(A szerkesztő előzetes megjegyzése: a leírtak NEM jelentik azt, hogy NE hordjunk – a jogszabályok betartásával – kést, hiszen az egy hasznos szerszám, evőeszköz, vagy akár életmentő holmi is lehet. A véleménycikk azt járja körül miért NE gondoljunk a késre elsődleges önvédelmi eszközként!)
A kés olyan fajta használata, ami eredményes önvédelmi alkalmazást jelent: komoly képzettséget igényel. Nem csak technikailag, hanem lelkileg is. Valamit úgy tűnik sokan nem képesek megérteni. Ha az önvédelem a cél – ölés nélkül – arra egyszerűen alkalmatlan a kés. A hirtelen stophatás kiváltásához már éppen elég sérülés ugyanis MINDIG közel esik a haláloshoz.
Küzdelem közben biztosra menve, a késsel, vagy maradandó rokkantságot vagy halált okozok nagy eséllyel. A kés gyenge stophatását az életpontokra mért támadással, vagy a vágások hosszával növeljük. Mindkettő halálos módszer.
Rengeteg videót néztem meg halálos késeléses esetekről. A kés sokszor gyakorlott használat mellett sem okozott azonnali stophatást! Viszont mindegyik eset halálos volt.
A szamurájok anno körbetekerték a törzsüket papírral. Azért tették ezt, hogy halálos sérülés esetén is képesek legyenek visszavágni, ha lehet. A penge ugyanis sokkal kisebb fájdalmat okoz és sokkal kisebb a megállító ereje, mint amekkora kárt tesz.
Ezért értelmetlen fegyver a mostani szabályok és törvények közt a polgári életben.
Élethű gyakorlás: eléggé esélytelen
A késes gyakorlásnál van egy komoly gond. Ahhoz, hogy a megfelelő célt elérjük kulcsfontosságú a testben, a vágások mélységének és erejének, irányának begyakorlása.
Ezt régen állati tetemeken, aztán az ellenségen gyakorolták. Enélkül a gyakorlati ismeret nélkül az ember nem tanulja meg a szúró/vágófegyver mozgását a testben és így az ínak, csontok megakaszthatják a pengét, vagy a mélyebben levő életpontokat nem éri el a penge. Főleg, ha két pont átvágása hozná meg a megfelelő eredményt.
Ez óriási hátrány, hiszen csak elképzeljük, hogy kb. milyen lenne a fegyver viselkedése az adott helyzetben? Tehát a gyakorlati ismeret erről zéró normális polgári környezetben.
Ez merőben más szálfegyveres és traumatikus, illetve gázfegyveres (vagy akár lőfegyveres) gyakorlás során. Ezen esetekben, viszonylag biztonságosan juthatunk az éleshez közeli tapasztalatok birtokába.
Ez is nagyon fontos szempont.
Nyolc centi felett tilosban
A késharchoz komoly (nagy méretű) kés kell, vagy speciális alakú penge. Mindkettő állandó viselés mellett komoly lebukási kockázatot jelent. A 8 cm pengehossznál nagyobb késre ugyanis nincs viselési. Az ember mindig tilosban jár vele. Ez is hátránya ennek a fegyvernek szerintem.
A testkontaktus kerülendő!
A kés testkontaktust jelent. A támadó közel van. Az ilyen küzdelmek mindig nagyon kétesélyesek. Miközben védem magam, végig veszélyben vagyok a közelség miatt.
Ez a veszély is elkerülhető, más önvédelmi fegyverek bevetése közben.
Ezért lehet csak az utolsó védelmi vonal a kés.
De ez is csak elméleti, absztrahálás…
Utolsó védelmi vonal?
A támadások túlnyomó többsége gyors.
Válogatni nincs idő.
Egyből a leghatásosabb nálam levő fegyvert kell választanom.
Ha azt hiszem, hogy az a késem, akkor egyből ahhoz fogok nyúlni.
Úgyhogy, aki kést hord és úgy gondolja, hogy abban bízik a legjobban, az akkor is kést fog rántani, ha más fegyver is van nála. Ez az esetek döntő többségében így alakul.
Ez pedig megnöveli a halálos kimenetelű balhéba keveredés esélyét is…
W. Z.
(A szerző harcművészeti és önvédelmi oktató, mesteredző)