Bryco Jennings Nine – – Murder One
A Bryco Jennings és a hasonló Lorcin pisztolyok arról híresek-hírhedtek, hogy az USA-ban statisztikailag ezekkel követik el a legtöbb bűncselekményt. Kíváncsi voltam tehát, hogy milyen is a valóságban egy ilyen vérbeli ?gettódörrentő?.
Néhány vidám számadat
1995-ben a bűncselekmények során az amerikai rendvédelmi szervek által lefoglalt lőfegyverek esetében 10-ből 6 a Jennings-féle cégektől származott.
Több, mint háromszor nagyobb valószínűséggel alkalmaznak az amerikai bűnözők Bryco Jennings és Lorcin pisztolyokat, mint a nagy márkák (SW, Colt, Beretta stb.) fegyvereit.
A 1990-es években a Bryco Jennings fegyverek átlagos nagykereskedelmi ára 40 dollár alatt volt, kiskereskedelmi áruk pedig a 100 dollárt sem érte el.
A gyártás 20 éve alatt az egyik elődcég, a Raven Arms a legolcsóbb, .25 ACP kaliberű zsebpisztolyából 2 millió darab kelt el. Ez mennyiségben közel azonos a Glock 17 gyártási mutatóival hasonló időtartam alatt.
1997-ben a Bryco napi 6 ezer darab pisztolyt gyártott.
Hányattatott cégtörténet
A 60-as évek Amerikáját megrázó politikai gyilkosságok ? John Fitzgerald Kennedy és Martin Luther King ? után a politikai elit a társadalmi gondok gyökerének feltárása helyett gyakran ostoba pótcselekvésbe menekült. Egyik ilyen pótcselekvés volt az 1968-as Gun Control Act (GCA), mely többek között betiltotta a lőfegyverek postai úton való értékesítését és a ?Saturday Night Specialoknak? minősülő olcsó, egyszerű zsebpisztolyok importját is lehetetlenné tette.
A kapitalizmus azonban már csak olyan, hogy amire vásárlói igény van, azt gyártani fogják.
George Jennings ekkor szerszámgépekkel foglalkozott és felismerte, hogy terem számára babér a gagyi pisztolyok mezőnyében. Az ő első cége lett a Raven Arms, ezt aztán sok másik követte még: Davis Industries, Jennings Firearms Inc., CalWestco Inc., Lorcin Engineering, Sundance Industries, Bryco Arms, Phoenix Arms, B. L. Jennings. Ezek jelentős része időközben megszűnt vagy átalakult, de valahogy mindenképpen köthető George fiához, Bruce Jenningshez, vagy egyéb családtagokhoz.
Bruce és második felsége, Janice 1978-ban alapították a Jennings Firearms Inc. nevű céget. Aztán 1985-ben kissé balhésan elvált feleségétől, és mivel némi erőszakos bűncselekmény gyanúja is felmerült a házastárs ellen, a céget papíron eladta Gene Jonhsonnak, gyártási igazgatójának. ? a CalWestco név alatt folytatta a tevékenységet. Ennek a cégnek minden termékét kötelező volt az immár Nevadában megalapított Jennings Firearms Inc. nagykereskedő cégen keresztül forgalmazni.
Pár évvel később a Nevadában létrehozott Bryco Arms visszavette a CalWestco tulajdonlását, érdekes módon persze a Bryco tulajdonosai papíron Bruce Jennings gyermekei voltak.
Különböző elmés trükközésekkel megoldották azt is, hogy semmiféle termékfelelőséget se kelljen vállalniuk.
2004-ben azonban egy fegyverellenes per kapcsán 24 milliós dolláros kártérítést ítélt meg egy kaliforniai bíróság, így a Bryco ismét átalakult.
A gépek és a gyártási jogok egy Jimenez nevű vezető munkatárshoz kerültek (papíron, naná, hogy csak papíron), a cég neve pedig Jimenez Arms lett Henderson, Nevada telephellyel.
Kevéssé változatos műszaki alapok
Tesztfegyverünket 1997-ben kezdték el gyártani, akkoriban ez volt a legolcsóbb 9 mm Luger kaliberű öntöltő pisztoly az USA-ban. Ára 100?150 dollár között volt.
Az összes többi Bryco Jennings pisztollyal egyetemben a Jennings Nine is szabad tömegzáras, kakas nélküli, ütőszegtípusú elsütőszerkezettel. MICSODA? Szabad tömegzár ÉS 9 mm Luger lőszer? Nem írtam el, a Jennings Nine bizony azon ritka ilyen kaliberű öntöltő pisztolyok közé tartozik, ahol semmi más nem áll szemben a 9 mm Luger nem kicsiny gáznyomásával, csak a helyretoló rugó ereje és a szán tömege.
A fentiekből következik tehát, hogy mind a rugóerő, mind a szán tömege az ?irdatlan? jelzőt érdemelte ki. A rugó soványabb légpisztolyokban is elmenne a dugattyú mozgatására, a szán pedig gyakorlatilag egy vastégla. Még a helyretoló rugónak sincs benne külön fészek, a szán eleje alul gyakorlatilag tömör.
A minimális árakat a fém-fröccsöntési eljárással és a finom megmunkálás tökéletes kiküszöbölésével érték el. A Jennings Nine pisztoly szánja nagyon durva utómunkálási nyomokat mutat csak fel, a felületek hullámosak, sorjásak, a felületkezelés (mattnikkel) néhol megfolyt.
A Jennings Nine egyébként teljesen acélból (de lehet, hogy inkább csak vasból) készült, kompakt méretei ellenére közel 1 kilogramm a tömege. Ehhez hozzátesz még a kétsoros, acéllemezből készült tárba beférő 12 db 9 mm Luger lőszer tömege.
Maga a tár egyébként láthatóan valami másik típushoz készült eredetileg, mert a tártest alul rövidített, felül pedig vágott és hegesztett (szűkebbre).
Hátrahúz, benyom, felemel
A Bryco pisztoly szétszerelése nem bonyolult, de komoly erőt igényel. A töltetlenség ellenőrzése után ütközésig hátra kell húzni a szánt, ami a brutális helyretoló rugó okán nem egyszerű. Majd ezzel egyidejűleg a tok bal oldalán fent, leghátul levő szétszedőkart be kell nyomni. Ekkor emelhető fel a szán, és húzható le a csőről előre.
A cső a tokba be van préselve fixen, onnan nem kiszerelhető. A helyretoló rugó a cső alatt helyezkedik el.
A pisztoly szánjában a zártömbi részen az ütőszeget és annak rugóját találjuk. A single action elsütőszerkezet megfeszített helyzetében egy jelzőrúd áll ki a szánból hátrafele. Pontosabban nem áll ki, csak látszik, tehát tapintással nem ellenőrizhető a tűzkész helyzet.
A szánban a tűzfal előtt találunk egy furatot, ami felfele irányul, és egy narancssárga műanyag betét van benne, ami csőre töltött helyzetben felfele kiáll. Primitív, de alapvetően működőképes csőretöltés-jelző.
Hasonlóan ?igényes? narancssárga műanyagból van a célgömböt kontrasztosító betét vagy tüske, vagy ilyesmi, mert konkrétan a célgömb és ezen elem közt jókora rés tátong.
Az oldalban és magasságban állítható (ez itt végtelenül felesleges) nézőke is egyszerű műanyagból van, ami ezúttal fekete.
Nem kezelőszervek
Első ránézésre egyszerűnek tűnik a képlet: a szögletes nyomógomb bal oldalon, a sátorvas tövénél a tárkioldó, a bal markolatpanel tetejénél levő karocska meg a biztosító. Körülbelül így is van, de csak körülbelül.
A biztosító FIRE feliratának részleges láthatatlanná válásából nyilvánvaló, hogy lefele tűzkész, felfele biztosított a helyzet. Azonban amikor hátraakad utolsó lövés után a szán, akkor észleljük, hogy a biztosító egyébként szánakasztó is egyben. Ez egy aránylag ügyes és praktikus megoldás lenne.
De nem az. Ugyanis hátraakadt szánnál a fegyver lefagy, mint a vindóz! A tárkioldót hiába nyomom, a szánakasztót hiába próbálom lefeszegetni, a szánt hátrahúzni, de nem történik semmi!
A megoldás: a szánt kissé hátra kell húzni, és csak ebben az állásban lehet lenyomni a szánakasztót. Ezután operálhatom ki a tárat.
Azért az nem teljesen világos, hogy mindez a konfiguráció vajon szándékos-e, vagy a vékony acéllemezből levő biztosító-szánakasztó kar és az aránylag puha és durva megmunkálású szán összekopásából jött-e létre.
Dühödt rugdosódás
A Jennings Nine pisztollyal való lövészet erős kezet igényel, két okból is. Egyrészt a szabad tömegzár melletti 9 mm Luger lőszer a nehéz szán ellenére is igencsak izmos helyretoló rugót követelt meg. Másrészt ugyanezen okból a szán mozgási sebessége, impulzusa, tehát a hátrarúgás is igen jelentős.
A kifejezetten kényelmetlen, szögletes markolat rá is erősít erre a hátrarúgó-felcsapó erőre, és bizony egy tár után már diszkrét vörös dörzsölések jelennek meg a lövő kéz hüvelyk- és mutatóujja között. A Jennings Nine-nal szinte pont olyan érzés lőni, mint egy PA?63-mal. Csak ott a kis tömeg, itt meg a nagy teljesítmény okozza ugyanazt a végeredményt. A ráduplázás gyorsasága (lassúsága) is közel hasonló.
A sütés kemény és némileg reszelős, a single action elsütőszerkezet okán elég rövid úton következik be. Alapvetően, amire ezt a fegyvert szánják/használják, kár is lenne jobb sütés.
A pisztollyal 9 mm Luger 8 gramm FMJ (MFS) pisztolylőszert lőttünk. Csőre töltési és kivetési hiba nem volt a leadott kb. 50 lövés alatt, ami a fix csőnek és a nagyon erőteljesen mozgó szánnak köszönhető minden bizonnyal.
Másféle hiba azért akadt. Már a második lövésnél kiakadt hátul az ütőszeg és nem engedte helyre tolódni a szánt sem. Tár kivesz, cső kiürít. Töltőfogás után az elsütőszerkezet visszaakad és lehet folytatni a tüzelést. A következő kiakadásig (összesen 3 volt tesztünk során).
Nem hiába mondta kollégám, hogy rosszul közelítem meg ezt a pisztolyt, mert ez nem egy gonosz gyilkolószerszám, hanem olyasmi, ami évente sok tucat rendőr életét menti meg. Már azzal, hogy elakad a bűnöző kezében, vagy el sem találja a rendőrt.
Jól mérhető szóráskép
Az utóbbi ?apró? hibára (cél nem eltalálása) is a lövészet során derült fény. Próbaképpen 10 méterre lőttem, hogy egyáltalán ötletem legyen, nagyjából merre hord a Jennings Nine.
5 lövésből sikerült egy 30 centis szórást összehoznom, ilyenkor az ember elkezd gyanakodni, hogy aznap nagyon nincs formában, hiszen egy merev csövű pisztollyal nem lehet ilyen pocsékat lőni. Csakhogy egy, szintén aznap használt, német gyártmányú 9 mm Luger kaliberű rendőrségi pisztollyal ugyanonnan 5 lövésből 4 egymásba érő luk keletkezett a lőlapon. Itt akkor nem ?User Error? van!
Közelebbről megnézve a lőlapot feltűnt, hogy lövések által ütött lukak mennyivel nagyobbak a Brycónál, mint a germán rendőrségi berendezéssel. Pedig mindkettő 9 mm-es, a lőszer is ugyanaz. Aztán még közelebbről szépen kirajzolódott a 9 mm Luger jól ismert ogivális sziluettje. Magyarán a lövedékek szépen bukdácsoltak a levegőben, a huzagolás elégtelen a stabilizációjukhoz. A csőbe belenézve látható, hogy a huzagolás eleve nagyon sekély, azonkívül alaposan kopott is, lehet, hogy a cső is valami lágy (olcsó) ötvözet. Felületkezelése a csőtorkolatnál mindenesetre látványosan pattogzik lefele.
A 10 méteren 30 centis szórás bőven azt jelenti, hogy egy fejlövésre irányuló próbálkozásnál a lövedék mellémegy mondjuk a lövedékálló mellényes rendőr fejének. Életmentő szolgáltatás!
Azért kíváncsian kipróbáltam, hogy normál sportlövő távolságból, tehát 25 méterről mit produkál a kvázi sima csövű mordály 8-a lőlapra. Bizony, a fegyverek többségének szórását 25 méteren legjobb esetben mm-ben, esetleg centiméterben, angolszászoknál hüvelykben adják meg. Ennél a modellnél egyszerűbb dolgunk volt: a szórása 5 lövésből pontosan 1 lőlapnyi. A korrektség kedvéért meg kell azonban állapítanom, hogy 5-ből csak 4 lövedék fordult keresztbe, egy viszont szépen orral előre érkezett, és az tízes is lett. El lehet tehát vele találni a célt, csak elég sokat kell lőni. Ideális fegyver statisztikai vizsgálódásokhoz.
Ha csepegő rosszindulatomat félreteszem, akkor azért elmondhatom, hogy néhány méteren belüli bevetésnél még jobb is az instabil lövedék, mert sokkal nagyobb roncsolást okoz.
Nem jó magyarázat
Az Bryco Jennings-féle alacsony minőségű, alacsony árú fegyverek létét az USA-ban azzal szokták magyarázni, hogy a legszegényebb néprétegeknek is szükségük van a védelemre, nem kényszeríthetőek sok száz dolláros kiadásra.
Az elv maga, és az, hogy ott ez politikailag deklarálható, minden dicséretet megérdemel. Azonban pont ez a kis teszt mutatta meg, hogy mégsem mondható igaznak. A kipróbált fegyver ugyanis pont önvédelemre nem igazán alkalmas. Az elsütőszerkezet nem teszi lehetővé a tűzkész viselést (tartást), a nehéz szán és helyretoló rugó nehézkessé teszi még a legerősebb kezűeknek is a gyors csőre töltést, a fegyver nehéz és szinte hordhatatlanul széles. A megbízhatóság csapnivaló, a pontosság nem létezik, ráadásul a fájdalmas lövészeti élmény okán ezzel megtanulni jól lőni senki nem fog.
Ráadásul 100?200 dollár között az USA-ban számos valóban használható modell is akad, például bolgár Makarovok, használt Taurus és Smith and Wesson .38 Special revolverek, vagy lakásvédelemre pump-action sörétes puskák.
Kis hazánkban ez a fegyver pedig a végképp meg nem érthető kategóriába sorolható. Már egyáltalán az, hogy miért importálta be valaki ide, ahol fél áron sem kelnek el a legmárkásabb használt éles pisztolyok sem. Elrettentő példának azért jó.
Vass Gábor
(Köszönjük a tesztfegyver biztosítását
a Frommer fegyverboltnak.)
