Smith & Wesson M337 AirLite Ti
A lőfegyverek évszázadokon keresztül ugyanazokból az anyagokból készültek: fából, acélból, néha rézből. A fegyvergyártás utóbbi 50 évében megfigyelhető legfontosabb változás, hogy a fegyvereket új anyagokból kezdték el gyártani. Kezdetben csak kisebb szerkezeti elemek készültek alumíniumból vagy műanyagból, az utóbbi időkben pedig már a fegyverek fődarabjai is.
Az öntöltő pisztolyok terén gyökeres változásokat hozott a műanyag tokos Glockok sikere az 1980-as évek elején. A forgópisztolyok világában azonban csak az 1900-as évek utolsó két évében következett be ehhez hasonló nagy előrelépés a titánból készült fődarabok megjelenésével. A világ legnagyobb maroklőfegyver-gyártója, a Smith and Wesson az elsők közt jelentette meg titánból készült forgódobbal szerelt, szuperkönnyű revolvereit, melyek immár Magyarországon is kaphatók. Ezek közül teszteltem egy Model 337 AirLiteTi típusú .38 Special űrméretű fegyvert.
Titán – egy kis szervetlen kémia
Felmerülhet a kérdés, hogy mi olyan nagyszerű a titánban, hogy forradalmi változásokat hozzon a fegyveriparban. Ennek magyarázata a titán fém fizikai és kémiai tulajdonságaiban keresendő. A titán, illetve a fegyverekben használt titán-vanádium ötvözet mechanikai tulajdonságai sokkal jobbak, mint az acélé. A titán rugalmasabb, erősebb, ellenállóbb, nagyobb szakítószilárdságú, mint az acél, még olvadáspontja is kb. 200 fokkal magasabb. Ugyanakkor sűrűsége csak körülbelül a fele az acélénak. Emellett kémiailag rendkívül ellenálló, teljességgel rozsdamentes, hiszen a felületét tömör oxidréteg borítja, hasonlóan az alumíniumhoz. Az ásványi savak többsége sem oldja szobahőfokon. Ezek a tulajdonságok ideálissá teszik a titánt, ha könnyű és tartós lőfegyvert akarunk készíteni, azonban elterjedésének gátat szab a fém titán előállításának iszonyú költsége. A titán az egyik leggyakoribb elem a földkéregben, a bauxit gyakran 10%-os arányban tartalmaz titán-dioxidot, rutil ásvány formájában. A titán ipari előállítása során koksszal kevert titán-dioxid fölé klórgázt vezetnek, majd a keletkezett titán-tetrakloridot, tisztítás után, argon védőgáz jelenlétében olvadt magnéziummal alakítják fémmé. Ennek a bonyolult műveletnek eredményeképpen a titán ára tízszerese a megszokott fegyveracélokénak. A titánt drágasága miatt nagyobb mennyiségben eddig csak a rakétaiparban, illetve a gyógyászatban használták, ahol csontpótló protéziseket készítettek belőle. Nemrég óta készítik titánból olyan nagy értékű műszaki cikkek alkatrészeit, mint például ? a kis Smith and Wesson mellett a képeken látható ? német Sinn karóra tokja és szíja.
Titán a fegyverbe építve
A Smith and Wesson Model 337 AirLiteTi nem csak nevében jelzi a ?szuperfém? felhasználását, hanem tokjának jobb oldalán a markolat felett egy atomszimbólummal is hirdeti ezt, melynek elektronpályáin a titán rendszámának megfelelően 22 elektront számolhatunk meg a S & W logót formázó atommag mellett. (Megjegyzés: az ábrázolt atom a XX. század legelejének felfogását tükrözi, ma már tudjuk, hogy az atompályák nem kör alakúak.). Ezt a kis ábrát kiváló marketingfogásnak tekinthetjük, de természetesen szó sincs arról, hogy az egész revolver titánból lenne. Titánt kis mennyiségben apróbb alkatrészek készítéséhez már eddig is használtak a fegyveriparban, főként nagy értékű sportfegyverek esetében. Ilyen alkatrész volt például a titánból készült ütőszeg, mely kis tömege (tehetetlensége) miatt nagyon rövid gyújtási időt produkált, ugyanakkor rugalmassága miatt az ütőszegtörés teljesen kizárttá vált. Éppen ez a tulajdonsága, a rugalmasság teszi lehetetlenné, hogy titánból huzagolt fegyvercsövet lehessen készíteni. A sekély huzagolás ugyanis nem maradna meg a csőben, vagy ha valamennyi mégis, akkor rugalmasan elmozdulna, ahelyett, hogy a lövedéket forgásra kényszerítené. Emiatt az S & W AirLiteTi csöve egy rozsdamentes acélbetét, alumínium csőköpenyben.
A forgódob az a fődarab, mely teljes egészében titánból készült, ennek hihetetlen strapabíróságát a Smith and Wessonnál úgy demonstrálták, hogy a csövet egy tömör acélrúdra cserélték, és a fegyvert ötször elsütötték. A dob pedig nem szakadt szét, mint az várható lett volna. Azonban a titán felületi keménysége csak 42?44 rockwell, ezért a felületén elektrolitikusan megvastagították az oxidréteget, és a jellegzetes szürke színre felületkezelték a dobot. Ennek ellenére tiltják a dob homlokfelületére ráégett lőpor- és lövedékmaradványok bármiféle durva eszközzel való eltávolítását. A dob töltényűreit is ajánlatos sűrűn, de kímélő módszerekkel tisztítani, hogy karcolódjon a felületük, ezáltal megnehezítve a hüvelykivetést. A fegyverek elsütőszerkezetének egymással érintkező, nagy kopásnak kitett alkatrészeinél 52?54 rockwell felületi keménység szükséges, ez titánnal nem érhető el. Ezért ezek a Smith and Wessonnál megszokott, kiváló minőségű, kéregedzett acélból készülnek. A titándobos revolver hihetetlenül könnyű súlya is okozott egy olyan problémát, amit csak a titán alkalmazásával lehetett megoldani ? kicsit olyan volt ez, mint a 22-es csapdája. Az elsütőszerkezet tengelyei a nagy hátrarúgás és vibráció következtében elgörbültek vagy kettétörtek. Ezeket a megszokottnál vastagabb titánból készültekre kellett cserélni. Az ütőszeg és rugója is szokatlanul vastag, kettős titániumházat kapott, hogy ne szakadhasson ki a helyéről. Mint látszik a fentiekből, a titándobos revolver kialakítása nem csak egyszerűen abból állt, hogy az acél alkatrészeket titánból levőkre cserélték, hanem igen komoly tervezőmunka és hosszas ? és nagyon drága ? kísérletek voltak szükségesek az új anyag bevezetéséhez.
Mindent a súlycsökkenésért
A Smith & Wesson már 1952-ben megpróbált egy ultrakönnyű revolvert létrehozni a nagyon népszerű, .38 Special kaliberben 5-lövetű dobbal szerelt J-tokméreten. Ennek a forgópisztolynak a dobja is alumíniumötvözetből volt. Mindössze 3777 darab készült belőle, mert a dob szilárdságával kapcsolatban problémák merültek fel. A gyár visszahívási akciót tartott, melynek keretében a dobokat acélból gyártottakra cserélték. Ma mar különlegesen értékes gyűjtői fegyvernek tekinthetők a máig fennmaradt alumíniumdobos példányok. A titán alkalmazása, annak nagy szilárdsága hozta meg a lehetőséget, hogy a Smith and Wesson létrehozza a világ legkönnyebb .38 Special kaliberű revolvereit, aminek érdekében mindenféle apró trükköt bevetettek. A titán forgódob eleve csak körülbelül fele olyan nehéz, mint acélból készült testvérei, annak ellenére, hogy az ejektorcsillag és a dobtengely acélból készült. A dobon a töltényűrök közt levő kikönnyítések szélesebbek, mint a megszokott acéldoboknál, hiszen a titán kiváló tulajdonságai ezt lehetővé teszik. Az elsütőbillentyű és a kakas is könnyített kivitelű, hasonlóan az acéldobos Airweight Smith and Wessonokhoz.
A tok anyaga természetesen nagy szilárdságú alumíniumötvözet. Lekönnyítést találunk a sátorvason, melyen körben egy vájat található. A markolat hátsó felén ugyanilyen nút halad végig, mely a markolat aljánál elmélyül, és helyet ad egy keresztirányú tengelynek, mely szíjkarika alkalmazását teszi lehetővé. Ennél fogva a pillekönnyű kis revolvert akár a nyakunkba is akaszthatjuk. Mint említettem korábban, a cső sem ?igazi?, hanem csak egy vékony acélbetét az oldalt és alul alaposan lekönnyített alumínium csőköpenyben. A csövet szemből megnézve a megszokott kerek formák helyett egy lapítottabb, V-formára emlékeztető alakot látunk.
A megszokott Smith and Wesson revolvereken a cső menettel van a tokba illesztve, azonban ennél a hiperkönnyű revolvernél az néhány száz lövés után elkezdett kicsavarodni. Ezért a Model 337 és AirLiteTi sorozatba tartozó társai ékeléssel rögzített csöveket tartalmaznak. A revolvernek a kis tömege miatt igen furcsa, szokatlanul hosszú kaliberjelzése van: .38 S & W SPL. +P JACKETED. Tehát tölthetünk a fegyverbe növelt teljesítményű lőszert is, de csak olyat, melynek hüvelyben levő része köpenyelt. Egyébként a köpenyeletlen, lágy ólomlövedéket a megnövekedett hátrarúgás kihúzhatja a hüvelyből, és a dobból előrefelé kiszabaduló lövedék elakaszthatja a fegyvert. A sok ?trükközés? eredményeképpen a Smith and Wesson szakembereinek sikerült létrehozniuk a világ legkönnyebb központi gyújtású lőszert lövő revolverét, mely ? a felmerült műszaki problémák megoldását követően ? tökéletesen működőképes is. A .38 Special kaliberű Model 337 AirLiteTi üresen, Dymondwood markolattal 318 gramm, Uncle Mike?s Boot gumimarkolattal 337 gramm tömegű lett.
Jól bevált szerkezet és működés
A titándob és a kis tömeg következtében szükséges változtatásokat kivéve az AirLiteTi szerkezete közel azonos a megszokott J-tokméretű Smith and Wesson revolverekével. A revolver a megszokott double action/single action elsütőszerkezetet tartalmazza, tehát lőhetünk csak billentyűelhúzással (revolverezve), illetve lövés előtt felhúzhatjuk a kakast (normál lövés). Az elsütő-szerkezet a nagyobb Smith and Wesson forgóktól eltérően csavarrugót használ kakasrugóként, emiatt elvileg keményebb a sütése, mint a laprugók esetén. Cserében a csavarrugók gyakorlatilag törhetetlenek, és nem igazán kell tartani kigyengülésüktől (különösen a S & W magas minőségi követelményei mellett). A korábbi Smith and Wesson revolverekhez képest az utóbbi tizenegynéhány évben kezd eltűnni a kakasba épített ütőszeg, és teret hódit a tűzfalba épített. A fegyvert a leejtés esetén bekövetkező véletlen elsüléstől a megszokott, kakast blokkoló kar védi, mely csak az elsütőbillentyű teljesen hátrahúzott helyzete esetén teszi lehetővé a sütést. A revolver kezelése is ugyanaz, mint a többi S & W revolver esetében, immár csaknem száz éve. A dobot a tok bal oldalán, a tűzfal mögött levő gomb előrenyomása után lehet balra kifordítani. A dobot a Smith and Wesson revolverek (és rengeteg másolatuk) esetében elölről is rögzítik (reteszelik). A dobtengely végében van egy kis bemélyedés, melybe csatlakozik egy rugóval nyomott tengely, mely a csőburkolaton helyezkedik el.
?Véres?? lövészet
A Smith and Wesson M337 AirLiteTi revolver a .38 Special +P lőszerek lövésére is alkalmas. Ami azért különleges teljesítmény, mert néhány évtizeddel ezelőtt nem hogy az alumíniumtokos, hanem az acéltokos J-tokméretű Smith and Wessonok esetében is csak a normál teljesítményű .38 Special lőszer kilövése volt megengedett. A +P kategóriába tartozó, növelt lőportöltetű .38 Spec lőszerek ezekből a rövidke csövű (48 mm) revolverekből 320?340 J energiával lövik ki lövedéküket. Összehasonlításképpen: ez jóval több (és jelentősebb stophatást képvisel), mint a magyar fegyveres szerveknél ? sajnos ? még mindig elterjedten alkalmazott 9×18 Makarov lőszer teljesítménye, a közismert PA?63 pisztolyból lőve. Az általam a teszt során használt lőszer a svéd Norma cég 158 graines (10,24 gramm) teljes köpenyes, semi-wadcutter lövedékkel szerelt .38 Special +P tölténye volt. Ez a lőszer megfelel szakszerűtlen, közveszélyes fegyverjogszabályainknak, hiszen teljes köpenyes, ugyanakkor a lövedék alakja (csonka kúp) miatt valamivel jobb a megállító ereje, mint a hagyományos ogivál (gömbölyded) alakú lövedékeknek.
Természetesen a fizika törvényeit nem lehet becsapni. Ha egy fegyver rendkívül könnyű, és ebből nagy teljesítményű lőszert lövünk, akkor a hátrarúgás nagyon megnövekedik. Nincs ez másképpen az AirLiteTi forgópisztolynál sem. Már kézbevételkor hitetlenkedik az ember, hogy ez vajon egy igazi fegyver-e, mert annyira jelentéktelen a revolver mérete és tömege. Ugyanakkor az általam tesztelt fegyver Uncle Mike?s gyártmányú gumimarkolata miatt nagyon kényelmes fogást biztosított, legalábbis az én átlagos méretű kezem számára.
A revolverrel való lövészet egy kellemetlen meglepetést hozott. Minden nagyobb teljesítményű maroklőfegyvernél célszerű a markolatot minél magasabban megfogni, hogy a felfelé csavaró erők erőkarját minimalizáljuk. Ennek a magasan történő megfogásnak következtében a hüvelykujjam oldala hozzáért a dobnyitó gomb sajnálatosan éles sarkához, és az első dob ellövése után szépen vérző sebet hagyott rajta. A hátrarúgás elég jelentős volt, azonban nem az a fajta ?megtoló? hatású, mint amit például a .454 Casullnál tapasztaltam. Ehelyett egy nagyon gyors, éles, szinte vibráló felcsapás érezhető, ami után viszont a fegyver nagyon gyorsan visszavezethető a célra. Összességében meglepően kontrollálható a kis titándobos revolver, két kézzel fogva 10 méterről revolverezve 5 lövésből négy találatot könnyedén be tudtam vinni a 8-a lőlap levesestányérnyi méretű célfeketéjébe. Egy kézzel lőve már igen keményen kellett fogni a fegyvert, hogy ne ugráljon ki a kézből, és természetesen a szórás is lett vagy félméteres átmérőjű. Igazából a hátrarúgástól való ösztönös félelem leküzdését kell megszokni ennél a fegyvernél, hogy eredményesen használható legyen. A Model 337 elsütése mindkét üzemmódban nagyon kényelmes volt. Mivel a teszt idején a szabadtéri lőtéren éppen hófúvás volt, így elgémberedett és véres ujjakkal nem volt könnyű a single action lövések pontos kivitelezését végrehajtani, de valószínűsíthető, hogy 20 méterről gond nélkül leküzdhető egy ember méretű cél, normál lövésekkel. A Model 337 AirLiteTi revolverrel körülbelül 30 lövést adtam le, ami után még fél órával is éreztem valamiféle bizsergést a lövő kezemben. A teszt során a kis Model 337 tökéletesen működött, a rövidke ejektor gond nélkül, könnyedén tolta ki az ellőtt hüvelyeket. A fix irányzékok méretükhöz képest kellemesen láthatók, és jól használhatónak bizonyultak.
A lövészet során módom volt kipróbálni ? összehasonlításképpen ? a Smith and Wesson másik két kiváló fegyverét, a Model 686 Plus 7-lövetű .357 Magnum, illetve M60 .357 Magnum 5-lövetű revolvereket. A kicsi .357 Magnum is a J-tokra épült, de a csöve 2,125″ hosszú, és markolata kicsit hosszabb, így a kisujj is ráfér. A teljesen rozsdamentesacél-fegyver kézbe vételekor az alig kisebb, de szuperkönnyű AirLiteTi után feltűnő a tömegkülönbség, a .357-es 709 gramm volt megtöltve. A .38 Special+P-hez képest több, mint kétszer erősebb .357 Magnum igen erősen megtolta a kezemet, de nem volt igazan jelentős a felfelé csavaró erő. A nagyméretű (L-frame) 686 Plus-t a maga 1080 grammos töltött tömegével és 2,5″-es csövével olyan könnyedséggel lőhetőnek éreztem a két kicsiny ágyú után, mintha csak kis kaliberű fegyverrel lődöznék. Pedig valójában Fiocchi 158 grain-es .357 Magnum +P JSP volt a lőszer, tekintélyes tűzgolyóval a csőtorkolatnál.
Csak haladóknak
A fegyverrel való lövészet leírásából azt hiszem, kiderült, hogy a Model 337 AirLiteTi egyáltalán nem az első fegyvert vásárló, tapasztalatlan kezdőknek, pláne nem nőknek való. A kis tömegű titándobos revolver tapasztaltabb, különféle maroklőfegyverekkel már több ezer lövést leadó személyek ideális önvédelmi fegyvere lehetne. Sajnos Magyarországon nem tartozik ebbe a körbe azok többsége, akik ?hivatalból? fegyvert viselnek (rendvédelmi szervek tagjai).
A Model 337 és a többi AirLiteTi sorozatú szuperkönnyű revolver minden igényt kielégítenek, ami egy rejtett viselésű, polgári önvédelmi maroklőfegyverrel kapcsolatban felmerül. A fegyver kisméretű, vonalai lekerekítettek (különösen a rejtett kakasos Centennial-változatok esetében), rántáskor nem akad el a ruházatban. Világrekorder könnyű súlya miatt szinte észrevétlenül viselhető egész nap, szinte bármilyen ruházat mellett, próbáim szerint, még egy tollkabát külső zsebét sem húzza le a töltve 40 dekás revolver. Anyaga miatt kiválóan bírja melegben is az emberi test közelségét, hiszen tökéletesen rozsdamentes. Karbantartása gyors és egyszerű, mint minden revolvernek. Kezelése pofonegyszerű, ösztönös, stresszhelyzetben problémamentes, mert semmiféle biztosító, kar, retesz, gomb vagy efféle nem akadályozza az azonnali tüzelést, mint az öntöltő pisztolyokon. A tüzelt lőszer (.38 Special +P) bevált, megfelelő stophatással rendelkezik. 5 db lőszernek pedig elégnek kell lennie egy polgári önvédelmi szituációban egy jól képzett fegyvertartó kezében. A revolver szerkezetéből adódóan mindig megbízhatóbb, mint akár a legjobb öntöltő pisztoly. Saját tapasztalataim alapján persze feltétlenül célszerűnek tartom a dobnyitó gomb alsó élének lekerekítettre polírozását.
A revolverek új fénykora?
Az USA-ban már az államok kétharmadában minden büntetlen előéletű, nagykorú, cselekvőképes állampolgár alanyi jogon kap rejtett fegyver viselésére engedélyt, ha fegyverkezelésből vizsgát tesz. Ezekben az államokban nagymértékben csökkent az erőszakos bűnözés. A viselési engedélyek tulajdonosai óriási új piacot jelentenek a fegyver-gyáraknak kisméretű, könnyen rejthető, de nagy teljesítményű maroklőfegyverekre. Ennek a piacnak meghatározó szereplője a Smith and Wesson kisméretű revolvercsaládja, melyek legújabb tagjai a szuperkönnyű, titándobos AirLiteTi revolverek. Az utóbbi két évben ennek tulajdonítható, hogy a világ legnagyobb maroklőfegyver-gyártója, a S & W több revolvert adott el, mint öntöltő pisztolyt. Az új anyagok használatának köszönhetően a forgópisztolyok új fénykora jöhet el. Természetesen a titándobos revolverek nem olcsók, exkluzivitásukat a S & W különleges szürke, műbőr bevonatú tárolódobozzal is kiemeli. Magyarországon 200 ezer forint feletti áron vásárolhatjuk meg a Model 337 AirLiteTi fegyvert. Azonban ezért az összegért egy különleges tulajdonságokkal rendelkező, az iparág élvonalába tartozó, jövőbe mutató revolverhez juthatunk.
A Smith and Wesson honlapja:
http://www.smith-wesson.com
Vass Gábor
