HK USP Elite – – A hosszúcsőrű kilences
Maroklőfegyverek terén a Heckler & Koch számára az első átütő sikert az 1990-es években megjelent USP pisztoly jelentette. Korábbi modelljeik vagy bukásnak bizonyultak (HK4, VP70), vagy csak szűk, professzionális körben terjedtek el (P9, P7). Napjainkra az USP-széria tucatnyi modellt számláló családdá terebélyesedett, melyből ezúttal a 2000-ben napvilágot látott “Elite”-t kívánjuk bemutatni?
Második generáció
Az USP (Universal Selbstlade Pistole) a műanyagtokos pisztolyok azon megkésett generációjának képviselője, melyek az osztrák “csodafegyver”, a Glock hegemóniáját voltak hivatottak megtörni. A lépéshátrány és az erős konkurencia ellenére a HK jelentős eredményeket könyvelhetett el, alig néhány évvel az USP megszületése után. A pisztoly több változatát rendszeresítette hadsereg és a rendőrség Németországban, Spanyolországban, és Ausztráliában, de egyes svájci kantonokban, és az Egyesült Államokban is megjelent a rendőrség vagy a kormányügynökségek (INS, DEA) szolgálatában. Sőt, meglepő módon hazánkba is utat talált a fegyver. A nyilvánosság számára kevéssé ismert tény, hogy a Terror Elhárító Szolgálat (TESZ), és egyéb rendvédelmi szervek már évek óta használják az USP pisztolyokat. Noha a sportváltozatok a tuningolt IPSC versenyfegyverekhez képest kiforratlanok voltak, a hazai szituációs lövészetben is sikerült elismerést kivívniuk, olyan kiváló sportlövészeknek köszönhetően, mint például többszörös bajnokunk, Glicza Csaba. A gyors nemzetközi siker valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a gyártó a felhasználók igényeihez jobban “hozzáidomítható”, flexibilisebb konstrukciót kínált, amely az állami “cégeket” és a civilszférát is képes volt kielégíteni.
Desert Eagle vagy Walther?
A teljes méretű USP pisztolyok sorában az Elite a legfiatalabb, mely a népszerű Expert modell “egy számmal nagyobb” kiadásának tekinthető. A legszembeötlőbb változás a hosszabb cső (153 mm), és a csőrszerűen megnyújtott szán, mely a Walther PP-t, vagy a Desert Eagle céllövő változatait idézi. Arról erősen megoszlanak a vélemények, hogy szép vagy kifejezetten csúnya az Elite ezzel a rendhagyó formával, annyi viszont bizonyos, hogy megakad rajta az ember szeme. A méretek megközelítik a cég hatalmas Mark 23 pisztolyát, ami önmagában is imponálni fog számos sportlövésznek. A Kaliber stáb véleménye abban megegyezik, hogy talán szerencsésebb megoldás lett volna a szánt a markáns Expert modellhez hasonlóan kialakítani. A furcsa külső mindenesetre másoknak is piszkálhatta a “csőrét”, mert egy német cég máris előrukkolt egy cső alá szerelhető súllyal, mely eltakarja a szán elejét, és sokkal agresszívebb, “Robotzsarus” külsőt varázsol a fegyvernek.
Megszokott működés
A külsőségeket leszámítva az USP Elite kevés újdonsággal szolgál, ezért igyekszem röviden összefoglalni a műszaki jellegzetességeket (részletesebben lásd Kaliber 2000/30. szám). Az acélbetétekkel megerősített, könnyű üvegszálas poliamid tok azonos azzal, amit a többi teljesméretű USP pisztolyon találunk. A szán mindössze négy darab, 4-8 mm hosszúságú fémsínen fut, melyek meglepően stabilan rögzítik a súlyos felsőrészt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az apró sínek kiválóan állják a megpróbáltatásokat, több éves használat után sem lesz jelentős kotyogása a fegyvernek.
A P2000-re emlékeztetően lekerekített tetejű, tokon kívül futó szánt egyetlen darab acéltömbből forgácsolják ki, és a HK-féle “HE” (Hostile Enviroment) felületkezeléssel látják el, melynek során egy korrózióálló, fekete oxidréteget alakítanak ki a fém felületén. A fokozott pontosság érdekében a poligonhuzagolású csövet és a szánt kézzel illesztik egymáshoz, erről árulkodik a töltényűrblokk fényesen csillogó teteje. Szintén a pontosságot szolgálja, hogy a csőtorkolat krómozott részén az Experthez hasonlóan itt is megtaláljuk a jellegzetes zöld, hőálló gumigyűrűt. Ennek az alkatrésznek az a szerepe, hogy a kireteszelődés korai fázisában szorosan rögzítse a csövet, és csökkentse a kopást, illetve az érintkező felületek között fellépő nemkívánatos rezonanciákat. A látszólag törékeny gumigyűrű a tesztek alapján legalább 20 000 lövés élettartammal bír, amennyiben nem próbáljuk meg valamilyen éles tárggyal, vagy a körmünkkel feleslegesen eltávolítani. A gyűrű hatékonysága jól érezhető, ha reteszelt állapotban próbáljuk a csőtorkolatot megmozgatni, vagy amikor a csövet távolítjuk el a szánból. Más gyártók e frappáns megoldás helyett általában perselyeket vagy speciális formájú csőtorkolatot alkalmaznak.
Hasonlóan ötletes volt a reteszelés megoldása. A HK USP pisztolyok a módosított Browning-SIG rendszert alkalmazzák, ahol a töltényűrblokk a hüvelykivetőnyílásba reteszelődik. A különbség, hogy itt a reteszelést szabályozó elem szerepét a helyretolószerkezet vezetőrúdja végzi el, ugyanis a cső ennek a kényszerpályáján billen le. A megoldás előnye az egyszerűség, más konstrukcióknál (pl. SIG) ugyanezt a feladatot egy plusz alkatrész végzi. Sok műanyagtokos pisztolynál a vezetőrúd vékony műanyagból készül, a HK a nagyobb igénybevételnek megfelelően viszont egy masszív 5-12 mm átmérőjű acélrudat alkalmazott.
Trükkös rugók
Még a helyretolószerkezetnél maradva a következő érdekesség, hogy a megszokotthoz képest kétszer annyi rugót találunk. A helyretolórugót egy rövid és erős, belső segédrugóval egészítették ki, mely jelentős szerepet játszik a fegyver élettartamának növelésében. A furcsa rendszer lényege, hogy tüzeléskor a hátracsapódó szán és a lebillenő cső nem közvetlenül a műanyag toknak, hanem a segédrugónak ütközik neki. A szán hátramozgását a két rugó együttesen fékezi meg. A megoldás a lövő által érzékelt visszarúgást is csökkenti valamelyest, de az általános hiedelemmel ellentétben nem ez a fő szerepe. A duplarugós rendszer másik pozitívuma, hogy a nagyobb teljesítményű lőszerekhez sem szükséges erősebb helyretolószerkezetet beszerelni, ilyenkor a belső rugó kicsit jobban összenyomódva, átveszi a megnövekedett terhelést. (Részben ezért vált lehetségessé, hogy az összes teljes méretű, 9 mm és .40SW kaliberű USP-ben ugyanazt a helyretolószerkezetet találjuk.)
Azonos kezelőszervek
Ahogyan már az eddigiekből is kiderülhetett az Elite kezelőszervei és “extrái” tökéletesen megegyeznek azzal, amit az USP Expert pisztolyokon találunk. A tokra szerelt biztosító-fesztelenítőkar és a lefelé billenő tárkioldó (melyet rendhagyó módon nem a hüvelyk-, hanem a mutatóujjal kell működtetni) mindkét oldalon megtalálható. A szánakasztó viszont csak jobbkezesek számára érhető el kényelmesen. A nagyméretű kezelőkar felső “S” állásba kattintva biztosít, középső “F” állásba nyomva tűzkésszé teszi a fegyvert, ütközésig lenyomva pedig fesztelenít. Más pisztolyoktól (pl. Colt 1911, CZ-75, Browning HP, IMI Jericho) eltérően a szán bebiztosított állapotban is hátrahúzható – ha így töltjük-ürítjük a fegyvert, a véletlen elsütés esélye kizárható. A külső kakasos, állítható DA/SA elsütőszerkezet amerikai módi szerint, “egyes kondícióban” (felhúzott kakassal, csőretöltve, bebiztosítva) is hordható. Tárbiztosító nincs az USP-ben. Az elsütőszerkezet másik előnye, hogy néhány cserealkatrész birtokában a fegyver működése könnyen átalakítható 10-14 féle konfigurációra. Az átlátszó tárak és az újratöltést megkönnyítő tártölcsér szintén azonos az Expert modellnél használtakkal.
Elitista szóráskép
Az USP család különböző modelljeivel az elmúlt években több ezer lövést adtam le, ezért nem ért különösebb meglepetésként az Elite ergonómiája, sajtreszelő érdességű (számomra kellemes) fogása, és tökéletes megbízhatósága. Leginkább a fegyver pontosságára voltam kíváncsi, hogy vajon mire képes a hosszabb irányzóvonal és a hathüvelykes cső. Furcsamód a korábbi tapasztalatok ellenére szokatlanul hosszú időt vett igénybe a bemelegítés. A 9×19 mm kaliberű pisztoly előre eső súlypontja, orrnehézsége az első néhány lövés után kezdett érezhetővé válni, és ezt a “problémát” a “könnyű tok, nehéz szán” párosítás talán még jobban felnagyította. A probléma szó azért került aposztrófok közé, mert amíg én nem igazán kedvelem az orrnehéz fegyvereket, addig másoknak viszont kifejezetten ezek a kedvezőek. Valószínűleg Vass Gábor tesztelő kollégámnak is hasonló prioritásai lehettek, mert az ő első szórásképe is függőlegesre sikeredett (és sajnos később sem javult – a szerk.), ami leginkább az irányzék rendezés hibájáról, vagy a csőtorkolat “bólogatásáról” árulkodott. Szó ami szó, ennél a csőhossznál már dukált volna egy hajszálnyival keskenyebb célgömb az Expertről ismert LPA irányzék helyett. Gyanítom, hogy a tervezők is szembesülhettek a mi gondjainkkal, és talán a súlycsökkentés végett lett a szán ilyen furcsa formájú. Bár az is meglehet, hogy egyszerűen csak elpártolt tőlünk a szerencse, vagy a csillagok állása aznap nem kedvezett a lövészetnek.
Egy szó, mint száz, a pisztollyal való bemelegítés több időt vett igénybe a szokásosnál. A nehézkes kezdés után azért az USP Elite hamar megmutatta igazi potenciálját. Két kézzel, 25 méter lőtávolságból többször sikerült 3, 5, és egyszer pedig egy 8 lövésből álló, egybefüggő lyukat produkálni a lőlapon, ami egészen kiváló szóráskép egy hadikaliberű öntöltőtől. Más kérdés, hogy semmilyen előnyét nem láttuk az alap USP Experthez képest az Elite-nek.
Érdekes lett volna drágább lőszerrel is próbára tenni a pisztolyt, de a tesztelés idejekor csak a szokásos magyar MFS 8 gramm FMJ állt a rendelkezésünkre. A sport elsütőszerkezet kellemes, de még érezhetően nyers volt kissé, amin néhány száz lövés biztosan segített volna.
Melyik sportra?
A tesztelés után önkéntelenül is felmerült a kérdés, hogy tulajdonképpen melyik sportra alkalmas ez a pisztoly? A gyártó szűkszavú és roppant rejtélyes megfogalmazása szerint “olyanokra, melyekben a 6 hüvelykes csőhossz megengedett”. Mivel ez szinte az összes lövészsportágra ráhúzható, ezért ettől nem lettünk okosabbak. Szabadidős pontlövészetre megfelelő a pisztoly, de akkor nem igazán van hova tenni az olyan “extrákat”, mint a tártölcsér vagy a nagykapacitású tárak. Szituációs lövészetben nagy mérete miatt legfeljebb csak Open kategóriában indulhatnánk az USP Elite-tel, de itt megfelelő kompenzátor, és optikai szerelék híján komoly hátrányt szenvednénk el. Nagykaliberű sziluettlövészetre tökéletesen alkalmas lenne a pisztoly, de ebben a kategóriában hazánkban egyelőre nem rendeznek versenyeket. Összegezve, a szóba jöhető sportokra csak kompromisszumokkal alkalmas az Elite. A helyzeten javít valamelyest, hogy a Heckler & Koch több átalakító-készletet is forgalmaz, amely felhasználható a fegyverhez.
Ár
Az USP Elite ára egy súlycsoportban mozog az Expert pisztolyokkal, két tárral, valóban igényes, zárható díszkofferrel körülbelül 340 000 Ft. Ami a kalibereket illeti, csak 9×19 mm és .45 ACP között választhatunk. Elsősorban azoknak ajánlható, akik olyan öntöltő fegyvert keresnek pontlövészetre, amely maximálisan kihasználja az ISSF szabályok által megengedett csőhosszt.
Gyártó az Interneten:
www.heckler-koch.de
Izsóf Gábor
