Sokszor volt már vita belőle, hogy összekeverték a civil és fegyveres rendvédelmi szervek önvédelmi technikáit, illetve összemosták a test test elleni önvédelmet a fegyveressel. Ezek nagyon különböző dolgok!
Az itt látható filmen a fegyveres rendvédelmi szervek önvédelmi/kényszerítési technikáit láthatjuk, nagyon magas szinten bemutatva. Megfigyelhető, hogy a lefegyverzésre, lefogásra, leszorításra törekszik ez a fajta önvédelem. Itt ugyanis nincs támadó, hanem az elfogandó személy elleniek a technikák. El kell fogni, közelben kell tartani, meg kell akadályozni az elmenekülését.
Merőben más a civil önvédelem!
Bár sokan hiszik, hogy nekik kell elfogni a bűnözőt, de ez szereptévesztés, amit a bíróság sem szokott tolerálni…
A civil életben az önvédelem céljai: a távolságtartás, a semlegesítés, a menekülés lehetővé tétele. A civil önvédelem esetén, kifejezetten hátrányos, ha valakit úgy fogunk le, hogy attól kezdve csak vele foglalkozhatunk, hiszen, ha elengedjük, támadóképes újra és ha társai vannak, azoknak kiszolgáltatottá válunk.
A civil önvédelemben ritkán vannak olajozottan együttműködő társaink is! A megtámadottnak, az esetek zömében, magának kell elhárítania a támadást és lehetővé tennie a mihamarabbi “lelécelést”.
A civil önvédelemben nem az akcióhősök vannak előnyben, hanem a jó taktikusok. A civil önvédelem elengedhetetlenül fontos része a támadás elkerülésének taktikája, pszichológiája. A civil defenzív, míg a fegyveres erők tagjai offenzív hozzáállásúak kell, hogy legyenek.
Merőben más tehát a felállás:
1. A karhatalmi szerv képviselői igyekeznek a legkisebb kárt okozva támadni, elfogni a jogellenes cselekmlnyt végrehajtót, intézkedésüknek ellenszegülőt.
2. A civil önvédekező, ezzel ellentétben igyekszik elkerülni a bajt és ha az megvan már, a lehető leggyorsabban és sértetlenül ki akar menekülni belőle.
Láthatjuk, hogy a két különböző szempont, két teljesen eltérő harcmodort kíván.
Bár a filmekben nagyon menő e kettőnek a keverése, a valóság és a jogrendszer is más az életben. A civilek közt viszonylag kevés a 007-es. (Annak ellenére, hogy ezt sokan másképpen hiszik.)
A civil önvédelemben tehát a fegyveres erők lefogásos, leszorításos technikái akár kifejezetten hátrányt jelenthetnek. A fegyveres erők technikai tárházából pedig a célszemélyt amortizáló, vagy a konfrontálódás elkerülését szolgáló technikák kerülnek ki – optimális helyzetben.
Küzdősportolók hátrányban?
A való életben sokszor láttuk már, hogy küzdősportolók vesztett helyzetbe kerülnek egy civil önvédelmi helyzetben. Ez az általuk alkalmazott technikák nem a helyzethez illő volta és a taktika szinte teljes hiánya miatt fordul elő.
A küzdősportos ugyanis gyakran győzni akar, menekülés helyett. (Ráadásul elhanyagolhatóan kevés küzdősport rendszer tanít több támadó ellemi védelmi taktikát és technikát. Nem is beszélve az esetleg előkerülő fegyverekről!) Ez több támadó esetén, öngyilkos viselkedés lehet…
A küzdősportos technikák pedig megint más távolságtartást, más harcmodort kívánnak, mint az eszközös/fegyveres, aszimmetrikus valódi “utcai” küzdelem.
Fontos tehát, hogy megválasszuk a valódi célt, felismerjük saját képességeinket és ahhoz képest sajátítsunk el egy önvédelmi, vagy küzdelmi rendszert, eszközöket. Akkor tudni fogjuk, hogy az általunk ismert technikai tárház mire való és miben segíthet minket.
Wlacsil Zoltán
Non-lethal fegyveres, civil önvédelemi oktató