Tavaly volt alkalmunk kipróbálni a horvát HS – Amerikában csak Springfield Armory XD-M néven forgalmazott – legújabb műanyag tokos pisztolyát. Most megérkezett Magyarországra a szubkompakt kivitel is, mely azonban még az előző, XD-generációt képviseli, így érdekes összehasonlításra volt módunk.
Néhány évtized alatt mekkora haladás
Az XD szubkompakt sok tanulsággal szolgálhat a fegyverpiaci trendeket elemzőknek. Egyrészt sem a gyártó, sem a termék nem volt még sehol 20 éve. A Jugoszláv fegyvergyártás – csakúgy, mint a magyar – a rendszer összeomlásáig szinte csak második világháború előtti és alatti konstrukciókat gyártott, megfejelve a kötelező Kalasnyikov-klónozással. Megjegyzem, a Zastava IWA-standján a mai napig elhűlve fedezi fel az ember a módosított Tokarev-pisztolyokat, aztán gyanakodva megnézi a PDA-ját, és megnyugszik, hogy a 21. században van.
Ehhez képest a függetlenné vált Horvátországban a HS nulláról kezdett építkezni, és az amerikai Springfield Armory-val összeállva gyakorlatilag a műanyag tokos pisztolypiac 3 legfontosabb szereplőjének egyikévé küzdötte fel magát. Mindezt kevesebb, mint
1 évtized alatt.
A modellpaletta kialakítása nem a szocialista nagyipar elveit követte, hanem a felvevőpiac igényeinek kutatása/visszajelzése után alakult ki. A kaliberválasztékban és a választható méretek, konfigurációk számában pedig már a Glockot is megszorongatják.
Apropó Glock, az általuk sikerre vitt műanyag tok igazi forradalmat hozott az önvédelmi és szolgálati fegyverek piacán. Azt vegyük figyelembe, hogy az 1970-es, 1980-as években egy Browning Hi-Power a maga 13 darabos tárkapacitásával a több, mint 1 kilogrammos teli tömeg és 20 centis hossz ellenére még egy modern és jól rejthető pisztolynak számított. Manapság, alig negyedszázaddal később a műanyag tokos szubkompaktok, mint az XD ugyanezt a tárkapacitást, ugyanehhez a lőszerhez egy PPK méretéből és tömegéből kihozzák (habár annál azért vastagabbak). Mindeközben pedig ergonómiájuk, uralhatóságuk, pontosságuk semmit nem romlott, sőt!
(No persze a világtrendek nem mindenhova gyűrűznek be. Hiszen van olyan kis kelet-európai ország, mely a 90-es évek második felében is hazai gyártású, kilogramm feletti tömegű acélpisztolyt rendszeresített, melyen manuális biztosító volt, szigorúan egykezes kialakításban.)
XD és XD-M – külsőségek
A teljes méretű szolgálati pisztolynak, illetve IDPA vagy IPSC Production kategóriás sportfegyvernek szánt XD-M-ek 9 mm Luger és .40 S&W kaliberben lassan két éve a piacon vannak. Ellenben a kompakt és szubkompakt modellek felszerszámozása még várat magára, így elmondhatjuk, hogy az általunk tesztelt szubkompakt egyben az előző és aktuális generáció is. A kipróbálása során lőhettünk a frissen az országba érkezett .40 Smith and Wesson kaliberű XD-M-mel is, így összevetésünk abszolúte friss élményekre támaszkodhatott.
A legfontosabb eltérések a külsőben adódnak az XD és az XD-M között.
A szán szögletesebb a régi típusnál, nem keskenyedik el felfele, “inkább glockos”, hogy a legfontosabb konkurensre utaljunk. A markolati rész hátsó panelje cserélhető az újabb kialakításúnál, míg a réginél erre nincs mód, és a mintázat is más, talán egy csöppet kevésbé agresszív a recézés, kisebb a tapadás. Többekben felmerült kérdésként, hogy a kicsiny szubkompakt markolatot és az XD-koncepció szerves részét képező markolatbiztosítót figyelembe véve lesz-e egyáltalán hely variálható markolathéjat építeni a jövőbeli XD-M szubkompaktra?
Mert arra szerintem mérget vehetünk, hogy lesz XD-M szubkompakt is, hiszen az USA-ban a szolgálati piacnál is nagyobb felvevőkapacitással bír az önvédelmi céllal (legálisan és alanyi jogú engedéllyel) rejtve fegyvert viselő civilek tömege. Sajnos Európában, pláne nálunk ez nincs így.
XD és XD-M – belsőségek
Műszaki különbségek közt említeni szükséges, hogy a régi típusnál (amúgy glockosan) el kell csettinteni az elsütőszerkezetet a szán levételéhez.
Ezt a biztonsági hiányosságnak is tekinthető jellemzőt a frissebb családtagnál már kiküszöbölték.
A szubkompaktságból adódóan a kis pisztoly kettős, teleszkopikus helyretoló rugóval van ellátva, de az gyakorlatilag majdnem minden kategóriatársának sajátja.
Egy dolog azonban komoly hiányosság. A fő versenytárs Glock 26-ba tökéletesen passzolnak a kompakt G19 és szolgálati G17 hosszabb, nagyobb kapacitású tárai. Az XD szubkompaktba viszont nem férnek be az XD-M tárak. Bár a régebbi generációs XD-tárak igen. Nem érhető számomra miért nem voltak képesek megtartani a generációk közti tár-csereszabatosságot. Vélhetően egyszerű kapzsiságból.
Amúgy az XD szubkompakt két darab acéltestű tárral együtt kerül a dobozába. A tár kétsoros, kapacitása 9 mm Luger kaliberben igen figyelemreméltó
13 db lőszer. Az USA-ban kapható olyan hosszabb tár is, melynek alsó részét egy markolathosszabbító műanyag betét veszi körbe, mellyel a kompakt alapmodell markolathossza szimulálható.
Glock is meg nem is – szerkezeti jellemzők
Az XD pisztolyok, bár sokban építenek a Glockok által népszerűvé tett jellemzőkre (műanyag tok, rövid csőhátrasiklásos Browning-SIG-reteszelés, ütőszegtípusú elsütőszerkezet), sok ponton eltérő konstrukciót képviselnek.
A műanyag tokban nem öntéskor behelyezett, kivehetetlen acélbetétek vannak szánvezető lécként, hanem jókora acélbetétek utólag beépítve. A toknál maradva, a szétszedőkart is inkább a SIG-től nyúlták, mint a Glocktól, így lényegesen kényelmesebb is. A SIG-től eltérően azonban nem le-, hanem felfele kell fordítani.
Az elsütőszerkezet csak érzésre előfeszített, vagy DAO csupán, valójában a szán hátrahúzása teljesen megfeszíti az ütőszeget és rugóját.
A fegyver irányzékai, helyretoló rugó vezetőrúdja és tárteste is acélból van, nem műanyagból.
A fegyvercső nem poligon, hanem hagyományos huzagolású az XD-modelleken, tolerálja a köpenyeletlen ólomlövedéket.
Biztonsági keverék
A biztonsági szerkezetek érdekes keverékét adják különféle jól ismert pisztolykonstrukcióknak.
A markolatbiztosító a Colt M1911-et idézi fel, de érdekes módon a szán mozgatását is blokkolja. Az elsütőbillentyűbe épített biztosítókarocska egyértelműen osztrák sugallat, és itt is a lövő számára észrevétlenül végzi dolgát.
Az elsütőszerkezet passzív ütőszeg-biztosítója ma már alapkövetelmény a modern szolgálati és önvédelmi pisztolyoknál.
További biztonsági elemek még, hogy az ütőszegvég hátul kiáll a szánból, ezzel jelezve a felhúzott állapotot, kitapinthatóan. Ugyancsak sötétben is megtapintható a szán tetejéből kiemelkedő csőretöltésjelző.
A többi kezelőszerv (kétkezes, nyomógombos tárkioldó, csak jobbkezes szánakasztó) már sokkal hagyományosabb, általánosabb ahhoz, hogy eredetét meg lehessen nevezni. A tok elejéből kialakított szereléksín itt is az alapfelszereltség része, ellentétben az osztrák rivális 9 mm Luger lőszeres szubkompaktjával. A gyári szám is itt, egy műanyaggal körbeöntött acéllapon kapott helyet.
Így megfigyelve a jellemzőket, és összegezve azokat elmondhatjuk, hogy az XD tervezésekor loptak innen-onnan, de egészen jó helyekről, és együttesen egy új, a korábbiaktól eltérő pisztoly jött létre. Amire a reális árazás és az agresszív marketing okán vevő volt az USA dolgos népe.
Babázó férfiak
A lőtéren a szubkompakt HS 2000 számos gyengéd érzelmet váltott ki a marcona borostás hímekből, én sem maradtam kivétel. A nagy kaliberű apróságok mindig ilyet okoznak, de a piciny XD a remek fogásával és lövészet közbeni jó viselkedésével abszolút belopta magát a szívekbe.
A fogáson persze sokat segített, ha az enyhén előreugró fenekű tár is a fegyverben volt, de még a zsírosabb kezűeknek is ráfért 4 ujja a markolatra (nekem mind az öt). Számomra közel tökéletes volt a markolat, lényegesen jobb, mint a konkurens Glock 26/27-nak.
250 feletti lövésszámnál sem volt semmilyen akadály, MFS 8 gramm FMJ, Fiocchi 115 grain FMJ és Fiocchi 158 grain FMJ lőszert egyaránt alkalmaztunk. Tökéletesen üzemelt a pisztolyka végig, pedig legalább négyen lőttünk vele, nagyon különböző stílusban gyorsan és lassan, lazán egy kézzel és két kézzel egyaránt megfogva.
Egyetlen dolog merült fel, de az is egyszerű fizika. A nehéz, de lassú lövedékes Fiocchi sportlőszer ugyan tökéletesen töltött és ürített, de a lassú hátrarúgása már pont nem tudta annyira hátratolni a szánt, hogy a szánakasztó azt hátul fennakassza.
Az XD szubkompakttal nagyon ösztönös volt a lövészet, a hátrarúgás érzete szöges ellentétben állt a méretekkel, sőt, a teljes méretű .40-es XD-M felcsapása, virgoncsága, a tesztelők szerint egybehangzóan meghaladta a csöppségét.
A pisztolyka kezelőszervei kézre estek – jobbkezesnek, mert balosnak csak a tárkioldó áll rendelkezésére. A tárfészek alsó része enyhén tölcséres, ami könnyedén bevezeti a kétsoros, felül összeszűkülő tárat.
Érdekes egyébként, hogy amikor elsőre hallottam a markolatbiztosítóról, akkor azt hittem, hogy zavarni fog, de kifejezetten észrevétlen maradt, és a kisebb modellnél meg se nagyon lehet úgy fogni, hogy ne nyomjam be.
Az XD szubkompakt pontossága kifejezetten sportpisztolyszerű, a csupán 3″-es cső, és a rövidke irányzóvonal ellenére. A sütés is kifejezetten szolgálati jellegű, hiszen hosszú úton, de relatíve kis erővel kell hátrahúzni az elsütőbillentyűt. Ezzel szemben a szórás 25 méterről 5 lövésből (szabad kézből) alig volt nagyobb a 9-es körnél (8-a lőlap).
Ettől persze nehogy valaki sutba dobja a 6″-es .38-as revolverét! Más dolog 5 lövés szórása, és más lenne, ha 20-at kéne folyamatosan lőnöm. Hiszen akármilyen jó is a kis pisztoly, az én koncentrációm biztosan csökkenne hosszabb távon.
Mindenesetre 25 méterről fejlövés egy nagyon szürreális önvédelmi szituációban sem jelentene gondot a kis zsebágyúnak.
Az igazi szórakozás azonban fémcélokat borogatni 9-12 méterről, mely során nagyon nem igényelt senki nagyobb fegyvert.
A .40-es XD-M-re áttérve (abba Fiocchi LTC GZN jelzésű 180 graines ólomlövedékes lőszert ettünk, füstölt nagyon), az a teljes mérete ellenére nagyobb hátrarúgásérzetet adott, mint a “zsebkilences”. Gyári (Fiocchi) adatok szerint pedig a 115 grain 9 mm Luger és a használt .40 SW között pedig konkrétan még 10% energiaelőny is alig van a nagyobbik javára (azonos hosszúságú mérőcsőből).
Pontosságban sem sikerült elérni a szubkompakt remek szórásképét, bár lehet, hogy ha lett volna hozzá teljes köpenyes lövedék, akkor azzal jobbra lettem volna képes. Mellesleg ez így sem rossz, 8-as kör szélességű, és alig 4 centi magas szórásképet adott 5 lövésből 25 méterről. (10 lövés szórása itt is nagyobbra nőtt, de ez nem a fegyver hibája.)
Megéri-e várni?
Az leginkább autóknál és informatikai eszközöknél tapasztalható, hogyha napirenden van az új generáció megjelenése, akkor ez előző/aktuális termékek iránti igény lejjebb száll, a fogyasztó kivár. Mennyire van ez jelen fegyvereknél? Normális piacon létezik, ha nem is annyira drasztikusan, mint egy mobiltelefonnál. A magyar lőfegyverpiac minden, de nem normális. Ha eljut ide a valószínűleg elsősorban az USA-exportra szánt, és még csak tervezőasztalon létező XD-M-SC-9, az sokára vagy soha lesz. Ráadásul annyira jól sikerültnek éreztük a csöppséget, hogy az “M-Factor” módosításai ugrásszerű javulást nem hoznának, legfeljebb a lekerekített szán könnyítené meg a rejthetőséget.
Persze magam is tudom, hogy nálunk nem őrlődnek tömegek kétségek között, hogy milyen éles önvédelmi pisztolyt is vegyenek. Mindenesetre aki mégis, az a teljes méretű XD-M-mel azonos, amúgy korrektnek mondható 180 ezer forintos áron veheti meg a HS 2000 XD szubkompaktot. Babázni.
Vass Gábor