…és annál sokkal több is! Ezt a könyvet pdf formátumban a mobiltelefonomon olvastam, méghozzá 2024 nyarán nyaralás közben egy medence partján, minőségi bort kortyolgatva. Azt hiszem ez jól megmutatja, hogy alapvetően tankönyvjellege ellenére mennyire közérthető, sőt (számomra) szórakoztató és egyben itthon teljesen újszerű anyagot sikerült a neves szerzőknek megalkotniuk.
A teljes mű innen tölthető le jelenleg: https://rtk.uni-nke.hu/document/rtk-uni-nke-hu/GM_2024_kieg_0518.pdf
Mi a műfaja?
A Rendészeti lőkiképzés nagyon összetett feladatra vállalkozott, műfaját tekintve nehéz is meghatározni micsoda. A tanulmánygyűjtemény szerintem nagyon szerény elnevezés rá. Szerintem ez egy olyan tankönyv elsősorban, melyet főként a fegyveres rendvédelmi szektorban, másodsorban a honvédelemben szolgálatot teljesítők használhatnak önálló tanulásra, valamint az ő oktatóik és kiképzőik is. Ugyanakkor a benne szereplő tanulmányok szervesen kapcsolódnak egymáshoz, csak akkor adnak teljes egészet, ha a könyvben levő alapismereteket is elsajátította már az olvasó. A biztonságos fegyverkezelés, a fegyverek alapvető működési elvei és kategóriái ismerete nélkül a magasabb szintű részei nem lesznek feltétlenül érthetőek.
Ezek a magasabb szintű részek gyakran olyanok a könyvben, melyek a magyar rögvalóságon túlmenően tágítják a (hivatásos) olvasó látókörét. Mert nagyon fontos tudni mi merre halad a világban ezen a téren, nem az a helyes válasz, hogy „jó lesz az úgy, ahogy 10, 20, 30, 40 éve csináljuk”. De nagyon érdekes volt számomra a rendőri fegyverhasználatot követő kivizsgálás pontos menetét taglaló fejezet – ezután még jobban fogom furcsállni, ha az illetékes parancsnok (és a sajtóközlemény) a történés után pár órával szakszerűnek és jogszerűnek nyilvánítja az eseményt…
Az itthon még nagyon ritka fegyveres vagy terrorcselekmény-jellegű elkövetési formák hiánya nem jelenti azt, hogy ilyen a jövőben sem következik be, ezt a könyv is észrevételezi: „Ez a helyzet a döntéshozókat és a készenléti szolgálatok vezetőit abba a (tév)hitbe ringathatja, hogy a magyar rendészeti szervezetek dolgozóinak nem szükséges extrém stresszel járó veszélyhelyzetekre, intézkedési szituációkra felkészülniük, elég, ha néhány különleges egység rendelkezik ilyen képességgel.”
Ugyanígy fontos része a műnek, hogy kitér azokra a kevésbé használt fegyverfajtákra is, melyek csak nagyon kevesek, a specialisták kezében fordulnak meg a magyar fegyveres szerveknél: mesterlövészpuska, PDW, gránátvető. Hiszen fontos az, hogy valamilyen szinten az is képbe kerüljön azok képességeivel, aki nem ezekkel dolgozik, de esetleg egy feladat ellátása során az ilyenekkel operálókkal kell együttműködnie, vagy esetleg parancsnokként ezek bevetésére parancsot adnia.
Megjegyzem: a mű sok ponton szembe megy az itthon elfogadott dogmáknak (lásd pl. figyelmeztető lövés), és kifejezetten a nyugati világban amúgy már évtizedek óta elfogadott elveket követő ismereteket ad át. Még ezt is le merték írni: „a rendőröknél és más rendészeti dolgozóknál lévő lőfegyverek alapvetően halálos erő alkalmazására készültek. Használatuk során a legritkább esetben a sérülés okozása a cél, ellenben a »kisebbik rossz« választása alapján a feltételek fennállása esetén halálos eredmény okozására szolgál.” A szolgálati szabályzatban viszont még mindig ott virít a végtagra leadandó lövés című bohócmutatvány.
Ezért is lenne fontos a tárgyalt művet tankönyvként használatba venni!
Nem csak hivatásosoknak!
Ezeken túlmenően – szerény véleményem szerint – a könyvet civil felhasználó is haszonnal forgathatja (egyelőre csak képernyőjén), hiszen a fegyvertechnikai részek, a biztonsági szabályok vagy akár a jogi környezet egy része számára is irányadó. Mondhatni sok tekintetben hasznosabb ez a mű akár polgári fegyverismereti vizsgára felkészülni is, mint a neten/fegyverboltokban elérhető felkészítő tananyagok, melyek még mindig valahol az 1980-as évek műszaki környezetében léteznek.
„A fegyveres szolgálatot teljesítőknek nemcsak joguk, hanem a hivatásukkal járó kötelességük, hogy megismerjék, elsajátítsák és rendszeresen karbantartsák a (szolgálati) lőfegyverekkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteiket annak érdekében, hogy szükség esetén biztonsággal, jogi, szakmai és erkölcsi szempontból kifogástalanul gyakorolják az állam által rájuk ruházott különleges hatalmat.”
Szerintem ez az idézet a műből nem csak a hivatásosakra vonatkozik, hanem minden civil fegyvertartóra is – még ha rájuk az állam nem is ruházott különleges hatalmat!
Persze nem tökéletes!
Mielőtt azonban fejezetenként mutatnám be (Lásd: Kaliber 2025 ÉVKÖNYV)*, hogy mi található a műben, egy kritikát szeretnék megfogalmazni: a szaklektor/korrektor hiánya sajnos tetten érhető. Számos kép/képaláírás páros nem stimmel, ami nem a szerző szakmai hiányossága, hanem láthatóan szimpla felcserélés eredménye. Ugyanígy több helyen vannak rövidítések hibásan írva, és egy-két helyen kisebb technikai pontatlanságok is belekerültek.
Remélhetőleg amikor majd nyomtatásban megjelenik, mindezeket előtte korrigálják, mert bár a kézirat lezárási dátumaként 2023 decembere van megadva, a nyomtatott kiadás sajnos még nem készült el. Pedig nagyon megérdemelné!
Hogy miért kellett 33 évet várni a rendszerváltás után egy ilyen összefoglaló műre a lőkiképzés témakörében? Erre a bevezetőben ezt a választ adja a szerző/szerkesztő: „A miérteket keresve több ok is felmerülhet, attól kezdve, hogy aki csinálja, annak nincs ideje leírni, egészen addig, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy az említett témakörök olyan szigorúan szabályozottak, hogy azokról a jogi szövegek keretein kívül nincs mit írni.”
*Ez az online cikk, mint jeleztük: csak egy figyelemfelkeltő könyvAJÁNLÓ, A RÉSZLETES RECENZIÓ (fejezetekre lebontva) a Kaliber 2025 ÉVKÖNYVÉBEN lesz olvasható!
Vass Gábor
ADATOK:
Nemzeti Közszolgálati Egyetem: Rendészeti lőkiképzés 1. Tanulmánygyűjtemény
Szerzők: Erdős Ágnes r. alezredes, dr. Gáspár Miklós r. alezredes, dr. Regényi Kund, Trombitás Zsolt r. alezredes
Szerkesztette: dr. Gáspár Miklós
274 oldal + függelék, 125 db ábra és fénykép