Lövedékálló mellény III. – ? a vágyak és a valóság

A reális fenyegetettségi szint megállapítását mindenkinek saját magának kell felmérnie, akár magánszemélyről van szó, akár egy pénzszállító, vagyonőr, személyvédő cég biztonsági főnökéről, akinek el kell döntenie, hogy munkatársait, beosztottjait a munkavégzés során várhatóan milyen szintű támadás érheti. Nem győzöm azonban hangsúlyozni újra és újra, hogy a lövedékálló mellény csak egy végső esély, ami koránsem nyújt teljes védelmet. Legalább ennyire fontos, hogy a lövedékálló mellény által nyújtott piciny túlélési esélyt egyéb óvó-megelőző módszerekkel, biztonsági rendszabályokkal növeljék meg a minimálisan elfogadható szintig. Ezek elmulasztása esetén, csak a lövedékálló mellény védőképességére hagyatkozni több, mint felelőtlenség, reális tragédiaforrás, amire sajnos már hazánkban is van példa.

A lövedékálló mellény viselését szükségszerűen kiegészítő megelőző, biztonsági módszerek kérdéseivel nem foglalkozom, ezek kidolgozása, betartása és betartatása nem e cikksorozat feladata. Az alapfeltétel tehát a mellény kiválasztásához azonban célszerű az alábbi gondolatsort követni. Az itt leírtak természetesen nem lesznek egyedül üdvözítőek, hiszen a konkrét lehetőségek sokszor egészen más logikát követelhetnek meg, ezért én inkább csak a legfontosabb sarokpontokat igyekszem ismertetni, kihangsúlyozom: általános sémát véve alapul. Első és legfontosabb a reális fenyegetettség szintjének felmérése. Ehhez nagyjából tisztában kell lenni azzal, hogy valóban áll-e fent lőfegyveres fenyegetettség? Ha igen, mert az illető bármilyen szempontból eltér az átlagtól (ismert közéleti személyiség, nagy vagyonnal rendelkezik, különböző körökkel áll üzleti kapcsolatban, az átlagpolgártól sokkal magasabb az életszínvonala, esetleg ? ki sem merem mondani ? kétes dolgokba bonyolódott stb.), ha ezen személyek személyi testőre, illetve ha hivatásszerűen olyan foglalkozást űz, ami felkeltheti a bűnelkövetők érdeklődését (pénzszállítók,
vagyonőrök stb.), vagy fegyveres ellenállását (pl. rendőrök), akkor meg kell ítélni a fenyegetettség fokát és a tapasztalatok, statisztikák alapján meg kell találni azt a maximális fenyegetettségi szintet, ami ellen még hatásosan és hatékonyan lehet védekezni lövedékálló mellénnyel. Sajnos ez rendkívül nehéz feladat. Szinte lehetetlen ugyanis kimutatni, hogy ma Magyarországon milyen típusú, hatásadatú fegyverek vannak túlnyomó többségben a bűnözői körök arzenáljában. Ilyen kimutatás természetesen nem létezik és csak a már fegyverrel kapcsolatos, vagy fegyveresen elkövetett bűncselekményekből lehet némi következtetéseket levonni. Az így kialakítható kép nem túl rózsás. Joggal feltételezhető, hogy a bűnözők hazánkban leginkább közepes és nagy teljesítményű maroklőfegyverekkel vannak felszerelkezve. Kis teljesítményű (.22-es, 6,35 Browning stb.) pisztolyok vannak ugyan, de ezeket legfeljebb alkalmi bűnelkövetők használják. Nálunk is uralkodóvá vált a nagy lőszerteljesítmény iránti igény, aminek alsó szintjét valahol a Makarovnál (PA?63) lehetne meghúzni. Ez a típus hazánk korábbi Varsói Szerződés-tagságából adódóan évtizedekig alaptípus volt, rengeteg eltűnt belőlük és a korábbi hatástalanítási előírások bűnös primitívsége miatt hihetetlen mennyiséget élesítettek vissza. Ugyanez a helyzet a slágernek számító 9×19 paralőszerrel működő fegyverek esetében is. Feltételezhető (de valóban csak feltételezhető!), hogy ez az a lőszer, ez az a fegyverteljesítmény, ami a legnagyobb számban van jelen a bűnözőknél. Azt hiszem, nem tévedek túl nagyot, amikor azt mondom, hogy nálunk minimum ez ellen a lőszertípus ellen kell védenie bármilyen mellénynek, függetlenül attól, hogy milyen a fenyegetettség foka. Szerencsére ezt már minden valamire való mellény tudja, még az ing alatti változatok nagy többsége is. Persze nem mindegy, hogy milyen fegyverből lövik ki, mert a csőtorkolati (és ezáltal a becsapódási) energia ennek függvénye. Sajnos az ing alattiak a nagy sebességű paralőszerek ellen már csak korlátozottan használhatók, mert a beépített rétegszámot erősen befolyásolja a rejtetten viselhetőség.

A maroklőfegyverek sorában nálunk elég gyorsan terjed a .38 kaliberű revolverek tábora. A .357 Magnumból kevesebb van, az efölöttiből (pl. a .44, .45) feltételezhetően még kevesebb, ide értve a pisztolyok közül akár a 10 mm Auto-t, vagy a .45 ACP-t. Igaz, hogy vannak már ilyen fegyverek nálunk is, de valahogy még nem vertek gyökeret úgy igazából. Mint ahogy azt az eddig bekövetkezett fegyverrel elkövetett bűncselekmények, merényletek is mutatják, alkalmi támadásoknál elsősorban maroklőfegyverek a leggyakoribb fegyverkategóriák, viszont az előre kitervelteknél a hangsúly áttevődik a nagyobb teljesítményű fegyverek felé. Itt az alsó határt talán a nagy sebességű paralőszereknél lehetne meghúzni, azaz a 9×19 parával működő géppisztolyoknál, illetve a Skorpió géppisztolynál. A felső határ ? mint ahogy ezt a példák mutatják ? a csillagos ég. Nagy a valószínűsége a gépkarabélyok használatának (amelyek bizonyos típusoknál, mint pl. az AK és annak variációi, ráadásul acélmagvas, sőt, páncéltörő lőszerrel is rendelkeznek), de volt már példa páncéltörő rakéta alkalmazására is.

Tudomásul kell venni, hogy az előre kitervelt fegyveres támadásoknál az elkövetők rendelkeznek a szükséges ismeretekkel, többek között igen pontosan meg tudják becsülni a védett személyek, objektumok valószínű védettségi szintjét és védelmi rendszerét is.

Egy szó, mint száz: minél reálisabb a fenyegetettség, annál jobban leértékelődik a lövedékálló mellény hatékonysága, azaz annál inkább szükség van a mellényre és a mellény hatékonyságának egyéb módszerekkel történő kiegészítésére. Paradox módon azonban minél nagyobb teljesítményű fegyverrel várható a támadás, annál inkább szükség van a lövedékálló mellényre, éppen amiatt a bizonyos utolsó, végső esély miatt. Lehet, hogy egy gépkocsi páncélja még nem állítja meg önmagában a lövedéket, de esetleg annyira lecsökkenti az energiát, hogy egy lövedékálló mellény már képes azt megállítani. Ilyen egyszerű a képlet, emiatt tanácsos még a páncélozott autóban ülő személynek is viselni a lövedékálló mellényt. Ha úgy tetszik: ebben az esetben a lövedékálló mellény csak kiegészítő védelem, de néha lehet igen hatásos is.

Mint az előző részben említettem, a mellényeket viselési mód szerint három csoportba lehet sorolni: ing alattiak, rejtettek és külső viseletűek. Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy melyik hordmódot választja: ez sok mindentől függ, de elsősorban a viselő személyétől és az októl, ami miatt a mellény hordása mellett dönt. A NIJ 0101.03 amerikai szabvány felosztása adaptálható a fent említett viselési módokra is. Általában véve azt lehet mondani, hogy ing alatti viselésre jelenleg maximum II/A mellényt ajánlatos vásárolni, mert ez még nem annyira vastag, hogy számottevően meglátszódjon viselőjén a mellény jelenléte. Rejtett viselésre maximum a III-as szintűek ajánlottak (de inkább csak a III/A-k), bár már ezeknél is legalább egy, de inkább két számmal nagyobb zakó szükséges és viselőjükről messziről látszani fog a mellény viselése.

Azt hiszem az a legcélszerűbb, ha a vásárlást olyan helyen ejtjük meg, ahol többféle viselési módú mellényt kínálnak és rászánjuk azt az 1?2 órát, hogy felpróbáljuk a szóba jöhetőket, majd a hozzáértő eladóval közösen megkeressük azt a bizonyos kompromisszumot a rejtve viselhetőség foka és a minimális védettségi szint között. Elég sok üzletben forgalmaznak lövedékálló mellényt, de fogadják meg a jó tanácsot és csak olyan helyen vásároljanak, ahol az eladó valóban ért is a mellényekhez és a kínálat is bizonyítja, hogy nem pusztán termékbővítés céljából szereztek be 1?2 db-ot (lehetőleg a legolcsóbbakból, kétes származási helyről). A vásárlás helyének helyes megválasztása már legalább az alapjait teremti meg annak, hogy valóban azt kapjuk a pénzünkért, amit vásárolni szeretnénk.

Nagyon fontos, hogy mindhárom viselési típus esetén a maximális fedettségre kell törekedni. Az ing alattiban is és a rejtett viselésűben is létezik olyan, ami oldalt is véd, illetve a védőpanelek a vállat is beborítják. Ezt kell választani! Előnyös, ha az átfedéseknél a mellső rész fekszik rá a hátsó panelre, mert így a szemből, szög alatt érkező lövedéket nem vezeti be a mellső panel a mellény alá. Olyan méretet kell választani, ami szorosan a testre simul. Nem szabad, hogy a mellény lötyögjön a viselőjén, mert ez rontja a hatásfokot. Könnyebben átlőhető a mellény, ha az nem feszül rá a testre. Hogy ez miért van, annak megértéséhez jobban el kellene merülni a hatásmechanizmusban. Kérem, hogy magyarázat helyett fogadják el ezt a tényt tőlem így, mélyebb indoklás nélkül.

Feltétlenül ki kell próbálni a mellényt mindenféle (különösen ülő) testhelyzetben ahhoz, hogy a megfelelő hosszúságot ki tudjuk választani. A helyes méretre egy-kettőre rá fog érezni mindenki, ezt biztosan állíthatom. Ülő testhelyzetben történő próba esetén feltétlenül ellenőrizni kell, hogy a kissé görnyedt tartás miatt nem keletkezett-e kétoldalt, a deréknál rés a védőpanelek között! Ha igen, az nagy baj. Olyant kell választani, aminek a rögzítőpántjai gumírozottak és nagy az átfedés oldalt a mellső és hátsó paneleknél. A gumiszalag biztosítja, hogy mindig a testre feszüljön a mellény.

Az előző részben említett szabvány szerinti felosztás és az ehhez kapcsolódó fegyverkategóriák alapján már viszonylag jól ki lehet választani a típust. Minden mellénynek a védőhuzatán és belül mindegyik védőpanelen adattáblának kell lennie, amelyeknek minimálisan az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

? származási hely (ország, cég neve),
? mellény típusa,
? gyári szám,
? mellény védelmi fokozata bármilyen szabvány szerint,
? gyártási idő,
? szavatossági idő,
? utalás arra, hogy véd-e repeszek, illetve szúrás ellen,
? kezelési (tisztítási) utasítás.

Amelyik mellény bármilyen adattal a fentiek közül nem rendelkezik, azt ne vásároljuk meg, ne vegyük magunkra! Arról már nem is beszélek, ha esetleg nincs is rajta adattábla, legfeljebb csak egy címke, ami semmire se jó. Az igazán korrekt kereskedők a külföldről származó mellényeket ellátják az eredeti adattábla mellett magyar nyelvűvel is (aminek tartalma természetszerűleg meg kell, hogy egyezzen az eredeti adattáblán feltüntetett adatokkal), annál is inkább, mert a lövedékálló mellények is, mint bármilyen más külföldi termék, csak a legfontosabb adatokat magyar nyelven is tartalmazó feliratokkal hozhatók kereskedelmi forgalomba. Azt talán már mondani se kell, hogy a szavatossági idő nem a vásárlás, hanem a gyártás napjától számít. Mellényeknél ez általában öt év, amit a kereskedő önkényesen nem módosíthat, erre kizárólag a gyártó jogosult. A világon valamennyi lövedékálló mellény gyártó cég legfeljebb ötéves szavatosságot ad. Ennél többet csak kivételes esetben, az alapanyaggyártó írásos hozzájárulására adnak, amire eddig egyetlen egyszer volt példa, iszonyú küzdelmek és szigorú tárolási feltételek vállalása árán. Azokra a mellényekre azonban, amelyeket rendszeresen viselnek, senki, egyik gyártó sem fog semmilyen körülmények között öt évnél több szavatosságot adni!

Röviden, csak a jéghegy csúcsát érintve, ennyiben foglalhatók össze a lövedékálló mellényekre vonatkozó legfontosabb tudnivalók. Legszívesebben most azt kérném mindenkitől, akinek már van lövedékálló mellénye, hogy gyorsan ellenőrizze a birtokában lévő lövedékálló mellényt és győződjön meg az adattábla meglétéről és annak tartalmáról. Ha nincs ugyanis adattábla, vagy a szavatosság már akár csak egy nappal is lejárt, egy átlövés esetén (még ha a lövés nem is ért létfontosságú szervet és nem történt súlyos sérülés) már nem áll mögötte a jog, nincs hol reklamálni és talán őt is vétkesnek fogják találni azért, mert hajlandó volt vállalni a rossz, szavatosság nélküli mellény viselését. Ezzel kapcsolatban egy dologra hagy hívom fel a figyelmet: ha nem megfelelőnek ítélik mellényüket és emiatt reklamálnak és azt a választ kapják megnyugtatásként, hogy önök rosszul tudják, vagy (amennyiben itt olvastak először a mellényekre vonatkozó minimális, de létfontosságú tudnivalókról és erre hivatkoznak) e cikk szerzője tudja rosszul és ostobaságokat írt: ezt a választ ne higgyék el! Az itt leírtak ? sajnos ? szóról szóra igazak, már csak azért is, mert a cikk tartalmának öszszeállítása során nem befolyásoltak sem üzletpolitikai érdekek, sem vállalatgazdálkodási szempontok. Életvédelmi eszközöknél csak egy szempont szerint szabad dönteni: objektív, alátámasztott szakmai érvek alapján.

Remélem, hogy némileg segítettem kiigazodni a lövedékálló mellények ma még talán kusza, nálunk kevéssé ismert világában. Ismétlem: csak a legfontosabb tényezőket állt módomban e cikksorozat kapcsán megemlíteni, csak a jéghegy csúcsát tudtam érinteni. ?szintén bízom abban, hogy e sorozat legalább arra jó volt, hogy az érintettek, érdeklődők számára fogódzót nyújtott, aminek mentén legalább azt megtudták, honnan induljanak el, mik azok az elemi dolgok, amikre figyelniük kell.

Klabacsek Gyula