A Beretta közepes tokméretű pisztolyai közül a .22 Long Rifle kaliberű típusok (M70/72) ismerté tételéhez kétségtelenül legnagyobb mértékben az izraeli Mossad járult hozzá. A Model 70 utódát, a Beretta M87 Cheetahot, és ezen keresztül a 80-as fegyvercsaládot mutatjuk be ebben a cikkben.
Néha jó a kicsi is
Az izraeli titkosszolgálat, és a zsidó állam különleges alakulatai a 20. század dereka óta előszeretettel alkalmaznak .22 LR kaliberű öntöltő pisztolyokat, különösen kedvelt volt ezek közül a Beretta M70. Dokumentálhatóan ilyen pisztolyt használt 1968-ban a zürichi reptéren egy El Al-gép PFSZ-es eltérítői ellen Mordeháj Rachamim, amikor egy kalasnyikovos terroristát küzdött le zsebpisztolyával, 1972-ben a tel-avivi reptéren a belga Sabena légitársaság gépét megszállók ellen vetettek be .22-es Berettákat a repülőgép-szerelőnek álcázott izraeli különleges alakulatok, mely akcióban részt vett Ehud Barak, későbbi miniszterelnök is.
Az 1976-os müncheni olimpián izraeli sportolókat megölő terroristák után menő, és azokat likvidáló izraeli különítmény tagjai is bevetettek hangtompítós, csökkentett töltetű lőszerre átalakított Model 70-eseket. Ezt a történetet a Gideon pallosa c. filmből ismerhette meg a nagyközönség.
Az izraeli példa nyomán sok titkosszolgálat, speciális fegyveres alakulat (például a brit SAS) arzenáljába kerültek be a kicsi, jól rejthető és gyakran hangtompítóval is ellátott .22 LR zsebpisztolyok. Az USA-beli CIA és a Green Berets Vietnamban például High Standard .22 LR hangtompítósokat vetett be. Cikkünkben a legendássá vált Model 70 utódja, az 1980-as évek óta gyártott Model 87 Cheetah (magyarul a neve gepárdot jelent) a főszereplő, mely az elődjétől főként revolverező elsütőszer-kezetében és javított ergonómiájában tér el.
A huszonkettes előnyei és hátrányai
A peremgyújtású .22 Long Rifle lőszer a legelterjedtebb, legnagyobb példányszámban gyártott és darabonkénti ára a legolcsóbb az egész világon. A titkosszolgálatokat valószínűleg azonban nem az olcsó gyakorlás lehetősége, hanem a töltény könnyen tompítható, csekély torkolatdöreje, csekély hátrarúgása vezette az ezt kilövő kisméretű öntöltő pisztolyok felé.
Az ilyen lőszert lövő pisztolyok előnyei közé sorolható meg, hogy a .22 LR jó külballisztikai tulajdonságai miatt pontosak, a csekély teljesítmény miatt szerkezetük egyszerű, hátrarúgásuk elenyésző, nagyon gyorsan, sok lövés adható le. A lágy ólomlövedékek igen jól deformálódnak, megfelelő lövedéktípus (hollowpoint) alkalmazása esetén nem kell számolni a célszemélyből kilépő lövedékkel, mely a vétleneket veszélyeztetné, illetve nem kell aggódni ? például repülőgépen ? a túlzott átütés miatt sem. A lövedék kevésbé hajlamos a gurulat kapására is.
Ugyanakkor az mindenki számára nyilvánvaló kell, hogy legyen, hogy a .22 LR kis megállítóereje miatt nem éppen az ideális, ha lőfegyverrel felfegyverzett támadót akarunk vele semlegesíteni. Külön kell ugyanis választani a (lő)fegyvertelen támadót (akinek semlegesítéséhez elég lehet egy nem halálos lövés is), a lőfegyverrel felszerelttől, aki mindaddig életveszélyes, ameddig ujját tudja mozdítani. Az utóbbi esetben az élet kioltásán kívül minden más opció felesleges kockázattal jár ? terroristák esetében ez a vétlenek élete ?, tehát csak galamblelkű, nem evilági pacifisták gondolataiban merülhet fel.
A fentiek okán az izraeli kommandók, ha a kis .22-est vetették be, a ?2?2? technikát alkalmazták, tehát két nagyon gyors lövés a mellkasba, majd rögtön utána még kettő a fejbe. Valószínűleg érzékelhető, hogy ennek sikeres kivitelezéséhez éles krízishelyzetben mekkora kiképzettség, önfegyelem, és persze hidegvér szükségeltetik.
Szabad tömegzár és könnyű szétszedés
A Beretta 80-as típuscsaládjába tartozó pisztolyok, így a tesztelt Model 87 is szabad tömegzárasak, hiszen az alkalmazott lőszerek, a .22 LR, a .380 ACP és korábban a .32 ACP nem igényelnek komolyabb reteszelést. Ennek köszönhetően a pisztolyok szerkezete alaposan leegyszerűsödött a nagytestvér 90-es modellekéhez képest. A cső lövés közben fix (ez javítja az elérhető pontosságot), de a tokból a részleges szétszerelés során könnyen kivehető.
Az ? ürítettség ellenőrzése után következő ? a részleges szétszerelés a Beretta öntöltőkön megszokott módon, kellemesen egyszerű, nem törik bele az ember körme. A toknak jelen esetben jobb oldalán helyezkedik el a szétszedésre szolgáló kar, melyet egy kis benyomandó retesz véd a véletlen elfordulástól. Ezt a kart lefele fordítva a teljes ?felsőrész? előre lehúzható a tokról. A szán alsó részéről először a helyretoló rugót, és teljes hosszúságú, és dicséretes módon rozsdamentes acélból készült vezetőrúdját kell kiemelni, majd a kis kaliberű cső is szabaddá válik. A csőfurat keménykrómozott, a cső vastagsága miatt nem melegedhet fel hamar, tartós kivitelű, az adogatópálya a csőfar részét képezi, mely egyébként a két oldalán levő kis sínekkel kapcsolódik a tokhoz.
A pisztoly szánja a Beretta pisztolyok esetében jól megszokott nyitott kialakítású, ami kedvezően hat a kivetési hibák bekövetkeztének valószínűségére. Ugyan-akkor a kisebb keresztmetszet a csekély töltényteljesítmény esetében nem jár a szántörés veszélyével, mint a 90-es modelleknél. A tok anyaga a 80-as sorozatú pisztolyoknál alumíniumötvözet, mely méretükhöz képest igen könnyen viselhetővé teszi a pisztolyokat és korrózióálló is. Azonban az alumíniumtok felületkezelése jóval kevésbé tartós, mint az acélrészeké, már rövidebb viselés után megkopik az éleken, illetve a mozgó szán is leszedi a felületkezelést a vezetőlécekről (ez tesztfegyverünkön is tapasztalható volt). Ugyancsak a hátrányok közt említhető, hogy a könnyűfém tok miatt növelt töltetű (+P) lőszerekkel való gyakorlás hosszabb távon negatívan hat a pisztoly élettartamára. Az acélrészek felületkezelése a mai modelleknél a divatos matt fekete, míg tesztfegyverünkön inkább klasszikus kékítettnek tűnt, mely szemet gyönyörködtetőbb.
Minden kézre áll
A modern M87 Cheetah kezelőszervei klasszikus elhelyezkedésűek, ellentétben az előd Model 70 bizonyos extravagáns megoldásaival, mint például a markolathéj bal oldalán levő tárkioldó. Az M87 tárkioldója a megszokott helyére, a sátorvas és a markolat találkozásához került, az egysoros tárnak és a fa markolathéjon elhelyezett bemélyedésnek köszönhetően jól elérhető. A pisztoly szánakasztójának érdekessége, hogy tengelye azonos az elsütőbillentyűével, ahonnan hosszan hátranyúlik a bal markolatpanel felső sarkáig, és így kellemesen, a hüvelykujj kis mozdulatával működtethető. A szánnak a tár kiürülése utáni fennakasztására annak jobb oldalán feltűnően nagyméretű (nem éppen esztétikus) kivágás szolgál.
A tárkioldó és a szánakasztó csak egykezes, azonban a biztosítókar kétoldali kialakítású. Ez a balkezeseknek előnyös ugyan, de igencsak kiszélesíti az amúgy is kövér pisztolyt (hiszen a 9 mm Browning Short kivitellel azonos a tokméret a .22-esnél is).
A biztosítókar egyébként kellemesen kézre áll, gyorsan ki-be kapcsolható, azonban erről a modellről hiányzik a fesztelenítő funkció, ami a jórészt önvédelmi és taktikai célú felhasználást tekintve nem biztos, hogy a legszerencsésebb. Ugyanis esetleges akció végeztével esetleg veszélyes lehet kézzel feszteleníteni a pisztolyt tokba helyezés előtt.
A biztosító lefesztelenített kakasnál is aktiválható, ami véleményem szerint szükségtelen, hiszen rejtett viseléskor könnyen bebiztosítódhat, megszüntetve a pisztoly esetleg létfontosságú tűzkészségét. A cocked and locked (felhúzott kakasra való rábiztosítás) igazából az M1911-mániás amerikai piacon fontos, praktikusan inkább arra használható, hogy a lőgyakorlat rövid megszakításakor se maradjon felhúzott kakassal tűzkészen a pisztoly.
A fentiekből kiderül, hogy a Beretta M87 elsütőszerkezete is hagyományos külső kakasos revolverező (double action/single action) rendszerű. Tehát csőre töltött pisztoly kakasát kézzel lefesztelenítve az veszélytelenül viselhető, a véletlen elsütéstől véd az első, hosszú revolverező lövés, a további lövéseknél pedig a hátramozgó szán húzza fel mindig a kakast.
Nem csak a kilencveneseké a világ
A tesztelt Model 87 Cheetahval azonos típuscsaládba tartozó Beretta pisztolyok:
Model 84FS – a 9 mm Browning Short kaliberű alapmodell, melyen a biztosítónak fesztelenítő funkciója is van, illetve található passzív ütőszeg-biztosító is a fegyveren. A pisztoly kétsoros, 13 darabos kapacitású tárral rendelkezik, emiatt meglehetősen vaskos a markolata. A tárkioldó átszerelhető a jobb oldalra is. A sátorvas szögletes formájú. Csőhossza 97 mm, a csőfurat keménykrómozott.
Model 85FS – azonos a 84FS-sel, de a tárkapacitása csak 8 darab, hiszen a tár csak egysoros, így jóval alkalmasabb rejtett viselésre (laposabb profil), illetve kisebb kezűeknek is kényelmes megfogást biztosít.
Model 83FS – csőhossza 102 mm, hogy Kanadában is forgalmazni lehessen, ahol 4″-nél rövidebb csövű marok-lőfegyverekhez jutás nagyon nehéz. Tárkapacitása csak 7 db lőszer, sátorvasa kerekített vonalú.
Model 86FS – igazán különleges a 9 mm Browning Short kaliberű öntöltő pisztolyok között, hiszen alkalmazza a Beretta zsebpisztolyokról ismert felnyitható csöves kialakítást. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy a szán hátrahúzása nélkül ? nagyobb biztonsággal, ?hülyeségállósággal? ? végezhető el a csőretöltés-ürítés. A cső 111 mm hosszú, a tárkapacitás 8 db, a sátorvas itt is lekerekített. A .22 LR változatokhoz hasonlóan ezen a pisztolyon sincs fesztelenítő funkciója a biztosítókarnak.
Model 87 Long Barrel – a cikkben részletesen elemzett, tesztelt típus 150 mm hosszú csővel.
Model 89 Gold Standard – A Model 87 versenyváltozata, melynek külseje annyira eltér a szerkezetileg szinte azonos alapmodellétől, hogy nehezen azonosítható, hogy ebbe a famíliába tartozik. A Model 89 6″-es, csősúlyos csővel, magas profilú állítható nézőkével, és fa sportmarkolattal bír, a sátorvas alakja is módosult. Az elsütőszerkezetet pedig csak single actionra konvertálták.
Az összes fenti modell alapvető felépítését, műszaki megoldásait tekintve közel azonos, többségük kapható nikkelezett kivitelben és famarkolattal is. Korábban gyártották 7,65 mm Browning űrméretben is, de a kis piaci igény miatt ezek ma már nem szerepelnek a kínálatban. A 80-as Beretta pisztolycsalád ? a 90-esek többségével ellentétben ? nem az USA-beli Acokeek/Marylandben, hanem az eredeti olaszországi, Gardone Val Trompia-i gyárban készül.
A gepárd harapdálja a papírt
A Beretta M87 Cheetahot egy 18 méteres lőpályán nyílt alkalmunk kipróbálni, amely távolság igazából a maximuma annak, ahonnan praktikusan alkalmazni szokták ezt a kategóriát.
A pisztoly, mint a nem élsportot szolgáló .22 LR öntöltő pisztolyok többsége, standard sebességű lőszerrel nem működik megbízhatóan, hiszen azok teljesítménye kevés a még oly könnyű szán mozgatásához is. Nagy sebességű lőszerrel (Fiocchi Hi-velocity, CCI Stinger, Remington Thunderbolt stb.) viszont tökéletesen megbízhatóan viselkedik a fegyver, kb. 80 db nagy sebességű Fiocchi töltény ellövése közben egyetlen akadályunk sem volt. Ez ráadásul úgy következett be, hogy a tesztfegyver tárát az eredeti 8 darabosról 10 db lőszer befogadására alakította át tulajdonosa. Ez esetben pedig ugyanannak a rugóerőnek 25 százalékkal nagyobb tömeget kell az első két lövésnél töltési pozícióba juttatnia.
A pisztoly hátrarúgása érezhetően erősebb volt, mint egy MCM-é, a kis fegyvertömegből, és a nagy sebességű lőszerből adódóan, de ez még így is nagyon kicsinek tűnt, egyáltalán nem zavarta a villámgyors tüzelést. Ez esetben 5?7 méter közti távolságokból 5?10 lövéseket lőttünk ki 2?4 másodperc alatt, és a szórás még ennél a ?golyószórózásnál? is csak 10?12 centi volt.
Ugyancsak pozitív élmény volt a pisztoly elsütése, single action üzemmódban gyári adatok szerint 25, revolverezve 45 newtonos, melyek mondjuk egy hasonló méretű Walther PP-vel összehasonlítva kellemes értékek. Természetesen, ha egy .22 LR céllövő versenypisztolyhoz viszonyítjuk, akkor nem ilyen jó a kis Beretta helyzete, de hát nem is egy kategória azokkal.
Mossados példánál maradva: 10 méterről egy fejlövés még revolverezve sem lehet gond ezzel a pisztollyal.
18 méterről klasszikus, lassú pontlövészetet folytatva az a meglepő ? és nehezen indokolható ? eredmény adódott, hogy egykezes lövészetkor kisebb szórást sikerült elérnem, mint kétkezes esetében (általában ez pont fordítva szokott lenni…). Így az 5-lövéses szóráskört jellegzetesen 5?8 centi alá sikerült vinni.
A pisztoly keskeny markolata kényelmes volt átlagos méretű kezemnek, az elsütőbillentyű még a relatíve hosszú (de lágy) revolverezés során is végig kontrollálható volt. A tesztfegyver általános kidolgozása meghaladta a nálunk aránylag elterjedt M92F-ek esetében a Berettától (és az olasz fegyverektől általában) megszokottakat, a szán nem kotyogott oldalirányban, a felületkezelés pedig csak az alumíniumtok szánvezető léceinél, a biztosító és a szánakasztó éleinél volt hiányos.
Önvédelem és hobbi
A .22 Long Rifle lőszer korábban leírt korlátai miatt az M87 Cheetah, még az ebben az űrméretben leghatékonyabbnak számító, igen nagy sebességű, hollowpoint lövedéket kilövő CCI Stingerekkel töltve is csak az erre jól kiképzett profik kezében számít igazából hatásos önvédelmi, illetve taktikai fegyvernek. A többség számára sokkal jobban megfelelne (nem hazánk elnyomó fegyverjogszabályait feltételezve) második önvédelmi fegyvernek, bár ezen szerepkörben negatív a pisztoly relatíve nagy mérete, és rendelkezésre állnak a jobb stophatású 9 mm Browning Short lőszert tüzelő testvérei is.
A Beretta M87 Cheetah kitűnő lehet még oktatófegyverként, hiszen a nagy kaliberű öntöltő pisztolyok kezelésének összes fogása megtanítható rajta, a kezdőket elrettentő nagy dörej és hátrarúgás nélkül, ráadásul olcsón. Kellemes fogása, jó sütése és pontossága okán pedig kiváló hobbicélú sportfegyvernek is a kis .22 LR Beretta. Az ilyen pisztoly mellett döntő vásárlónak pedig minden bizonnyal igen fontos szempontja, hogy a Beretta M87 egy igazán szemrevaló kis fegyver.
(A cikk elkészítésében nyújtott segítséget és a tesztfegyver biztosítását köszönjük dr. Rózsa L. Olivérnek.)
A gyártó honlapja:
http://www.beretta.it
Vass Gábor