Az AMD-65 védelmében – www.kalasnyikov.hu

 

(Előrebocsátom, hogy Szőrös kolléga érveinek döntő részét nem osztom. A szánalmas 4 cm hosszcsökkentés egy 600 mm feletti (AK-63D becsukott válltámasszal)  egyéni lőfegyvernél nem oszt, nem szoroz. De legfőképpen nem indokolja egy új, kompaktabbnak megcélzott fegyvertípus kifejlesztését és átlalános rendszeresítését. A kolléga cikke azonban színvonalasan érvel, csak éppen szerintem inkább szól arról, hogy HA már megvan ez az elb…baltázott AMD-65, akkor tulajdonságait hogyan lehet hasznunkra fordítani. “Nem bug, hanem feature” jeligére – VG)

—

A Szíriában zsákmányolt AMD-65-ös kapcsán fellángolt kommentáradat és az azokra közzétett Vass Gábor (Kaliber magazin) cikkecskéjére reagálva jöjjön egy másik nézőpont. Előre bocsátom, míg én deklaráltan AK és AMD rajongó vagyok, addig Gábor nem, de nem is az a célom, hogy megtérítsük egymást, inkább csak segítenék körüljárni a kérdést…

Amikor minden centi számít

„A fegyver kompaktabbá tételének kézenfekvő módja, hogy rövidebb csövet szerelünk bele. Itt is ehhez nyúltak. Mindössze 317 mm lett az AMD-65 csőhossza. Míg egy AK-63D esetében 415 mm volt.
Ez azt jelenti, hogy elvesztettek 98 mm csőhosszt, azaz az eredetinek majdnem egynegyedét! Ebből következően jelentősen csökken a lövedék kezdősebessége is. És mivel a célgömb ezzel az aktussal majdnem ugyanennyivel került hátrébb, az eleve rövid kalasnyikov-irányzóvonal is az eredeti háromnegyedére rövidült.
Valószínűleg tesztelés során rájöttek, hogy mivel ilyen rövid csőből a lőpor jelentős része elégetlenül távozik, egy hatalmas tűzgömb jön létre minden lövésnél a csőtorkolat előtt. Nos, tegyünk rá egy csőszájfék-lángrejtő egységet!
Ennek hossza azonban 73 mm, és a menetes csatlakozó részt levéve is 57 mm-re nyúlik a csőtorkolaton túl. Magyarul a fegyver mindössze 41 mm-rel lett rövidebb, mint az, amit “drasztikusan megrövidítettek deszantfegyverré”.Ugyanakkor a csőszájfék/lángrejtő okán sokkal hangosabb lett (épületharcban hallássérülés veszélye megnő), és az oldalra kicsapó lángok is felfedik a katona helyét éjszaka, illetve potenciálisan zavarják a célzásban.” – írja Gábor.

Ugyanakkor vannak olyan helyzetek, amikor tényleg számít az a 6-7% hosszveszteség! Ne feledjük, a fegyver a hatvanas évek szülötte, amikor a Néphadsereg jelentős része gépesített gyalogság, tehát a honvédek harcoló alakulatai nagyrészt várhatóan gyalogsági szállító harcjárművek szűk búvónyílásain kell minél gyorsabban ki- vagy beszálljanak, illetve a „nyuszibuszon” belül a szűk térben kell adott esetben mozogjanak. A megnőtt torkolattűz tény, de sokadlagos fontosságú volt akkoriban, esetleg csak a mélységi felderítőknél volt jelentősége. Ők viszont, ha fedetten kellett harcérintkezésbe bocsátkozzanak, akkor sok esetben szubszonikus lőszert táraztak be, és a csőszájféket PBSZ-1 hangfogóra cserélték. A méret jelentősége manapság már inkább pickup terepjárókból deszantoló dzsihádjoek, és burnusz alatt rejtegetett AMD-65-ök tekintetében érvényesül, köszönhetően a nagy számban a régióba jutott fegyvereknek.

Ami a megnőtt zajhatást illeti, a decibelmérő bizony nem hazudik! Ugyanakkor a magyar honvédek helyett horvát szabadságharcosok tapasztalatai lehetnek érdekesebbek ez ügyben. A kilencvenes évek elején azért szerették a jó hangos magyar AMD csőszájféket (AMD-65-re vagy más AK-variánsra tekerve), mert egyrészt tényleg érezhetően kontrollálhatóbbá tette a fegyvert, másrészt ha növényzet takarása elfedte a torkolattüzet, akkor az oldalra „elterelt” torkolatdörej, és annak a megszokottól hangosabb volta megnehezítette az ellenség dolgát a lövész lokalizálásában, a tévesen vezetett válaszcsapás pedig életmentő volt. Ennek is köszönhető, hogy a veterán ezt elmesélhette, hosszú évekkel később. Akárhogy is, az AMD csőszájfék évtizedeikig a legjobb rendszeresített és nagy tömegben gyártott AK csőszájfék volt, és ma is az egyik legjobb, ha az egyedi, vagy kis szériás, sportlövőknek készült darabokat nem számítjuk.

Minden gramm számít

A Néphadsereg honvédei jellemzően inkább csak viselték az AMD-t, mintsem lőttek vele, ha lőttek is, akkor is jellemzően lőtéren, statikus körülmények között. Sok-sok óra őrszolgálaton posztolás, vagy épp sok km menetelés esetén minden gramm számít!

A válltámasz védelmében…

„A behajtható válltámasz a következő megfejtés a kompaktabbá tételre, nos ez is felkerült, de nem az AKMSz (AK-63D) alulra becsukható, két hosszanti lemezből préselt verziója, hanem egy egyedi válltámasz került rá. Ez T-alakú, egy vastag acélrúd adja magát a válltámaszt. Ez ergonómiailag kifejezetten pocsék, hiszen a célzáskor és lövéskor az arcot sehova nem lehet feltámasztani, az AK-63D esetében a két párhuzamos vaslemez legalább némileg pofadékként szolgált. Még ha télen odafagy, nyáron odasül is az arc.
(Az elbaltázott, mindenbe bakadó mellső visszafordított pisztolymarkolat és az emberi kéz viszonya (egymással ellentétes) is megérne egy misét, de az nem csak AMD-specifikus, már az AKM-63 esetében is elkövették.)”

Az AK-63D válltámasza egy rendkívül bonyolultan és költségesen gyártható valami. Ráadásul ha kellő mennyiségű használat után kilazul, akkor a megnőtt holtjáték következtében kissé instabillá is teszi az egész fegyvert. (Itt nem sok lövésre, hanem sok ki-behajtogatásra, szállításra, viselésre gondoljon a kedves olvasó!) Ehhez képest az AMD-65 egy jelentősen olcsóbban gyártható válltámaszt kapott, sőt, egyébként az egész AMD-re jellemző a lehetőség szerinti költséghatékonyság. Az csak bónusz, hogy a gumi válltámaszbetét és a rugalmas drótválltámasz valamelyest el is osztotta időben a visszarúgást, így egy árnyalatnyit kezesebbé téve az AMD-t. Tény, hogy ez a gumibetét egy könnyen elhagyható valami, de ugyanakkor olcsón és egyszerűen pótolható is.

 

 

Nem szánták mindenkinek

„De a tervezők humoránál is nagyobbat ütött, hogy a korlátozott rendszeresítés (tiszti/deszantfegyver) helyett általánosan rendszeresített lövészfegyver lett az AMD-65.”
Ez viszont tényleg tény. Ebben lehetett szerepe annak, hogy a bemutatkozáskor a tervező ágyban fekvő beteg volt, így a véleményét nem tudta megosztani a főtisztekkel és politikusokkal, de akár annak is, hogy a maga korában az egyéni, ma úgy mondanánk, hungarikumnak számító megjelenésével „korszerűnek és szexinek” számított. Akárhogy is, egyedi megjelenésével nagyon könnyen felismerhető, azonosítható, nem csak a magyar, de a nemzetközi AK popkultúrának is a szerves része! Ezért is érdemelte ki, hogy orosz katonák megtartsák, mint zsákmányt, és elvigyék Szíriából Szibériába, oktatási céllal.

 

Szőrös Zoltán, kalasnyikov.hu