Hollywood halálos hazugságai

 

A hazai média is rengeteg cikkben foglalkozott azzal az októberi esettel, melyben Alec Baldwin, az ismerten fegyvergyűlölő filmszínész és az adott film felelős producere agyonlőtte a saját operatőrét és megsebesítette a rendezőt. Mi ebben a kis elemzésben azonban picit tágabb perspektívából nézünk a film/TV-ipar és a fegyverek összefüggéseire.

 

Nem tudhatjuk persze, hogy mi történt konkrétan a forgatáson, hiszen a büntetőügytől félve az érintettek nyilvánvalóan összevissza hazudoznak, a hozzá nem értő média pedig hihetőbb és hihetetlenebb verziókkal áll elő.  Azonban akármi is zajlott lett Új-Mexicóban a Rust című western forgatásán, az kétségtelen, hogy az összes létező biztonsági alapszabályt akaratlagosan megsértettek, állítólag azért, mert mindennel spóroltak a kis költségvetésű filmben. Mondjuk a töltetlenség ellenőrzése, vagy a vaktöltények vaktöltény mivoltának ellenőrzése nem került volna semmibe…

(Az egyértelmű, hogy ebben véletlenül a magyar szabályozás jobb az amerikainál, miszerint a színházi/filmes tűzfegyverbe lövedékes éleslőszernek még a betöltése is gátolt kell legyen, nemhogy az, hogy a csövet lövedék hagyhassa el.)

De ilyen súlyos fegyveres balesetek még a gigantikus – tízmilliárd dollárokat mozgató és százezreknek munkát adó – amerikai fegyveriparban is csak pár évtizedenként történnek. Sokkal több kaszkadőr hal bele egyszerű zuhanásba vagy ütközésekbe, csak a fegyverre és filmsztárokra ugró média azokról maximum rövidhírben számol be.

Nem ez az igazi halálos bűne az amerikai mozi- és TV-sorozatiparnak, hanem az, hogy a fegyverekkel, azok használatával, viselőivel, alternatíváival kapcsolatban végtelen mennyiségű nevetséges, káros, sőt, egyenesen veszélyes sztereotípiát éget be a nézők agyába.

Ezek egy része nettó butaságból, ismerethiányból adódik, de jelentős részük kifejezetten politikai indíttatású, szándékos torzítás, hazugság.

 

Nézzünk meg néhányat ezek közül!

 

– A fegyverek sosem fogynak ki. Kivéve az utolsó, kritikus pillanatban, amikor a főhős és a főgonosz kerül szembe. De olyankor sem akad a szán hátul egy öntöltő pisztolynál, hanem üresen csetteg.

 

– Egyébként ha mégis van tárcsere, akkor a tűzharcok tartanak hosszú percekig, gyakran sorozatot lőve. A tárak pedig a semmiből kerülnek elő és nem nyomnak semmit. Valójában egy szolgálati pisztoly töltött tára kb. 200-250 gramm, egy gépkarabély tára nagyságrendileg 400-800 gramm. Egy gépkarabély sorozatlövéssel 2-4 másodperc alatt fogyasztja ki ezt a tárat. Egy teljesen felszerelt amerikai lövészkatona napi harci javadalmazása a fronton 7 db 30-lőszeres M16/M4 tár, azaz 210 darab lőszer – ez kiszámolhatóan kb. 20 másodperc sorozatlövésre lenne elég.

 

– A fegyvereknek nincsen dörejük, torkolati gáznyomásuk. Egy zárt térben lefolytatott több tucat lövéses tűzpárbaj után a főhősök normál beszédhangon, esetleg suttogva beszélik meg a történteket. Mint tudjuk, a valóságban még egy sok száz légköbméteres zárt lőtéren is kifejezetten kellemetlen már egyetlen lövést elviselni fülvédő nélkül pisztolyból, puskalőszeres fegyverből pedig fizikai fájdalmat okoz, és sípol/cseng a fülünk. Halláskárosodást pedig hamar össze lehet szedni fülvédő nélkül.

 

– Nincs a fegyvereknek hátrarúgásuk, tetszőleges gyorsasággal lehet duplázni, kalibertől, fegyverfajtától függetlenül.

 

– A zsúfolt utcákon vagy nagyvárosokban játszódó filmekben kilőtt akár több száz lövedék az vagy eltalálja a rosszfiút, vagy szikrázik egyet valamin, vagy csak úgy eltűnik a semmibe. Nincs gurulat, nem halad át a célszemélyen a lövedék. Nincsenek vétlen áldozatok még több száz méterre is a célpont mögött, mint ahogy az a valóságban lenne.

 

– A helyszínelő mindig egy szál bicskával vagy csipesszel kihúzza a falból a célt tévesztett lövedéket, és azon persze hibátlan, sértetlen huzagolás van. Holott tudjuk, hogy az amerikai papírházak falait legtöbbször még egy .22 LR is keresztüllövi.

 

– A fentiekből következik, hogy a filmekben egy autó karosszériája vagy egy felborított éttermi ebédlőasztal tökéletesen lövedékálló fedezék.

 

– A végtagra leadott lövés és a váll-lövés a filmekben csak annyira fáj, hogy a főhős arca kicsit megrándul, elfintorodik, aztán hentel tovább. Természetesen kalibertől függetlenül ugyanez történik, puskánál is. Holott egy puskától bekapott végtaglövés csontot érve simán csonkolást okozhat, de még kisebb kaliberekkel könnyen lehet belőle perceken belül elvérzés, a váll-lövésből ugyancsak. De felgyógyulás esetén is végleges megnyomorodás vagy hónapokig tartó fizikoterápia lenne a vége.

 

– Ellenpárjaként: a mellkasra leadott pisztolylövés az szinte mindig azonnal halálos a filmekben (kaliberfüggetlenül), korábban hátra is repült tőle a célszemély, de mára erről már szerencsére leszoktak. Bizonyára valaki talált Hollywoodban egy általános iskolai fizikatankönyvet.

 

– A pump-action sörétes puskát akárhányszor csőre lehet rántani, sőt, a filmekből az derül ki, hogy minden ajtón bemenet előtt kell is! Pedig a valóságban a csőretöltött fegyver előágyszánja nem mozdítható, csak lövés után, vagy egy különálló kezelőszervet megnyomva reteszelhető ki, de mindkét esetben kihullana a csőben volt hüvely vagy lőszer.

 

– A pump-action butaság párja, az, hogy minden fegyverelővételhez fémes csattanást kevernek utólag alá. A biztosító csilingel a TV-ben akkor is, ha már ki van biztosítva láthatóan, vagy ha az adott típuson egyáltalán nincs biztosító, akkor is.

 

– Egy testre feszülő izompóló alatt bármikor könnyen rejthető egy teljes méretű szolgálati pisztoly, és 4-5 póttár, sőt ez fedett bevetésre gyakorlatilag az ideális viselet.

 

– A ruha alatt feltűnés nélkül viselhető lövedékálló mellény bármilyen és bármennyi lövést megfog, legfeljebb főhősünk pár másodperce elájul és lesz rajta egy-két kék folt. Holott a valóságban nagyon komoly szabványokkal körülírt védelmi fokozatok vannak. És például gépkarabély ellen csak legkomolyabb, nyíltan viselhető, súlyos, kerámia/titán-betétes katonai mellények védenek. Azok is csak ott, ahol a betét van, és az egymás közelében gyors egymásutánban becsapódó találatok ezeket is átüthetik.

 

 

Ezek viszont szándékos valóságtagadások:

 

 

– Az USA-ban gyakorlatilag minden harmadik-negyedik háztartásban van lőfegyver. Mégis, a filmekben gyakorlatilag soha nincs olyan esemény ábrázolva, amikor a bűnöző magánlakásba behatolva fegyveres ellenállásba ütközik. Holott ilyen esemény naponta több tucat van, de az önmagát megvédeni képes civil egyszerűen nem fér bele a hollywood-i elit világképébe. És amit nem mutatunk meg, az nincs is.

 

– Az USA-ban a lakosságnak ma már 8%-a visel engedéllyel lőfegyvert és több tízmillióan élnek olyan államban, ahol ehhez engedély sem kell. Statisztikailag tehát az államok többségében ahol egyszerre 10 ember előfordul egy helyszínen, egynél lesz fegyver. Ennek ellenére fegyvert viselni a filmek 99,99%-ában csak rendőrt, szövetségi ügynököt, esetleg (alkoholista) exrendőr magánnyomozót látunk. A polgári önvédelem fogalma nem is létezik a szótárukban.

 

– Nincsen más alternatíva csak lőni és ütni. A fenti főhős-kategóriák esetében is a derék kiégett, de jólelkű zsarunak mindössze kétféle eszköze van a rosszfiúk ellen: a kemény ökle, meg a (soha ki nem fogyó) pisztolya. Holott pontosan tudjuk, hogy minden egyes egyenruhás rendőrnél van ma már paprikaspray, gumibot/taktikai bot, és az esetek elsöprő többségében Taser is. A civil ruhában szolgálatot teljesítők esetében is mindig van lőfegyvernél enyhébb opció. Mégis ezeket a filmekben sosem használják, hiszen a lefújt rosszfiú megbilincselése messze nem olyan drámai, mint percekig ütlegelni a földön.

 

– Ugyanígy a civilnél nemhogy lőfegyver nincs a hollywood-i filmekben, de még egy gázspray sem, nincs az áldozattá válásnak semmilyen elkerülési módja, csak ha rendőrt hívunk.

 

– Ha véletlenül nem rendőr, katona vagy más hivatalos állami szerv képviselője kezében kerül elő fegyver egy filmben, akkor az vagy bűnöző/terrorista, vagy idősebb vadász, jellegzetesen vadászfegyverrel.

 

– Ha a főhős rendőr használ fegyvert, és lehet akár tucatnyi halott is annak eredményeképpen, másnap már megint megy munkába, ugyanazzal a pisztollyal. Holott a valóságban a fegyverét lefoglalnák bizonyítékként a nyomozás/kivizsgálás során, rendőrünket adminisztratív munkakörbe helyeznék, és hónapokig vizsgálgatnák.

 

 

Vass Gábor