Az Egyesült Államokat hajlamos a fegyverellenes és a fegyverpárti közönség is mindenre és minden ellenkezőjére is példaként felhozni. Jellemzően a totális szabad(os)ság hazájaként mutatják be, pedig mi sem áll távolabb a valóságtól. Ebben részben folytatjuk a szövetségi szintű jogszabályok és legfelsőbb bírósági döntések elemzését, előrefele haladva a történelemben.
Szövetségi törvények és döntések – folytatás
1968 – Gun Control Act (GCA)
Az 1960-as évek elején a Kennedy-gyilkosság alaposan felkavarta az amerikai közvéleményt. A hivatalos verzió szerint Lee Harvey Oswald egyszerűen postán megrendelte azt a Mannlicher-Carcano puskát, amivel utána “világbajnok” lőeredményt ért el.
Az 1968-as GCA betiltotta a postai úton való fegyverértékesítést, ezután fegyvert szállítani kizárólag két engedélyes fegyverkereskedő vagy gyártó között lehet. Ezeket FFL-nek (Federal Firearms License) nevezik. Tehát ha valaki másik államból rendel például puskát, akkor azt csak a lakhelyéhez közeli Gun Shopban veheti át, megfelelő közvetítői díj fejében.
Kivétel ez alól kettő van. Az egyik a fegyvergyártó és -javítóműhelyek esetében, mikor a meghibásodott vagy módosítandó fegyver direktben is küldhető a tulajdonostól és annak vissza. A másik a Curio & Relic engedéllyel rendelkezők csoportja. Ez egy fajta gyűjtői engedély, amely relatíve egyszerűen megszerezhető, de valamilyen besorolás alapján különleges, vagy legalább 50 éve legyártott fegyverekre érvényes, és kereskedői jogokat ad. Fontos, hogy az 50 év mindig a “mai dátumtól” visszafele értendő, tehát 2020-ben már egy 1970-es gyártású fegyver is C&R!
Az 1968-as GCA megtiltotta a lőfegyverek értékesítését hosszú lőfegyverek esetében 18 év, rövid lőfegyverek esetében 21 év alattiaknak. Érdekes jelenség volt, hogy például sok államban 18 évesen már lehetett rendőrnek jelentkezni, de az ifjú zsarunak az anyukája vehette csak meg a pisztolyát.
Megtiltotta a jogszabály a lőfegyverek birtoklását azok számára akiket szövetségi bíróság 1 évet, állami bíróság 2 évet meghaladó szabadságvesztésre ítélt, kívéve, ha üzleti jellegű bűncselekményről van szó. Adócsalónak tehát lehet pisztolya, ha leülte a büntetését.
Elmebetegek is kizárásra kerültek a fegyvertartásra jogosultak köréből.
A GCA számos importtilalmat vezetett be, például a Saturday Night Special (szombat esti kivégzőpisztolyok) terjedésének meggátlására egy túlbonyolított import-pontrendszert fogadtak el. Ebben a fegyvertömeget, csőhosszt, elsütő- és biztosítószerkezetet, valamint az irányzékokat és tárkapacitást is pontozták, azonban az olcsó gagyik mellett az olyan igényes fegyverek, mint a Walther PPK importját is megtiltották. Ugyanakkor az ócskaságok hazai gyártása folyhatott tovább zavartalanul.
1968 óta szükséges csupán a gyári számok elhelyezése a gyártott fegyvereken az USA-ban.
Összességében azt lehet elmondani, hogy a GCA számos szabályozásában valóban van racionalitás, azonban többségük felesleges, és könnyen kijátszható látszatintézkedés, bürökrácia-növelés csupán.
1993-1998-tól a mai napig – National Instant Criminal Background Check System (NICS)
Az 1980-as években a fegyvertartásellenes csoportok ismét nem nyugodhattak. Miután Ronald Reagan elnököt és annak sajtótitkárát Jim Brady-t 1981-ben meglőtte egy merénylő, az utóbbi tolószékbe kényszerült. Felesége Sarah Brady pedig a fegyvertartók eltiprásának gátlástalan élharcosa lett. Furcsa módon az NICS kicsit visszafele sült el próbálkozásai közül, a technika fejlődése következtében.
Lobbiszervezetének képviselőivel várakozási periódust vezettetett be, ami alatt az 1968-as GCA kizáró rendelkezéseinek megfelelést vizsgálták a hatóságok. A várakozási periódus célja a vásárlók elrettentése, és a hirtelen fegyveres védelemre szorulók bűnözőknek való kiszolgáltatása volt.
A NICS ugyanis csak 1998-ra lett teljesen üzemképes, és az informatika fejlődésével valóban “instant” lett. Az FBI által kezelt fegyvertartástól eltiltottakat tartalmazó adatbázisból ugyanis az esetek döntő többségében online azonnal kapja a visszaigazolást a kereskedő. A vásárló tehát ezután csak fizet és távozhat is a kiválasztott pisztollyal.
Az USA-ban tehát de jure és de facto minden bolti lőfegyvervásárlás engedélyköteles, de az engedély megadásának ideje nem a mifelénk megszokott nyolc, esetleg 30+30+akármennyi nap, hanem néhány másodperc. Ráadásul ez alól is mentesülnek a már előbb említett Curio & Relic gyűjtők, és számos államban a viselési engedéllyel rendelkezők.
A magánszemélyek közti személyesen végrehajtott transzferekre és a lőszervásárlásra nem vonatkoznak az NICS ellenőrzési követelmények (a legtöbb államban), csak a fegyverbolti vásárlásra.
1994-2004 – Clinton-féle Assault Weapon Ban (AWB)
A Brady-féle szervezet másik, egyértelműen visszataszító lépése volt az AWB. Itt elsősorban a “gonosz külsejű fekete puskákat” igyekeztek megzabolázni. Jogszabály mérhetetlen ostobaságát jellemzi, hogy tényleg konkrét külső jegyek egyidejű megléte alapján tiltott be fegyvereket. Ilyen volt például a bajonett-rögzítési pont, holott senki nem tudott példát mondani, mikor öltek utoljára embert egy puska szuronyával Amerikában.
A lángrejtők és behajtható válltámaszok sem kerülték el jogalkotó figyelmét. Igaz utóbb egy TV-műsorban az egyik prominens szenátort pofára ejtették, mikor egy M16-os fotóján meg kellett volna mutatnia mi is az a “dolog”, amit veszélyessége miatt be akart tiltani.
A gyártók persze hamar áthidalták kozmetikai változtatásokkal a tilalmakat, de sajnos a tárkapacitás 10 lőszerben való korlátozása már nehezebb ügy volt. A korábban legyártott tárak ugyan megtarthatóak maradtak, de az újonnan konstruált pisztolyok esetében komoly versenyhátránnyal kellett számolni. Az eredmény a revolverek reneszánsza, és szubkompakt kéziágyuk diadalmenete lett, amit – a később részletezendő – viselési engedély-forradalom tovább erősített.
Óriási szerencse, hogy az AWB csupán 10 évre szólt, és megújítás hiányában az enyészeté lett, George W. Bush, az új republikánus elnök nem volt hajlandó meghosszabbítani. És persze a médiahiszti ellenére a mindennapos ezerlövéses utcai harcok elmaradtak…
2004 – Law Enforcement Officers Safety Act (HR 218)
Az ifjabb Bush elnöksége alatt elfogadott jogszabály lehetővé teszi, hogy bármely aktív, vagy nyugállományú LEO (Law Enforcement Officer – rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagja) az összes szövetségi államban viselhessen rejtve önvédelmi fegyvert. Ez a jog korábban csak a szövetségi ügynököknek (FBI, DEA stb.) volt adott.
Az intézkedéssel egyrészt meggátolták, hogy a fegyvertelen rendőrök – például másik államban töltött nyaralásuk alatt – az általuk korábban lecsukott bűnözők bosszújának áldozatává váljanak. Másrészt több százezer újabb, kiképzett fegyveres rendőrt nyertek az utcákon, nulla költséggel.
2008 – A Heller-döntés
Kis túlzással akár történelminek is nevezhető, hogy Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court of the Unites States (SCOTUS)- mely ott egyben az alkotmánybíróság is) egy állampolgári beadvány kapcsán felettébb fegyverpárti módon értelmezte az alkotmány második kiegészítését.
Dick Heller, egy Washington D. C.-ben élő biztonsági őr azzal a kérelemmel fordult a helyi hatóságokhoz, hogy maroklőfegyvert tarthasson lakásán védelmi célból. Azonban 1975 óta az USA fővárosában gyakorlatilag tilos volt rövid lőfegyvert megszerezni és tartani, hosszú lőfegyvert is csak töltetlenül, elzárva, védelemre alkalmatlan módon lehet birtokolni. Az eredmény nem is maradt el, a főváros az erőszakos bűnözésnek is hamarosan fellegvára lett.
A többlépcsős fellebbezési folyamat végén már az is nagy meglepetést keltett, hogy a fellebbezést befogadta a Supreme Court, a 2008. június 26-án kihirdetett döntés pedig egyértelműen az amerikai fegyverlobbi érvelését elfogadónak tűnik. A döntést 5:4 arányban hozta meg a republikánusok-jelölte többségű bírói testület. Ez alapján:
1. A fegyvertartás egyéni alapjog
2. Nem köthető semmilyen milíciában vagy fegyveres szervezetben való tagsághoz
3. A lőfegyverek tartása önvédelem céljára különösképpen és hagyományosan alapjog
4. A 3. pont kifejezetten vonatkozik a rövid lőfegyverekre (pisztoly, revolver) is
5. A fentiek okán az elzárva tárolás sérti az önvédelemhez való felhasználhatóság jogát
6. Washington D. C. hatóságainak engedélyt kell adniuk Hellernek maroklőfegyver önvédelmi célú tartására
A Heller-ügyben hozott alapvető jelentőségű határozatnak valószínűleg évtizedekre kiható hatása lesz. A főváros rendőrsége hihetetlen siránkozások és vészmadárkodások közepette azonban időközben belement, hogy egy egyszerű vizsga után engedélyt adjon lakásvédelmi maroklőfegyverek tartására a fővárosiaknak. Kezdetben persze szabotálni próbáltak és csak forgópisztolyra akartak engedélyt adni, öntöltőre nem, de ez a bepróbálkozás elbukott. Azóta pedig a viselési engedélyek kiadása is előremozdulni látszik – a teljes tiltásból alanyi jogúvá (shall-issue) vált az is, igaz, borzalmas bürokratikus tortúra árán szerezhető csak meg.
2010 – McDonald v. Chicago
A Heller-féle döntés után a probléma az lett, hogy az USA szövetségi köztársaság, míg a főváros önállő szövetségi terület, így kérdéses, volt, hogy a többi államra is vonatkozik-e a döntés. Logikusan igen, de például a szintén maroklőfegyver-tilalommal élő Chicago nem volt hajlandó feloldalni a tiltást, míg egyes önálló külvárosai nem vállalták a pereskedést és feladták a tilalmat. A McDonald-féle kereset a Chicago-i tilalom ellen irányul, követelve a 2008-as döntés “incorporation” alá vonását, tehát államokra való kiterjesztésének deklarálását. Ez a kérdés is egyértelműen eldőlt 2010-ben, a Heller-döntés emiatt az egész USA-ban kötelező hatályú.
Vass Gábor