TOZ-36 ?Nagant? – – Egy hadirevolver utóélete
A Nagant M1895 hadirevolvert valószínűleg minden olvasónk ismeri, ha másképpen nem, akkor szovjet háborús filmekből. Azt viszont vélhetően sokkal kevesebben tudják, hogy a furmányos konstrukcióra alapozva vérbeli sportfegyverek is készültek, ugyancsak nem kevés műszaki finomságot felvonultatva.
A cár és a párt szolgálatában
A belga Emile és Leon Nagant gyárában tervezett forgópisztoly a maga korában kifejezetten sikeres volt, gáztömített vagy anélküli formájában számos kisebb európai ország rendszeresítette, pl. Svédország, vagy az orosszal megegyező verziót a lengyelországi Radomban is készítették. A legnagyobb vásárló azonban a cári Oroszország lett, mely aztán 1899-ben átvette a licencet és a Tulai Arzenálban (Tulszkij Imperatorszkij Petra Velikava Orüzsennüj Zavod) elkezdte gyártani a fegyvert.
A Nagant hadirevolver 7,62×39 R Nagant revolverlőszerrel működik, aminél a különlegesen hosszú hüvely túlnyúlik a töltényűrfuraton, és a dob mozgatásával gáztömítettséget értek el. Mindazonáltal a hosszúkás muníció nem éppen egy erőmű, csak kevéssel erősebb a 7,65 mm Browning pisztolylőszernél. A Nagant dobja nem kifordítható oldalra, újratöltése nehézkes, bár a megszokottnál eggyel több, 7 db lőszer fér bele. Készült csak single action elsütőszerkezettel is, a korai legénységi példányok ilyenek voltak.
Összeségében tehát elmondható, hogy a Nagant már rendszeresítésekor is szánalmasan elavult volt. Ennek ellenére hihetetlen karriert mondhat magáénak, és viselői megbízhatósága, robosztussága miatt kedvelték.
A Nagant végigharcolta az első világháborút, majd az új szocialista rendszer is igényt tartott rá, a polgárháborúban és a belső tisztogatásokban is lelkesen használták minden oldalon.
1930-ban hivatalosan a TT pisztollyal váltották le, de abból sem tudtak eleget gyártani, egymás mellett párhuzamosan gyártásban maradt a revolver is.
A második világháború során 1943-tól Tula mellett Izsevszk is gyártotta, a termelés megszűntét 1945-1950 közöttire teszik a különböző források.
A háború után belügyi és egyéb, másodvonalbeli egységeknél még sokáig használták a vén hétlövetűeket. Számos példányt pedig sportcélra alakítottak át, hosszabb csővel, sportosított sütéssel, sportmarkolattal és állítható irányzékkal látva el őket. Még .22 LR konverzió is született, a korábbi gyakorló változatra alapozva.
Akármilyen hihetetlen, de ma, 113 évvel a rendszerbe állítás után Oroszországban és a szovjet utódállamokban még mindig használják a Nagant revolvereket, például biztonsági cégek, vagy az orosz vasútőrség.
Ennél is izgalmasabb fejlemény, hogy az utóbbi pár évben liberalizálódó orosz fegyvertörvény alanyi jogon lehetővé tette a polgároknak gumilövedékes lőfegyverek önvédelmi célú viselését. A százezerszám lezsírozva raktárakban álló Nagantokból némi átalakítás után gumilövedékes revolver lett Naganics név alatt, és a Putyin alatt egyre jobban élő orosz polgárok vásárolgatják is lelkesen. A Nagant nem vész el, csak átalakul.
A sportváltozatok születése
A korábban említett sportosított hadi-Nagantok a nemzetközi mezőnyben a második világháború után már nem állták meg a helyüket. Az pedig abban a korban elképzelhetetlen lett volna, hogy szovjet versenyző holmi kapitalista gyártmányú pisztollyal induljon komoly sporteseményen.
1961-ben tehát megbízták a TOZ (Tulai Fegyvergyár) főmérnökét, V. L. Csernopjatovot, hogy dolgozzanak ki egy teljesen új központi gyújtású céllövő revolvert Efim Leontyevics Hajdurov segítségével. Hajdurov legendás szovjet sportlövő, világ- és európabajnok, szakedző volt, késöbb (1972-1986) a Nemzetközi Sportlövő Szövetség (UIT) pisztolyos bizottságának elnöke is lett.
A TOZ-36-on kívül számos orosz spotcélú maroklőfegyver kifejlesztésében szerzett elévülhetetlen érdemeket (pl. TOZ-35, TOZ-35M, IZS HR-30.)
A T-62 jelzésű prototípust 1962-ben TOZ-36 név alatt kezdték el sorozatban gyártani. Még abban az évben világbajnokságot nyertek vele, és új világrekordbeállítás is történt. A következő évben aztán megismételték a győzelmet, ami tehát nem csupán a véletlen műve.
A TOZ-36, mely cikkünk alanya, a szabványos hadilőszer kaliberében készült, tehát dobja 39 mm hosszú.
A versenyeken alkalmazott lőszer persze teljesen más volt, mint a hadi, az ólomlövedék mélyen ült a hüvelyben, annak palástja nagyon túllógott rajta.
Készült azonban egy másik 7,62 mm-es Nagant revolverlőszer, ez a 7,62×26,2 mm R Nagant Short. Kifejezetten úgy néz ki, mint egy .32 SW Long Wad Cutter, és annak szovjet megfelelője is volt. Az ehhez készül sportrevolver, az 1977-től gyártott TOZ-49 rövidebb dobot kapott, egyébként lényegében azonos a TOZ-36-tal.
Lőszerek és problémák
A rövidebb nagant-lőszer kifejezetten gyengécske, sporttöltetű, 240 m/s-mal lövi ki a 6,3 grammos lövedéket (180 J). Az eredeti 7,62×39 mm R hadiverzió 330 m/s-ra volt képes, ami kb. 340 joule. A mi általunk használt olasz Fiocchi lőszer még harmatosabb, csupán 180 m/s, vagyis szánalmas 100 joule környéke. Lövedéke csonkakúp alakú FMJ. Erre szépen rá van peremezve a töltényhüvely szája, igen jellegzetes formát képviselve.
A feltűnően gyenge Fiocchi lőszer indoka, hogy elsősorban az USA-ba exportálják, ahova rengeteg nagyon vegyes állapotú Nagant M1895 került, és a felelősségi pereket elkerülendő ez a visszafogottság. A Fiocchi lőszer óriási hátránya viszont, hogy nehéz hozzájutni, és akkor is ijesztően drága. A mi általunk elpuffogtatott lőszerek darabja is 160 Ft volt. Ennyiért már olcsóbb .44 Magnum is beszerezhető, ami mégiscsak több anyag és nagyobb móka.
Egyes források szerint a szerbiai PRVI Partizan is gyárt 7,62-es Nagant lőszert, de körülbelül ez a két forrás létezik csupán mifelénk. Ezért aztán nem marad más, mint a lőszerújratöltés, vagy más kaliberű hüvelyek átalakítása – de erről mi ne is álmodjunk, magyar halandónak ez nem megengedett.
Amit még elterjdten használnak az amerikaiak, az a körülbelül hasonló méretű 7,65 mm Browning vagy .32 SW Long lőszerek begyömöszölése. Ezek alapvetően biztonságosak, de inkább a kiszuperált hadirevolverekből 5 méterről sörösdobozra, nem pedig a tesztelt precíziós sportfegyverbe.
A TOZ-49-be viszont orosz források szerint már egyáltalán nem gyártanak ők sem lőszert. Az egykori MHSZ készletek pedig már kimerülőben vannak, több évtizedes hadilőszereket is csak kemény (.45 ACP-t idéző) árakon lehet nagy nehezen beszereztetni itthon. Így múlik el a világ dicsősége.
Utazgató alkatrészek
A Nagant revolverek a csőfar-dob hézagon oldalra távozó, veszteségnek tekinthető lőporgázok útját úgy ?állják? el, hogy a töltényűrfuraton túlnyúló hüvelypalást a csőfarba belefeszül, majd a sárgaréz rugalmassága okán a gáznyomás megszűntekor vissza is ugrik, így a hüvely hátrafele kihúzható az átmeneti kúpból.
A töltényűrfurat rövidebb, mint a dob palástja, így szinte – oldalról nézve, a dob a kakas felhúzása közben rácsúszik a tok keretbe benyúló csőfarra. A dob a fordulás/léptetés végső szakaszában mozdul előre, amikor már pozícionálva van. Ahhoz, hogy az előre-hátramozgó dobban levő lőszer csappantyújába beüthessen az ütőszeg, és egyben a hüvelytalpat is megtámassza a tűzfal (tölténytámasz), annak is mozognia kell. Sőt fogalmazhatunk úgy is, hogy a tűzfalat külön zárolni kell.
A mozgó tűzfalhoz az eredeti hadirevolverben hihetetlenül hosszú, kakasba épített ütőszeg tartozik. A sportos TOZ-36-nál ez már hiányzik. Az ütőszeg a modern revolverekhez hasonlóan a tűzfalban rugóztatott külön alkatrész. Viszont a kakas ütőfelületéből egy trapéz alakú elem áll ki, ami jelzi, hogy itt azért szokatlan konstrukcióval van dolgunk. Az ütőszeg egyébként ferdén lefele áll a tűzfalban, a kakast pedig egy jókora laprugó mozgatja, ennek keménységét a markolat elülső részén levő csavarral lehet állítani (hasonlóan pl. egy SW 686-oséhoz). A revolver passzív kakasbiztosítással rendelkezik, leejtéskor nem sülhet el.
A TOZ-36 teljesen acélépítésű, semmi alu vagy spiáter, a felületkezelés még kb. 30 év után is kifejezetten szép, csak a dob palástján van némi kopás. Minőségi elkészítés, nem pedig oroszos nyersesség jellemzi.
Hiányzó alkatrészek
Néhány dolog viszont hiányzik a hadirevolverhez képest a sportcélú Nagant-unokából.
Az eredeti Nagant M1895 esetében a mozgatandó nagy tömegek (dob a lőszerekkel, tűzfal) miatt a revolverezés rendkívül nagy erőt igényelt. A sportrevolvernél a double actionre nem volt szükség, csak single action az elsütőszerkezet. Azért a kakas felhúzási erején itt is érezni a ?munkaerőigényt?.
A dob érdekes módon a kakas nyugalmi állapotában szabadon forgatható körbe, nincs dobarretálás, csak, amikor felhúzzuk a kakast, akkor rögzítődik a dob. Megjegyzem, ennek értelmét én nem látom be, de hátrányát annál inkább.
A dobrögzítő sem a megszokott helyen, a hüvelypalást hátsó részén, hanem középtájt, egy hatalmas nyelv formájában emelkedik fel. Nem a dob oldalán levő kis horonyba, hanem a töltényűrök közti könnyítő bemarásba rögzül. Egyébként a dob elülső részén, a dobtengely alatt is ?benyomul? egy rögzítőelem a kakas leengedett állapotában. Nem logikus és nem kicsit túlbonyolított konstrukció. Nem véletlen, hiszen az ős-konstrukciója a Nagantoknak eleve nem orosz, hanem belga.
A revolver töltése a tok jobb oldalán, a dob mögött levő töltőkapun keresztül történik, melyet lefele kell fordítani.
A dobból a hadirevolverhez képest hiányzik egy töltényűr, a TOZ-36 nem hét, hanem csak hatlövetű.
Ugyancsak hiányzik a hüvelykitoló rúd, így segédeszköz nélkül a hüvelyek jellemzően nem jönnek ki a dobból. Csavarhúzó, kisebb átmérőjű toll, faág…valami kell, hogy ne 5-6 lövés után kelljen befejezni a lövészetet. A lőszerek ki/be töltéséhez a tok jobb oldalán egy kis csatornát alakítottak ki, a tokfedél tehát a bal oldalon leledzik.
A dob kiszerelése tisztításhoz viszont merőben egyszerű: a dobtengely cső alatti szögletes végét elforgatjuk, és kihúzzuk. A visszaszereléskor arra vigyázzunk, hogy a dob belsejében levő persely, ami a dobtengelyt öleli körül, rugóztatott, és csak benyomva rakható vissza a dob.
A dobtengelyt berakott állapotában egy rugós stift fixálja.
Nem az igazi, de nem a fegyveren múlott
Azért vannak dolgok, amiken nem spóroltak – szerencsére. Az irányzékok jól láthatóak, a nézőke oldalban és magasságban állítható, a célgömb cserélhető. A tesztpéldányon valamely korábbi tulajdonos a gyárinál kissé szélesebbre reszelte a nézőke kivágását, de ez nem zavaró.
Ami kiemelkedő még, az a sütési karakterisztika. Nem kifejezetten könnyű, ellenben tökéletesen üvegszerű, semmi nyúlás vagy túlhúzás, pont olyan, mint amilyennek egy sportfegyveren lennie kell. (Ráadásul a sütés többféle jellemzője még állítható is, de erre a tesztfegyveren semmi szükség nem volt.)
A fentiek ellenére azonban igazán jót nem sikerült lőni a revolverrel. Persze mindenki mindig rá tudja ezt fogni valamire, de ez esetben szerintem jogosan. Abban biztos vagyok, hogy a markolat tökéletesen illett a kezemhez, az irányzékokat gyönyörűen rendeztem, a sütést szinte lehetetlen elrontani. És mégis, igazán szép szórás csak nem akart összejönni. Persze, ha megnézzük, a lövések a 8-a lőlap nyolcas körének megfelelő területen szóródtak, ami 170 feletti köregységet jelent.
De én ezt keveselltem, ha éppen összejött egy-egy jobb sorozat, akkor érkezett 2-3 lövés, ami arrébb szállt.
Az elvártnál nagyobb szórás oka minden bizonnyal a Fiocchi gyenge és nem kifejezetten ehhez a modellhez gyártott lőszere. Sem a lövedék anyaga, sem helye a hüvelyben, sem sebessége nem az, ami a TOZ-36 huzagolásához optimalizált. A lövedékek által ütött lukak a lőlapon sem mindig kör alakúak voltak (ha mégis, akkor a .22 LR által ütöttekre hasonlítanak.)
A torkolatdörej és a hátrarúgás is erősen nevetséges volt, alig erősebb, mint egy kiskaliberű fegyveré. A leadott 50-nél több lövés alatt egyetlen elcsettenés vagy bármi egyéb akadály sem merült fel.
Értékválság
A TOZ-36-tal való lövészetet én leginkább egyfajta időutazásként éltem meg – remélem az olvasó sem volt vele másként. Műszakilag a túlbonyolított konstrukciónak (gázszigetelt revolver) semmi létjogosultsága sincs, hacsak nem hangtompítóval akarjuk használni.
Viszont a TOZ-36 – ha nem is profi-mezőnyben – ma is igen eredményes nagykaliberű pontlövő sportfegyver lehetne. Ha. Ha lenne olcsón hozzáférhető sportlőszer, vagy legalább újra lehetne tölteni.
A hazai maroklőfegyver-piac szánalmasságát, és a totális értékválságot jelzi, hogy gazdája ezt a kiváló állapotú, precíz sportfegyvert a legolcsóbb török gázpisztoly áránál is kevesebbért vásárolta meg.
Vass Gábor
