Az elmúlt három évtized legfontosabb pisztolya vitathatatlanul a Glock 17 volt.
A sógorék műanyagtokosa kategóriájában piacvezető és egyben etalon lett.
Bár a szögletes formák tömkelegében ez nem annyira szemet szúró, immár a Glockok negyedik generációjánál tartunk.
Függönykarnisoktól a fekete pisztolyokig
Gaston Glock 1963-ban alapította kis cégét műanyagipari termékek gyártására, első produktumuk egy műanyag függönykarnisrúd volt. Ezután számos egyéb ?háztartási műanyag kütyü? következett, majd az osztrák hadsereg beszállítói lettek, műanyag géppuskahevedereket, tárolódobozokat, gyalogsági ásókat, késeket állítottak elő nagy szériában.
1980-ban a Browning HiPowerek, illetve a Walther P38-asok leváltására kiírt egy tendert a Bundesheer, amit 1982-ben mindenki meglepetésére fölényesen nyert a fegyveriparban tökéletesen ismeretlen Glock. Ez volt Gaston Glock tizenhetedik szabadalma, így Glock 17-ként jelölték a polgári forgalomban, katonai rendszeresítési jelzése P80 lett. Majd a többi osztrák rendvédelmi szerv is szolgálatba állította a pisztolyt.
Ezután 2 évvel jött a norvég rendszeresítés, 1985-ben pedig az USA-beli leányvállalat (kereskedelmi kirendeltség) megalapítása. Némi röhejes médiabotrány (?láthatatlan műanyag pisztolyok a terroristák kezében?) és pár akciófilm-szereplés (az urban legenddé vált ?Blok7-es porcelánpisztoly?) sem ártott. Így az 1990-es évek elejére a Glock a legnagyobb szolgálatipisztoly-gyártók egyikévé nőtte ki magát.
Az első három generáció
A Glock pisztolyok különböző generációit alapvetően a tok formája alapján lehet megkülönböztetni. Az elhatárolás sosem teljesen éles, olyan nem volt, hogy a Glock hivatalosan bejelentette, hogy mostantól aztán csak az újfajta (?szebb, jobb, intelligensebb?) kerül forgalomba. Azonban a világ boldogabb sorsú országaiban már vannak fanatikus Glock-gyűjtők is, akik minden apróságot észrevesznek.
1. Az első generációs Glockok tokjának markolati részén nem voltak elöl recézések, ugyanaz az érdesítés vonult végig, mint a markolat oldalán. Az ujjbemélyedéseknek nyomuk sem volt még, sem a szereléksíneknek. Az utóbbira szerelhető kompakt lézerek és lámpák 1980-ban még sci-finek számítottak.
Megjegyzem azért, hogy ezekkel az első generációs Glockokkal sincs semmi baj, az osztrákok már közel negyedszázada használják őket. Ezekhez készültek először ? a maguk korában szintén nagyon futurisztikusnak tűnő ? műanyag Glock pisztolytáskák. Ezek vékonyságuk ellenére meglepően tartósak, és egy minőségi bőrtok árának tizedébe sem kerülnek. A csőfar alatti acélblokkot 1 db acélstift tartotta a helyén.
2. A második generációnál a markolat elején megjelent az a bizonyos vízszintes recézés, és mivel ekkor már a 80-as évek végét, 90-esek elejét írjuk, tehát .40
S & W, 10 mm Auto és .45 ACP kaliberekben is készültek. Szereléksín és ujjbemélyedés még ekkor sem volt.
Viszont az amerikai előszeretettel tették fel a .40 S & W ?uppereket? (szerelt szán, cső, helyretoló szerkezeti egység) a 9 mm Luger-tokokra, gyakran a helyretoló rugóra sem ügyelve. Ennek következtében a tokok repedtek. Ezért már az első generációsoknál is megjelent a 2 acélstift a csőfari tömbnél, de érdekes módon általánossá még a 3. generációnál sem vált.
A .40 S & W és .45 ACP kaliberű Glockok töltényűre ?unsupported?, tehát az adogatópályánál a hüvelypalástot nem ?támasztja meg? a töltényűr fala. Ez gyári lőszerekkel szinte sosem okozott problémát, míg újratöltötteknél rengeteg volt a hüvelyszakadás és tokrepedés. Ez a legendás ?Glock-KaBoom?. Szerencsére ? és ez amúgy a konstrukció erősségét jelzi ? komoly sérülés vagy haláleset ilyenkor sem következett be. Mindenesetre a ?fully supported? csövek gyártói jól kerestek ezen a dolgon is.
3. A harmadik generációnál kezdték el kiküszöbölni a fenti ?KaBoom?-okat, de nem ez a legfontosabb változás, hanem az ujjbemélyedéses tok, melynek elejére szereléksín is került. Szinte biztosan a HK USP okozta versenyhelyzet okán került ez fel. Ugyanis feljegyeznek egy ?két és feledik? generációt, mely néhány Glock 21C formájában valósult meg. Ennél ujjbemélyedéses markolat volt, szereléksín viszont egyáltalán nem. Ezek ma már szinte gyűjteményi darabok.
Megjegyzendő, hogy a szubkompakt modellek esetében soha nem került fel szereléksín a tokra. Pedig ma már vannak olyan aprócska (de igen erős) fegyverlámpák, melyek olyan rövid sínre is passzoltak volna. A Glock legnagyobb USA-beli riválisa, a horvát Springfield XD még a szubkompaktjaira is tett ilyet.
A harmadik generációban (de nem a kezdetektől) jelent meg a csőretöltés-jelzőként kiképzett hüvelyvonó is.
Közös vonások
Ami minden Glock-generációban közös, az a műszaki felépítés, melyet röviden ismétlek csak. A Glockok acélbetétes műanyag tokkal bíró öntöltő pisztolyok, rövid csőhátrasiklásos Browning-SIG reteszeléssel, kakas nélküli ütőszegtípusú előfeszített (Safe Action) elsütőszerkezettel. Külső manuális biztosítójuk nincs, kivéve az elsütőbillentyűbe építettet.
Kivételek a fentiek alól: G18 géppisztoly, illetve a .380 ACP (9 mm Browning Short) kaliberű, csak egyes piacokon kapható kivitelek.
A negyedik generáció
Tesztfegyverünk, egy szűz új Glock 17-es, a negyedik generációba tartozik, ezt a tavalyi Shot Show-n, illetve az IWA-n mutatták be, és néhány hónapja már itthon is kapható. Összességében azért nem hozott szívinfarktus közeli állapotba egyetlen Glock-mániást sem. A Glocknál az első pisztoly volt forradalmi, azóta a revolúciót a (lassú) evolúció váltotta fel.
A fő újdonság a kétkezes tárkioldó, így ez a szögletes műanyag kezelőszerv már a jobb oldalon is megtalálható. Viszont a szánakasztó továbbra sem lett kétkezes, pedig a hasonló szerkezetű S & W M & P-modelleken ezt már évekkel ezelőtt megoldották (lásd Kaliber 2008. február), itt is elfért volna. A kategóriatársaknál régóta meglevő cserélhető markolatpanelek sem jelentek meg, és sajnos az idei IWA-ra sem várhatjuk.
Viszont. Ez a Glock két szempontból is az én ízlésemnek megfelelő. Az egyik a már korábban ? a Practical/Tactical-modellekről ? ismert növelt szánakasztó. A másik egy eredeti Glock-feliratos ACÉL irányzékpár. Igen, végre nem a szöszösödő, kopó műanyag, hanem príma, masszív acél, mely kiválóan látható és hátul U-alakú festéssel, elöl 1 kontrasztosító fehér ponttal ellátott.
Még egy furcsa dolog. A tesztelésbe beszálló két kolléga egymástól függetlenül és egybehangzóan állította, hogy ennek a Glock 17-nek jobb a fogása, mint a régebbieknek. Pedig szemre egyáltalán nem látni különbséget a harmadik generációhoz képest, és én magam nem is éreztem. Rejtély.
A Glock 17 negyedik generációjához, annak kétkezes tárkioldója miatt új tárak is szükségesek. Ezeknél a tártest elején van egy acélbetétes bemarás, de megvan a régebbi Glockok oldalsó rögzítési pontja is. Tehát az újfajta tárak jók a régiekbe, de az új pisztolyokból egyszerűen kiesnek a régi tárak. (Amúgy a Glock-táraknak is vagy 5-féle generációját ismerik a gyűjtők.)
Világító és kihúzható kiegészítők
A Glockokhoz, mint minden elterjedt szolgálati/önvédelmi pisztolyhoz, kiegészítők garmadáját kínálja a gyártó és számos külsős vállalkozás. Mi a Glock saját, 2006-ban bemutatott taktikai fegyverlámpáját, a GTL-t és az izraeli Fobus cég műanyag válltámaszát próbáltuk ki a fegyveren.
A GTL LED-es lámpa (dobozában egy plusz tartalék ?izzóval?), műanyag házas, lekerekített kis eszköz, elöl mindkét oldalt kis recézett elem lehúzásával lehet leoldani a tokról. A lámpa hátulján kétoldalt levő kapcsolókat kicsit lenyomva pillanatkapcsolóként üzemelnek, lejjebb kattintva pedig folyamatos üzemben.
A lámpa kezelésére a lövő kéz mutatóujja csak hosszabb ujjúaknak megfelelő, inkább a gyengébb, de a fegyvert fogó kéz hüvelykujjának esett kézre. De a lámpa legalább teljesen kétkezes.
A Glock Tactical Light fókusza állítható az üvegének foglalatának elforgatásával.
Be lehet úgy állítani, hogy kb. 10-15 méterre világítson és körkörös legyen a fénysugár, ez közelharcirányzéknak is megteszi. Maximálisan olyan 25 méterig lehet beállítani a fénysugarat, ami egy maroklőfegyver tipikus bevetési távolságának a maximuma. Tapasztalataim szerint vannak ennél erősebb fényű és jobb pisztolylámpák is (pl. Surefire), de azok lényegesen drágábbak.
Amire figyelni kell ? és az USA-ban már a rendőri kiképzés része ?, hogy ne a pisztolyt a rajta levő lámpával használjuk keresőlámpának. Ilyenkor ugyanis a töltött fegyver csőtorkolata is folyamatosan pásztázza a területet, az egyszeri amerikai rendőr pedig hajlamos rá, hogy ilyenkor stresszhelyzetben ne a lámpa kapcsolóját nyomja meg.
Ez már vezetett vétlen lövéshez.
A másik kipróbált kiegészítő a Glockok tárfészke mögötti üregbe betolható és ott mereven rögzítődő műanyag válltámasz. Ez kis kiemelkedő arctámasszal (?pofadék?) is bír, teljesen kihúzva egészen komfortos. Amúgy háromállású, a teljesen betolt a hordhelyzet. Mivel az irányzékok feltűnően közel kerülnek a szemhez a válltámasz használatakor, nem megnöveli, hanem lecsökkenti a pontosan célozható lőtávot. Meggyorsítja és pontosabbá teszi ugyanakkor a duplázásokat 8-12 méteren belül. Azt hiszem igazából a sorozatlövő Glock 18-hoz lenne ez remek holmi. A tesztelés során, amikor egy kézzel próbáltam lőni a válltámasszal, azt érzékeltem, hogy kifordul a vállból a felfele csavaró erők hatására. Kicsit jobban érdesített lehetne talán a tusatalpi része.
A Glock 17 ezzel a válltámasszal, a GTL-lámpával, esetleg a 33-as tárral már egészen komoly ?taktikai csomagot? képvisel, egy szabadabb országban akár lakásvédelemre sem lenne rossz szett.
Pontos és problémamentes
A Glock 17-tel kb. 120 lövést adtunk le MFS 8 gramm FMJ és Fiocchi 7,5 gramm FMJ lőszereket használva. Semmiféle akadály nem merült fel, és amint egy teljes méretű pisztolytól és a 9 mm Luger lőszertől elvárható, a hátrarúgás is csekély volt.
25 méterről kis bemelegítés (15 lövés) után sikerült egy 20 lövéses szériát lőnöm, melynek körértéke 166 lett (8-a lőlap), azt hiszem egy műanyag tokos, Safe Action sütésű szolgálati pisztollyal ez nem rossz eredmény. Az acélirányzékok nagyon jól láthatóak, bár középre kellett célozni, nem célfekete alá, mint azt sportlövészetben szokás, de hát ez egy szolgálati fegyver elsősorban.
10 méterről már korántsem a precizitásé volt a szerep, itt próbálgattuk a már említett válltámaszt és fegyverlámpát is, a lőlap is ember alakú lett a körkörös helyett.
De ennél érdekesebb volt, amikor szigorúan csak bal kézzel próbáltunk lőni, tárcserét végrehajtva. Adott 2 tárban 3-3 lőszer, 3 célszemély, egy dupla a szélsőbe, 1 lövés a középsőbe, tár ki, új be, szánakasztó lenyom, egy lövés a középsőbe, dupla a másik szélsőbe.
A tárcsere még egészen jól ment a jobbkezes tesztelőknek, de a szánakasztó bal kézzel nem egyszerű történet, ellenben némi tornamutatvány. Tehát a negyedik generációs Glocknál is célszerű elkerülni a balkezesnek az üresre lövést, törekedni kell a taktikai tárcserére.
Még hány generáció?
A negyedik generációs Glock 17-es valóban jobb pisztoly, mint elődei ? különösen az általam tesztelt acélirányzékos, növelt szánakasztós kivitelben. A tesztelt pisztoly már szinte teljesen az én ízlésem szerint való konfiguráció volt.
Amit szemére lehet vetni a gyártónak, az a kicsit gyorsabban, nagyobb lépésekben haladás igénye. Mert ugye lehet, hogy egyesek jobbnak érezték az új modell markolatát, ha egyébként objektíve tök ugyanaz, mint tizenvalahány éve. Nem véletlen azért valószínűleg, hogy a G21SF (Short Frame) esetében pont a drabális markolaton változtattak, az USA-ban a siker nem is maradt el.
(Köszönjük a tesztfegyver biztosítását az M-Zero fegyverszaküzletnek! www.glock.hu)
Vass Gábor