Mikor NE lőj? – Reaktív videós lőkiképzés
A címben szereplő kérdés valószínűleg minden rendvédelmi lőfegyveres kiképzés során felmerül. Mert katonai stílusban berúgni egy ajtót és mindenkire tüzet nyitni: ahhoz nem kell sok ész. De ahhoz igen, hogy eldöntsük jogszerű-e és kell-e egyáltalán fegyvert használni és ki ellen és mikor. Az erre való kiképzés borzasztóan nehéz, ezt könnyíti meg a Reactive Video, melyet nemrégiben sikerült kipróbálnom.
Magyar fejlesztés, de nem példa nélküli
A Reactive Video rendszer fejlesztője és forgalmazója a hazai SMARTCOMP Kft. A cég 1997 óta van jelen a magyar IT-piacon. Az informatika mellett taktikai elsősegély-tanfolyamok szervezésével is foglalkoznak, amiből már látható a kapcsolódás a fegyveres rendvédelem témaköréhez.
Aki gyerekkorában nézte a TJ Hooker című amerikai zsarusorozatot, az már akkor láthatott benne vetített videós lőkiképzést. Ez a sorozat Amerikában 1982–1986 között futott, tehát az ötlet nem új, de nyilván a technika fejlődésével a lehetőségek kissé kitágultak.
Napjainkban számos cég kínál a világban hasonló kiképzési rendszereket, ezek jelentős része számítógépes grafikával előállított, inkább videójátékos jellegű „pályákat” vonultat fel. Sok ilyent volt szerencsém kipróbálni Nürnbergben az IWA kiállításon az évek során. Volt köztük vadász, sportlövő vagy rendvédelmi fókuszú. Élvezhetőségük, élethűségük eléggé széles skálán mozgott.
Ugyancsak jellemző, hogy annak érdekében, hogy bárhol lehessen ezeket használni, nem valódi fegyvereket használnak, hanem jellemzően lézerfényt kibocsátó fegyverutánzatokkal működnek. Áruk a rendszerek komplexitásától függően akár egészen horrorisztikus is lehet.
Egy koffer és egy tekercs papír
A Reactive Video esetében viszont a költséghatékonyság, a könnyű szállíthatóság és telepíthetőség mellett fontos szempont volt, hogy rendes szolgálati lőfegyverrel lehessen végrehajtani a feladatokat. Hiszen a dörej, a torkolattűz, a hátrarúgás is rengeteget ad a realisztikussághoz. Nagyon nem olyan, mint egy videójáték pisztolyalakú kontrollerével puttyogtatni.
Emellett a rendszer előre felvett, élőszereplős szituáció, nincs számítógépes grafika, a helyszínek jellemzően valósak. Az élőszereplőségnek némi ízt kölcsönzött esetemben, hogy a rendszert fejlesztő és éppen a lövészetet vezető sporttársat kell esetleg lepuffantani/nem lepuffantani. Márhogy a videóban a felvettet, nem mellettem az élőt…
Maga a technikai megvalósítás egyszerűen nagyszerűnek tűnik. Gyakorlatilag az egész rendszer elfér egy masszív bőröndben, amiből a vezérlő számítógép bent marad, a hangszórókat a megfelelő hanghatás érdekében ki kell venni, illetve van még egy vetítő- és kiértékelő- (kamera) egység is.
Amire lövünk, az egy sima, olcsó fehér nyomdai papírtekercs (mögötte természetesen golyófogóval), melyről a sztori elindulása előtt a rendszer készít egy pillanatfelvételt. Ezután elindul a filmecske, ahol egy pillanatban a lövő úgy dönt, hogy tüzel. Ennek nyilvánvaló folyományaként rögzítésre kerül a lövés hangjának időpontja (innen tudja a rendszer, hogy a videóban pontosan mi történt a lövéskor, hol vannak a célszemélyek és a vétlenek). Ugyanekkor készül egy újabb felvétel is a papírról, melyen immár eggyel több a luk, ezt szépen megjelöli digitálisan a vetített képen, ahonnét tudjuk, hogy hova lőttünk és mennyit. Azonnal kiértékelhető tehát, hogy találatot értünk-e el, és azt a megfelelő célszemélyen tettük, vagy teljesen ártatlan volt és jön értünk a rendőrség/katonai ügyészség.
A beállítástól/csomagtól függően pedig folytatódhat is a történet, akár teljesen meglepő módon is.
A sztorikról, csattanók nélkül
A Reactive Video rendszerét a gyáli Gemini Lőtér (https://geminiloter.hu/) taktikai házában volt szerencsém kipróbálni egy rendezvény keretében, és kiválóan szórakoztam. Végiglőttem legalább 20 videócskát, így szerintem átfogó képet kaptam a rendszer lehetőségeiről és korlátairól is.
A pályákat kézben tartott, készenléti helyzetben mellkas elé húzott szubkompakt műanyag tokos 9 mm Luger kaliberű pisztollyal oldottam meg (vagy rontottam el). A tokból rántás a helyzetek jelentős részében már lassú lett volna, és a szituációk nagy része eleve olyan, hogy a lövés kiváltása előtt már úgyis elővette volna a helyszínen levő a fegyvert.
Kis bemelegítés, pár egyszerűbb szituáció után egészen belejöttem, de természetesen civil aggyal hajtottam végre a feladatokat, melyek előtt kis szöveges „képbe helyezés” történik. Például effélék: „rendőrjárőr vagy és kocsmai rendzavaráshoz hívtak ki”, „autóadásvétel során furcsa figurák kerülnek elő”, „gyermeked iskolájában nyílt napon veszel részt”, „békefenntartó vagy és tüntetés bontakozik ki”, „őrségben állsz hadműveleti területen”, „pilóta vagy és lelőtték a gépedet, sikeresen katapultáltál, és megkeresed a másodpilótádat”, „évek óta nem látott ismerősödbe futsz bele az utcán és kölcsönt kér”, „kölcsönt akarsz felvenni egy bankban, és egyszer csak…”.
Mint látható tehát, a szituációk három fő csoportba sorolhatóak be:
– civil, ami ugye Magyarországon nem életszerű, hiszen a legálisan tartott maroklőfegyverek száma lakosságarányosan gyakorlatilag nem kimutatható. A valóságnak inkább megfelelő gázpisztollyal meg sokkal lejjebb van az a pszichikai és jogi korlát, amikor az ember inkább lőni fog, mint az emberélet kioltására alkalmas maroklőfegyverrel. Szerintem egyébként a találatértékelésen kívül ez a rendszer alkalmas lehet gázpisztolyos védekezés gyakorlására is (csak arra nincsen fizetőképes kereslet).
– rendőrségi/rendvédelmi, ahol nagyon szigorú szabályok, beidegzett félelmek és következmények kapcsolódnak az emberre való célzott lövés leadásához. Az mindenesetre tény, hogy tokból rántás, majd csőre töltés egyetlen meglepetésszerű esetben sem lett volna jó megfejtés, a rendőrt addigra bőven lelövik/megbicskázzák. Tehát a legtöbb szituációba már kézben levő, tűzkész fegyverrel bemenve volt csak esély a túlélésre.
– katonai, a katona főszabályként az ellenség élőerejének és haditechnikai eszközeinek megsemmisítésére törekszik, mérlegelni csak ellenség/barát vonatkozásban, a baráti tűz elkerülése miatt szükséges. Ha ellenséget lát, akkor tüzelni kell. Papíron ez ilyen egyszerű is, de éppen ezért a videókban a békefenntartó műveletek, illetve a katona/civil találkozások kockázataira helyezik a hangsúlyt. Nyilvánvaló persze, hogy jogtalan rendőri fegyverhasználat miatt lényegesen több eljárás indul a nagyvilágban, mint háborús bűncselekmények miatt, így az „ingerküszöb” sem ugyanott van.
Természetesen az élőszereplős, valós helyszínes szituációk és azok lehetséges elágazásai költségszempontból és időigény okán a Reactive Video szűk keresztmetszetét jelentik, hiszen a lehetőségek végesek. Éppen ezért nem fogok konkrét megoldásokat („csattanókat”) sem közölni ebben a cikkben, hiszen akkor igazán értékes az oktatás, ha a szituációban váratlanul történnek a dolgok, és ott kell őket felismerni.
De egyfajta mintázat, gondolkodásmód igenis elsajátítható, és ez a való életben is nagyon-nagyon hasznos lehet. Ahogy a való életben, úgy a videókban is a sztereotípiák nem mindig működnek, nem az lesz feltétlenül a támadó, akiről elsőre – például ruházata vagy hangos viselkedése, esetleg életkora miatt – várnánk, illetve aki agresszívan lép fel, azt sem kell rögtön lelőni, mert akár meg is gondolhatja magát.
Ha egy támadót leküzdöttünk, akkor egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy nem lesz még egy, vagy akár több. És ha mi azt gondoltuk, hogy leküzdöttük, akkor gondoljuk végig: biztosan le van küzdve? Nálunk nem arra képezik a rendvédelmiseket, mint Amerikában, hogy addig lőjék a támadót, amíg fel nem borul, és ha ott még mozog, akkor folytassák, szükség szerint tárcserét beiktatva.
Fontos figyelni a részletekre is, hiszen egy hirtelen előrántott tárgy lehet, hogy csak emlékeztet fegyverre, de valójában nem az. Ugyancsak segít a reaktív videó azt tudatosítani, hogy egy lazán előkapott konyhakéssel is milyen hamar ott lehet rajtunk a támadó. A támadás pedig nemcsak onnan jöhet, ahova a videó a figyelmünket irányítani igyekszik, hanem akár perifériás látómezőnk felől is, csakúgy, mint a valóságban.
Korlátok és lehetőségek
Maguk a szituációk rövidek, néhány 10 másodpercesek, belátható, hogy ez alatt végig tudunk koncentrálni. A való életben egy hosszabb intézkedés lankadó figyelem mellett is hirtelen élessé válhat a szituáció.
A rendszer kialakításából adódó néminemű hátrány, hogy a szituáció elől kitérés, vagy lövés közben elmozgás nem gyakorolható, illetve csak erősen korlátozottan (1–2 kisebb lépés bármely irányba), hiszen a berendezést nem okos dolog fellökni, vagy a biztonságos tüzelési szöget megsérteni. Ugyancsak korlátozottan lehetséges csak például fedezék mögül vagy oda bemozogva tüzelést gyakorolni, hiszen a vetített képnek sem a lövő, sem a pálya nem lehet útjában. De nem is feladata feltétlenül, hiszen force-on-force tréninget nem tudja kiváltani teljesen.
(Megjegyzendő, hogy ez a konkrét „mobil” kiépítés arra van optimalizálva, hogy jól szállítható legyen, de fix helyen telepítve a plafonon lenne a rendszer, ahol alatta lehet mozogni, fedezékbe húzódni, ülni.)
Ugyanakkor kiváló kiképzési segédlet lehet mind civilnek (szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban), mind hivatásosnak. Ezerszer jobb, mint a statikus lőkiképzés (kézre-lábra lövéses bohóckodás), és igencsak alkalmas a szemek felnyitására, hogy egy valósághű szituáció mennyire más, mennyivel mozgalmasabb, mint a lőtéren a papírcélok luggatása.
A megfelelő engedélyekkel rendelkező sportlövők számára készített Reactive Video képzésein 2014 óta számos sportlövő egyesület mellett a Magyar Honvédség tagjai és több rendvédelmi szerv is részt vett, itthonról és külföldről egyaránt. Például 2022-ben a 4. Somorjai Gábor-emlékversenyen 30 csapat, a 2023-ban az 5. Somorjai Gábor nemzetközi rendvédelmi emlékversenyen 34 csapat, csapatonként 2–2 fője kapott lehetőséget a Reactive Video kipróbálására, mindenki nagyon pozitívan nyilatkozott a rendszerről.
A rendszer fejlesztőjének/üzemeltetőinek honlapja:
Vass Gábor
