Emberi jogom, az önvédelem
Mi a közös a párizsi Charlie Hebdo agyonlőtt újságírói, a Bataclan lemészárolt vidám fiataljai, a Montmartre legyilkolt szerelmesei és kivégzett gourmandjai vagy Nizza Promenade des Anglais-n szabadságot, egyenlőséget és testvériséget ünneplő, mártírhalált halt francia patriótáiban? Az, hogy ha bármelyiküknek lett volna önvédelmi lőfegyvere, akkor ma nem az ő édesanyjuk sírna.
Hogy fordulhatott elő, hogy egy hűtőkamion, egy rendőrség által lezárt területen, 2000 méteren, azaz öt futball stadion futókör távolságon keresztül, tiporja agyon az édesanyákat, édesapákat, nagyszülőket, szőke és barna kisfiúkat és kislányokat és nincs senkinél, de senkinél semmilyen fegyver, amivel akár a teherautót, akár sofőrjét megállíthatnák, mozgásképtelenné tehetnék? A rendőrök meg kétségbeesve rohannak a száguldó guillotine után, és mint minden igazi férfi azzal küzdenek, hogy a könnyeiket visszatartsák a kamerák előtt. Ki tett minket védtelenné, tehetetlenné, fegyvertelenné a gonosszal szemben?
Ilyenkor válik kézzelfoghatóvá, hogy a genfi reformáció falán Bocskai István szobra mellé vésve mit jelent az a mondat, hogy “a törvények értékesebbek az aranynál”. Ha ugyanis a francia törvények megengedték volna a rejtett önvédelmi lőfegyverviselést, akkor ez most életeket menthetett volna meg, és az élet sokkal de sokkal értékesebb az aranynál. Sőt, mindennél amit ember alkotott.
Miért van az, hogy egyes mai szellemi irányzatok magukat mindenben nagyon nyitottnak, toleránsak, elfogadónak, européernek, XXI századinak gondolják, de a lőfegyvereket betiltanák. Miért félnek a polgári lőfegyver tartástól? Miért rettegnek, hogy józan életű, eszű, kiképzett polgártársaiknak önvédelmi fegyvere legyen? Amivel aztán majd őket is megvédhetik. Mások. Ingyen. A saját egzisztenciájuk kockázatára, büntetőjogi felelősségükre. Miért?
Miért nem ismerik fel az igazságot, hogy egy fegyveres gonosztevőt – időben – csak egy fegyveres hétköznapi-rendes-ember állíthat meg? Miért akarják megfosztani törvénytisztelő polgártársaikat az önvédelem és mások védelmének lehetőségétől? Miért jó a sok áldozat a kevés helyett? Honnan ez a kitartó gyűlölet a lőfegyverekkel szemben?
A helyzet az, hogy ez az ideológia nem a fegyvereket támadja. Hanem a hatalmat, amit a lőfegyver – de a würzburgi vicinálist vágóhíddá változtató késes baltás fiatalkorú afgán menekült után most már érdeklődéssel figyelve közbiztonságra különösen veszélyes tárgyak jogi problematikáját is – bármilyen fegyver ad. Bárkinek. Bárkinek, aki nem Ők. A beléjük nevelt szellemi felsőbbrendűségük és elitizmusuk végét jelentik az olyan mondatok, mint pl. : “Isten teremté az embert, Samuel Colt pedig egyenlővé tette őket”. És ez rés a világ-értelmiségi- globális-szellemi-irányítói légvárukon (vagy a brüsszeli elefántcsont tornyon).
Ők a kollektív, testületi döntésekben és ennek bölcsességében hisznek. Ilyen például a kormányé, de csak akkor ha övék a hatalom. Ez fontos szempont. Vagy meghosszabbított karjáé, a rendőrségé. Inkább egy rendőrállam kezébe helyezik életüket, mint állampolgár társaikéba. Szinte menekülnek az egyéni, a személyes döntések és felelősség elől. És nem tanulnak a saját tragikus történelmükből sem. Észérvekkel ők meggyőzhetetlenek, akár a halálkultusz hívő muzulmán szélsőségesek, akik az életünkre törnek.
A fegyveres polgár ugyanis független. Sőt. Önellátó, kiskertje, telke, tanyája van? Szabadon utazik, szabadon dolgozik, szabadon tájékozódik, szabadon gondolkodik? Önállóan alakítja a véleményét? Meg tudja védeni magát, a családját, a barátait, a közösségét? Meg kell győzni az eszét és a szívét 4 évenként a szavazatáért? Kezében a végső erőszak eszköze, akárcsak az államnak? Hát kinek van erre energiája? Legyen kiszolgáltatott a hatalomnak. A legjobb, ha mindjárt a globálisnak vagy az európai szuperállamnak. Az a jó. Nekik!
Ma Hazánkban az kaphat önvédelmi lőfegyver tartására engedélyt, aki „bizonyítja, hogy élete, testi épsége – tűzfegyverrel elhárítható veszélyhelyzet fennállása miatt – fokozott védelmet igényel”. A kedves Olvasó nem tudja, de ma ott tartunk, hogy nálunk még a rendőr se, a katona se. Szándékosan nem fejezem be a mondatot és a felsorolást, ki-ki tegye hozzá magát és foglalkozását, munkakörét. Tehát amikor a magyar rendőr vagy katona hazamegy a határkerítésnél végzett kimerítő szolgálatából, akkor előtte szépen leadja a pisztolyát a fegyverszobán. Még az emberélet kioltására alkalmatlan szerelt lőszeres gumilövedékes pisztoly is tiltott itthon. Tudják, az amelyiknek a forgótárába nem előlről, bemargarinozva, fakanállal kell betuszkolni a gumigolyókat újratöltéskor, majd hátul telenyomkodni riasztópatronnal, hanem szimplán betárazni mint egy igazi pisztolyt.
Eddig még nem tűnt fel senkinek itthon, hogy Európa ma már pont szembe megy a hazai nem-halálos eszköz tartási és éles önvédelmi lőfegyvertartási trendekkel, és tudtommal Franciaországban és Olaszországban épp a minap engedélyezték (Itáliában kötelezővé tették), hogy a terrorveszély miatt hazavihessék fegyverüket magukkal a rendőrök és az egyéb állami hivatásosok! Mi több, a francia belügyminiszter a nizzai merénylet után a jó érzésű francia polgárokat önkéntes rendvédelmi szolgálatra kérte fel. Szerintem már a nyomdában van az jogszabály módosítás, ami alapján újra tarthatnak önvédelmit. Én a magam részéről a mi Polgárőrségünk, a mi önkéntes tartalékosaink tagjainak is engedélyezném az önvédelmi lőfegyver tartását, minden további teketória és bizalmatlankodás nélkül. Sokat bizonyítottak már, kiérdemelték, és bőven meg fogják még szolgálni, hálálni nemzetünknek, a polgárságának. Én nem félek tőlük, mert ők a MIEINK. A magyar származású volt francia köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy a TF1 élő adásában elmondta: „Totális háború van. A terroristák előtt nincsenek tabuk, nincsenek határok, nincsenek emberi értékek”… „Ezért vagy ők vagy mi”! Őrzők, a vártán! Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!
De visszatérve a jelenlegi állapotainkhoz: mi lenne, kérdem én, ha minden büntetlen előéletű, nagykorú, szellemileg ép magyar állampolgár azt mondaná egy napon: a mindenütt jelenlévő terrorizmus miatt életét olyan veszély fenyegeti, amelyet ma már csak tűzfegyverrel lehet elhárítani? Meg mernék tagadni tőlük a tartási engedélyt? Szó szerint megfelelnének a fegyvertartási kormányrendelet fenti passzusának.
Napjaink hétköznapi terrorizmusában mindössze az, a Tanú-beli Pelikán elvtársi makacs tény, hogy míg az eleve az elkövetés helyszínén tartózkodó rejtett önvédelmi lőfegyver viselő beavatkozási ideje néhány másodperc, úgy például a magyar rendőrség reakcióideje az ORFK saját publikus adatai alapján 2015-ben, országosan, átlagosan 20 perc 39 másodperc volt.
Ennyi idő alatt otthon simán kisül egy házi pizza, egy tepsi pogácsa (szigorúan 170C-on!) vagy egy tál muffin és kétszer egymás után elkészíthetünk egy Maggi levest is. Vagy majdnem lefutunk kétszer egy Cooper tesztet, ezáltal akár 4000 méterre távolodva a veszélyzónától. De ennyi idő kell ahhoz is, hogy egy dzsihadista percenként 600 lövést adjon le egy Kalasnyikovból [elméleti tűzgyorsaság maximuma] a kedves olvasóra, ami húsz perc alatt mindösszesen csak 12 000 lövés, már ha egyedül volt, és elbír kb. 200 kiló lőszert . De rendben, legyünk korrektek és vonjuk le a tárcserék 2-3 másodperceit, a tárak önsúlyát és vegyük figyelembe, hogy legfeljebb egy tucatnyi harmincas tárat foglaltak le eddig a legelvetemültebbektől is.
Nem gondolom, hogy a terrorizmus csodagyógyszere az önvédelmi lőfegyvertartás. De hogy alap összetevője, az biztos. Az oktatott, általános, rejtett önvédelmi lőfegyvertartás ugyanis kiegyenlíti a terrorista kezdeti előnyét: kiszámíthatatlan, meglepetésszerű és egyenrangúan halálos. A bűn és a bűnhődés a terror és a terrorelhárítás kéz a kézben jár. Elrettentően, visszatartóan, preventíven, youtube gyanúsan. Egy durva szőrszál a torokban. A kutyaharapásra. Oktatott, mert a fegyvertartó letenne egy konfliktuskezelési, egy szituációs lövészeti egy műszaki és egy jogi ismereti vizsgát. Általános, mert ha elérjük, hogy a felnőtt lakosság mindössze 5%-ának legyen, akkor egy villamoson 100 emberből 5-nél biztosan lesz, annak az esélye pedig, hogy az 5-ből senki ne „helyezze magát szolgálatba” nulla. És rejtett, ami nagyon kockázatossá teszi a hétköznapi terroristák dolgát.
Mostanában a vezető politikusok közül egyvalaki mer ezekről nyilvánosan beszélni: egy amerikai ember, bizonyos Donald Trump. Ő jegyezte meg egy konvención: „Nézzük Párizst – tudják, ott van a világon a legszigorúbb fegyvertartási törvény – senki másnál nem volt fegyver, csak a rossz fiúknál. Senkinél nem volt fegyver. Senkinél. Egyszerűen csak lelövöldözték őket, egyesével, és majd csak ezután törtek be a biztonságiak és alakult ki a nagy lövöldözés amelyben végül végeztek a terroristákkal. Mondhatnak amit akarnak, de ha ezeknél az embereknél, ha a mieinknél lett volna fegyver, ha szabad lett volna fegyvert viselni, a párizsi mészárlás eredménye teljesen másképp alakult volna.”
Igaza van.
Végezetül, sokat cikkeztek a „mieinkről” is, erről is, a szakírók Magyarországon a 2010-es évek előtt egy civil kezdeményezés kapcsán (hol volt akkor még az európai terrorizmus!) és letették az asztalra az önvédelmi lőfegyvertartás új, polgári szabályait Magyar Közlöny-kész, “kontroll-c kontroll-v” formában. Igazságukat azóta kerüli a jogalkotó. Talán még megvan valaki fiókjában a tervezet a mai általános és közvetlen terrorveszélyben. Jó lenne.
Fegyverneki Jusztícia