9×19 lőszer töltése öntött lövedékekkel – 1. rész
Szeretném összefoglalni a tapasztalataimat 9×19-es lőszer készítéséről öntött lövedékekkel. Úgy érzem igen hosszú és száraz anyag lesz, de remélem sok olyan információhoz-ötlethez hozzá tud jutni a hazai lőszertöltő, ami magyarul nehezen hozzáférhető, és amúgy is sok helyről kellene összecsipegetni. (Már csak a fenyegető EU-s ólomlövedék-betiltás miatt is hasznos olvasmány következik tehát! – A szerk.)
Önbecsapás, de jóféle!
Ahogy azt korábban írtam: A lőszertöltő legnagyobb önbecsapása, amikor kiszámolja, hogy mennyiből is jön ki egy lőszere. Mert ha beleszámolom a beletett rengeteg “irodalmazást”, fórumbújást, tankönyv olvasást, youtube nézést, magát a munkaórákat, meg a szerszámok árát, akkor évekig mínuszos lehet a projekt.
Aki elkezdett tölteni, az jó eséllyel rájött erre már, meg arra is, hogy egyáltalán nem költ kevesebbet lőszerre, csak többet lő. Ami amúgy véleményem szerint egy nagyon jó és kívánatos végkimenetel. Vannak azért más előnyök is: mélyebben meg tudjuk ismerni a hobbinkat, azaz fegyvereink, lőszereink működését, finomhangolgatjuk őket, és még többet is gyakorlunk, többet vagyunk a lőtéren, aminek hatására a lelki békénk is sokkal erősebb alapon állhat – hiszen többet foglalkozunk egy olyan hobbival, ami boldoggá tesz minket.
Külsősként számolgatva iszonyat spórolásnak tűnhet a lövedékeink öntése is. Ez bizonyos kalibereknél igaz, egy korábbi írásomban részleteztem a sörétes slugok töltését, ott ez hatványozottan igaz. Én ezúttal a 9mm Luger öntésébe vágtam bele. Nagyon hamar rájöttem, hogy ez bizony mindenképpen deficites vállalkozás lesz, de nem ijedek meg a kihívásoktól, le akartam győzni ezt a problémát, hobbiként tekintettem rá. A hobbi pedig egy olyan pénznyelő tevékenység, aminek semmi értelme nincs, de boldoggá tesz minket. Ezt talán nem kell magyaráznom egy olyan társaságban, ahol hatalmas összegeket költenek arra az emberek, hogy papírt lyukasztgassanak.
9 mm Luger: kemény dió
A 9mm Luger töltése különösen nehéz vállalkozás, mivel nagy a nyomása, kicsi a hüvely térfogata, és hatalmas a méretek-toleranciák varianciája az azonos kaliberű fegyverek között. Aki ki szeretné próbálni a saját maga által öntött lövedékkel való lőszer készítést, inkább más kalibert javasolnék. Az előbb említett sörétes sluggal például elég könnyű boldogulni, de fémhüvelyes lőszerek között nézelődve is találhatunk könnyebben járható utakat.
Vegyük sorra azokat a faktorokat, amikre oda kell figyelni. Elsőnek beszéljünk a lövedék anyagáról. Ez az, amit a legkésőbb adtam fel a kísérletezéseim során, mivel az ötvözők megdobják a költségeket, és meg is bonyolítják a számolgatás miatt a folyamatot. Pedig nagyon szerettem volna, ha simán, tisztán fel tudom használni a begyűjtött alapanyagomat. Elsősorban légfegyveres lőtér ólomanyagához van hozzáférésem, ami igen puhának tekinthető, de felcsipegettem éles lőtér lődombjából is némi ólmot. Laborban bemérettem a keménységeket egy barátom segítségével:
Lőtéri vegyes:
levegőn hűlt: 9,8 BHN
Légfegyver lövedékből:
levegőn hűlt: 7,6 BHN
A lődombból gyűjtött anyag tehát keményebb volt, elvileg jobb alap lehet, de nincs rá nagy ráhatásunk, hogy azt a lődombot .22LR-rel lőtték-e teli, vagy elöltöltősök, esetleg valaki otthon öntött 9mm Luger lövedékkel. Ezért az így gyűjtött anyagból készült ólomtömbjeink erős varianciát mutathatnak ötvözőanyagokban és emiatt keménységben is.
Miért is annyira fontos ez? Hogy rendesen stabilizálódni tudjon a lövedék, szükség van egy megfelelő keménységre. A túlzott nyomás a puha lövedék mellett elvághat, ezzel oda a stabilitás, a pontosság, és valószínűleg a lövedéksebességünk is ingadozhat. Richard Lee is leírta a Modern Reloading 2nd Edition könyvében, hogy a közvélekedéssel ellentétben nem a lövedék sebessége határozza meg, hogy a fenti probléma bekövetkezik-e, hanem a lőporgázok nyomása. Ami persze összefüggésben van a lövedék sebességével, de nem sima egyenes arányosságban.
Vödörbe vele!
Van még egy trükk a lövedék keményítésére, ezt angolul water quenchingnek hívják. Ez azt jelenti, hogy az öntőformánkból egyenesen egy vödör vízbe dobjuk a lövedékeket öntés során. (Vigyázat! Az olvadt ólomba véletlenül se kerüljön víz, mert az gőzrobbanást okoz, szét fog fröcskölni a forró fém!) Ez a gyakorlatilag 0 hatástól, pár BHN-ig keményebbé teheti a lövedékünket. Ezt a hatást el is veszíthetjük amennyiben szinterezzük a lövedéket (a melegítés miatt), erről később bővebben.
Ezzel is végeztem kísérleteket, a fentebb már említett mérések ekkor így alakultak:
Ugyanabból az olvadékból egymás után öntve, lőtéri vegyes:
levegőn hűlt: 9,8 BHN
water quench: 12,6 BHN
Ugyanabból az olvadékból egymás után öntve, légfegyver lövedékből:
levegőn hűlt: 7,6 BHN
water quench: 8,4 BHN
Látható, hogy a lődombos ólommal jobban működött, mint a légfegyverlövedékkel. Tippem ennek magyarázatára, hogy az éles lövedékek antimonnal vannak ötvözve, míg a léfegyverlövedékben ez nem nagyon található meg.
Az ólomnak van még egy olyan érdekes tulajdonsága, hogy nem állandó a keménysége, idővel változik, öregszik az öntés után, sőt valamelyest a mérete is változhat. Ezeknek a mértéke is függ az ötvözőktől – meg a csillagok állásától…
Ha van hozzáférésünk ólomsöréthez – jellemzően koronglőterekről – akkor azzal is érdemes lehet megpróbálkozni. A sörétkészítéshez használt ötvözet kemény, hogy ne nagyon deformálódjon lövés során. Én magam nem próbáltam, de ezzel talán tisztán is jó eredményeket érhetünk el (kisebb sebességű-nyomású töltetekkel). A sörétet általában arzénnal is ötvözik, hogy a készítés során szabályosabb gömbformát kapjanak.
Érdekes a sörétszemek készítése is: itt a még olvadt ötvözetet folyadékba csepegtetik, esés során veszi fel a gömb formát, ami hirtelen lehűlve megszilárdul.
Egy videó egyenesen 1950-ből: https://youtu.be/2qybStWdYcs
Nyomás utánam!
Térjünk vissza a nyomás kérdéséhez, amiből a túl kevés sem jó, de a túl sok sem…
A csúcsnyomást csökkenthetjük lassabb lőpor használatával. Leegyszerűsítve: a nyomásgörbét úgy képzeljük el, hogy arról az éppen aktuális nyomás olvasható le egy-egy időpillanatban. A görbe alatti terület (tehát a függvény integrálja) lehet ugyanaz, de egy gyorsabb lőpornak a lövési folyamat elején nagyobb csúcsa van, tehát abban az időszakban nagyobb a pillanatnyi nyomás. Egy lassabb porral a görbe alatti terület maradhat hasonló, ha időben a nyomáscsúcsot jobban széthúzzuk. Tehát igy a maximális nyomásunk a lövés folyamata során nem lép át egy bizonyos szintet, mégis hasonló lövedéksebességet érhetünk el. Ugyanezen okból ideális hosszabb puskacsőhöz lassabb lőport használni, és ezért lehet így nagyobb sebességeket elérni – mivel a lőporgázok hosszabb ideig, egyenletesebben tudják gyorsítani a lövedéket.
Hogy a fegyverünk konkrétan milyen és mennyi lőportöltettel lesz a legpontosabb, vagy mivel hajlandó rendesen működni, ki kell kísérletezni (disclaimer: természetesen a recept keretein belül maradva).
A nyomásgörbét erősen alakítja még a lövedék ültetési mélysége, azaz a lőszer teljes hosszának változtatása. Ha ugyanazzal a lövedékkel rövidebbre készítjük a lőszert, akkor jelentősen megnő a csúcsnyomás. Ha túl rövidre ültetjük, vagy a lövedék hátra tud csúszni (lazán illeszkedik a lövedék a hüvelybe), akkor a fegyver fel is robbanhat – remélem nem kell részleteznem, hogy egy kézben tartott fegyver esetén, ami az arcunkhoz is aránylag közel van, milyen következményekkel járhat ez. Általánosságban elmondható, hogy érdemes a lőszer hosszát a lehető leghosszabbra hagyni, ami még működik a fegyverünkben – amennyiben ez hosszabb, mint a minimálisan biztonságos hossz!
Lövedékátmérő és a cső
A következő vizsgálandó faktorunk legyen a lövedék kalibere. A megvásárolható rézköpenyes lövedékek jellemzően 355-ös méretűek, a galvanizáltak 356-357-esek, de lehetnek eltérések, a fentiek csak irányadó értékek. Ami számunkra most fontos, hogy az öntött lövedékeket általában kaliberezni kell, bár ez nem mindig és nem feltétlenül szükséges. A LEE gyárt úgynevezett thumble lube öntőformákat, ez azt jelenti, hogy a lövedék testén több kisebb gyűrű található, amire jól meg tud tapadni a kenőanyag. A lövedék palástja így nem teljes felülettel illeszkedik, valószínűleg pont emiatt olyan a híre, hogy valamivel nehezebb vele boldogulni, hajlamosabb az instabilitásra.
A lövedékeket egy edényben kell összerázni a kenőanyaggal, majd hagyni megszáradni, és elvileg már tölthető is a hüvelybe a gyártó ajánlása szerint. Ettől függetlenül érdemes lehet azért ezeket a lövedékeket is egységesen kaliberezni, majd a kaliberezés után újrakenni.
Mi is a megfelelő átmérő a lövedékeinknek? Ahogy írtam korábban, nagy a variancia a csövek átmérőjében a 9mm Luger kalibernél, a barázda átmérő általában .355-.356 körül van, de nem ritka a kisebb, vagy nagyobb érték sem. Egész extrém esetekkel is lehet találkozni, például a HK VP70 pisztoly, aminél a barázda átmérő rendkívül nagy – 0.3782″ egyes források szerint.
Egy videó erről az érdekes pisztolyról:
Ezzel a megoldással érték el azt, hogy reteszeletlenül (szabad tömegzárral) lehessen lőni a 9×19-es lőszert. A gázok ugyanis így lefújnak a lövedék mellett, ennek mellékhatása, hogy az energia is leesik egy 380ACP szintjére.
9mm Lugernél a töltényűr, átmeneti kúp dimenziói is igencsak sokfélék lehetnek. A Glockok például igencsak szellősek, a CZ-k pedig jellemzően igen szűk töltényűrrel és rövid átmeneti kúppal rendelkeznek. Ami jó a Glockba, simán nem mehet rendesen csőre egy CZ-ben. Nem csak a lövedék teljes hossza miatt lehetnek problémák, a hüvelyszáj átmérője is lehet túl nagy, a nagyobb lövedékátmérő miatt.
Külföldi fórumokon azt ajánlják, hogy mérjük meg a fegyverünk csövének átmérőjét. Ezt úgy lehet megtenni, hogy egy megfelelő átmérőjű lövedéket (ólomgolyót) végig ütünk a csövön. Ehhez tiplifát ajánlanak főleg. (A méretek amúgy a cső különböző pontjain is mutathatnak némi eltérést.) Az itt mért barázda átmérőhöz adjunk hozzá inchben számolva 1 vagy akár 2 ezredet és erre a méretre kaliberezzünk.
Én azért óvatos lennék ezzel, ciki esetleg a fegyvermesternek elmagyarázni, hogy mit műveltünk a fegyverünk csövével… A 356-357-es átmérő 99%-ban jó lesz, meg úgyis a gyakorlat dönti el, hogy mi működik jobban adott fegyverből – ha nem ólmozódik a csövünk, és nincs kulcslyukazás, valamint pontos a lövedék, akkor jó lesz. Érdemes emiatt több méretet is beszerezni lövedék kaliberezőből, én egy névleg 357-es Lee kaliberezőt használtam. Ennél azt vettem észre, hogy a kész lövedékeket 356-nak mérem, ezt más fórumokon is olvastam, hogy a valódi átmérő egy ezreddel kisebb lett.
FOLYTATJUK!
Nagy Ádám
