Megmondom őszintén nehéz olyan témáról szakcikket írni, amihez érzelmileg is kötődik az ember, azaz a szerző. Valahogy így vagyok ezzel a témával is, hiszen ez a témakör nagyon is kötődik a jelen vadászéletemhez és nem beszélve a távoli múltról, hiszen tizenévesként az első vadjaimat is orosz sörétes fegyverekkel ejtettem el.
Az, hogy az elanyagiasodott világunkban a marketing mit tesz az egyes reklám nélküli, kiváló termékkel, és hogy tudja piacképessé tenni a nem egyszer sokkal silányabb gyártmányokat, termékeket, arra lassan oda sem figyelünk, mert ez a mindennapi életünk szerves részévé vált.
Sajnos az alapok nélküli mítoszgyártás a fegyverpiacot sem kerülte el. A jól hangzó reklámszövegeknek nem egyszer a különböző szaklapokban is megvannak a kéretlen prókátorai. Azt hiszem, azok a fegyverhasználók, akik valamilyen formában kapcsolatban kerültek az orosz kézifegyverekkel, sokan érzik pusztán csak a hangzatos reklámanyagok hiányából fakadó méltánytalanságot. Érdekesség viszont, hogy ugyanezen nyers és durva, de masszív orosz fegyvereket több nagynevű amerikai cég mégis saját nevére címkézteti fel…
A sorozatban igyekszem majd bemutatni ? természetesen tárgyilagosan ? ezeknek a fegyvereknek az előnyös és hátrányos tulajdonságait.
A fegyver általános jellemzői, technikai paraméterei
Robosztus, strapabíró, mint eszköz egy igazi csataló, a legszélsőségesebb időjárási körülményeknek is ellenálló vadászfegyver. A karbantartásra teljesen igénytelen, hosszabb olajhiányt legfeljebb azzal jutalmazza, hogy vakrozsdát kap a cső vagy az egyéb fém alkatrészek.
Kétcsövű, egymás alatti (bock, O/U) csőelrendezésű, belső kakasos sörétes lőfegyver. Automatikus ejektor és biztosító. Boxlakatos, kétbillentyűs. Ventilált cső, pisztolyfogásos agyazás, leggyakrabban barnított, néha nikkelezett tok (rendszerkamra) és cső.
A cső belül krómozott, fél és full choke. Tömege: 3,28 kg. Egyszerű gépi véset a zár két oldalán.
Mindennapok használatában a saját fegyver
A kiváló minőség kategóriát nem értelmezhetjük a szó klasszikus értelmében az IZS?27?E-nél, mert a fegyver értékét mindig az adott feladatokkal támasztott elvárások teljesítése szabja meg. Az IZS?27-es maximálisan eleget tesz ezeknek az elvárásoknak, legyen az szárnyas vagy szőrmés apróvadvadászat, vagy a nagyobb kihívást jelentő, a fegyvert próbára tevő vízivad- vagy dúvadvadászat.
A sörétes fegyverek vadászati alkalmazásának alapfeltétele a csövek %-ban mért szórásképe, hogy a különböző sörétátmérőjű sörétszemeket az adott csőszűkítésen keresztül milyen átütőerővel és darabszámmal jutatja el a célig.
Az IZS?27?E Bock 16/70 sörétes vadászpuska felső csövének full szűkítése igen jó paramétereket ad a puska lőtávolságának. A 8?10-es sörétátmérővel bízvást kitolható a lőtávolság 40?45 m-ig
45 fokos lövésszögnél vadréce, fácán testnagyságát nem haladó vadfajoknál. Vízszintes lövésszögnél az ettől nagyobb vadfajok esetébe róka, borz, mezei nyúl esetében használjunk vastagabb, 4?6-os sörétátmérőt (mezei nyúl vadászatánál nem ritka az 50 m-ről leadott sikeres találat sem). Persze óva intek mindenkit attól, hogy hazardírozva oktalanul sebezzen. Ilyen távolságról már nem csak elé, de jócskán fölé is kell fogni a nemegyszer 50 km/h-val rohanó nyúlnak!
Vadlúd vadászatánál a laposabb lövésszögek meglehetősen ritkák, és mivel igen kemény, szívós vadfajról van szó, csak 8-astól öregebb sörétátmérőt használjunk. Az alsó cső feles vagy háromnegyedes csöve kiválóan hordja az öreg sörétet. A vastagabb sörétátmérőt egyébként az általam használt feles cső egy kicsit jobban is hordja, mint a full 1/1 cső.
Az apróbb sörétátmérőt alkalmazva 11 vagy a 14 ?mákszemmel? mindkét cső igen jó szórásképpel bír. Ugyanez áll a trap-skeet sörétekre is. A nyár végi récehúzásokon 11-es söréttel nagy magasságokból le lehet emelni a még vékony tollazatú vadkacsát, ami egyértelmű bizonyítéka a kiváló szórásnak.
Az a tulajdonsága az orosznak, hogy gyakorlatilag minden sörétátmérőt jól hord, azt hiszem egyedülálló. A sokkal drágább és patinásabb fegyvergyárak tőlünk nyugatabbra ezt a sarkalatos problémát mind a mai napig nem, vagy csak részben tudták megoldani.
SL-lövedékek használata (sörétes csövekből kilőhető ólomlövedékek)
Igaz ugyan, hogy a mai golyóspuska-választék, lassan kiszorítja a sörétes csövekből kilőhető ólomlövedékek (slug, brenekke, gyöngygolyó stb. név alatt ismertek) használatát, de szükségmegoldásként mindig is megmaradnak. Az orosz sörétes vadászfegyverekre általánosan jellemző, hogy jó találati pontosságot lehet elérni a csöveikből kilőtt SL-ekkel. A birtokomba levő fegyver 70 m-re 25 cm szórásképet produkál, annak ellenére, hogy a hivatalos teszt távolsága 50 m. A 27 g-os lövedéket közel 500 m/s sebességre gyorsítja csőtorkolatnál, és 50 m-en 1500 J energiával csapódik a célba a lövedék. Ami persze lényegesen alacsonyabb érték egy modern golyós fegyverből kilőtt lövedéknél, de az SL-nek nagyobb a támadásfelülete (keresztmetszete) és a nagyságánál, tömegénél fogva súlyos mechanikai sérüléseket tud okozni a másodlagos lövedékhatás nélkül is.
A nagy lövedék relatív lassúsága okán nagyon jó az akadályleküzdő képessége, hiszen nem robban szét, mint egy nagy sebességű golyós vadásztöltény expanzív lövedéke. Ebből következik, hogy kiválóan bevált sebzett nagyvad utánkeresésénél, mert a közel 30 g vagy azt meghaladó lövedéktömeg megállítóereje, stophatása brutális a rövid lőtávolságokon. A Baikállal jómagam sok sebzett disznót terítékre hoztam, nem egyszer éjszaka, sűrű erdős terepen vagy nádban.
A cső lő, de az agy talál
Örök érvényű mondás a sörétes lőfegyverek esetében. Az orosz vadászpuskák nem lesznek híresek az agyazásukról. Amit nem a használhatóságára értek, mert itt a nemzetközileg is elfogadott paramétereket szigorúan betartják (pl. az agytalp dőlése, Pitch Down).
Az agyazást ?ruszkisan darabos? anyagvastagság és a nem túl jó minőségű faanyag jellemzi. A fegyver agyazásának leginkább sérülékeny része az előagy, itt gyakran keletkeznek repedések.
Sokáig jómagam is az eredeti agyazással használtam, aztán, hogy könnyítsek a puska súlyán, átágyaztattam.
A súlya ugyan nem lett sokkal könnyebb, de egy nagyon kézies és esztétikus fegyvert kaptam vissza a mestertől.
Az IZS?27?E fegyverek hátrányai
Az agyazás faanyagának gyenge minősége, darabossága. Az ejektoros változatoknál ? ezt az E betű jelzi ? az automatikus hüvelykivető szerkezet, ami hamar beadja a kulcsot, a tulajdonosnak nem is érdemes hozzászokni. A szerkezetet a zártest alsó részének két oldalán található két csavarral kiiktathatjuk. A hüvelyt ezt követően ugyanúgy, mint a ki nem lőtt töltényeket, csak kitolja a csőből. Nem időtálló a barnítás a csövön és a zártesten.
AZ IZS?27?E előnyei
Magasan az első helyen áll a fegyver az a tulajdonsága, hogy minden sörétátmérőt jól hord, függetlenül a szűkítéstől. További előnye a kemény krómbevonat a cső belső felületén, a karbantartást alig igénylő fémfelületek. A meghibásodás még intenzív használat esetén is igen ritkán fordul elő. A harminc év alatt egyetlen ütőszeget kellett cserélnem a fegyveren. Valóban időtálló szerkezet, ha arra gondolok, hogy az előző gazdája is 10 éven keresztül használta. Kiválóan hordja mindkét csöve az SL-ek minden típusát. Nagyon jó az ár-érték arány.
Néhány gyakorlati jó tanács fegyvervásárláskor
A puska piaci értéke 150 000?170 000 Ft között, van de mivel közkedvelt, és nagyon elterjedt, így nem egyszer jó állapotú használt fegyvert vehetünk nem jelentős, 50 000?70 000 Ft összegekért. Ha használt fegyvert vásárolunk, elsőként mindig a működőképességéről győződjünk meg. Vizsgáljuk meg a cső belső felületét, nincs-e benne folt, dudor, esetleg repedés. A cső külső részét is alaposan ellenőrizzük. Pl. a ventilált csősín nincs felválva, van-e a hézag a zártest és a csőfar között.
A fegyver méretre agyaztatását kb. 30 000 Ft körüli összegért már megoldják, és az újra barnítás sem haladja meg a 25 000 Ft-ot. Így még mindig jelentősen olcsóban szert tehetünk egy kiegyensúlyozott, az esztétikai elvárásoknak is eleget tevő vadászfegyverre.
Balogh János