SIG Sauer P225/P6 – – A legkényelmesebb SIG Sauer

A SIG Sauer P225 a nagy német rendőrségi triónak illusztris tagja, melyeket még az 1970-es évek végén hívtak életre. A pisztoly konstrukciója tehát elmúlt harmincéves, de korántsem tekinthetjük idejétmúltnak.

A történet Svájcban kezdődik…

Az 1970-es évek elején a szuperdrága és szuperprecíz SIG P210 hadipisztolyok helyett keresett valami újabb, modernebb és némiképp olcsóbb oldalfegyvert a svájci haderő. A neuhauseni SIG (Schweizerische Industrie Gesselschaft) ezért kifejlesztett egy akkoriban radikálisan újnak számító pisztolyt, a P220-at. (A radikális újdonságot jelentő technikai részletekről majd a P225-nél bővebben.) A 9 mm Luger kaliberű P220 M75 néven a hetvenes évek közepén a svájci haderő és néhány kanton rendőrségének szolgálati pisztolya lett.

…az NSZK-ban folytatódik

Az északi szomszédnál, Nyugat-Németországban a hetvenes évek a RAF-terrorcsoportok virágkorát jelentették. A 7,65 mm Browning kaliberű PP- és PPK-pisztolyok már finoman szólva sem feleltek meg a kor követelményeinek sem ergonómia, sem stophatás tekintetében.
Az első próbálkozások egy 9×18 Police kaliberű szabad tömegzáras pisztoly irányába mutattak, ez volt a Walther PP Super lőszere is. Ebből haladóbb felfogású helyi rendőri szervek néhány tízezer darabot rendeltek csupán ? valahogy nem volt még az igazi. A 9×18 Police lőszer a klasszikus 9 mm Browning Shortnál nagyobb teljesítményű, valami olyasmi, mint a Makarov, de az azonos számértékek (9×18) ellenére eltérő geometriai méretűek!.
Az NSZK szövetségi államaiban a rendőri szervezetek akkor is és ma is számottevő önállóságot élveztek.
A kiválasztandó új pisztolynak tehát a konkrét típusában amúgy sem tudtak volna megállapodni, ehelyett németes alapossággal egy követelményrendszert dolgoztak ki. Ennek a követelményrendszernek (Pflichtenheft) kellett megfelelni az új rendőrségi pisztolynak. Itt már követelmény volt a 9 mm Luger kaliber, a tűzkészen viselhetőség manuális biztosító nélkül, a kompakt méretek és a legalább 8-darabos tárkapacitás.
Amint azt minden, a pisztolyok iránt érdeklődő tudja, a három győztes a Heckler und Koch P7, a Walther P5 és a SIG Sauer P225 (P6) lett. Milyen érdekes, hogy cikkünk szereplője az egyetlen, melyet inkább ismerünk polgári nevén, mint rendszeresítési jelzésével.
A zsírosnak látszó megrendelések reményében a svájci SIG a németországi Eckenfördében működő Sauer und Sohnnal működött együtt. A legtöbb forrás szerint azért, hogy rugalmatlan svájci fegyverexportszabályokat megkerüljék. Más források szerint inkább a plusz gyártókapacitás és hazai (német) terméknek nyilvánítás lebegett a kereskedelmi részleg szeme előtt.

Ahol használják és használták

A SIG P225 lett talán a legsikeresebb a nagy generáció három pisztolya közül üzletileg. Ebben persze nem kis szerepet játszott, hogy ez volt a legolcsóbban gyártható, és ? persze ez szubjektív ? leginkább vonzó formájú, klasszikusan pisztolyszerű. Ha Németországban járok, akkor mindig előszeretettel figyelem a helyi zöld ruhás kékek (mekkora képzavar!) oldalán fityegő pisztolyt és egyéb kiegészítőket. Legnagyobb eséllyel P6-osok tűnnek fel, hiszen az alábbi tartományok, területek, egységek alkalmazzák a típust:
?Bundesgrenzschutz
(szövetségi határőrség)
? BKA (Bundeskriminalamt)
(szövetségi bűnügyi hatóság)
egyes egységei
? Berlin
? Hamburg
? Hessen
? Észak-Rajna-Vesztfália
? Szász-Anhalt
Természetesen az utóbbi néhány évben folyamatosan állnak át az újabb generációs, jellemzően műanyag tokos és teljesen kétkezes típusokra (P2000, P99, P30) a német rendvédelmi szervek, de a folyamat még korántsem teljes. Viszont a német fegyverbarátok örülhetnek, hiszen számos kiváló állapotú P5, P6 és P7 került civil forgalomba 300?400 euró körüli árakon.
Egyes német rendőrségi P225-ösök kakasa igazán különös kialakítású. Könnyített, kissé olyan, mint egy kampó, ennek oka, hogyha leejtik kakasra a fegyvert, ez a rész deformálódjon el legkönnyebben. Ez egyrészt védi a mechanikát, másrészt egyetlen pillantással ellenőrizhető, és utána lehet vizsgálni, hogy történt-e belső sérülés. És a rendőr sem tagadhatja le, mi történt.
A P225 természetesen utóbb ?saját hazájában is próféta lett?, hiszen számos kanton rendőrsége alkalmazta. Ezeken a példányokon az adott kanton címere is megtalálható, illetve a ?Montage Suisse? felirat, ami szerint német alkatrészekből ugyan, de Svájcban szerelték őket össze. Az összeszerelés a Hammerli lenzburgi üzemében történt ? a sors iróniája, hogy azóta a Hammerli és a SIG Sauer is német kézbe került. Ezek közül számos példány nem nyomógombos, hanem a markolat alján levő sarkantyús tárkioldóval bír. Svájcban ? ahol van pénz dögivel ? azonban már gyakorlatilag teljesen lecserélték a típust modernebb, nagyobb tárkapacitású pisztolyokra.
Egy érdekes adalék a svájci demokrácia nyitottságához, hogy publikus adatok lelhetőek fel arról, hogy például Basel-Landschaft kanton 1979 óta rendszerben tartott P225-öseit 560 svájci frank/db áron beszerzett HK USP Compactokkal váltották le (1998?2000 között), és az átképzésre költött összeg rendőrönként 53 frank volt.
A P225-öt alkalmazták Svédországban is rendőrségi célokra. Európán kívül a legismertebb vevő a kanadai haderő volt, ahol kissé megkésve, az 1990-es években tért át erre a típusra a katonai rendőrség. Az afganisztáni harcok tapasztalatai alapján a már szinte muzeális jellegű, szétkopott Browning (Inglis) Hi-Powerek helyett a harcoló alakulatok katonái előszeretettel kérik inkább a SIG Sauert, de nincs belőle elég.
A világ legnagyobb polgári fegyverpiacán, az USA-ban sosem lett igazán népszerű a P225, inkább a .45 ACP P220-at és a nagyobb tárkapacitású 9 mm Luger (.40 SW) modelleket részesítik előnyben. Különösen az AWB tárkapacitás-korlátozásának lejártával időszerűtlen a P225 újbóli bevezetése a piacra. Érdekesség azonban, hogy a gyártó európai (.de) honlapján továbbra is a szortimentben szerepel a típus. A pisztoly mattfekete foszfátozott, K-Kote műanyag alapú és mattnikkelezett felületkezeléssel került polgári forgalomba.
A teljes gyártott SIG P225-mennyiség ? szakirodalmi adatok szerint ? kb. 500 ezer darab. Mindazonáltal Magyarországon meglehetősen ritka.

Lemezlovas

Az SIG P22X-konstrukció elődje Svájcban, a P210 ízig-vérig klasszikus fegyver volt, teljesen acélból, rengeteg gépi munkával, forgácsolással, majd kézi illesztéssel létrehozva. Magyarán drága volt és lassan gyártható, két jellemző, amivel egy hadipisztoly csak Svájcban rendelkezhet.
A P220-, P225-modelleknél ezzel gyökeresen szakítottak, a tok alumíniumötvözet, a szán pedig acéllemezből préselt, hegesztett, a zártömb pedig különálló betét.
A pisztoly rövid csőhátrasiklásos, billenő csöves reteszelésű, az egyszerűbb gyárthatóság érdekében a P22X-modelleknél elhagyták a reteszelőbordákat a csőről és ellenpárjaikat a szánból, ehelyett a hatalmas, szögletes töltényűrblokk kapcsolódik be a szintén méretes hüvelykivető nyílásba. Ezt a konstrukciót aztán lelkesen használja mindenki a Glocktól a Smith and Wessonon át a Waltherig.
Az alutok teljes hosszában vannak kialakítva a szánvezető lécek, illetve a csőfar ferde csőszakálla egy tokba beépített acéltömbbe kapcsolódik.
A pisztoly tárja ? mai szemmel nézve egy rendőrségi pisztolyon már szinte furcsa ? egysoros, 8 db 9 mm Luger lőszer befogadására alkalmas.
A pisztoly mindazonáltal rendelkezik néhány máig fennmaradt hiányossággal: a mattszürke felületkezelés kopik a hordástól, a markolathéjakat tartó csavarok pedig nagyon rövidek, ha nem húzzák őket utána, akkor hajlamosak elveszni.

Biztonság és egyszerűség

A nagy generáció pisztolyaival kapcsolatos elsődleges elvárás a külső biztosító nélkül is biztonságos tűzkész viselhetőség volt. A P225-ös elsütőszerkezete alapértelmezésben DA/SA (első lövés revolverező, többi normál), a bal markolathéj elülső részén egy fesztelenítőkart találunk. Ezt kattanásig lenyomva a kakas visszatér fesztelenített helyzetébe. A kakas ekkor sem érheti el az ütőszeget, mert biztonsági állása ezt megakadályozza.
De ha ezzel a biztonsági állással történne valami ? például a rendőr kézzel fesztelenítene, nem a megfelelő kezelőszervvel ?, akkor még mindig véd az ütőszeget folyamatosan blokkoló passzív ütőszeg-biztosító. Ez egyben a leeséskori elsülést is kizárja.
A P225 igény szerint készült csak revolverező (DAO) elsütőszerkezettel is, ekkor a fesztelenítőkar hiányzik a tokról.
A P225 innen, a Nyugat-Balkánról nézve még mindig nagyon korszerű pisztolynak látszik (hiszen a rendőrök mifelénk még mindig cső alá töltött, bebiztosított, 50-es, vagy 20-as évekbeli pisztolykonstrukciókkal mennek ki az utcára). Azonban a ma már alapkövetelményként megkövetelt kétkezességnek, variálható markolatméretnek, a szereléksínnel való felszereltségnek, és a 10 feletti tárkapacitásnak sem felel meg a P225. Azért nagyon nem félnék, ha Hamburg kies utcáit róva csupán egy (expanzív lőszerrel) csőre töltött P225 lenne nálam…

Kishibás tesztpéldány

Magyarországon, mint említettem, nagyon ritka a P225, a P226 és a P228 sokkal gyakoribb vendég fegyverboltjainkban, lőtereinken. Talán mert ezen pisztoly fénykora a rendszerváltás előttre datálható, vagy mert a hatalmas, ezerlövetű öntöltő az egyetlen alternatíva azon egyre kevesebb kiváltságos előtt, aki önvédelmi célból engedélyt kap?
A kipróbált fegyver sem mai darab, hibátlan külseje ellenére két apró hibája is volt. Ezek azért említendők mert, könnyen javíthatóak, és nem jellemzik egyáltalán az adott típust. Valaki buherálta, és béna volt összerakáskor. Vagy sikerélménye volt, mert maradt néhány alkatrész… (eredetileg mindennel együtt 58 alkatrészből áll a P225).
Az egyik meglepetés akkor ért, amikor részlegesen szétszereltem a pisztolyt. Ez ugye a SIG ezen családjánál úgy történik, hogy a töltetlenség ellenőrzése után a szánt hátraakasztjuk, majd lefele fordítjuk a bal oldalon, az elsütőbillentyű felett található szétszedőkart. Ezután a szánt előre lehúzhatjuk a tokról, majd kivehetjük belőle lefele a helyretoló rugót (fonott) és acél vezetőrúdját, valamint a fegyvercsövet.
A szétszedőkarnak és tengelyének ekkor bent kellene maradni a fegyverben, azonban példányunknál az arretáló alkatrész hiányában ez kipottyant, oldalra fordítva a fegyvert. Ez csak dühítő, de nem okoz egyéb gondot. Már ha nem felejtjük el visszarakni.
A másik apró alkatrészhiány fájóbb. A szánakasztó kart lefele nyomó rugó is hiányzik. Emiatt a kezelőszerv lötyög a lövés hátrarúgásától és hátraakasztja a szánt tele tárnál is. Ég óvjon az önjelölt fegyvermesterektől!

Effektív és kényelmes

A SIG Sauer P225-tel kapcsolatban a legmeghatározóbb benyomás, hogy mennyire jó kézbe venni, markolgatni, fogdosni (nehéz megállni közben, hogy ne ordítsa az ember: ?Polizei! Halt, oder ich schiesse!?).
Az egysoros tár és az elöl hosszirányban recézett tok és a gondosan megtervezett markolat döbbenetesen jó fogást ad. Szerintem a legjobb fogású rendőrségi pisztoly a P225. Lehet, hogy nem is kell a variálható markolatkonstrukció és az ?ezerlövetű? tár, ha ösztönösen jól lehet megfogni és célra tartani a pisztolyt? Természetesen nem csak szerény személyemnek esett jó fogás a P225-ön, hanem vagy féltucat különböző kézméretű embernek is rajtam kívül.
A P225-tel kb. 150 lövést adtam le, MFS 8 grammos FMJ-lövedékes lőszerrel, egyetlen akadály vagy elcsettenés sem volt. Természetesen a szánakasztó kart hüvelykujjal gondosan lenyomva kellett tartanom, így a tár kiürülésekor a szán hátraakadása elmaradt.
Az elsütés revolverezve rendkívül kellemes, nem drasztikusan lágy, hanem rendkívül egyenletes, sima, kis súrlódású, így nem rángatja el a lövő. A single action sütés is kiválónak, simának mondható. Gyári adatok 55 és 20 newtonban határozzák meg a sütési erőt, de könnyebbnek érződik.
10 méterről ? minden lövés után lefesztelenítve ? 5 lövésből 4 gyakorlatilag egybeszakadt, ez a pisztoly bizony DAO-elsütőszerkezettel is kiváló lenne önvédelmi/szolgálati célra.
25 méterről ? hangsúlyozva, hogy 98 mm-es csővel ez nem egy sportpisztoly ? is egészen tűrhető, kb. 8-as kör méretű szórásokat sikerült lőnöm. A kényelmes markolat okán a gyors tüzelésnél, ráduplázásoknál szinte semmit nem zavart a hátrarúgás.
Az irányzékok nagyon és jól láthatóak, tehát összességében kifejezetten élmény lőni a P225-tel.

Egy P5-öt kéne keríteni!

A nagy generáció három fajgermán pisztolya közül eddig a HK P7-ről jelent meg tesztünk, most a P6 is terítékre került. Más-más okokból, de mindkettőt imádnivaló pisztolynak találtam. Mi hiányzik még? Logikusan a P5! Ha valakinek birtokában van esetleg ilyen, az jelezze (elérhetőségeink: lásd impresszum).

A gyártó honlapja:
www.sigsauer.de

Vass Gábor

(Köszönjük a tesztfegyver biztosítását a Frommer fegyverszaküzletnek!)