Black Hawk Down – kicsiben – Umarex (Walther) Colt M4 .22 LR

Az egyik kedvenc – valóságalapú – háborús filmemet jutatta eszembe az új Umarex-Colt öntöltő puskák tesztje. Amikor három lövő egymás mellett állva folyamatosan tartotta tűz alatt a fémcélokat és az üdítősflakonokat M16 és M4 alakú puskácskákkal, tisztára Mogadishuban éreztem magam. De nem lőttek vissza Kalasnyikovval, és a lőszerköltséget sem az amerikai adófizetők állták. Ennek ellenére nem került sokba!

Csak a külső számít!

Amint a kis bevezetőből, vagy a felcímben szereplő kaliberjelből kiderült, bizony ezek a látványos fegyverek nem a megszokott 5,56×45 mm NATO lőszert, hanem a peremgyújtású .22 LR-t tüzelik, lehetőleg abból is a nagy lövedéksebességűeket.
A külső viszont nagyon rendben van, ameddig nem nyitjuk fel a hüvelykivető nyílást, bizony megkülönböztethetetlenek ezek a “játszós” puskák a hadifegyverektől. (Már, ha kint van a tár.)
Az utóbbi pár évben hatalmas sikert aratott – főként az amerikai piacon – a német GSG-5, mely a HK MP5 alakját formázó öntöltő .22-es puska. A gyártó German Sport Guns ezért nemrég megjelentette a Kalasnyikov .22 LR kaliberű másolatát is.
Ugyanakkor az Umarex saját Walther G22-ese a semmire sem hasonlító bullpup alakjával csak nagyon mérsékelt piaci sikert hozott. Annál is inkább ki kellett jönniük valami újjal, mert a GSG mérnökei korábban pont az arnsbergi konszernnél dolgoztak.
Érdekes egyébként, hogy a körülbelül két évtizeddel ezelőtt gyártott olasz és Fülöp-szigeteki M16 és AK-szerű .22 LR-puskák nem lettek nyerők, de ott a formavilág inkább csak emlékeztetett az élesre, itt viszont szinte tökéletes az élethűség.
Idén nyár végén pedig piacra kerül a Smith and Wesson M & P15-22 modellje, mely ugyanezt a koncepciót követi, de annak az M16-klónnak műanyagból van a tokja (upper & lower receiver). A piac tehát egyre telítettebb.

Nem amcsi, hanem germán

A fegyver bal oldalán levő hatalmas Colt felirat és ágaskodó csikó ellenére ez a fegyver a német Umarexnél készül teljes egészében. Már ami a szerkezetet és a fémrészeket illeti, a kiegészítők (ágyazás, irányzékok) tekintetében airsoft-elemek használata valószínűsíthető.
Ugyanakkor a jobb oldalon, az Umarex-USA importőri jelzés mellett olvashatjuk a “Made by Carl Walther Germany” szöveget is, bár a szerkezetből és annak gyártástechnológiájából nyilvánvaló, hogy a valódi forrás nem Ulm, hanem Arnsberg.
Ezt kiválóan alátámasztja a záron levő német próbajel mellett a konkrét vizsgálóállomás jelzése, ami pedig Köln, nem pedig a valódi Walther-gyárnak otthont adó Ulm am Donau.

Ki vesz ilyet?

Az USA-ban mindenki, aki olcsón akar jót játszani, és legalább annyiszor látta a címben szereplő filmet, mint a tárkapacitás. A vásárlás mögötti legfontosabb érv, az olcsó üzemeltethetőség mellett vannak más racionális területek is.
A kiképzőfegyverkénti alkalmazás magától értetődik, hiszen a fegyver mérete, tömege, ergonómiája, egy kivétellel a kezelőszervek mind tökéletesen megegyeznek a katonai M16-tal vagy M4-gyel. Az csupán picit nagyobbat rúg hátra és sokkal hangosabb.
Ráadásul a .22 LR “Colt”-ra felszerelhetőek az éles fegyverre való összes kiegészítők, red dotok, lámpák, szereléksínes előágy stb. De jók rá a lényegesen olcsóbb airsoft-megfelelőik is, a hátrarúgás nem károsítja őket.
A vonzóan izgalmas külsejű .22 LR-puskával meg lehet tanítani a kezdőknek, fiataloknak, hölgyeknek az öntöltő puskák kezelésének alapjait a hátrarúgás káros hatásai nélkül.
Vannak olyan országok, például az Egyesült Királyság, ahol a központi gyújtású lőszert tüzelő öntöltő puskák be vannak tiltva. Ott például .22 LR Ruger 10/22-eseket, Remington 597-eseket öltöztetnek fel M16-alakúra, vagy kis gyártók .223 Rem. modelleket alakítanak át .22-esre megfelelő váltókészletek permanens beépítésével.
Ezeknek remek és készen kapható, olcsó alternatívája az új Umarex-fegyver. Az ilyen “taktikai kis kaliberű” öntöltőket az IPSC Mini Rifle kategóriában versenyeztetik, mely idén nyártól Magyarországon is űzhető kategória lett. Ráadásul a kis kaliber miatt sokkal több lőtéren használható, mint az 5,56×45 mm.
Az egyes amerikai források akár kis átütésű lakásvédelmi fegyverként is javasolják, és bár 30 db .22 LR gyors kilövése valószínűleg tényleg meggyőző megállítóerővel bír, arra azért ez erőltetett, hiszen vannak sokkal jobb eszközök is.

Négy verzióban

Az új Colt-kispuskából jelenleg négyféle kivitel van a piacon. Az alapkivitel a fix tusás M16A2 formátumú, ennek betolható válltámaszos kivitele az M4-nek felel meg. Mindkettőn levehető D-handle fogantyú, és ebbe épített irányzék van gyárilag.
Mi a fenti két verziót próbáltuk ki.
Ezenkívül létezik még a két csőhosszú (puska/karabély) kivitel 4-es szereléksínnel (quad-rail) az előágy helyén, ezeknek nincs hordfogantyújuk a tok tetején, a nézőke a szereléksínre van rögzítve. Ezen verziók természetesen jelentősen drágábbak is.

Kívül farkas, belül bárány

A kis M16-osok esetében a sajtóanyag “alumínium alsó és felső tokot” ír. Ez tulajdonképpen igaz is. Fegyverjogi értelemben azonban nem annyira. Amit kívülről látunk, az valóban szépen megmunkált, mattfekete felületkezelésű alumíniumötvözet, mint a nagytesóknál. Viszont a tok alsó részének jobb oldalán egy kis furatot találunk, amin a német sasmadár kacsint kifele. Bizony a próbajel a valódi, belső tokon kapott helyet, ennek anyaga viszont már cinköntvény. A tok felső részében egy ugyanilyen belső tokot találunk. A benne mozgó zár teste szintén spiáter, elülső része viszont már szerencsére acélbetétes. Acél még a cső is, mely jól láthatóan sokkal hátrébb kezdődik, mint a nagy kaliberűnél, a csőfar szépen kilátszik a hüvelykivető nyílásban.
Az ágyazás és a tártest műanyag, az utóbbi szokatlanul hosszú, de 30 db peremgyújtású lőszert adogat be, meglepő megbízhatósággal, mint később kiderült.
A fegyver tehát a felhasznált anyagok egyfajta keveréke, az olcsó gyártástechnológiát vették alapul.

Kétszemélyes meló

Az éles AR-15 puskák hatalmas előnye a könnyű szétszerelés és modularitás. Az Umarex-féle M4-esnél viszont pont itt akadtunk meg. Az előágy leszedése könnyű, a tok felöli gyűrű hátrahúzása után a két féldarab levehető. Itt láthatjuk a gázelvételi cső teljes hiányát, így – ha eddig nem lett volna nyilvánvaló – tudható, hogy ez a .22-es bizony csak egyszerű szabad tömegzáras holmi.
A tok két féldarabját összefogó rugós stiftek itt nem rugósak, és nem tolhatóak ki egyszerűn. Sőt, semmi tologatás, kőkeményen kalapács és kicsiny csavarhúzó kell kiütésükhöz. Meg két ember, egyik aki fogja a puskát, másik, aki kiüti a stiftet, lehetőleg a fegyver összekarcolása nélkül.
Ha szépen felnyitottuk, nézzünk is bele. Meglepően örömteli felfedezés: az elsütőszerkezet látható részei acélból vannak, nem spiáterből!
Aztán lelombozó felfedezés: a zárat nem tudjuk kivenni! A felhasználói kézikönyv lapozgatása sem tesz okosabbá.
A zár kivétele nincs benne, sőt kifejezetten írja, hogy ennél jobban ne szereljük szét a puskát.
Kérdés, hogy akkor hogyan lehet a kifejezetten koszos üzeméről ismert .22 LR lőszerek százai után valóban jól megpucolni? És esetleges ütőszegtörés esetén mehet vissza a gyárba?
Az is érdekes felfedezés, hogy a kisméretű zár mögött, magában a tokban van a helyretoló rugó, nem pedig a válltámaszban. Már látom magam előtt, hogy Amerikában lesz ebből rövid csövű pisztolyverzió is!

Ólomeső

A teszt során Fiocchi HV, S & B HV, CCI Minimag-HP és Remington Thunderbolt lőszerekkel próbáltuk ki a tesztfegyvereket. Ezek közül problémásnak csak a Remington Thunderbolt bizonyult, azzal gyakorlatilag háromlövésenként volt valami akadály, csőre töltési, kivetési vagy elcsettenés. Ellenben a többi lőszerrel kategóriájában feltűnően megbízható volt. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy legalább 500 lövést adtunk le a két fegyverből pucolás nélkül, és volt olyan, hogy a 30-as tárat folyamatosan fröcsköltük ki.
Ehhez képest az a minimum 40-50 lövésenkénti 1-1 akadály (jellemzően kivetési, kevesebb csőre töltési hiba) semmiség volt. Egy bosszantó gond volt, az egyik tárat betöltés után “fenéken kellett csapdosni”, különben nem adta fel a lőszert elég magasra, a zár elsiklott felette. Sajnos fegyverenként csak 1 db tár jár.
A zárfelhúzó kar a szokásos T-fogantyú a tok felső, hátsó részén, ez kétkezes.
A zár előrelökdösésére szolgáló “forward assist” sajnos csak dísz, pedig csőre töltési hibánál jól jöhetne.
Sajnos dísz csupán a zárakasztó is, a tár adogatórésze és ezen alkatrész a .22 LR-nél centikre van egymástól. Mondjuk szerintem, ha nagyon akarták volna, megoldhatták volna. Ugyanakkor összeszereléskor én is simán elsőre kifelejtettem ezt az alkatrészt.
A hosszú tárakat kifejezetten könnyű volt tölteni az adogatótömb lehúzását segítő, oldalra kilógó műanyag fülek okán, és ezek kivágásain lehet látni a fegyverben levő lőszermennyiséget is. Nem kedvez viszont a tártölcsérre való ráfogásnak, vállba behúzásnak, mert akkor a kéz könnyen akadályozhatja az adogatótömb mozgását.

Nincs zárakasztó

Mondjuk itt nagyon nem is kell behúzni, hiszen a hátrarúgás szinte semmi, és még egy élethű csőszájfék is került rá – palotapincsire dobberman-szájkosár…
A pontlövészet során nehézséget okozott, hogy a sütés útja meglehetősen hosszú, és nagyon felkeményedik. Kétszer olyan keménynek érződik, mint egy normál M16 hadipuskán, a gyári adatok szerint is 40 newton (4 kg) a sütési erő. Lehet, hogy kiképzőfegyverként ez arra jó, hogy aki ezzel nem rángat be, az a .223-assal sem fog?
Én viszont berángattam. 5 centinél sokkal jobb 25 méteres szórást nem tudtam lőni, 20 lövés szórása már érdekesebb, kb. kézfejnyi lett, némileg a célzott pont fölé.
De tulajdonképpen a pontlövészet úgy nagy ívben nem érdekelt senkit, 10-12 méterről fémcélok tetejére gyors ráduplázással borogatni azokat, üres (alkoholmentes) sörös dobozokat szitává lődözni, igen, az volt a móka!
Az egy kézzel való 8 méteres sörösdobozlövés pedig abszolút csak a Black Hawk Down felidézésére szolgált.

Nem olcsó játék

Az új Umarex/Walther/Colt .22 LR M16-klónokat egyértelműen az amerikai ifjoncok játszópuskájának szánják, az ottani ára ezt is tükrözi, kb. 500 dollár. Németországban kb. 600 euró az alapkivitel, és egy százassal drágábbak a szereléksínes darabok. Itthon minden drágább, mint normális piaccal bíró államokban, így 200 ezer forint körüli összegben gondolkodjon, aki ilyennel szeretne indulni Mini-Rifle versenyen.
Az amerikai “eldobható fegyver” kultúra kapcsán persze én nagyon kíváncsi leszek rá, hogy 10 ezer lövés után mennyire lesznek egyben ezek a fegyverek, és ez hamar meglesz. Hiszen a .22 LR kaliber lényege pont az, hogy fillérekért irdatlan sokat lehet lőni.
A nyilvánvaló hiányosságok (nehézkes szétszedés, zárakasztó hiánya, kemény sütés) ellenére formájával és megbízhatóságával engem egy kicsit elbűvölt az új fegyver, kifejezetten vigyorogva jöttem ki a lőtérről.

Vass Gábor