db csigatárat hordott a szovjet lövészkatona magában a fegyverben, és több ívtárat hordtáskában.
Brutális ergonómia, nagyon élvezetes lövészet
A csigatár egyetlen előnye tehát, hogy nagyon sok lőszer fér bele, még a magas tűzgyorsaság mellett is 5?6 másodperc folyamatos tüzelésre képes géppisztolyként a PPS. Azonban a csigatár súlyos, nehezen tölthető, sérülékeny, kevésbé megbízható és szörnyen ormótlan.
Tesztfegyverünkhöz csak ilyen tár volt, míg a pár hónappal korábban a csodás Szlovákiában kipróbált sorozatlövő eredetijéhez íves szekrénytárat használtam. Nem kétséges melyik a jobb opció kényelmi szempontból.
A csigatár miatt dögnehéz lesz a fegyver, nem lehet hol megfogni, csak a tár aljánál kényelmes valamennyire, de ott sem stabil. A tárkioldó kihajtandó, de nem is ez a probléma, hanem, hogy a tesztfegyverbe a rendelkezésre álló tár szorult. Kifele rángatni, befele ütni kellett. Még jó, hogy nem kellett sajnálni az igényes felületkezelést. Persze ezen a gondon némi polírozással lehet segíteni, de villámsebességű tárcseréről ne is álmodozzunk.
Az 1944-es gyártású példányunkon már nem a korai kivitelek íves csapóirányzéka volt, hanem csak egy jóval puritánabb, aminek ellenére egészen tűrhető célképet adott.
A sütésre ? ha egy amerikai újság lennénk ? azt mondhatnánk, hogy ?némileg elmarad a HK MP5-étől?. De itt nyugodtan fogalmazhatok úgy, hogy pocsék. Útja hosszú, és érzetre mintha két durva reszelőt húznék egymáson. Aki az eddigieket olvasva azt gondolja, hogy utáltam lőni a PPS-sel, az mégis óriásit téved! A félautomata PPS?41 ugyanis nagyszerű élményfegyver! A kompenzátornak, a hatalmas fegyvertömegnek és a könnyű lövedéknek köszönhetően annyi hátrarúgásérzet van csupán, mint egy .22 LR kispuska esetében. Olyan gyorsan lő az ember, ahogy akar, a fegyver irányzóvonala el sem mozdul a célról. Még a Szlovákiában nyúzott sorozatlövő eredetivel is írni lehetett a homokba! 25 méterről még nagyon gyorsan lőve (2 lövés/másodperc) is lövéseim többsége a 8-a lőlap célfeketéjébe csapódott! Kicsit odafigyelőbb célzással… hééé! ez egy PPS, nem egy MCM!… és finomabb sütéssel valószínűleg könnyedén felezni lehetett volna a szórásképet. 10 méterről ergonómiai lőlapra lőve pedig szinte éreztem az usankát a fejemen, és gurrá-gurrá kiáltásokkal szabadítottam fel Budapestet. Olyan könnyedén dupláztam a fejlövéseket a nyilas pártszolgálatos és a vaskeresztes SS-tiszt fejébe (a fegyver felszabadítja a fantáziát), hogy tényleg az MP5 jutott eszembe. Az élemedett ? 63 éves ? korához képest ez a PPS gyönyörűen üzemelt. Fiocchi 85 graines FMJ lövedékes, friss gyártású lőszert használtunk, 100 lövést adtunk le, ez alatt csupán egy csőre töltési hiba volt, szinte biztos a csigatár okán. Senicában kitoltam vagy 3 tárnyit ívtárból, sorozatlövéssel, és semmilyen akadályom nem volt. Szlovákiában egyébként 4?5 korona (28?35 Ft) egy darab acélhüvelyes TT-lőszer, így nem nagyon kell számolgatni a költségeket.
Sportlövészet és hagyományőrzés
A csak egyeslövés leadására átalakított PPS-géppisztoly mindazon országokban versenyképes lehet, ahol a sorozatlövő fegyverek polgári célú birtoklása teljesen tilos, és van szerencsétlenségünk egy ilyenben tengődni. A szlovák Grand Power-féle konverziójú PPS-sportkarabély a lehető legkisebb mértékben tér el az eredetitől, hordozza hát annak hibáit is. Ezek egy része értő fegyvermester kezében el is tüntethető könnyedén ? tárcsere, sütés reszelőssége. A fegyver üzemeltetése kifejezetten élvezetes, gazdaságos, és a történelmi feeling sem elhanyagolható, itt semmi műanyag, spiáter, taktikai szereléksín vagy biztonsági gyerekzár nem emlékeztet politikailag korrekt korunkra. Mindezért a százezer forint magasságában várható hazai ár kifejezetten barátinak mondható. Gurrá-gurrá!
www.grandpower.sk
www.gunmaster.hu
(Ezúton köszönjük meg a tesztfegyvert a Grand Power fegyvereinek hazai importőrének, a Gun Master Kft.-nek!)
Vass Gábor