Kettétört revolverek – Uberti S & W Schofield

A Colt Peacemaker mellett a kor másik legnagyobb darabszámban gyártott hadirevolvere a Smith and Wesson Model 3 típuscsaládja volt. Ebből a cikkből ezek fejlődéstörténetét és a modern olasz replikájukkal szerzett gyakorlati tapasztalatokat foglaljuk össze.

Akik elkezdték a bizniszt

Mint ahogy minden amerikai sikertörténet, ez a mese is két vállalkozó kedvű, de cipője mellett járó fiatalról szól. Horace Smith és Daniel Baird Wesson mindketten a fegyveriparban nőttek fel, s az alapoktól tanulták meg a fegyverkészítés mesterségét. Smith a springfieldi arzenálban tanulta meg a fegyverkereskedő szakmát, míg Wesson idősebb bátyjának, Edwinnek fegyverkészítő műhelyében dolgozott.
Horace 18 éves volt, amikor munkát kapott az arzenálban apja mellett. A bajonettöntödébe került, majd négy év munka után az arzenál utazó mesterembere lett. Az elkövetkező 14 év alatt számos gépészeti újításon dolgozott, melyek megkönnyítették a gyártóüzem munkáját.
Daniel 17 évvel fiatalabb volt Horace-nál, és mindössze 10 éves volt, amikor munkát kapott apja deszkakészítő üzemében. A fiú mechanikai érzéke korán megmutatkozott: szívesebben molyolt puskalakatokkal, rugókkal, mint deszkákkal. 16 éves volt, amikor bátyja tanítványaként kezdett dolgozni a puskaműhelyben.
1848-ban Edwin Wesson cégét Hartfordba, Connecticutba helyezte át, éppen a Colt szomszédságába. A két vállalkozó hamarosan elkezdett együttműködni számos katonai projektben: hosszú fegyvereket gyártottak állami megrendelésre a mexikói háború idején. Edwin 1849-ben tragikus hirtelenséggel meghalt 37 évesen. Daniel ottmarad egy fiatal terhes feleséggel, egy csecsemő leánygyermekkel és 15 000 dollár adóssággal… A fiatal fiú arra kényszerült, hogy saját vállalkozás helyett szaktudását bérbe adja. Vermontban dolgozott felügyelőként a Robbins & Lawrence fegyvergyárban. 1850-ben itt találkozott történetünk másik főhősével, Horace-szal. A két fiatal között szoros barátság alakult ki, s gyakorlatilag az első pillanattól kezdve közös tervet kezdtek dédelgetni egy ismétlő, egybeszerelt, de ekkor még nem fémhüvelyes, hanem rakétaszerű lőszert tüzelő kézifegyver megalkotásáról. A tervet tett követte, és 1852-ben szabadalmaztatták első fegyverüket, mely alsókulcsos ismétlőmechanizmussal és csőtárral rendelkezett. A forradalmian új fegyver ? a Volcanic ismétlőpisztoly ? szerkezete lett a későbbi Winchester cég ismétlőinek alapkoncepciója.
A vállalkozás azonban nem volt sikeres, a fiatalok arra kényszerültek, hogy eladják a céget 1854-ben Oliver Winchesternek, a New Heaven-i ingkészítőnek.

Az első közös sikerek

Horace visszament Springfieldbe, míg Daniel ottmarad New Heavenben, hogy a Winchester cégben tanácsadó posztot töltsön be. A barátság és a közös tervek azonban nem múltak. 1854-ben ismét közös szabadalmat nyújtottak be egy egybeszerelt, immár fémhüvelyes, peremgyújtású lőszert tüzelő revolverre, s megegyeztek abban, hogy újjáalakítják vállalkozásukat Springfieldben. A sorozatgyártás megindításához és az első rendelések teljesítéséhez meg kellett szerezniük a teljesen átfúrt revolverdob szabadalmát, melyet 1855-ben jegyeztetett be Rollin White, Colt egy régi alkalmazottja. A felek 1856-ban állapodtak meg: White minden revolver árából 25 centet kapott. A sors fintora, hogy Coltnak ajánlotta először a gyártási jogát White, de akkor még Sam bácsi nem látott fantáziát a hátultöltő fegyverekben. A gyáróriás így e szabadalom megszerzésének elmulasztása miatt tudott csak a ’70-es évek elején belekezdeni a hátultöltő revolverek gyártásába, erős késéssel.
A peremgyújtású lőszert tüzelő Model 1 és Model 2 revolver mai szemmel nézve kezdetleges szerkezet volt: a dobot ki kellett szedni a fegyverből a töltéshez, a cső pedig felfelé nyílt. A polgárháború előestéjén alakult cég villámgyors fejlődésnek indult. A háborús megrendeléseknek köszönhetően teljes kapacitáson dolgoztak. S bár a revolverüzletág egy időre háttérbe szorult, a fejlesztéseik nem álltak meg. A hadsereg számára egy egyszerűbben kezelhető, erősebb, .44-es revolvert terveztek, a Smith
& Wesson Model 3 revolvert. A fegyver tervezése már a polgárháború alatt zajlott, de csak 1870-re lett piacképes a termék. A sikere azonban mind a hazai polgári, mind a nemzetközi piacon átütő volt. Vállalatuk lett a világ legnagyobb hadirevolver-gyártója. A teljesen átfúrt dob szabadalmának egyedüli hasznosítási joga rendkívül jó üzletnek bizonyult: jelentősen hátráltatta a versenytársak ? elsősorban Colt ? fejlesztéseit is.
1873-ban, 65 éves korában Smith eladta teljes részesedését társának, de a cégnél maradt tanácsadóként.

Smith & Wesson Model 3 revolverek

A cég Model 2 revolvere, mely csövének tengelye még a tok felső részén volt, a cső nyitása pedig felfelé történt, nagyon népszerű volt a polgárháború tisztjeinek körében. A vállalat havi 2500 darabot készített, de több is értékesíthető lett volna annak ellenére, hogy hivatalosan egyik hadsereg sem rendszeresítette a fegyvert.
A revolver ? bár sok tekintetben korszakalkotó volt ? mégis rendelkezett néhány könnyen fejleszthető negatív tulajdonsággal. A polgárháború alatt kiderült, hogy a dob töltéshez vagy ürítéshez történő kiszedése nem éppen szerencsés megoldás hadi körülmények közt. A folyamat egyszerűsítése, gyorsítása érdekében Charles King, a cég egyik főfelügyelője több újítást is szabadalmaztatott. Modelljén a cső már nem felfelé, hanem lefelé nyílt meg, a dob pedig a helyén maradt, miközben egy automatikus ejektor kivetette az üres hüvelyeket. A megoldás annyira sikeresnek bizonyult, hogy számos más gyártó is azonnal másolni kezdte.
A gyártás 1870-ben indult meg, s az amerikai hadsereg azonnal rendelt is 1000 darabot .44 S & W American űrméretben a veszélyes nyugati területeken állomásozó lovasság számára. Ezzel a Model 3 revolver lett az Amerikai Egyesült Államok hadseregének első rendszeresített szerelt lőszeres oldalfegyvere.
A revolver továbbfejlesztése éppen ennek a megrendelésnek köszönhető, ugyanis egy lovassági tiszt, George W. Schofield kereste meg a céget módosítási javaslataival. A vállalat küldött az őrnagynak egy tesztpéldányt 500 db lőszerrel ingyen. A klasszikus vadnyugat időszaka ez. Mind a hadsereg, mind a civil lakosság fegyverrel harcolt az akkor még létszámfölényben lévő őslakosok ellen. Ehhez gyorsan tüzelő ismétlőfegyverek kellettek, éppen olyanok, melyeket a Smith & Wesson gyártott.
Schofield legfontosabb újítása abban rejlett, hogy a cső tokhoz történő rögzítésére szolgáló reteszt nem a csőre, hanem a tokra helyezte át. Ezzel eggyel csökkentette a fegyver alkatrészeinek számát, miközben a szerkezetet erősebbé, kezelését könnyebbé tette. A korábbi Model 3 megnyitásához a lövésznek mindkét kezére szükség volt: jobb kezében tartotta a fegyver markolatát, míg a bal kéz megnyitotta a reteszt. Schofield újításának köszönhetően mindkét feladatot ugyanazzal a kézzel oldhatta meg a katona, így a fegyver ürítése akár egy kézzel is megtörténhetett, miközben a másikban már ott lehetett a következő adag lőszer. A másik fontos újítás a kaliber módosítása volt. Az új lőszer ? a .45 Schofield ? a .45 Long Colt alternatívája lett volna, azonos átmérőben.

Állami tesztek és a Model 3 Schofield

Az állami megrendelések azonban elmaradtak. Hiába rendelkezett a cég 10 éves előnyel a szerelt lőszeres fegyverek piacán, Colt mégis jobban teljesített a hadi teszteken. 1872 decemberében a hadsereg a Colt Peacemakert, a Colt 1872 Richards-modellt és a Smith & Wesson Model 3 revolvert hivatalos teszteknek vetette alá. Mindegyik fegyverrel 800 lövést adtak le. Bár a Model 3 töltése valóban gyorsabb volt, a Coltok pontosabbnak, erősebbnek, megbízhatóbbnak bizonyultak. A hadsereg így 1873. július 23-án Colttól rendelte meg a Single Action Army revolvereket.
1876-ban ? mikor Remington is bemutatta első szerelt lőszeres revolverét ? ismét teszteknek vetették alá a Colt-, a Remington- és a Smith & Wesson-gyártmányokat. E teszteken már nem az alapmodellel, hanem a Schofield őrnagy által tökéletesített modellel szerepelt a gyár.
A hadsereg nem lelkesedett az ötletért, hogy egy olyan fegyvert újra teszteljenek, melyet egyszer már túl bonyolultnak és gyengének tituláltak, de Schofield igen jó kapcsolatokkal rendelkezett. Testvére, John M. Schofield vezérőrnagy jó barátja volt Willam T. Sherman tábornoknak… A lőpróbák során először a töltési és tűzgyorsaságot vizsgálták. Minden fegyverből 3 teljes dob ? 18 ? lőszert lőttek ki úgy, hogy a fegyver töltetlen állapotból indult, és ürített állapotban fejezte be a próbát. Míg Colt revolverének egy perc ötvennégy másodpercre volt szüksége a feladat megoldásához, addig a Schofield ötvenkilenc másodperc alatt végzett a 18 tölténnyel. A következő napokban a fegyverek koszolódását, korrózióérzékenységét, tartósságát vizsgálták. A hadsereg megbízottai megállapították, hogy a hadi használat követelményeinek a Colt felel meg legjobban, de 8005 darabot rendeltek a Schofieldből is 13 dollár 50 cent áron, mivel bizonyos feladatokra ezt találták a legmegfelelőbbnek. Minden fegyver után Schofield 50 centet kapott a gyártól. Ez természetesen azzal járt, hogy a hozzá való lőszert is rendszeresíteni kellett, mivel a Smith & Wesson revolverek rövid dobja nem tudta befogadni a szolgálati 45 Long Colt lőszert. Ez természetesen komoly logisztikai gondokhoz vezetett: egy hadseregen belül két .45-ös revolver lőszer nem jó ómen, gyakoriak voltak a hibás javadalmazások, elcserélt szállítmányok. Hiába no, ésszerűség ide vagy oda, a fontos döntések már akkoriban is uram-bátyám vonalon történtek…
A sors fintora, hogy George W. Schofield, a polgárháború hőse, a 10. lovassági ezred  őrnagya 1882. december 17-én az arizonai Fort Apache-ben egy róla elnevezett revolverrel önkezével vetett véget életének.

Az akkori világ legnagyobb mennyiségben gyártott revolvere a Russian

A cég másik nagy piaca az exportpiac volt. Az egyik első tesztpéldány Model 3 revolvert az orosz katonai attasénak, Alexander Gorlov tábornoknak küldték el, melynek következménye egy 20 000 darabos első rendelés lett. A cári hadsereg kérésére számos apró módosítást hajtottak végre a fegyveren, de a legfontosabb a .44 Russian lőszer bevezetése lett. Ez volt az első olyan modern hadi maroklőfegyver-lőszer, ahol a lövedék a hüvelypalást átmérőjénél kisebb volt, a kenőanyag a hüvelyen belülre került (inside lubricated), ezzel a cári Oroszország alaposan megelőzte kortársait. (Később a .44 Russianből lett a .44 Special, majd a .44 Magnum.)
A módosítások után további 110 000 darabot vásároltak a gyalogság és lovasság részére, melyek mindegyike az eredeti Model 3 revolver ? nem a Schofield-féle változat ? alváltozatának tekinthető.
Az orosz piac kulcsfontosságú volt a cégnek, hiszen e megrendelések segítették át az 1870-es évek gazdasági válságán, s öt évre lekötötték szinte teljes gyártó kapacitásukat. A cári Oroszországgal azonban nem volt egyszerű az üzletelés: az orosz hadsereg hamarosan Európa fegyvergyáraiban és Tulában is elkezdte saját másolatait gyártani ? gyakran kitűnő minőségben ? miközben a kifizetéseket a Smith & Wesson-féle rendszeresen visszatartották, kis híján a csőd szélére sodorva a vállalatot.
A Model 3 Russian revolverek nemzetközi sikere tovább eszkalálódott: Törökország, Japán, Argentína és Ausztrália is jelentős mennyiséget rendelt a fegyverből. 10 év alatt a vállalat összesen 215 714 darabot gyártott. Ezzel mennyiségben ugyan legyőzte nagy vetélytársát, a Coltot, de a hazai piacon nem sikerült vezető pozíciót szereznie.

A történet vége

A Schofield nemcsak a hadseregekben futott be karriert, hanem a civil piacon is. A Wells Fargo postakocsijárat is ilyen típusú, rövid csövű revolverekkel látta el személyzetét, ahogy még sok más vállalkozás a privát szektorban.
A hadsereg 1898-ban a spanyol?amerikai háború után vonta ki e fegyvereket a rendszerből. A leszerelt revolvereket magáncégek vásárolták fel, újították fel és értékesítették a civil piacon.

Uberti S & W Model 3 Schofield 44-40 Win.

1995-ig kellett várni arra, hogy végre valaki feloldja a .45 Long Colt és a .45 Schofield lőszer közötti ellentmondást. Az Uberti cég ez évben kezdte el ugyanis gyártani az említett modellt .45 LC és .44-40 Win kaliberben, melyek jóval könnyebben, olcsóbban elérhető lőszertípusok, mint az eredeti űrméret. Az Uberti fegyverek dobja és tokja így hosszabb, mint az eredeti Smith
& Wesson revolvereké, és persze anyaga is modernebb, szívósabb, hiszen a .45 Long Colt és a .44-40 lőszerek gáznyomása is nagyobb, mint az eredeti .44 Russian és .45 Schofield kaliberek esetében.
A fegyver robusztus, ugyanakkor elegáns megjelenésű, az illesztései, kékítése mind szépek. Impozáns látvány. A célgömb az eredetinek megfelelően egy félkör alakú rézlemez, mely tetejét mindenképpen érdemes módosítani, hogy a fegyver pontlövészetre is alkalmas legyen. A célgömb jóval magasabb, mint ami szükséges, így a fegyver gyári beállításban erősen alá hord. A lövésznek magának kell beállítania magasságát a használt lőszertípusnak megfelelően.
A célgömböt egy keresztstift rögzíti, így ha túlreszeltük, cserélhető. A nézőke a csőreteszen kapott helyet. A hatalmas ?V? formájú bevágás a mai pontlövész számára értelmezhetetlen, a gyors kapáslövést azonban a nagyszerűen segíti.
A 7? hosszúságú cső 1:16? gyorsulású szalaghuzagolással rendelkezik. A tok és a cső kékítettek ? charcoal blue finish ? a sátorvas pedig márványos edzésű, épp mint az eredeti darabokon.

Működtetés

A kakasnak 3 állása van: nyugvó helyzetben leeresztett állapotban a dob reteszelve van. Az első kattanásnál van a töltőállás, ilyenkor a dob szabadon forog, a csőretesz pedig megnyitható. A harmadik állás pedig a teljes állás, melyből a lövést lehet leadni.
A fegyver töltése gyors és egyszerű, de westernlövészeten így is megtréfálhatja a lövészt. A Cowboy Action Shooting szabályai szerint a revolvert csak 5 kamrára lehet tölteni, hogy a tokba helyezett fegyver esetében a kakas üres kamra felett nyugodjon. Ésszerű töltési módnak tűnik, ha a szabadon forgó dobot egyszerűen pozícióba forgatjuk, majd úgy zárjuk fel a csövet, hogy a kakas egyből üres kamrán van. Csakhogy ilyenkor a dob nincs reteszelve, így tokba tételkor könnyen elfordulhat, és megtörténhet, hogy az első felhúzáskor üres kamra lesz a kakas alatt, ami értékes idő elvesztegetését jelenti. Ezért érdemes inkább úgy felzárni a csövet, hogy a biztonságos töltő állásban lévő kakas alatt teli kamra legyen, majd a kakast megfeszítve az üres kamra forduljon középre. Ha ez megvan, engedjük vissza a kakast nyugalmi állapotba.

Mire jó ez a revolver?

Westernlövészeteken ritkán találkozni a Schofieldekkel. Ennek alapvetően két oka van. Az egyik az, hogy a dob fogaskoszorúja és a dobléptető jóval kisebb, mint a Colt Peacemakerek esetében, így a dob forgatása több erőt igényel. A másik ok abban keresendő, hogy a bonyolultabb elsütőszerkezet nem alkalmas az úgynevezett ?fanningre?, vagyis arra a ritkán használt tüzelési módra, mikor az elsütőbillentyűt elhúzza a lövész és csak a kakas megfeszítésével és elengedésével tüzel folyamatosan.
Van azonban előnye is a Schofieldeknek. Az egyik az, hogy a kakas elhelyezkedése jóval kényelmesebb, mint a Colt Peacemakerek esetében. Formája lehetővé teszi, hogy a fegyvert fél kézzel is könnyen kezelje a lövész. Ez nem véletlen, hiszen a lovas katona számára ez elengedhetetlen tényező volt. A fegyver másik előnye a pontlövészek számára izgalmas: markolata jóval kényelmesebb mint bármely más korabeli revolver esetében.
Szintén előnnyel bír a fegyver olyan versenyeken, melyeken egy lőfeladat megoldása közben a fegyvert újra kell tölteni. Hazánkban az MDLSZ szervezésében már rendeztek olyan IPSC-versenyeket, melyeken csak revolverrel lehetett részt venni. Ezek jellemzője, hogy a fegyverek gyors újratöltése is része a játéknak.
A Schofield esetében pedig a közkedvelt ? modern ? gyorstöltők is gond nélkül használhatóak.

Lövészet a Schofielddel

Az elmúlt hetekben lehetőségem nyílt mind pontlövészet, mind szituációs lövészet közben ?élesben? tesztelni a Schofieldet. Utóbbi igazi nyúzópróba volt, mivel a 200 lövéses MSSZ western OB-t lőttem végig a fegyverrel. A töltés és ürítés során egyetlen anomáliát tapasztaltam, és az is az én hibám volt: a kakast töltés után a biztosított töltőállásban hagytam, így a dob félig el tudott fordulni a tokba helyezéskor, ennek köszönhetően az első lövésnél a kakas üres kamrán csettent. Több gondom nem volt, mivel a verseny többi stage-ét már a korábban említett töltési móddal abszolváltam. A fegyver megbízhatóan működött mind Magtech-, mind Winchester-gyártmányú töltényekkel.
Az OB hagyományokhoz híven nyílt verseny, vagyis más országokból érkező lövészek is részt vehetnek. Az idei versenyen szlovák és lengyel lövészek is lővonalba álltak, így lehetőségem nyílt csereberélni feketelőporral töltött 44-40-es lőszereket. A lengyel kollégák úgy tűnik, jobban szeretik a visszarúgást és a füstöt, mivel nehezebb lövedékkel (240 grain) és nagyobb töltettel készítették töltényeiket, mint a szlovák lövésztársak, akik 200 graines lövedéket használtak. A fegyver mindkettő tölténnyel megbízhatóan, jól működött. 25 m-en a szlovák tölténnyel féltenyérnyi szórást tudtam lőni feltámasztásból, bár 2?3 dob után már kezdett elakadni a szerkezet a feketelőpor égéstermékétől. A problémát ilyenkor a dob kivételével oldhatjuk meg: ki kell csavarni a csövön elhelyezett retesz ellendarab hátsó csavarját, majd lehúzni a tárat a tengelyről, és pár csepp olajat adni a szerkezetnek. Az sem árt, ha valamilyen kitűnő kenőképességű, hőálló zsírral vonjuk be a tengelyt.
A lengyel töltény már más ügy volt. Az erősebb lőportöltet és a nehezebb lövedék hatására valószínűleg a töltényhüvely jobban beledagadt a töltényűrbe, mivel sokkal kevésbé volt érezhető a koszolódás. 4?5 dob után sem kellett takarítani a fegyvert. A pontosság tekintetében is jobb eredményt kaptam:
5 lövésből 4-et sikerült ugyan abba a lyukba lőnöm, míg a szórásképből csak egy lövés lógott ki.
A fegyverrel egyébként nem olyan egyszerű jó szórásképet lőni a nézőke hatalmas bevágása miatt. Csak extrém lassú sütéssel, maximálisan ügyelve az irányzékok rendezettségére lehet sikert elérni.
Az Uberti által gyártott S & W Schofield revolver ára kb. 230 ezer forint, ami a Colt Peacemaker replikákéhoz képest lényegesen magasabb.

Felhasznált irodalom:
Roy G. Jinks & Sandra C. Krein:
Smith & Wesson (Arcadia, 2006)
Thomas Henshaw: The History
of Winchester Firearms 1866-1992
Joseph G. Rosa: Gunfighter:
Man Or Myth?

Németh Balázs
www.kapszli.hu