SIG Sauer P229 – – Új generáció

Új lőszerhez

A SIG ezen új generációjának kifejlesztését a .40 Smith and Wesson lőszer megjelenése, illetve az amerikai rendvédelmi szervek körében tapasztalt rohamos elterjedése indokolta.
A 10 mm AUTO csúnya bukása után létrehozott .40 S & W már a 9 mm Luger tokméretbe is belefért, jóval könnyebben kezelhető-hordható pisztolyokat eredményezett, közel 20% teljesítménytöbblet mellett. Persze az sem hanyagolható el, hogy az amerikaiak szíve gyorsabban dobog, ha a kaliberjelzés 4-es számjeggyel kezdődik.
A nagyobb impulzusú lőszer azonban sok simán csőcserével (helyretolórugó-cserével) ?negyvenesített? pisztolyt hamar tönkretett. Valószínűleg a kifinomult német tervezőknek sem volt szimpatikus a P228 esetében kapott élettartam, így új megoldás után néztek. Így született meg az 1991-ben bemutatott és 1992-től kapható ?eleve negyvenes? P229. Mellesleg ekkor már motoszkálhatott az agyukban egy még erősebb lőszer alkalmazásának lehetősége is.

Tömör acél

A klasszikus fémtokos SIG Sauerek (P220-szal kezdődően) esetében a szán egy lemezből préselt alkatrész, melybe utólag acélstiftekkel rögzítik a zártömböt. Ez a 9 mm Luger, 7,65 mm Parabellum, .38 Super Auto, .45 ACP kaliberekhez megfelelő is volt, az intenzívebb .40 S & W-hez ? különösen a kompakt P228 méretében ? már nem.
Az új P229 esetében szakítottak az egyébként nagyon előremutató és gazdaságos lemezpréselési technológiával, és a teljes szánt egyetlen monolit rozsdamentes acéltömbből marták ki. A P229 ára valamivel magasabb lett a normál P228-énál, de nem igazán sokkal, ami leginkább azt jelzi, hogy a modern CNC-rendszereken már nem is olyan költséges a forgácsolómegmunkálás sem.
A P229 alumíniumtokja először azonos volt a P228-céval, és az USA-ban (Exeter, New Hampshire) működő SIG-gyárban a német alsórészre szerelték fel a helyben gyártott masszív szánokat. Pár évvel később már a teljes pisztoly az USA-ban készült.
Az exeteri üzem egyre nagyobb jelentőségre tett szert a SIG észak-amerikai eladásaiban, a legtöbb SIG-pisztoly importját meg is szüntették, így például a klasszikus P228 már nem is kapható újonnan az USA-ban (Európában még igen). A gyár legfrissebb ? szinte csak Amerikának szánt ? terméke a SIG 556 öntöltő puska .223 Remington kaliberben.

Palacknyakú

A SIG ?még erősebb lőszere? is a P229 modellnél mutatkozott be. Az 1994-es .357 SIG kifejlesztésének célja egy olyan öntöltő pisztolytöltény létrehozása volt, mely egy kompakt méretű öntöltő pisztoly magas tárkapacitását ötvözi a .357 Magnum revolverlőszer legendásan jó stophatásával.
Az új lőszer ?történelmi? előzménye a magyar tervezőtől származó ? és az MFS által rövid ideig gyártott ? 9×22 Major volt, azt azonban nem szolgálati/önvédelmi, hanem elsősorban IPSC-sportlőszernek szánták, nem is terjedt el, de erről bővebben lásd cikkünket.
A .357 SIG azonos csőhosszra (és lövedékre) viszonyítva azért kicsit elmaradt a .357 Magnumtól, és népszerűsége is jóval csekélyebb.
A .40 S & W kaliberű P229 azonban egyszerű csőcserével átszerelhető .357 SIG-re, ami sok vásárlót vonzott. A 9 mm Luger kaliberű P229 azonban nem csereszabatos a fentiekkel, bár az USA-ban voltak próbálkozások ?drop-in? cserecsövekkel, de nem jelentettek működőképes megoldást.
Szerkezeti jellemzők

A rozsdamentes tömör acélszán miatt a hüvelyvonó belső helyett külső elhelyezésű (könnyebben szerelhető, cserélhető) lett, de egyébként az alapvető felépítés nem változott a korábbi hasonló modellekhez képest.
A SIG ezeknél a P22X-sorozatú pisztolyoknál vezette be az általa egyszerűsített Browning-féle rövid csőhátrasiklásos reteszelésnek azt a vállfaját, melynél nincsenek a cső tetején és a szánban reteszelőbordák, hanem az egész szögletes töltényűrtömb reteszelődik bele a növelt méretű hüvelykivető nyílásba.
Az alapkivitelben az alumíniumtokban külön acélbetét helyezkedik el, ide kapcsolódik be a csőszakállon levő ferde pálya, mely a kireteszelésvezérlést végzi.
A helyretoló rugó és acél vezetőrúdja a cső alatt helyezkedik el.
A töltetlenség ellenőrzését követően a részleges szétszerelés igen egyszerű. Akasszuk hátul fent a szánt a szánakasztóval, majd a tok bal oldalán az elsütőbillentyű felett levő kart fordítsuk lefele. Ezután a szerelt tok előre lehúzható a fegyverről. Abból pedig lefele szerelhető ki a helyretoló szerkezet és a fegyvercső. A cső hagyományos huzagolású.
Az alapkonfigurációban a kezelőszervek is azonosak a P220-as család frissebb tagjaiéval. A tárkioldó nyomógomb a sátorvas tövében van, felette a kakasfesztelenítő kart találjuk, amögött pedig a szánakasztó kart.
A P229 tárkioldója átszerelhető balosra, azonban a szánakasztó és a fesztelenítő szigorúan jobbkezes (ami megjelenésének idején még elment, de a mai szolgálati pisztolyokon már jellemzően megkövetelik a kétkezességet).

Típusváltozatok

A fegyver elsütőszerkezet-konfigu-rációja és némileg formája is módosult a lassan másfél évtizedes gyártási ciklus alatt létrehozott változatok esetében.
Legfontosabb eltérés a régi és ma gyártott P229-ek között az újak szögletes sátorvasa (a P226-éra emlékeztet), ami némileg 80-as évek feelingjét hozza elő, illetve az R-jelzésűeknél a szereléksín (piactinny) a tok elülső-alsó részén.
? SIG P229 régi alapmodell, ilyen volt egykor tesztfegyverünk is, fix irányzékos, normál DA/SA elsütőszer-kezettel. Létezett feketített (?Nitron?) és fémszínű felületkezeléssel.
? P229R mai alapmodell, szögletes sátorvassal, szereléksínnel (R-jelzés, mint Rail (sín) angolul).
? P229R DAK: itt feltűnő a kakas felhúzófelületének és a fesztelenítőkarnak a hiánya. Ez a rendvédelmi szervek részére kifejlesztette Kellermann-féle double action csak revolverező elsütőszerkezet. A csőre töltés után a kakas körülbelül negyedrészig felhúzott helyzetben marad, így a revolverezés kivételesen lágy és minden lövésnél egyforma erőt kívánó lesz. Ugyanakkor mód van az elcsettent lőszerre való rárevolverezésre is. Az USA belbiztonsági minisztériuma (Department of Homeland Security) és a parti őrség (Coast Guard) is tízezres tételben vásárolt ilyen pisztolyokat szolgálati célra, jellemzően .40 S & W kaliberben.
? P229R HSP (Homeland Security Pistol): ezerdarabos példányszámban a fenti szerződést ?megünneplendő? kibocsátott limitált széria.
? P229 Equinox: talán a leglátványosabb P229-es verzió, a Custom Shop terméke. A szán oldallapjai fényesre polírozottak, a kezelőszervek nikkelezettek. A nézőke TruGlo Tritium száloptikás éjszaka világító kivitelű. Csak .40 S & W kaliberben készül.
? P229 SAS: ugyancsak kis szériás termék, SAS = SIG Anti-Snag, tehát a felületek lekerekítettek, hogy ne akadhasson el a ruházatban előrántáskor. Famarkolatos, csak .40-es kaliberű.
? P229 Sport: csak .357 SIG kaliberben készült hosszú és vastagabb csövű sportváltozat, kompenzátorral/csősúllyal, illetve rozsdamentes acéltokkal, Hogue gumimarkolattal, növelt kezelőszervekkel. Nem igazán lett sikeres (igazából semmilyen sportágban nem az igazi, ugyanakkor drága), így rövid idő után gyártása megszűnt.
A 9 mm Luger kaliberű P229-esek tárjába 13 db, a .40 S & W és .357 SIG kaliberűekébe 12 db lőszer fér, a tárak kétsorosak.
A különféle elsütőszerkezet-konfigurációk elsütési erői a gyártó adatai szerint a következőek:
? SA 20 N,
? DA 45 N,
? DAO 55 N (átszerelt DA/SA),
? DAK 35 N.
Szorítom vagy nem
szorítom?

A tesztfegyverünk egy (alig) használt ? korábban sportcélra engedélyezett ? 9 mm Luger P229 volt, kéttónusú felületkezeléssel, Hogue-gumimarkolattal, tríciumos célgömbbel és állítható LPA-nézőkével. Ez utóbbi nem túl esztétikusan erősen túllógott a szánon.
A fegyverrel 9 mm Luger 8 grammos FMJ MFS-gyártmányú lőszert tüzeltünk mintegy 1 óra alatt, tisztítás nélkül 230 darabot lőttünk el csőre töltési és kivetési hiba nélkül. Másféle fennforgás azért volt, de arról később.
A P228-hoz képest fele olyan magas szánrecézések zavaróak voltak a másik típuséhoz szokott kéznek, felül megfogva a szánt az kicsúszik a kézből csőre töltés közben ? az amerikai gyártású tömör acélszános P226-osoknál visszatértek a teljes magasságú recézéshez.
A pisztoly sütése picit keményebbnek tűnt, mint a viszonyítási alap (teljesen német) P228-é, de ennek ellenére kiválónak mondható a szolgálati pisztolyok mezőnyében.
25 méterről 8-a lőlapra lőve, ha kicsit is odafigyelt az ember, akkor az 5-lövéses szórás a 9-es körnél kisebb méretű volt. A rövid cső és irányzóvonal okán azonban egy pici hanyagság elég volt ahhoz, hogy jóval odébb (8?10 centi) csapódjanak be a lövedékek, de ez nem a fegyver hibája.
A markolat nagyon kényelmes ? mint minden SIG Sauernél, 10 méterről a pontos ráduplázások nagyon gyorsan mentek. A P229 valamivel nehezebb, mint a P228, és a tömegkülönbség bizony a szánban jelentkezik, így a hátrarúgás(érzet) érezhetően csekélyebb volt. Igazi örömfegyvernek bizonyult, a típussal tapasztalatlan lövő is csak vertikális irányban szórt vele 10 méterről, ami a kicsiny hátrarúgás túlkompenzálásának tudható be. Részemről még nagyon gyors locsolás lövéseinek 90%-a is a célfeketében landolt.
Aztán ki akartam próbálni a revolverező szórást. Csett. Csett. Csett. Lőszerhiba? Nem. A csőből kivett lőszer csappantyúja sértetlen. Elsápadás, SIG-től ilyet nem vártam.
Kis tűnődés után rájöttünk a megoldásra. Az utólag felszerelt Hogue gumimarkolat a bűnös, ha revolverezés közben erősebben megszorítom (mert ugye úgy kell) a markolatot, úgy az akadályozza az elsütőszerkezetbe épített passzív biztosítórendszerek munkáját! A kakas be sem tud ütni az ütőszegig.
Próbaképpen kipróbáltam nagyon lazán megfogva a pisztolyt, és egyből működött double actionben is, és kb. 6-centis szórást sikerült lőnöm. A laza megfogás ellenére sem volt akadály.
Tanulság, hogy még ilyen lényegtelennek tűnő alkatrész, mint a markolat házilagos cseréje is megszüntetheti egy pisztoly megbízhatóságát.
Érdekes, hogy egy pár évvel korábban egy általam kipróbált P229 Sport modellen gyárilag felszerelt hasonló gumimarkolat semmiben nem befolyásolta a működést. Az egyébként egy teljesen stainless .357 SIG kaliberű pisztoly volt. A nehéz fegyverből az erősebb lőszer is nagyon uralhatónak bizonyult, csak torkolatdöreje volt lényegesen hangosabb.
Annak stainless csövén persze nem látszott a SIG-betegségként ismert jelenség, hogy néhány tucat lövés után a cső felső felületéről elmúlik az összes felületkezelés. A SIG a világ egyik legnevesebb pisztolygyártója, de ezt az esztétikai apróságot majd’ 30 éve nem bírja megoldani.

Nem olcsó

A SIG P229 kifejezetten masszív, de még kényelmesen hordható öntöltő pisztoly, kifejezetten vonzó formával és kényelmi szolgáltatásokkal (jobbkezeseknek). Amerikai ára kb. 800 dollár, itthon olyan 280 ezer forint környékén vásárolható meg.

A gyártó internetes oldala:
www.sigarms.com

Vass Gábor