7,5 joule, azaz a képmutatás törvényerőre emelve

 

Amint azt tudjuk, Magyarországon immáron úgy 28 éve a szabadon tartható légfegyvereknél 7,5 joule a torkolati energia korlát. Ezt kvázi természeti törvénynek fogadjuk el, pedig ennél átlátszóbb hazugság talán nincs is a fegyverjogban.

 

De miért képmutatás a 7,5 J?

 

Mert gyakorlatilag betarthatatlan, betartathatatlan, és nagyjából senki sem tartja be akarattal vagy akaratlanul.

Vegyük tudomásul, hogy még ha a tervezési torkolati energia 7,5 J is volt mondjuk egy rugós légpuskánál, akkor is könnyedén túl tudja lépni akár 10-20-30%-kal, mindenfajta buherálás nélkül is! Amihez vezethet akár egy másmilyen külső hőmérséklet, vagy bejáratódás után a súrlódás csökkenése, esetleg egy más tömegű, ötvözetű lövedék. De legtöbbször elég az, ha tisztítás-átolajozás után némi olaj befolyik a dugattyúházba és máris ott a “dieseling” jelensége, amikor is a dízelmotorhoz hasonlóan a dugattyú által összesűrített levegő-olaj elegy felrobban. Garantáltan érdemben megdobva a torkolati energiát a jogellenes irányába. Pont azért, mert a 7,5 J nevetségesen kicsi érték, nagyon kis beavatkozásokkal is jelentősen növelhető.

 

Aztán ott vannak a nem rugós elven működő darabok, ahol a tartályban levő CO2 vagy sűrített levegő nyomása akár attól is megnőhet, hogy kint hagyjuk a napon. A stabil 170 m/s-ból könnyedén lesz 180-200 m/s, vagyis bűncselekmény egy 4,5 mm-es darabnál. De azt hiába a napsugár követte el, arra nehezebb bilincset rakni, mint a fegyver tulajdonosára.

 

De akkor menjünk tovább piacit, a nem akaratlagos felől az akaratlagos irányába. Az köztudott, hogy az ostoba 7,5 joule korlát miatt ide a legtöbb légpuska (és egynémely légpisztoly), csak lebutítva érkezhet be. A lebutítás módszere sokféle lehet, megfúrják a dugattyút, csökkentik annak tömegét, levágnak a rugóból a klasszikus lövés közben sűrítő típusoknál. Ezek visszaállítása a gyári energiára legtöbbször egyetlen alkatrész cseréjével megoldható. Különösebb szaktudást nem igényel, ellentétben egy valódi lőfegyver gyártásával. Ráadásul és itt ismét a képmutatásra kell felhívnom a figyelmet: a gyári hosszúságú/erejű pótrugó, vagy furat nélküli dugattyú semmiképpen nem lőfegyver fődarab, azok szabadon tarthatóak, adhatóak, vehetőek. Sok helyen összecsomagolva is árulják ezt a 7,5 J alatti légpuskával.

 

A PCP-légfegyverek (pre-charged pneumatic) esetében még szánalmasabb a 7,5 J alattisággal való hatósági-jogalkotói bohóckodás. Ezek a fegyverek nem ritkán mindössze a szeleprugó előfeszítettségével, egyetlen állítócsavar ki/be tekerésével, vagy egy ütőrugó erősebbre cseréjével megtöbbszörözik a torkolati energiájukat. Akkor itt most az állítócsavart tekerő csavarhúzót kell betiltani vagy fődarabbá nyilvánítani? Közröhej.

 

És ott van akkor a Kaliber Jog és Fegyver rovatában oly sokszor hivatkozott Legfelsőbb Bírósági határozat, amelynek az a lényege, hogyha valakit megfognak (és meghurcolnak) 7,5 J feletti légpuskával, akkor bátran hivatkozhat tévedésre. Miszerint egy átlagos állampolgárnak az van a fejében, hogy a légpuska úgy “an bloc” nem engedélyköteles, hitelesített mérőeszközei pedig annak meghatározására, hogy 7,5 J-t túllépte-e, nincsenek. Így általában az eljárás – sok-sok százezres szakértői díjak kifizetésével, az eszköz elkobzásával és mindenféle nyomozó és igazságszolgáltatási szervek idejének felesleges rablása mellett – megszűnik. Tehát mintha érezné a joggyakorlat, hogy a 7,5 J fölé becsúszó légpuska és a Kalasnyikov gépkarabély engedély nélkül tartása nem ugyanaz, még ha a BTK ugyanazt a tól-ig büntetési tételt is rendeli hozzá.

 

Megoldás? A BM úgyis fittyet hány rá…

 

Mi sem lenne egyszerűbb, hogy de jure is rendezzék azt, hogy a légpuskák többsége de facto úgyis 7,5 J feletti, vagy csak tulajdonosa erős önuralmának köszönhetően nem az. Természetesen a Belügyminisztérium minden észszerű jogalkotástól mereven elzárkózik, ha fegyverekről (vagy akár csak az ártalmatlan paprikspray-ről) van szó, így ez most csak önszórakoztató teóriagyártás lesz.

 

1. Elsőként harmonizáljuk a szabadon tarthatóság limitjét az egyre elterjedtebb 16 Joule környéki értékekre, ekkor az Európában forgalmazott légfegyverek többsége máris, utólagos buherálgatás nélkül, “tervezési energiával” elérhető lesz. Ez az energia már a nagyobb, 5,5 mm-es kaliberrel is alkalmas 10 méteren túlra és némi szél mellett is, a Field Target lövészsportokban pedig úgyis ennyi a limit.
2. A légfegyverekre NEM vonatkozik az EU TŰZFEGYVER-direktívája, tehát nemzeti hatáskörben szabályozható. A 16 J feletti torkolati energiát meghaladó légfegyverekre relatív veszélytelenségük miatt ostobaság fenntartani a lőfegyverekkel azonos engedélykötelezettséget. 16 Joule felett bőven elég lenne bejelentési kötelezettséget előírni, melyet vásárláskor online a kereskedő teljesít, és erről igazolást ad ki. A tulajdonosváltáskor pedig a vevő és eladó egyszerűen ügyfélkapun keresztül online teljesítheti a hasonló kötelezettségét. A büntetett előéletűek, orvvadász múlttal bírók stb. esetében a bejelentési kötelezettséget az online rendszer egyszerűen letiltaná.

 

Ne feledjük, hogy a 7,5 J-os légfegyver főszabálytól van jelenleg is törvényi szintű eltérés, hiszen a paintball markereknél 15 joule a limit – illogikus tehát az egykor 4,5 mm-es légfegyverekre valahol máshol meghúzott határt minden légfegyverre uniformizálni.

De természetesen ismétlem: pontosan tudom, hogy a magyar fegyveres jogalkotásnak kifejezetten célja a nem win-win, hanem a loose-loose helyzetek előállítása. Mindenki veszítsen, de legfőképpen a józan ész!

 

Vass Gábor