Magyar kézilőfegyvergyártás története 1

Magyar kézilőfegyvergyártás története 1.

Az alább kezdődő cikksorozat szerzője, Madaras József sajnos nemrégiben elhunyt. Így az életében publikációig el nem jutott művét – mely hiánypótló módon kísérli meg bemutatni a magyar kézilőfegyvergyártás históriáját ? az örökössel egyeztetve, a Kaliber magazin közli. Eredetileg könyv formátumú anyagot mi cikksorozat formájában, szerkesztve tárjuk az olvasó elé, illusztrációkkal bővítve azt. (A szerkesztő)

Bevezető

Ezen sorozat lapjait forgatva megismerheti az olvasó a hazai hadiipar egy fontos szegmensének – a gyalogsági kézifegyvergyártás – megindulásának, fejlődésének fontosabb állomásait. Természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen egy rövid történelmi áttekintés keretein belül bemutatni a magyar hadiipar egészét, arról teljes képet adni lehetetlen. Azonban némi képet kaphat az olvasó a magyarországi katonai kézifegyvergyártás; megindulásáról, fejlődéséről, és sajnos haláláról is.

Két fontos üzem

Mivel Magyarországon a katonai kézifegyverek gyártása kizárólag a budapesti Fegyver- és Gépgyár Rt (FÉG), és a Danuvia Fegyver- és Lőszergyár Rt-hez köthető, a későbbiekben főként e két cég megalakulásának, fejlődésének történetét tárom – igaz óriás léptekkel – az olvasó elé.
Mindkét gyár esetében a fegyvergyártásra, a gyártott típusokra helyeztem a hangsúlyt, azt emeltem ki. Ennek ellenére e könyv nem egy klasszikus értelemben vett típusismertető, nem is annak szántam. Inkább egy, a Magyarország ipari fejlődéséhez szervesen kapcsolódó, hiánypótló, történelmi dokumentumnak tekintheti a téma iránt érdeklődő olvasó.
Igyekeztem a különböző fegyvertípusok kifejlesztésének, gyártásának körülményeit, a gyárak működését, fejlődését befolyásoló eseményeket a történéseknek megfelelően, időrendi sorrendben-dokumentumszerűen közreadni.
Mindkét gyár a ,,több lábon állásból?” következően a fő profilt jelentő kézifegyvereken kívül számos, ún. civil-polgári használatú terméket-szerszámgépet, kéziszerszámot, órát, motorkerékpárt, háztartási mérleget, csillárt, gázkészüléket, stb. is állított elő.
E termékekről azonban csak érintőlegesen teszek említést.

Konstruktőrök

Megismerkedhetnek néhány egykori híres magyar kézifegyver konstruktőr rövid szakmai életrajzával, akik híressé tették a magyar kézifegyver gyártást. Kortársaikról az idő múlásával adatot, információt szerezni ma már szinte lehetetlen, csakúgy, mint több, 1945 után hazánkban tevékenykedő magyar kézi?fegyver konstruktőrről.
Hasonló a helyzet a két hazai fegyvergyárat érintő adatokkal is, ennek egyik oka, hogy a kutatást nehezítették az idő múlása, a történelem emelte akadályok, de több esetben ütköztem számomra is érthetetlen módon, mesterségesen emelt ,,falakba” az 1945 utáni időszakot illetően.
Ezekhez az adatokhoz napjainkban hozzájutni igen nehéz , pl. korábban a FÉG-archívumában lévő dokumentumok nagy része az 1990-es rendszerváltást követő években végbemenő privatizáció zűrzavaros időszakában titokzatos körülmények között eltűnt. Így a korábbi időszak kutatási adatai, egykori FÉG-dolgozók elbeszéléseiből kapott információk pontosítása ma már lehetetlen. Hiszen a különböző levéltárakban fellelhető kevés mennyiségű dokumentum nagy része inkább gazdasági-pénzügyi ada?tot tartalmaz. Ugyancsak kevés mennyiségű, hiteles történelmi dokumentumot sikerült felkutatni a Danuviával kapcsolatban. Jelent meg ugyan a Danuviáról egy tanulmány az 1960-as években, de ez inkább politikai, és nem történelmi

 
szakmai célzattal készült. A tanulmány ugyanis inkább a szocializmus- a szocialista ipar eredményeit taglalja, és nem a gyárral kapcsolatos történelmi adatokat tárt fel. Ez is oka annak, hogy a Danuvia történetéről szóló anyag még a FÉG anyagánál is jóval szegényebb.
Elmondható, e szerény kis összeállítás a legnagyobb jóindulattal sem mondható teljesnek. A fent említett okokból eredően még igen sok a ?fehér folt” mindkét gyár esetében, de remélem sikerült a hazai kézifegyvergyártás történetében fennálló űrt némileg szűkíteni, az e téma iránt érdeklődők ismereteit bővíteni.
Hiszen a hazai fegyvergyárak történetéről eddig a nyilvánosság – az érdeklődők – részére nem jelent meg írásos anyag, csupán egy szűk szakmai csoport részére szánt ún. ?belső használatú” tanulmányok láttak napvilágot. Éppen ezért reménykedem abban, nem volt hiábavaló kissé ?letörölni a port” erről a témáról, de ezt döntsék el Önök, az érdeklődő olvasók.

Madaras József
Halmaj, 2003 október

 

I.    A fegyvergyártás megindulása, a hadiipari fejlődése Magyarországon

XIX. századi kezdetek

A magyarországi fegyvergyártás megindulása-fejlődése az osztrák fegyverművesség függvénye volt politikailag, gazdaságilag egyaránt. Magyarországon az 1848-49-es Szabadságharc kitörését megelőző időszakban ipari méretű katonai fegyvergyártás nem volt, csupán az ország jelentősebb településein működött néhány kisipari fegyverkészítő műhely. Működött ugyan Kassán fegyvergyár, azonban ezekben a műhelyekben nem katonai fegyvereket, hanem vadász- és céllövő fegyvereket állítottak elő. Az 1848-as Szabadságharc kitörése után a magyar kormány előbb a pesti Hengermalom gépműhelyében alakíttatott ki fegyvergyárat, majd létrehozzák a nagyváradi fegyvergyárat, melyek a honvád csapatok fegyverszükségletének nagy részét biztosították.
A szabadságharc elbukott, az osztrák kormány a pesti a nagyváradi a Kassai fegyvergyárat felszámolja, a kisipari műhelyek tevékenységét erősen korlátozza, elejét véve egy újabb fegyveres felkelés lehetőségének. E megszorítások csak az Osztrák-Magyar Monarchia 1867. December 21-ei megalakulását követően enyhülnek. A monarchián belül viszonylag nagy önállóságnak köszönhetően Bécsben 1868. december 5-én elfogadott, a magyar honvédségről szóló 1868. évi XL. törvény alapján 1869-ben megalakul az önálló Magyar Királyi Honvédség. Ez teszi lehetővé, hogy a magyar kormány részéről felvetődhetett egy önálló Magyar Kincstári Kézifegyvergyár alapításának a gondolata.

Megalakul a FÉG, fellendül a hadiipar

A magyar kormány több kudarccal végződő próbálkozását követően 1891. Februárjában megalakul a Budapesti Fegyver – és Gépgyár Rt. (FÉG). Míg a budapesti kézifegyvergyár alapításának kísérletei folytak, a XIX. század második felében végbemenő ipari forradalom hatására a magyar ipar – közte a hadiipar is – erőteljes fejlődésének indult.
A Fegyver- és Gépgyár megalakulását követően, 1892-ben megindul a termelés a csepeli Weiss Manfréd gyáron belül felépült gyalogsági tölténygyárban, ahol kezdetben 8 mm-es Mannlicher- puskatöltényt gyártanak a Magyar Királyi Honvédség és az Osztrák-Magyar közös hadsereg részére. Majd 1893-tól exportra is gyártanak különböző űrméretű puskatöltényt, p1. 1893-94 között az orosz cári hadseregnek gyártanak több millió darab 7,62×54 mm R kaliberű Moszin-Nagant puskatöltényt. Majd megindul a különböző űrméretű tüzérségi lövedékek gyártása. Magyaróváron felépül a Monarchia legnagyobb lőporgyára. A győri Vagon- és Gépgyárban megindult a katonai járműgyártás, 1913. végén megindult a tüzérségi lövegek, lövedékek gyártása a győri Állam Ágyúgyárban, melyet a cseh Skoda és a német Krupp cég támogatásával hoztak létre. Fellendült a hazai léghajó és hadirepülőgép-gyártás. A monarchia légierejének gépeit túlnyomórészt a magyar Léghajó és Repülőgyár Rt., a Magyar Lloyd Rt., a Magyar Általános Gépgyár állította elő. A Ganz Danubius Hajógyár újpesti és fiumei hajógyáraiban folyami hadihajók (monitorok) illetve tengeri cirkálók-csatahajók épülnek, p1. a Szent István csatahajó, a Helgoland és a Novara kiscirkálók. A magyar ipar részt vállalt a torpedók és tengeralattjárók gyártásában is, hiszen a Szent István csatahajó építése – amely magyar mérnökök tervei alapján, magyar alapanyagból, magyar munkások hoztak létre – bizonyította, hogy a magyar ipar, a magyar munkások is képesek alkalmazni az adott kor legfejlettebb technikáját.
Az akkori magyarországi területeken működő hadi üzemek az Osztrák-Magyar Monarchia hadiiparának fontos részét képezték, beszállítói részesedésük megközelítette a 36%-ot.
Az első világháború kitörését követően a hazai hadiipari óriási fejlődésnek indult, és hihetetlen mennyiségű hadianyagot állított elő. Az első világháború alatt a budapesti és a steyri fegyvergyár együtt 3.500.000 db puskát, karabélyt adott át a hadseregnek. A csepeli Weiss Manfréd tölténygyár az első világháború alatt több milliárd puskatöltényt, több mint tíz millió darab tüzérségi lövedéket állított elő.
Az első világháború elvesztését követően az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, hazánk független országgá vált.

Megszállás és veszteségek

Az 1918-19-es forradalmi eseményeket követően az ország egy része rövid ideig cseh és román megszállás alá került. A megszálló csapatok a háborútól egyébként is tönkrement országot végigrabolják, az üzemek gépeinek, eszközeinek jó részét leszerelik, elszállítják.
Például 1919. Augusztus 18. és október 4. között a győri Állami Ágyúgyárat – amely Közép-Európa legkorszerűbb ágyúgyára volt – a román katonák teljesen kirabolják. A gyár teljes gépparkját (1334 db szerszámgépet, 34 db különféle motort, kéziszerszámot, nyersanyagot elszállítják, de a fegyver és gépgyárból is 400 db különböző szerszámgépet szállítottak el.) Szinte megbénítva a magyar ipart, valójában az is volt a cél megakadályozni, de legalábbis késleltetni azt, hogy Magyarország – a magyar hadsereg rövid idő alatt ismét meghatározó katonai tényezővé váljon.
A nehézségeket még tetézte, az első világháborút lezáró Trianoni békeszerződés (1920. Június 4.) ami Magyarországot rendkívül megalázó helyzetbe hozta katonailag, gazdaságilag egyaránt. A területi veszteségek (Délvidék, Erdély, Felvidék elcsatolása) következtében a magyar ipar elvesztette nyersanyagbázisának nagy részét.
Limitálják a hadsereg létszámát, (35.000 fő) fegyverzetét, a hadsereg birtokában 57.776 db puska-karabély, 28.822 db katonai pisztoly, 525 db géppuska, 140 db aknavető, 105 db 105 mm-t meg nem haladó űrméretű tábori, és hegyi ágyú maradhatott. A hadsereg páncélozott járművel, hadirepülőgéppel, hadihajóval nem rendelkezhetett. A csendőrség, rendőrség, határrendőrség, vám-és pénzügyőrség együttes létszáma szintén nem haladhatta meg a 35.000 főt.

A békeszerződés kijátszása

A békeszerződés egyetlen, állami felügyelet alatt álló hadiüzem működését engedélyezte, ez a budapesti Fegyver és Gépgyár Rt. volt. A gyár havonta 300 db hadipuskát, 80 db katonai pisztolyt állíthatott elő, hadilőszer csak a kiképzések során felhasznált mennyiség pótlására készülhetett. A szerződés engedélyezte még évente 2 db tüzérségi löveg elkészítését is. Mindezeket a megszorító intézkedéseket a Szövetséges Fegyverzet Ellenőrző Bizottság (SZEB) több száz fős, angol, amerikai, francia és olasz tisztekből álló csapata ellenőrizte.
Az 1920-27 közötti időszakban a magyar katonai vezetés a szoros SZEB ellenőrzést a hadiipar
rejtésével” próbálta tulélni. A békeszerződés korlátozásait kijátszva, a SZEB ellenőreit megtévesztve, 1920. június 4-én megalakult a budapesti Danuvia Bel- és Külkereskedelmi Rt. (ami valójában fegyvergyár).
1921-ben megalakult a Vadásztöltény-és Gyutacsgyár, ez előbb a csepeli Weiss Manfréd gyáron belül működött, majd kiköltözött Nagytéténybe. Kezdetben gyalogsági töltény csappantyút, vadásztöltényt, majd bányászati gyutacsot és titokban hadilőszert – a Gebauer géppuskát működtető 8 mm-es ogivál lövedékű Mauser puskatöltényt – gyárt AHGY (Allami Hadianyag Gyár) fenékjelzéssel.
1922. Január 7-én a magyar kormány létrehozta báró Hazai Samu – egykori belügyminiszter – irányítása alatt az Állami Hadianyaggyárat, valójában állami felügyelet alá vonták a hadianyag gyártásban érdekelt magánvállalatokat. Ezek a magáncégek, mint az AHGY alvállalkozói működnek tovább, e szervezethez csatlakozik és kap feladatot a Fegyver és Gépgyár Rt. valamint a Vadásztöltény- és Gyutacs Gyár. A magyar kormány így biztosította a majdani hadiipari bázis alapjait.

1927-től újrafegyverkezés nyíltan

1927. március 31-én a nagykövetek tanácsa feloldotta a trianoni békeszerződés hazánkat sújtó korlátozásait. Újjá kell szervezni a hadsereget, a hadsereg fegyverzetellátásának ipari hátterét, ami az 1922-es összevonásoknak köszönhetően, ha nem is zökkenőmentesen, de viszonylag rövid idő alatt sikerült.
Weiss Manfréd gyáron belül létrehozzák a hadirepülő-és motorgyárat, ahol német Fokker-Heinkel, és olasz Caproni repülőgépeket szereltek össze, a saját készítésű motoroknak köszönhetően jobb minőségben, mint az eredeti német és olasz Gépek. A győri vagongyárban és csepeli Weiss Manfréd gyárban újra indult a katonai járművek gyártása, a győri ágyúgyárban újra indult a tüzérségi lövegek-lövedékek gyártása.
Belép a termelésbe a diósgyőri Mávag lövegüzeme, itt készültek később a svéd licenc alapján Bofors ágyúk, üzembe helyezik az új füzfői Lipták és társa hadilőporgyárat, amely Európa legkorszerűbb lőporgyára lett. Felépül és termelni kezd az AZD komáromi tüzérségi lőszergyár.

Újrainduló kézilőfegyvergyártás, Győri program

Újra indul a katonai kézifegyverek gyártása, fejlesztése az 1920-ban alapított Danuviában és a budapesti fegyver és gépgyárban. A fejlesztéseket Frommer Rudolf, Király Pál, Gebauer Ferenc neve fémjelzi.
1938 március 5-én Darányi Kálmán miniszterelnök meghirdeti az un. győri fegyverkezési programot, amely a hadsereg fegyverzetének, felszerelésének nagyarányú fejlesztését-korszerűsítését irányozta elő. E program keretein belül vált lehetővé a hazai hadiipar fejlesztése, e programnak köszönhetően 650 millió pengő hadiipari megrendeléshez jutott a hazai ipar.
1940-re felépül és termelni kezd a Danuviához tartozó veszprémi Magyar Lőszerművek. Hazánk ipara ekkor már képessé vált az önálló harckocsigyártásra is,(Turán I, Turán II, Turán III, Nimród, Toldi, Zrínyi rohamtarack stb.). A csepeli Weiss Manfréd gyár gyalogsági töltényt, tüzérségi lövegeket-lövedéket, repülőgépeket, harckocsit, tehergépkocsit, a budapesti Mávag, a Ganz harckocsit gyártotta. Győrben harckocsit, páncélkocsit, tehergépkocsit, repülőgépet, páncéllemezt, tüzérségi lövegeket-lövedéket, a diósgyőri Mávag tüzérségi löveget-lövedéket, harckocsi és rohamlöveg csöveket, aknavetőt állított elő. 1940-re legyártottak 80 db Nimród könnyű harckocsit, 67 db Csaba páncélkocsit, 1400 db Botond terepjárót, 500 db tehergépkocsit, 495 db tábori és légvédelmi ágyút. 1940-re az ország ipari termelésében a hadiipari megrendelések részaránya a korábbi 5,7%-ről 9%-ra nőtt. Ebben az időszakban Magyarországon a hadiiparban 845 ezer főt foglalkoztattak. A hadiipar központja a II. világháború végéig Budapest, Győr, Fűzfő, Diósgyőr voltak. A német-magyar együttműködés során 1941-ben beindul a közös repülőgép gyártási program. Az újonnan épült Weiss Manfréd érdekeltségű dunai repülőgépgyárban Messerschmitt 210, a győri Vagon és Gépgyárban Messerschmitt 109-G, a FÉG pestszentlőrinci ipartelepén (PIRT) JU 52-es szállító repülőgépeket szereltek össze.
Magyarország német megszállását követően (1944. március 19) megindultak a szövetséges légierő bombázásai, amelyek nyomán óriási károk keletkeztek a hadiüzemekben is. Ennek következtében Magyarországon a hadiipari termelés gyakorlatilag 1944 végére megszűnt.

Folytatjuk a NYOMTATOTT Kaliberben!

Madaras József