HS 45 Bulldog gázrevolver
A legritkább Weihrauch?
?Micsoda? Ez részeg? Milyen Weihrauch? De hiszen a fegyveren az van, hogy HS, meg az, hogy Wischo!?
Jogos lehet az olvasó felvetése, de ha jobban megnézzük, akkor a bemutatásra kerülő, nagyon ritka gázrevolver félreismerhetetlenül hasonló formajegyeket mutat a Weihrauch HW38 .38 Special revolverrel.
Bérmunkában a bérmunkásnak?
A fegyveriparban gyakran teljesen érthetetlen összefonódásoknak lehetünk tanúi, ha elkezdjük vizsgálni, hogy milyen márkanevű és ki által forgalmazott fegyvert valójában ki is gyártotta. Ezek mögött általában azért valamiféle üzleti racionalitás áll, például, mert a felcímkéző brandje erősebb, vagy legalábbis annak vélik. Illetve például a termékpalettáról pont egy adott rétegtermék hiányzik, kifejleszteni, felszerszámozni pedig túl költséges lenne.
Csakhogy a cikkünkben szereplő fegyverben racionalitást keresve, bizony összeakadnak a mutatók, csikorognak agyunk fogaskerekei. Ugyanis a HS 45 Pitbull esetében szereplő gyártó, a Herbert Schmidt ugyanis ekkoriban maga is gyártott, ugyanígy közepes tokméreten, ugyanígy ötlövetű .45 Short Knall töltényes gázrevolvert! Méghozzá azok sem voltak rossz minőségű darabok! Csakhogy azokat, amiket maguk gyártottak, az ME (Cuno Melcher) neve alatt árulták.
A létező, saját termék helyett tehát mástól vettek ?negyvenötöst? HS-ék, ez esetben egy olyan cégtől, mely mind a gáz-riasztófegyverek, mind az éles westernrevolverek terén ráadásul direkt konkurenciájuk volt.
HW: az egyetlen gázrevolver ezen a tokméreten
A Weihrauch (HW) ekkoriban ? az 1980-as évek második felében járunk ? már évtizedek óta gyártott éles revolvereinek alkatrészeit felhasználva csúcsminőségű 9 mm Knall önvédelmi gázrevolvereket. Ezek azonban mind a gyártó kisebbik tokméretére alapultak, ötlövetűek voltak ? lőfegyver megfelelőik .22-es peremgyújtású vagy .32 SW Long központi gyújtású lőszert tüzeltek.
Számomra teljesen érthetetlen módon azonban a szintén kéznél levő, régóta gyártásban levő, hatlövetű .38 Special kaliberű revolvereik valamivel nagyobb tokjára épülő gáz-revolverük nem született a HS 45 Bulldogon kívül.
Pedig egy rövid csövű HW38, mint hatlövetű 9 mm Knall revolver bátran felvehette volna a piacon a harcot a Röhm RG69-cel vagy akár az ERMA EGR77-tel is.
Mára persze az eddig említett cégek közül már csak a Weihrauch és az ME van talpon, a H. Schmidt (HS Waffentechnik GmbH)és az ERMA megszűntek az 1990-es évek második felében, a Röhm fegyvergyártó részlege pedig beolvadt az Umarexbe.
A fegyveren szereplő másik ? egykor jól csengő ? márkanév, a Wischo pedig egy importőr/nagyker cég volt, amely gyakran forgalmazott ilyen ?sajátmárkás? fegyvereket. Pár évvel ezelőtt ez a nagy múltú kompánia is megszűnt, a mai utódja a Vaimex.
Masszív tok, sok acél
A HS 45 Bulldog gázfegyverhez képest brutálisan vaskos tokja spiáter, a tűzfalnál masszív acélbetétekkel, és teljes mértékben azonos a Smith and Wesson dobnyitású (modernebbik) HW38 revolver tokjával.
Érdekes, hogy míg a 9 mm Knall, 5-lövetű HW1, 1G, 2, 10GR gázrevolvereken a dobkidöntő kar spiáter, addig a HS 45 Bulldog esetében ez acélból készült.
Acél a komplett elsütőszerkezet is, ez is 100%-osan azonos a HW38-éval, DA/SA működésű, passzív ütőszegbiztosítással ellátott. Az elsütőszerkezet és ?grip-frame? (markolat-keret) a tokból lefele komplettek kiszerelhető. Sajnos más, külső gyártó markolatai nem szerelhetők fel rá, de számtalan gyári HW markolat igen. Ugyanakkor a kissé puritánnak tűnő ?madárfej? famarkolat nagyon jó fogású, és egyben kiválóan is rejthető. Mai szemnek még kicsit furcsa a rövid és szabadon álló ejektorrúd, de ez csak a jóval később megjelent, frissebb HW38-asokon lett burkolt kialakítású.
A dob, bár első ránézésre ez is acélnak tűnik, nem az, hanem csupán cink. Az 5 db töltényűr szűkítésében trónoló gyűrű van acélból, ez gátolja a felfúrást. A dobforgató koszorú-ejektorcsillag viszont megint csak acélból van, ezt sem kell félteni.
A többi hasonló formájú HW gázrevolveren a cső csupán spiáterköpenyes acél, addig itt masszív, kékített acélcsővel (kb. 2,75? hosszű) találkozhatunk. Ezen a HW38 modellek ventilált spiáter csősínjét találjuk, csavarral rögzítve.
A csőben levő akasztó is megér egy misét. Szemből indulva a csőtorkolatban menetet találunk, majd egy kb. 4 mm-es szűkítést, aztán pedig egy ? a csőfar felől nézve – repülőgép gázturbinára hasonlító formájú akasztó következik. Felülről pedig zsákfuratba ütött 2 stift lehetetleníti el a csőcserét.
Igazából csak egy új dobszerkezet, dobtovábbító és egy új gáz-riasztó cső kellett a gyártás során ? minden más az alapmodell lőfegyverből került átemelésre. Összességében tehát igazán csúcsminőségű ez a revolver a gáz-riasztónak gyártott forgók mezőnyében. Azonban van vele egy kis bibi?igen, az a Cal .45 Short felirat a csövön!
Kihalás közben
A .45 Knall töltény mellett igazából már megjelenésekor sem szól sok minden. Persze a ?minél nagyobb, annál jobb? gondolkodásmódú vásárlóknak bejöhetett volna az ötlet. Csakhogy azok az éppen akkortájt megjelent .35-ös és 9 mm PAK soklövetű, akciófilmes külsejű öntöltőket vették inkább. Egy laikusnak a Reck Miami 92F vagy a HS 45 Bulldog-e a vonzóbb? Na, ugye!
Gyakorlati szemmel nézve viszont érdemben nem volt jobb, mint a 9 mm R Knall. Hatótávolságban szinte semmiben nem múlta azokat felül. Az akkoriban kapható legerősebb CS patron minden kaliberben egyaránt 80 mg-os volt, peppertöltény sosem készült .45-ösből.
A torkolatdörej valamivel hangosabb, öblösebb, de ennek leginkább az az oka, hogy feketelőporos, vagy feketelőport is tartalmazó riasztótöltények is forgalomban voltak. Ezek aztán szépen megették az ilyen kaliberű gázfegyverek felületkezelését.
A normál hatlövetű 9 mm-es revolverdob helyén levő ugyanakkora .45-ös dobba viszont csak eggyel kevesebb patron fért. Tehát a méretes .45-ös revolverekkel nemhogy több, de kevesebb hatóanyagot tudott a nem halálos fegyverrel védekező polgár magával vinni.
Ehhez járult még, hogy nagyon drága volt bele a töltény is, tehát a szilveszteri örömködésre sem volt igazán megfelelő az ilyen revolver. Persze ? álmodozzunk ? ha lenne mondjuk vegyes töltetű gázpatron, akkor a 80 mg CS mellé ebbe a nagyméretű, de rövid patronba vidáman beleférne akár 250 mg PV is?
Erről azonban szó nincs, riasztópatront nagy ritkán 2-300 Ft/db ár között lehet fellelni, le NEM járt CS-gázpatront pedig már gyakorlatilag egyáltalán nem. Nem is gyártják már évek óta, mint ahogy több, mint 10 éve ilyen kaliberű gázfegyver sincs gyártásban már újonnan. A mi fegyverünk gyártása is még valamikor 1990 előtt megszűnt.
Annak érdekében, hogy kipróbálhassuk, egy német gyűjtőtől kértünk kölcsön bevizsgált 9 mm R Knall-ra átalakító acél adapterhüvelyeket. Ebbe berakva a 9 mm R Knall-t hibátlanul üzemelt a fegyver, csak 1 elcsettenésünk volt. Ellenben különböző gyártók riasztópatronjai nem egyforma hangosak voltak, a megszokottnál jóval tágabb dobszűkítés (lefojtottság) okán
Végezetül sikerült szereznem 4 db Fiocchi gyártmányú, ezeréves .45 Short riasztópatront, ezekkel tényleg kellemesen hangos volt a berendezés, nomeg füstös is, hiszen szag alapján ebben biztosan volt feketelőpor. Igaz, amilyen régi patronok voltak ezek, kettőnél is volt elcsettenés.
Gyűjteménybe, kizárólag!
A Weihrauch-féle HS 45 Bulldog az aukciós oldalakon és fegyveres fórumokon felbukkanó legritkább eleve gáz-riasztónak gyártott fegyverek között van. Így bármely gáz-fegyver kollekció dísze lehet, pláne, ha HW gyártmányúakra specializálódik valaki.
Vass Gábor
