Plinker P38 – ERMA EP 882

Az ERMA (Erfurter Maschinen- und Werkzeugfabrik) 75 éves fennállása alatt jó pár kuriózumot gyártott. A nálunk főleg igényes gáz-riasztó fegyvereiről híres cég megcélzott egy másik piacot is, a kis kaliberű fegyverekét. A második világháború után Dachauban működő gyár egyik terméke az EP 882 típusjelzést kapta, és kísértetiesen hasonlít egy P38-ra. Távolról összetéveszthető, közelebbről a méretbeli különbségek már árulkodnak. Ez bizony egy .22 LR kaliberű pisztoly.

ERMA .22-esek

Ha azt mondom EGR 66X, akkor a gázpisztolygyűjtők szájában heves nyálképződés indul meg. Valahogy én is így voltam ezzel, amikor megláttam az ERMA EP 882 típusú pisztolyát. Sok hasonló reakciót előidéző fegyvert gyártott az ERMA, melyek azonban főleg nálunk szerencsésebb országokban ismertek. Csak ízelítőként, készült .22 LR kaliberben P08 (EP 22, KGP 69), Colt M1911A1 (EP 452), Walther PPK (EP 552, EP 652), M1 Carbine (EM 1).
A kis kaliberű replikák a legtöbb esetben az eredetitől külsőre méretben és pár apróságban térnek el. Ezen apróságokat a más belső szerkezeti felépítés, más reteszelés indokolja. Hiszen a .22 Long Rifle kaliber természetesen fix csövű, szabad tömegzáras reteszelést kíván. Ha már az eredeti reteszelés megváltozik, más lesz a szerkezeti felépítés, változik a szétszedés módja is.
Az EP 882 1968-ban került először gyártásba. A típus az ERMA 1997-ben bekövetkező megszűnésekor is gyártásban volt még. Ez a majdnem harmincéves gyártási intervallum azért elárulhat valamit a fegyver népszerűségéről.
Egy nagyon-nagyon hasonló fegyver esetleg felbukkanhat gáz-riasztó fegyvergyűjteményben is, ugyanis készült a fegyver EGP 88, 881, 882 típusjelzéssel különböző gáz-riasztó kaliberekben. Mint ahogy a fent felsorolt típusok szinte mindegyikének van gáz-riasztó változata.

A külső

Ami rögtön szembeötlik, hogy a fegyver bizony spiáter. Csak ott használtak acélt, ahol feltétlenül szükséges, így kívülről a kakason, a szánakasztón és a körbeöntött acélcső torkolati részén kívül nem is találunk acél alkatrészt. A térfenék, illetve a markolathéjak fekete műanyagból készültek.
Ha a P38-ast a fegyver mellé tesszük, rögtön egyértelművé válnak a méretbeli különbségek. Az ERMA teljes hossza 202 mm, a csőhossz 127 mm, a magassága 120 mm, szélessége 27 mm. A P38 14 mm-rel hosszabb, és 10 mm-rel magasabb és szélesebb. A csőhosszban az ERMA nyert 2 mm-rel.
A szánbiztosító külsőleg egyezik a P38-éval, azonban funkcióját tekintve már nem. Míg a Waltheren lefelé fordítva fesztelenít, és blokkolja a kakast, addig az ERMA-nál csak az ütőszeg elé fordítja a vállát. A biztosítószerkezet teljesen acél, csak maga a kezelőkar készült spiáterből. A biztosítókar felső állásánál egy acélstiftbe ütközik, bebiztosított állásnál maga a szerkezet határolja.
A fegyver semmilyen passzív biztosítással nem rendelkezik. Jó hír viszont, hogy az ütőszeg repülő típusú.
A szánakasztót is azonos helyen találjuk, funkciója is megegyezik a Waltherével. Működtetése más csak, hiszen a P38 esetében egy, az adogatótömb anyagából kiképezett, ám annak síkjától lentebb elhelyezkedő nyúlvány működteti. A EP 882-nél az adogatótömb a fő síkjánál érintkezik kifogyott tárnál a szánakasztóval. Ez persze a .22 LR lőszer paraméterei miatt van így, de tény, hogy sokkal masszívabb, mint a Waltheren alkalmazott megoldás. Ott az adogatótömb nyúlványa elég sérülékeny. Találkoztam olyan esettel, hogy az elkopott nyúlvány aláugrott a szánakasztó csapjának, és ekkor csak nagy kínok árán sikerült kirángatni a tárat egy Waltherből. Az ERMA esetében ez nem fordulhat elő, hiszen masszív vastagságok vannak mind a két érintkező felületnél. A szánakasztó lemeze egyben hüvelykivető is. Ötletes megoldás, és remekül működik.
A szétszedőkart is a jól megszokott helyen találjuk meg, igaz fordítva, orra a csőtorkolat felé néz. Pályája továbbá bele van marva a tokba. A fegyver jobb oldalán az elsütőrudat nem látjuk, mint a Walthernél. Ebben az esetben ez a szán alá kerül. A P38 bal oldalon elhelyezkedő hüvelyvonója is átkerült a jobb oldalra. Ennek következtében ?jó? oldalra, vagyis jobbra dobálja kifelé a hüvelyeket, nem úgy, mint a Walther, ami bizony elég szokatlanul balra köpköd. Az ERMA kapott még egy elsütőbillentyű-határolót, mellyel tudjuk állítani a billentyű leghátsó végállását. A tárrögzítő elhelyezkedése a két fegyvernél ugyanaz.
A hátsó irányzék oldalirányban csavarhúzóval állítható, nem úgy, mint a P38-nál, ahol ez csak kalapáccsal lehetséges. A csavarral magát az irányzékot ? egy acéllapot ? tolunk a spiáterkengyelében.
Érdekes eltérés a két fegyver között a szán és a tok hátsó része a hódfaroknál. A Walthernél szép ívben törik le a szán. Az ERMA esetén mintha valaki fűrésszel megszüntette volna ezt a harmóniát. A fegyvert szétszedve látni fogjuk, hogy ez a szán rögzítése miatt történt. A fegyver kakasa PP-stílusú lett, ami szintén rontja a fegyver összképét. Ennél a formánál nem ez a megszokott (ellenben ilyen volt legyártva más ERMA-modellekhez). Viszont az elsütőszerkezet revolverező.
A tár acéllemezből préselt, 8 lőszeres tárkapacitással bír. És olyan éles ajkakkal, hogy a legutóbbi lövészetnél sikerült szerteszét kaszabolnom a mutatóujjam. De mindenképp megérte, még ha az ólommérgezés nem is a legszebb halálnem. Nagyon kevéske a 8 lőszer egy igazi plinkerpisztolynál, és még póttáram sincs hozzá. A tár talpánál a jobb oldalon kiáll egy stift. Ez nem szerelési hiba, hanem ez a stift működteti a tárbiztosítót. Merthogy ilyennel is rendelkezik a fegyver. Kivett tárnál megszűnik az elsütőbillentyű és a kakas kapcsolata. Véleményem szerint egy teljesen felesleges opció ez, jobb lett volna, ha a szánbiztosító kapcsolná ezt a funkciót.

A belső

A szétszedés menete a következő. Kivesszük a tárat, és töltőfogással meggyőződünk a töltetlenségről.
A szétszedőkart hátrafelé lehajtjuk 90°-ban. Ekkor jön a meglepetés, egy kicsit Walther PP-sé válik a történet, ugyanis a sátorvasat lehúzzuk. Ezután a szánt hátrahúzzuk, majd felemeljük, és előre lecsúsztatjuk a tokról.
A cső ebben az esetben fix, eltérően a Walther P38 billenő retesztestes zárolásától. A szán elején egy ?masszív? spiáter téglatest van, amely stifttel került rögzítésre a szán oldalaihoz.
Ez a téglatest csúszik hátra a cső és a tok közötti szakaszon, illetve ez ütközik föl végállásban.
A helyretoló rugó ugyanott helyezkedik el, mint a Walthernél, csak ebben az esetben ?mono?. Ugyanis a P38-nál kétoldalt találunk helyretoló rugókat, itt csak a bal oldalon van. A fegyver jobb oldalán most már láthatóvá válik az elsütőbillentyűt és a kakast összekötő elsütőrúd. A markolathéjakat egy-egy csavarral lehet leszerelni. Itt is ismerős látvány fogad. Közös rugó szolgál kakasrugóként és a tárrögzítő rugójaként is.
A szánban nemcsak a tűzfal, hanem a teljes ütőszeget, szánbiztosítót magában foglaló egység (zártömb) acél.
Az ütőszeg egy egészen érdekes T-alakú  csúccsal bír, ami igazán jó konstrukció, mivel masszívvá teszi azt.
A peremgyújtású fegyver halála az üres elcsettengetés, hiszen a  viszonylag kis felületen érintkező ütőszeg szétverheti a csőfart, illetve maga is károsodhat. Ezzel a megoldással az érintkező felületek nagysága szépen meg lett növelve, így kisebb erők ébrednek elcsettentésnél. Nyilván mindenki, aki peremgyújtású fegyvert használ, még tudatosabban kerüli az egyébként sem túl egészséges üresen működtetést. (Természetesen az olyan fegyvernél, amit kifejezetten erre terveztek ? a fesztelenítés más módja nem lévén ? ez nem igaz. Például a Glocknál.) De ?normál üzem? közben is előfordulhat olyan hiba, hogy akaratlanul is elcsettintjük a fegyvert. Például, ha a szánakasztó nem lép működésbe, és nem számolunk, már kész is az üres csettenés. Ebben az esetben tud nagyon megnyugtató lenni ez az ütőszeg-kialakítás.

Üzemanyag

A fegyver spiáter voltából következik, hogy nem mindenevő az ERMA. Nagy torkolati sebességű (HV ? High Velocity) lőszerek használata a fegyverben tilos. Elég sokat hallani szántörött EP 882-ről. A szán falvastagsága oldalt hagy némi kívánnivalót maga után. Ha acélból lenne, elnyűhetetlen fegyver lenne, de nem abból van. Így a nagy sebességű lőszer okozta intenzív szán-hátracsapódás több esetben elrepesztette a szánt. És ott vége is a fegyvernek, ugyanis csak fődarabcserével orvosolható a probléma. Ami nem kizárt, mert német oldalakon még bőven található alkatrész-utánpótlás a fegyverhez, csak fődarab mivolta miatt elég macerás. Nem utolsósorban drága.
Én eddig 4-fajta lőszerrel próbáltam. Remington Subsoniccal, mely 305 m/s torkolati sebességet produkál. Kellemetlen meglepetés ért ezen lőszer használata közben. Az egyik lőszer hátrahagyott magából egy komplett ólomgyűrűt, mely megakadályozta a következő lőszernek, hogy a töltényűrbe teljesen becsússzon. Kis csavarhúzóval sikerült kibányászni a lőszer búcsúajándékát. A következő a REX volt, amely valahol 310 m/s körül lehet. Viszont amikor az egyik dobozból már a harmadik robbant az arcomba hüvelytalpszakadás következtében, úgy döntöttem, hogy ezt a fajtát sem szeretem. Végül majdnem a Sellier
& Bellot .22 LR SB Standard lőszernél kötöttem ki, mely 330 m/s torkolati sebességet produkál, de ennél jobbnak találtam az RWS-GECO piros dobozos (.22 l. r. Rifle) lőszerét. Torkolati sebessége ennek is 330 m/s, de jobb szórást produkál. A fegyver a kipróbált lőszerekkel kb. 10 cm-t hordott alá. Ezt a céltüske reszelésével orvosoltam, most már pontra hord a szerkezet.

Puffer

Nem hagyott nyugodni a sok kép, melyet törött szánú ERMA-ról láttam, így elkezdtem gondolkodni, hogy miként lehetne csökkenteni a szán terhelését. Illetve erre a megoldás már rég megszületett, a puffer. Már csak azon kellett gondolkodnom, hogy hova, s miként tegyek egyet a fegyverbe. Végül megtaláltam a megfelelő helyet. A szán hátsó helyzetében a sátorvassal közös elemet alkotó egységre ütközik fel. Ide felragasztottam egy szilikongumi darabot. A szánt kézzel hátrahúzva már nem hallható a kellemetlen csattanás, csak azt lehet érezni, ahogy szépen lerugózik a gumilapon. Pár száz lövés eredményeként a gumilap annak rendje és módja szerint szétverődik, de mivel pár másodperc felragasztani egy újat, ez már a tisztítási rutin részévé vált. Ennyit mindenképpen megér az, hogy talán hosszú ideig tudom majd használni a fegyvert.

Megbízhatóság

Olyan hiba, amelyet tipikusan a fegyver okozhat, az én példányomon még nem fordult elő. A legtöbb esetben csak revolverezve nem elsülő lőszerrel találkoztam, nagyon ritkán kivetési hiba is akad. Tapasztalatom szerint a főként lőszerhibára visszavezethető esetek előfordulása bőven 1 hiba/200 lövés alatt van, amely ebben a kategóriában teljesen elfogadható.

Pontosság

A 25 m-es pontlövészet sem az én világom, így ilyen távolságról még ki sem próbáltam. 10?15 m-es dinamikus élményfegyvernek, plinkernek szánom, így az utóbbi távolságról próbáltam egy szórásképet, mely 4 cm alattira sikerült úgy, hogy nem kifejezetten pontlövészes precízkedős lövések voltak. Az elsütőbillentyű útja SA-ban az elején meglehetősen reszelős, viszont aztán felkeményedik, majd üvegszerűen törik. Nem veheti fel a versenyt egy sportpisztollyal, de plinkelésre tökéletesen megfelel.
Egy olyan fegyvert szerettem volna, amelyet olcsó üzemeltetni (.22 LR), maga a fegyver olcsó (nem merem leírni, hogy mennyiért sikerült hozzájutnom), formailag közel áll a szívemhez (P38 alak), és ebben a szerepkörben eléggé megbízható. Azt hiszem, mindezeket egyesíti az ERMA EP 882. Már nagyon várom az igazi jó időt, amikor a lőteret berendezve mindenféle fémcélok és lőlapok garmadájával egy igazi plinkelős délutánt tölthessek el az ERMA-val!

 

Dombovári Tamás