A German Sport Guns MP5-alakú termékéről idén júniusban már írtunk. Jelen cikkünkben a cég második .22LR kaliberű fegyverét vesszük szemügyre, ami kevésbé hasonlít a másolt AK47-re, mint Putyin Sztálinra, de legalább nem kell taktikai gumikalapács a részleges szétszereléséhez.
Közös alapok
A German Sport Guns az ismert formára épülő olcsó plinkerek terén jelentős piaci tényezővé vált, ugyanis a 2007-ben bemutatott MP5-alakú fegyver igen szépen fogyott az USA-ban. Az Ense-Höingenben található gyár a GSG5 sikereire, illetve szerkezetileg is a GSG5-re alapozva piacra dobta a másik ismert gépfegyvert másoló termékét, a Kalashnikov AK47-et.
Az AK-klón elsütőszerkezete és komplett zárszerkezete az előző modellből lett átvéve, így jelentősen spórolhattak a gyártási költségeken. Ha belegondolunk, kicsit furcsa, hogy egy Kalasnyikov-imitáció tokfedele alatt egy MP5-imitáció belseje található, de természetesen egyik se az eredeti.
Kis kaliber, kis hasonlóság
A közismert forma sajnos több helyen is csorbát szenvedett, igazán fektethettek volna több hangsúlyt a részletekre. De nem fektettek. Olyannyira nem, hogy a fegyver sziluettjén kívül más nem nagyon hasonlít az eredetire; a tok, a felhúzókar, a biztosító, a faágyazás, a tárkioldó és természetesen maga a tár is messziről tudatja velünk, hogy ez nem egy eredeti AK.
Az eredetitől való eltérés egy része természetesen a tüzelt kalibernek és az MP5-alakú fegyverhez gyártott alkatrészeknek köszönhető, így véleményem szerint ez elfogadható kompromisszum. Az előágyról hiányzó ventilációs kivágások, a meglehetősen furcsa alakú biztosító és az elnagyolt részletek viszont már inkább bosszantóak, és nem kárpótol az sem, hogy a biztosítóval a zárat hátul lehet akasztani.
Anyagok és műanyagok
A tok természetesen nem acélból készült, de azért fém, egészen pontosan spiáter. A cinköntvény a gázfegyvereknél és airsoftoknál már régóta alkalmazott anyag, de a megfelelő pontokon acélbetétet alkalmazva .22-es vagy .38-as fegyvereknél is előfordul. A tesztelt limitált szériás példányon az előágy, a tusa és a markolat fából készült, de gyártják a fegyvert fekete műanyag ágyazással is. A felhúzókar, a szereléksín (infrabak) és a tárkioldó egyaránt műanyag, ezeken véleményem szerint kár volt spórolni.
Műszaki megoldások
Pozitív előrelépés az igazi ?Kalához? képest, hogy a zár az utolsó lövés leadása után hátsó helyzetében megakad, így könnyebben, gyorsabban tölthetjük csőre az új tárból az első lőszert.
A zárszerkezetet egyébként a már emlegetett nyomorék alakú biztosítókarral is rögzíthetjük hátsó helyzetében. A biztosító természetesen nem rendelkezik harmadik állással, hiszen itt most egy hobbisportfegyverről van szó, bár én részemről támogatnám a sorozatlövő versenyszámok bevezetését.
A fegyver tárbiztosítós, ami szintén újítás a formai alapot nyújtó nagytestvérhez képest, tehát csak akkor tudjuk az elsütőszerkezetet elcsettinteni, ha a tár a fegyverben van. Ez műszakilag bármennyire is előrelépés, számomra idegesítő funkció, hiszen a már ürített fegyverbe ismét egy tárat kell tenni, hogy elcsettinthessük. Erre egyébként feltehetően az amerikai importszabályok miatt volt szükség.
A 24 lőszer befogadására alkalmas ívtár anyaga szintén műanyag, de ennek ellenére igen masszív, oldalán recézett töltést segítő gomb található. A tár megbízhatóan adogat. (Létezik adott országok szabályainak megfelelő 15, 10 és 2 lőszeres tár is.)
A tokfedél alatt
A fegyver részleges szétszedése kicsit macerás, de legalább nem igényel gumikalapácsot, mint a GSG5. Kivesszük a tárat, majd a töltetlenség ellenőrzése után benyomjuk a Kalasnyikovnál már megszokott tokfedelet rögzítő gombot, és levesszük magát a tokfedelet. Ettől a ponttól kezdve megszűnik a hasonlóság a szétszerelésben is. A válltámaszt tartó csavart egy csavarhúzó segítségével kitekerjük, ekkor láthatóvá válik a válltámaszt a tokhoz rögzítő köztes elem csavarja. Ezt szintén kitekerjük, majd az alkatrészt levesszük a tokról. Most már ki tudjuk venni a fegyverből a tokfedélrögzítő gombot. Itt ismét egy csavarral rögzülő elemet találunk, amely a zártömböt tartja a helyén. Ha ezt is kihúztuk hátrafelé a tokból, akkor lefele kiszereljük a műanyag tokos triggergroupot, majd ezt követően hátra kihúzhatjuk a komplett zárszerkezetet. Ez így csavarokkal együtt tíz elem.
Mint már említettem, a triggergroup és a zárszerkezet is a GSG5-ből lett átvéve, így kivett állapotban jól látható, hogy a fegyver szabad tömegzáras reteszelésű, a zártömböt a két helyretoló rugó vezetőrúd körül található helyretoló rugó tolja csukott helyzetbe.
Élvezetes puttyogás
A korhűség hiánya ellenére élvezetes volt a lövészet. A teszt során többféle lőszert is használtunk, akadályt egyikkel se produkált a fegyver. 10?15 méterről akár locsolva is elfogadható szórást érhetünk el, 25 méterről pedig megfázva, este negyed tizenegykor is minden erőlködés nélkül borogattunk kis fémeket. (Ennek eredménye látható a http://www.fegyvervideo.hu/ portálon.)
A másik jobban tetszett
Bár a pontosság, a megbízhatóság és az árcédula is nagyjából egyforma a fegyvergyár mindkét tesztelt terméke esetében, mindent összevetve mégis a GSG5 állt közelebb a szívemhez, és ezért leginkább az AK-nál tapasztalt másolás pontatlansága felelős. Ha viszont valaki nem úgy tekint a plinkerre, hogy folyamatosan az eredeti Kalasnyikovot keresi benne, egy nagyon kellemes, pontos és szórakoztató játszófegyver lehet egy szabadabb országban.
Uram János
Köszönjük a tesztfegyvert a Tactical fegyverszaküzletnek!