S&W légpisztoly – – M64 .38/5,5 BAC
A Smith and Wesson Model 64 és kékített változata, a Model 10 Military and Police a tengerentúli rendőri szervezetek legfontosabb maroklőfegyvere volt az 1980-as évekig. Ez a revolvertípus szolgált alapjául egy légpisztoly-konverziónak, brit Brocock által szabadalmaztatott Air Cartridge segítségével.
Százéves szerkezet
A Smith and Wesson Model 64 esetében is alkalmazott szerkezet alapjaiban közel száz éve – az első Military and Police bemutatása óta – változatlan, emiatt tökéletesen kiforrottnak, és megbízhatónak tekinthető. A forgópisztoly elsütőszerkezete revolverező (double action/single action), geometriája igen jó, a sütés kellemesen lágy mindkét üzemmódban. Ebben segít a kakast mozgató laprugó, mely miatt revolverezéskor a kakas leoldás előtti fázisban sem keményedik fel a sütés, így gyors tüzeléskor szinte olyan érzésünk lehet, hogy a dob saját lendületéből fordul tovább.
A kakasrugó feszessége – így a sütési erő – a markolat elülső lapján levő csavar ki-be csavarásával állítható, azonban a túlzott finomítás okozhat elcsettenést keményebb csappantyújú lőszerek esetében revolverezéskor. Ez persze a légpisztollyá konvertált példánynál indifferens. A laprugós megoldásnak az az egyetlen hátránya, hogy élettartama várhatóan kisebb, mint a csavarrugós megoldásoknak, előfordulhat rugótörés, de ez persze igen-igen ritka.
Az ütőszegmegoldás a Smith and Wessonok néhány frissebb típusa kivételével a kakasba szerelt, ez a tesztben szereplő Model 64-en is ilyen A dobzáró/nyitó mechanizmus is “ősi Smith and Wesson” típusú, hiszen a dobnyitó gomb a tűzfal bal oldalán levő recézett alkatrész, minden double action forgó közül a leggyorsabb dobnyitást lehetővé téve.
Az oldalra kifordítható, hat töltényűrt tartalmazó dob egyidejű hüvelyürítéses, az ejektorrúd végét a cső közepetáján levő szakállban levő rugóztatott acélrúd tartja mereven, így a dob kifordító karja oldalra nem kotyoghat. Az utóbbi 3-4 évtizedben gyártott Model 10 és Model 64 revolverek esetében a cső vastagított, bull barrel kivitelű, így csősúlyként is funkcionálva, illetve hosszabb lőgyakorlatok alkalmával sem hevülhet fel túlzottan.
Egyenruhához járt
A fentiekből talán látható, hogy ezek a fegyverek mennyire egyszerűek, letisztultak, de ugyanakkor célszerűek és megbízhatóak. Nem véletlenül favorizálták őket évtizedekig az USA-beli zsaruk, egyenruhához viselt oldalfegyver szerepkörben. Sőt, a 2,5″ és 3″ csőhosszúságuk változatok a civil ruhában szolgálatot teljesítők esetében is bevetésre kerültek. A háromhüvelykes csőhosszt a Szövetségi Nyomozó Iroda előszeretettel alkalmazta ügynökei számára, nem véletlenül “becézik” az ilyen csőhosszúságú revolvereként még ma is időnként “FBI-model”-nek.
A hatlövetű, robusztus, double action revolver előnyei a rendőri munkában nyilvánvalóak. A fegyver működtetése stresszhelyzetben a lehető legegyszerűbb: célzás után csak el kell húzni az elsütőbillentyűt, nem kell kibiztosítani, csőre tölteni és hasonlók. A megbízhatóság is a lehető legnagyobb, hiszen a forgók nem érzékenyek a tüzelt lőszerre, ha valamelyik nem sül el, akkor elég újra meghúzni az elsütőbillentyűt és máris friss töltény került az ütőszeg elé.
A fentiek miatt a kiképzés és a karbantartás is végtelenül leegyszerűsödik, a hanyagságból eredő balesetek is minimalizálhatók, az ilyen oldalfegyvert nem lehet véletlenül csőretöltve hagyni, akaratlanul ki- vagy bebiztosítani stb. A hosszú revolverezőút tökéletes védelmet nyújt a véletlenül leadott lövések ellen.
Manapság – illetve az utóbbi 10-15 évben – ezek a józan érvek kezdenek a háttérbe szorulni, minden rendőri szervezet kezd átfegyverkezni revolverről a nagyobb tárkapacitású öntöltő pisztolyra, minden más indokot háttérbe szorít a nagyobb tűzerő bája. Pedig a 6 darab .38 Special lőszer, mely a Model 10/64 esetében azonnal rendelkezésre áll, józan ésszel – és nem akciófilmekből kiindulva – elegendőnek kell, hogy legyen az egyszerű utcai járőr (vagy a civil polgár) esetében felmerülő támadások elhárítására. A nagyobb tűzerőt igényelő feladatokra rendelkezésre állnak minden országban a különféle speciális rendőri alakulatok, a maguk géppisztolyaival, taktikai sörétes fegyvereivel, mesterlövészpuskáival. Amit maroklőfegyverből kilőtt 6 lövéssel nem lehet megoldani, azt vélhetően nem fogja megoldani 15 vagy 20 lövés sem.
A Model 10 és a Model 64 is alkalmas növelt töltetű .38 Special +P lőszerrel való üzemeltetésre, ezekkel, és megfelelő, deformálódó lövedéktípust feltételezve meglehetősen jó stophatás érhető el ezekkel a csekély hátrarúgású, könnyen uralható fegyverekkel is.
A revolverek előnyeit a Egyesült Államokon kívül több más országban is felismerték – pedig Európa tradicionálisan az öntöltő pisztolyok földje – példaként megemlíthető a francia Manurhin. A tesztben szereplő fegyver is európai, hiszen a belga rendőrségnél volt szolgálatban “civil karrierjének” megkezdése előtt.
Kakasos töltények
Folytassuk fegyverünk történetét is Európában, bár nem a kontinentális részén, hanem Nagy-Britanniában. A csatorna túlpartját újabban fegyverbetiltási hullámairól és romló közbiztonságáról ismerjük, de korábban sem voltak híján a rossz szabályozásnak. Az 1990-es évekig a CO2-os légfegyverek be voltak tiltva, mely valamilyen bürökrata jogalkotó logikája alapján a szén-dioxid mérgező gáznak minősült. Az USA-ban és Európában egyre jobban terjedő patronos hobbilégpisztolyok és -puskák (sőt, a paintball markerek sem) nem tudtak megjelenni a briteknél, csak a jóval drágább, sűrített levegővel üzemelők. Ekkor jött a kakasos logojú, Brocock Ltd. nevű kis cég ötlete, hogy kisméretű, felpumpálható patronba egyesítsék a légfegyver működéséhez szükséges funkciókat és hagyományos ütőszeges fegyverszerkezettel működtessék azokat. A siker nem maradt el, hiszen minden addiginál élethűbben használható légfegyverek születtek, az ottani fizetésekhez képest nem is drágán.
Az ilyen töltényekkel működő légfegyverek egy részét gáz-riasztó fegyverekből tervezték át, ilyenek például a német ME forgó- és öntöltő pisztoly alakú modelljei, ez utóbbiak persze kézzel működtetendő ismétlőfegyverek csak. Az igazán igényesek azonban azok a modellek, melyeket éles modellek alapjaira – azokkal azonos anyagból – épülnek, ezeket a cseh Kora és Alfa cégek, illetve a német Weihrauch készítik nagy számban (jellemzően teljesen eltérő néven az igaziakétól, pl: Orion, Specialist, Professional stb). Nagyon érdekesek még az olasz Armi San Marco, Pietta, Uberti által készített elöltöltős – eredetileg perkussziós – revolvermodellek felpumpálható patronhoz készített kivitele, melyek a konverziós egyesített lőszeres modellekhez hasonlítanak, így fegyvertörténeti érdekességek. De készül a Brocock Air Cartridge-hez Olaszországban alsókaros Winchester-replika is.
Az abszolút csúcsot ebben a kategóriában persze a valódi éles fegyverek utólagos – és természetesen nem visszaalakítható konverziójával – létrehozott példányok jelentik, melyeket több németországi, és bulgárai kis üzem készít. Ilyen a tesztünkben szereplő Smith and Wesson Model 64 4″ is, melyet egy hazánkban tartózkodó magyar származású német állampolgár bocsátott rendelkezésünkre. Az eredeti .38/5,5 BAC töltényen kívül azóta születtek hasonlók 4,5 mm, 6,35 (5,7, 6,5) mm kaliberben is, gyakorlatilag minden, legalább 9 mm-es lövedékátmérőjű éles modell légfegyverré alakítható ezekkel.
Precíz apróságok
A Brocock Air Cartridge tulajdonképpen egy három darabból álló réz henger. A legfelső lecsavarható szűkített rész furata az űrméretnek megfelelő, jelen esetben 5,5 mm-es (.22). Ide kell a lecsavarás után hátulról behelyezni a légfegyverlövedéket, mely lehet hegyes is.
E mögött foglal helyet a tulajdonképpeni nyomástartó edény, melyet a harmadik réz alkatrész, a hüvelytalp zár le. A hüvelytalpon egy kis furatot találunk, ide üt be az ütőszeg csúcsa, és ide csatlakozik a tányérszelep vége is. Amikor ezt megüti az ütőszeg, akkor az egész tányérszelep felfele mozdul, és a nyomástartó edény részbe sűrített levegő kiáramlik a lövedék mögé, a huzagolt csövön kilőve azt.
A patron tölthető megfelelő adapter segítségével palackról, vagy kompresszorról is, azonban ennél sokkal gyakoribb és olcsóbb megoldás a “Slim Jim” névre hallgató kézipumpa használata. Ilyent alkalmaztunk mi is tesztünk során. A pumpa végén egy kis réz adaptert találunk, melynek kupakját lecsavarva, abban elhelyezhetjük a lövedék-befogadó részétől megfosztott BAC töltényt. Ezután azt visszacsavarva maximálisan 8 pumpálással tölthetjük meg sűrített levegővel. Ennél többször hiába pumpáljuk, a nyomás nem fog nőni.
Átalakítási lépések
Természetesen a hatóságok mindenhol éberen őrködnek azon, hogy éles lőfegyverek, vagy azzá alakítható eszközök – legális úton – engedély nélkül ne kerülhessenek a lakosság kezébe. (Persze örömtelibb lenne, ha az illegális csatornák ellenőrzésével foglalkoznának inkább a hatóságok). Emiatt aztán a felpumpálható patronos revolvernél is nagyon komoly konverziós lépések teljesítése volt szükséges a forgalomba kerüléshez. A .38/5,5 BAC töltényt megnézve feltűnő annak felfele keskenyedő, lépcsős kialakítása. A dob töltényűrének hasonló átalakítása szükséges, hogy a .38 Special (de még a 9 mm Knall) töltény ne legyen betölthető, elsüthető. Ennek érdekében az átalakító (CDS-Ehrenreich) cég a töltényűröket szemből kb. 11 mm-es furattal űrméret felettire fúrta egészen a dob vége előtt kb. 8 mm-ig, és abban a szükséges szűkítéseket elhelyezte. Hogy felfúrás után se lehessen használható dobot kapni, így a betét alumíniumból készült.
A .38 Special kaliberű cső ki lett csavarva a tokból, és hátulról azt űrméret felettire fúrták, az első kb. másfél centiméter kivételével. Az elkészült űrméret feletti részbe került behegesztésre az 5,5 mm kaliberű, huzagolt légfegyvercső. A kész csövet aztán hegesztéssel tartósan rögzítették a tokba. Ezáltal tehát a légfegyver-revolver egyetlen fődarabja sem minősül lőfegyverben felhasználhatónak, meg is kapta az ötszögben F-betű (Freie Waffe) beütőjelet a hatóságtól. Azt mondhatjuk tehát, hogy ezen felpumpálható patronos légfegyver újra .38-assá alakítása legalább olyan gépparkot igényelne, mint ami egy új éles fegyver legyártásához szükséges.
Majdnem olyan, mint az eredeti!
A légpisztollyá alakított Smith and Wesson Model 64-et kézbe fogva nem környékezi meg az embert az az érzés, hogy “ez csak egy utánzat”, hiszen tömegre, markolatra, anyagra, sütésre olyan, mint az igazi, melyből átalakították. A markolat persze ez esetben sem tökéletes, hiszen kemény, széles, de rövid fa markolathéjakat kapott a revolver (ma már csak kényelmes Hogue, vagy Pachmayr gumimarkolatokkal vásárolható). Az eredeti markolatokon persze elragadó a réz Smith and Wesson betét, így nem biztos, hogy az embernek van szíve lecserélni. A hátrarúgás kezelésében legfeljebb a .38 Special +P lőszernél lehet kisebb gond az eredeti famarkolat.
A lövészet előtt, ami kissé lassú, hogy egyenként fel kell pumpálni és lövedékkel ellátni a patronokat. Tapasztalatok szerint 5-7 méterre, szobai céllövéshez bőven elég 3 pumpáló mozdulatot tenni, így hamarabb megvagyunk, és a fegyver teljesítménye még bőven elég egy sörösdoboz átlövéséhez.
A maximális töltést, 8 pumpálást alkalmazva a légpisztoly csőtorkolati energiája szinte “koppanásig” kihasználja a 7,5 Joule-os energiakorlátot, hiszen a lövedéksebesség 110 m/s körüli.
A légpisztoly hangja meglehetősen erőteljes, csattanásszerű, a CO2-os modellekét idézi. Pontosságát tekintve egy kategóriában van a jobb hobbi célú CO2-os modellekkel, 6 lövés 6 méterről 2 centi alatti körön belül csapódott be. A sütés – mely eredetileg egy szolgálati fegyveré – nagyon kellemes, jellemző, hogy revolverezve 3 másodperc alatt tudtam lelőni 6 db 3 dl-es üdítősdobozt 6 méterről. A célzásnál arra kell ügyelni, hogy fix irányzékos revolverről lévén szó, a nézőke nem egyéb, mint egy vájat a tok tetején, ezért nem a célgömb tetejével, hanem közepével kell egy síkba hozni magasságban, különben a cél alatt csapódnak be lövéseink.
Itthon is jó lenne
A felpumpálható patronos légpisztoly 7,5 joule alatti torkolati energiája miatt Magyarországon is engedély nélkül tartható lenne, kiváló hobbi célú sportfegyver, vagy akár gyakorlófegyver szerepkörben is. Elmondható róla, hogy egyesíti a CO2-os légpisztolyok többlövetűségét és olcsó használhatóságát a flóbert fegyverek élethű működésével. Nagyon fontos még, hogy ilyen eszközök segítségével az éles fegyverekhez nem, vagy csak korlátozott darabszámban hozzáférni képes fegyverbarátok gyűjteményt alakíthatnának ki, anélkül, hogy a bestiális módon tönkretett hatástalanított fegyverekre kellene fanyalodniuk.
Egyébként, mint az a konverzió folyamatából nyilvánvaló, ezeket az eszközöket messze komolyabban hatástalanítják, mint a nálunk hatástalanítottnak nevezett társaikat, mégis használhatók valamire szobánk díszítésén kívül. Természetesen a cikkben bemutatotthoz hasonló felpumpálható patronos légfegyverek hazai elterjedésének gátat szab borsos áruk, hiszen 1 db (körülbelül 1000-szer újrafelhasználható) BAC-patron ára kb. 1500 forintnak felel meg, a kézipumpa ára olyan 18 ezer forint, míg a fegyvereknél azok ára és az átalakítás költsége is tetemes. A cikkben szereplő Smith and Wesson Model 64 komplett szettben (6 patronnal, 1 pumpával) mintegy 150 ezer forintba kerülne.
Az átalakító cégek Internetes oldalai:
www.cds-ehrenreich.de
www.dewexco.de
www.brocock.co.uk
Vass Gábor
