Az Ódor-féle speciális Para lőszer
Igazán ritkaság számba megy manapság – különösen kis hazánkban hogy egy magánember pisztolylőszer fejlesztésbe fogjon. A boltok zsúfolásig telve vannak a lőszerek végtelen számú változataival és ezeket látva azt gondolhatnánk, hogy ezen a téren már igazán nincs mit feltalálni, itt már minden maga a tökély. Ahhoz, hogy valaki megtalálja azt a gyenge láncszemet, ahol még igenis van fejleszteni, jobbítani való és erre megoldást is találjon, nemcsak szaktudás, a téma legapróbb részleteinek teljes mélységű ismerete szükséges, hanem egy jó adag innovativitás, kitartás és sok-sok türelem is, már csak az engedélyezési procedúra bürokratikus dzsungele miatt is.
Az a bizonyos gyenge, mondhatni: hiányzó láncszem, ami még valóban hiányzik a maroklőfegyverek lőszereinek színes kavalkádjából, az a szó szoros értelemben vett önvédelmi lőszer. Ha jól végiggondoljuk, a pisztoly és revolver lőszerek mindegyike kifejezetten támadónak tekinthető. A magas csőtorkolati energia szint, a lövedékek alakja, anyaga, jellege, mind-mind inkább a pusztítás, semmint a védelem eszköze. A problémát persze sokan érzik, ezért időnként fel-feltűnnek kísérleti jelleggel olyan lőszerek, amelyekkel megpróbálják csökkenteni a lövedék támadó jellegét. Elég, ha csak a különböző kis tömegű antiballisztikus lövedékekre gondolunk. Ezek a kísérletek igazából mindeddig nem vezettek eredményre, mert a meglévő lőfegyverek szinte mindegyike belső energiával működik, így a normális működéshez szükség van a lövedék íves alakjának, illetve a lőszer bizonyos paramétereinek fenntartására. Hogy csak a legfontosabbat említsem: az öntöltő fegyvereknél nem lehet egy bizonyos gáznyomás alá menni, mert ellenkező esetben a fegyver nem fogja újratölteni önmagát. A gáznyomás pedig meghatározza a lövedék csőtorkolati energia szintjét is- már amennyiben monoblokk, egy darabból álló lövedékben gondolkodunk.
Ígéretesnek indult a sörétes lőszer alkalmazása, elvégre ennél nem kell csökkenteni a lőpor mennyiségét, megfelelő fojtással fenn lehet tartani az öntöltéshez szükséges minimális gáznyomást, ugyanakkor a kis tömegű sörétszemek csőtorkolati energiája kellően kézben tartható és a szükséges szintre csökkenthető, tehát elérhető vele a valóban kizárólag védelmi jelleg. A feladat látszólag egyszerű volt, születtek is, alkalmazták is a sörétes pisztolylőszereket, azonban az alap problémát nem tudták kellő biztonsággal kiküszöbölni, nem tudták megoldani, hogy a fegyver öntöltő jellege megmaradjon.
Az első olyan sörétes lőszert – természetesen a legelterjedtebb 9×19 Parabellum űrméretben -, amelyik teljes biztonsággal működteti az öntöltő pisztolyokat (sőt, a sorozatlövő fegyvereket is!) egy budapesti fegyvermester, Ódor József tervezte meg és azóta – minden szükséges engedély birtokában – már gyártja is. Természetesen azóta már mások is megpróbálták lemásolni ezt a konstrukciót, de a paramétereit, hatásadatait még nem sikerült utolérni.
Az Ódor-féle Para lőszer szabvány 9×19-es hüvellyel rendelkezik, benne a szintén szabvány lőporral, aminek mennyisége azonban eltér a szokásos Para lőszereknél alkalmazott mennyiségtől. A sörétkosár ogivál alakú kétkomponensű műanyag csésze. Ennek alakja, illetve szilárdsága lehetővé teszi a töltés során a lőszer megbízható bevezetését a cső töltényűrébe. A lövés során, még a csőben szétroncsolódik, így nem jelent veszélyt, nem okoz sérülést. A sörétkosár alul nyitott, azt egy műanyag csésze zárja le. Ez a csésze tölti be fojtás szerepét és biztosítja az öntöltéshez (szán-szerkezet hátramozdításához szükséges) megfelelő gáznyomás kialakulását a csőben.
A sörétkosárban mintegy 140-150 db 1,2-1,8 mm átmérőjű sörétszem található. Lövéskor ezek igen nagy, átlagosan 370 m/s sebességgel hagyják el a csövet. Ennek a magas értéknek köszönhetően a sörétnyaláb szóráskúpja rendkívül kis szögű, ezzel a magas sebességgel érte el a tervező , hogy 3 m-en a szóráskör átmérője egyedülállóan kicsi, mindössze 12-20 cm! A kis tömegű sörétszemek a magas csőelhagyási sebesség ellenére kis torkolati energiával, mindössze néhány tíz Joule-al rendelkeznek, így néhány méteren túl már létfontosságú szerv találata esetén se okoznak komoly sérülést.
Mindezen tulajdonságok az Ódor-féle lőszert igen alkalmassá teszik védelmi célú alkalmazásra, továbbá olyan helyeken, ahol a hagyományos lőszer komoly veszélyt jelentene a kívülállókra, vagy a környező tárgyakra nézve (ügyfélforgalmi helyeken szolgálatot teljesítő biztonsági szolgálatoknál, repülőgépek fedélzetén, stb). A mai hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé a sörétes maroklőfegyver lőszerek önvédelmi célú alkalmazását, de elképzelhető, hogy jogszabály változás esetén igen gyorsan elterjedne a ma még kifejezetten és kizárólag támadó típusú lőszereket használni kénytelen önvédelmi fegyver tulajdonosok körében.
