Az mindig lenyűgöző, hogy egy mai modern fegyver, legyen akár szó olcsó gáz-riasztóról is, mennyi nyúzást és viszontagságot visel el. És még ha tönkre is megy a helytelen használattól, a felhasználó megússza ép bőrrel. Most egy Alfa G030 példáján mutatjuk be, milyen extrém dolgot kell megcselekedni, ha bukni akarjuk önvédelmi eszközünket.
Mi történt?
A nevezett fegyvert egy fegyverboltba garanciális javításra vitték be, a dobja nem volt nyitható, a csőben pedig beragadt gumilövedék látszott.
Tüzetesebb megvizsgálás után kiderült, hogy a dobban 1 darab, láthatóan kenőanyaggal egyáltalán NEM borított, száraz gumilövedék található, mögötte egy kilövetlen Sellier and Bellot riasztópatronnal.
A dobkidöntő kart tartó csavart kitekerve, a dobot kierőltetve oldalra, a csőfart tökéletesen lezáró gumilövedéket pengével félig átvágva kiderült, hogy nem kevesebb, mint 5 lövést lőtt bele a fegyver tulajdonosa a csőbe. Úgy, hogy mindegyik (valószínűleg) száraz lövedék benne ragadt a csőben/csőfarban. Az 5. lövésnél észlelte, hogy baj van, valószínűleg itt sem az tűnt fel neki (ha addig nem vette észre), hogy furcsa hangja van a fegyvernek és nem talál el semmit, hanem az, hogy nem fordult már tovább a dob.
Valószínűleg – látva a dob és a tok elkoszolódását – a nem éppen tiszta égésű S&B riasztópatronnal már korábban is lőttek, nem pucolták ki a csövet, majd a kenetlen, vagy alig kent lövedékek beszorultak a csőbe az akasztó alá.
Az esemény során a fegyver használója semmilyen sérülést sem szenvedett.
Mi lett a fegyverrel?
A revolver gyakorlatilag egyben maradt, nem tört a tok (lezárt csőbe eresztett 5 lövés után sem), nem repültek ki fémszilánkok sem.
A dobnak az egyetlen, utolsóként lövést leadó töltényűre felett hasadt át a spiáterdob, kb. 15 mm hosszban, 2 mm szélességben. Ez kész csoda, hogy ennyire erős a spiáter, hiszen az elégő lőpornak itt egyáltalán nem volt hova tágulnia, a csőfarban álló gumilövedék tökéletesen elzárta az útját. Én arra fogadtam volna, hogy a teljes töltényűr kinyílik, mint egy tulipán.
A keletkezett résen és a hüvelytalp mellett eltávozó nagyon nagy nyomású lőporgázok a tok tűzfali részébe (az acélbetét mellett) és a tok tetejébe is vájatokat égettek.
Ennek ellenére gumi nélkül egy új dobbal gáz-riasztóként valószínűleg bátran lehetne használni a tönkretett fegyvert. (Persze valószínűleg selejtezés lesz az egész sorsa.)
Fogjuk fel ezt egy igazi extrém kísérletnek, meglepő, hogy mit kibírt a fegyver anélkül, hogy sérülés lett volna belőle.
Vass Gábor
