Fegyverjog az USA-ban, 3. rész – Álmaimban Amerika…

 

Az Egyesült Államokat hajlamos a fegyverellenes és a fegyverpárti közönség is mindenre és minden ellenkezőjére is példaként felhozni. Jellemzően a totális szabad(os)ság hazájaként mutatják be, pedig mi sem áll távolabb a valóságtól.
A szövetségi jogszabályok szép csokra után most az állami felségterületnek számító önvédelmi célú fegyverviselést taglaljuk.

 

Önvédelmi fegyverviselés

1. Nyíltan (Open Carry)

 

Az alapító atyák által deklarált természetes önvédelmi jog gyakorlása – a technika fejlődésével – a kézi lőfegyverek legfontosabb felhasználásái területévé lépett elő az USA-ban. Mivel pedig urbanizált világunkban puskát cipelni mindenhova kissé nehézkes, a pisztolyok és revolverek viselhetősége lett a szabályozások tárgya.
Az USA-ban nagyon sok államban történelmileg a nyílt fegyverviselést nem szabályozzák, csak a rejtettet. A nyílt fegyverviselés cowboy-romantikája azonban csak valóban vidéki területeken működik, nagyobb városokban rendőrség általi hasrafektetés lehet a dolog vége, még ha amúgy teljesen törvényes is. (Bár az éppen aktuális 2020-as zavargások ezt átírni látszanak, nagyvárosi bolttulajdonosnak egy nyíltan viselt AR-15 klón lassan annyira kötelező kelléke, mint nálunk az online pénztárgép.)
Azon államok ahol egyértelműen mindenhol teljesen szabad a nyílt viselés: Arizona, New Mexico, Kentucky, Nyugat-Virginia, Virginia, Wyoming, Dél-Dakota, Idaho, Montana, Vermont, Alaszka. A többi nyílt viselést engedő tucatnyi államban sajnos bele lehet futni olyan helyi szabályozásba, ami például az adott nagyváros területén tiltja ezt. Texasban – a hiedelmek ellenére – csak néhány éve szabad nyíltan fegyvert viselni, de csak azoknak, akiknek van rejtett viselésre jogosító engedélyük.
Érdekesség kedvéért megjegyzendő, hogy a fegyverjogban logikát keresni ott is gyakran felesleges. Van olyan állam például, ahol még szeszes italt árusító közértbe is tilos bemenni fegyverrel, de van olyan is, ahol akár sárga földig lerészegedve is legálisan lehet lőfegyvert viselni. A legbetegebb szabályozás pedig valószínűleg az, amikor engedélyes rejtett fegyverrel tilos bárokat látogatni, de nyíltan viselttel ez törvényessé válik.

 

2. Rejtve (Concealed Carry)

Shall-issue

 

Az USA-ban 1987-ben kezdődött az alanyi jogú viselési engedélyek forradalma, méghozzá Floridában. Ez a jogszabály szolgált az összes többi hasonló mintájául. A lényege annyiban állt, hogy a fegyverkezelési/jogi vizsgát tett, lőfegyver tartására egészségügyileg, előéletet tekintve amúgy is jogosult polgárok ezután mindenfajta mérlegelés nélkül automatikusan megkapták a CCW-t (Concealed Carry Weapon Permit), azaz a REJTETT fegyverviselési engedélyt.
A dolgot a jogosítvány megszerzéséhez lehet hasonlítani, hiszen a vizsgák letétele után azt sem tagadhatja meg a hatóság azzal az indokkal, hogy “járjál inkább tömegközlekedéssel”. Az ilyen fajta engedélyezési eljárást “shall-issue” (szabadon: “ki kell adni”) névvel illeti a fegyveres szleng. Amúgy jellemzően maga az engedély is olyan fényképes kártyaformátumú okmány, mint a gépkocsi vezetői engedély.
Kezdetben Florida az egyetlen ilyen volt, aztán az 1990-es években bekövetkezett a nagy áttörés, és lavinaszerűen fogadták el az államok a hasonló törvényeket. A Floridai példa ugyanis fényesen bebizonyította, hogy nemcsak, hogy nem vezet utcai vérfürdőhöz a törvénytisztelő polgárok önvédelmi fegyverrel való rendelkezése, hanem éppenhogy mérhetően csökkent az utcai erőszakos bűnözés minden államban, ahol hasonló törvényeket alkottak.
Mára az államok döntő többsége ebbe a csoportba sorolható, de persze a jogszabályok részletekben változnak, például az érvényesség 2-7 év között mozog, Texasban sokáig külön vizsga és engedély szólt forgópisztolyokra és külön öntöltőkre. Van ahol konkrétan feljegyzik mely típusú, kaliberű, gyári számú fegyvereket hordhatja az engedélyes, a legtöbb helyen azonban bármilyet, amilyet akar. Jó pár államban van az engedélyesnek olyan kötelezettsége is, hogy közúti igazoltatás során az engedélyt meglétéről azonnal tájékoztatni kell az intézkedő rendőrt. Az elnevezés sem mindig CCW, hanem lehet CPL (Concealed Pistol License), CHL (Concealed Handgun License), de mind ugyanazt írja körül.

A gyakorlatot illetően egy korrekt hatósági összefoglaló a Texas CHL kiváltásának, megújításának menetéről:

https://www.dps.texas.gov/rsd/ltc/faqs/index.htm

Érdekes kérdés még az államok egymás engedélyének elismerésének kérdése (reciprocity), ez államról államra változó, de leggyakrabban a szomszédos államokét elismerik sajátjukéval azonosnak. Ez megkönnyíti az államhatárokon át dolgozni járó polgárok életét. Van még lehetőség “non-resident” engedély kiváltására is sok államban, ez a tartósan lakhelyüktől távol tevékenykedők vagy rendszeresen ugyanoda nyaralni járók számára kitalált szolgáltatás.
Sajnos azonban “National”, tehát szövetségi szinten mindenhol elismert CCW nincsen a mai napig, bár 2009-ben majdnem átcsúszott egy ilyen a kongresszuson. A legfrissebb szövetségi szintű fejlemény, hogy 2009-től az addig tiltott területnek minősülő Nemzeti Parkok területén is érvényesek a CCW-k.

 

(Majdnem) Teljes szabadság

 

Az USA-nak két állama is volt csupán olyan 10 évvel ezelőttig, amelyben egyáltalán nem kell viselési engedély, akár nyíltan, akár rejtve hordjuk pisztolyunkat. Vermont és Alaszka. A dolog érdekessége, hogy Vermontban sosem fogadtak el CCW jogszabályt, ott sosem kellett engedély, és sosem volt megtiltva a fegyverviselés. Ugyanakkor, mivel nem volt kiadott engedély, a derék vermontiak nem is élvezhetik engedélyük elismerését más államokban.
Az alaszkai esetben pár évvel ezelőttig “shall-issue” volt a szabályozás, de annyira pozitívak voltak a tapasztalatok, és annyira kicsi a népsűrűség a vadregényes államban, hogy ezt a bürökratikus papírmunkát is feleslegesnek ítélték. Ugyanakkor, pont a más államokban való elismerés okán kiváltható engedély a nem engedélyköteles tevékenységre is. Bűbájos és hasznos.

Mára viszont a “Constitutional Carry” államok száma 16-ra nőtt. (Alaska, Arizona, Arkansas, Idaho, Kansas, Kentucky, Maine, Mississippi, Missouri, New Hampshire, North Dakota (residents only; concealed carry only), Oklahoma, South Dakota, Vermont, West Virginia and Wyoming (residents only).)

 

Teljes tilalom

 

A másik véglet a “non-issue”, amikor egyáltalán nincs mód fegyverviselési engedélyt civilnek megszerezni. Szerencsére Illinois és Wisconsin, valamint Washington DC is feladták ezt (lásd Heller és McDonalds döntések az előző részből), így ez a kategória megszűnt. Csak az Amerikai Szamoa nevű kicsiny sziget maradt olyan terület, ami USA joghatóság alá tartozik, de fegyverviselésre legálisan nincs mód.

 

Magyarisztáni viszonyok – May Issue

 

A harmadik kategória nagyon ismerős lehet nekünk. Ez az úgynevezett “may-issue”, azaz megadHATó engedély. Ekkor az illetékes rendőrnek bizonyítani kell a veszélyeztetettséget és vagy megadja, vagy nem az engedélyt. A meghosszabbítás hasonlóképpen zajlik. Természetesen a helyi gazdagok, kiskirályok, híres emberek, politikusok mindig, minden további nélkül megkapják a viselésit. Most büszkén kihúzhatjuk magunkat: Magyarország tiszta Amerika!

Más kérdés, hogy például a New York City Police Department fegyverengedélyező munkatársait átlag 5 évente viszik el bilincsbe verve korrupció miatt.
A probléma tovább bonyolódik azzal, hogy ezen “may-issue” államokban is megyénként eltérő a joggyakorlat (húha, bevezethetjük mi is a csillagos-sávos lobogót?). Például észak-Kaliforniában számos megyei sheriff gyakorlatilag automatikusan kiadja a viselésit, addig San Fransisco-ban, LA-ban és a déli megyékben csak a filmsztárok és bodyguardjaik kaphatnak.
A legdurvább azonban Hawaii példája, ahol papíron lehet viselési engedélyt kapni, de a fegyverekkel dolgozókon kívül egyetlen civil kapta meg egy időben: az állam rendőrfőnökének húga.

 

Kár általánosítani!!!

 

A cikksorozatból látható, hogy az Amerikai Egyesült Államokban sincs feltétlenül kolbászból (géppuskahevederből) a kerítés a fegyvertartók számára. Vannak teljesen mesébe illő államok, de olyan nagyvárosok is, ahonnan nézve a magyar állapotok is elérhetetlenül szabadnak tűnnek.
Nagy átlagban persze igaz, hogy az államok többségében sokkal nagyobb a szabadság, főként ami a fegyveres önvédelmet illeti. De hiába az alkotmány második kiegészítése, az igazi nagy eredményeket ezen a téren szívós munkával az utóbbi negyedszázadban érték el. Vegyünk róluk példát.

 

Vass Gábor