IDŐUTAZÁS: fegyverhirdetések 1973-ból!
Gyakran egy adott kor és ország fegyveriparáról, fegyverpiacáról sokkal többet mondanak el az akkori fegyverhirdetések, mint a fegyvertörténeti munkák vagy a későbbi visszaemlékezések. Ugyanis a hirdetések jól elmondják azt, hogy akkor és ott mit lehetett egyáltalán megvenni (jogi környezet), mennyiért, milyen volt az árak aránya, és miről gondolták azt a kereskedők/gyártók, hogy éppen kurrens árucikk.
Nos, tartson velünk az Olvasó 50 évvel ezelőttre, lapozzunk bele egy 1973-as nyugatnémet DWJ fegyvermagazin hirdetéseibe! Érdekes időszak ez, hiszen az 1972-es Bundeswaffengesetz ekkor már hatályban volt, de a következő 6 évben tucatszor módosítják, nem fegyverpárti irányban…(ekkoriban tombolnak a szélsőbalos terrorbrigádok Németországban, ez mindenre a politikai indok.)
A fél évszázados utazásunkban bizonyára fiatalabbak is velünk tartanak, így jeleznénk, hogy az árként feltüntetett DM az a Deutsche Mark rövidítése, mely Európa legkeményebb valutája, és a Német Szövetségi Köztársaság fizetőeszköze volt 1948-2002 között. Én olyan öreg vagyok, hogy vettem még fegyvert dajcsmarkért.:-)
Az euróra való áttéréskor 2 DM = 1 EUR volt az árfolyam.
Érdemes megnézni, hogy van ott magyar termék is, FÉG AP66, amit mi AP7,65-ként ismerünk. Használtan került kicsit több, mint feleannyiba, mint egy használt Walther PPK. Mondjuk a 100 márka alatt megvehető Beretta M35 és a 200 márkás S&W Military and Police könnyeket csal az ember szemébe. A magas dollár-árfolyamról tanúskodik az új S&W M39 horrorisztikus, 528 márkás ára.
Bizony ekkor még néhány évig teljesen szabadon lehetett 7,5 J alatti tűzfegyvert szobai céllövésre venni, itt pedig az Umarex saját márkájának, a Reck-nek a 4 mm M20 és 4 mm Randzünder Lang kaliberű modelljei láthatóak – az előző éles pisztolyos hirdetéssel összevethetőan nem is olcsón. Persze a spiátertokhoz itt acél dob és acél elsütőszerkezet tartozott. (Aztán néhány év múlva sajnos már engedélykötelesek lettek (“ohne Bedürfnisprüfung”), mint 2004-től minálunk, tehát, hogy az engedélyhez nem kell sportlövőnek színészkedni magunkat.)
Gyűjtők nedves álma. Igen, ekkor még annyi surplus ismétlő hadipuska volt a piacon, főként a két világháborúból, hogy gombokért (100-300 DM) lehetett hozzájuk jutni, elképesztő választékban.
Érdekes, hogy nincs ideírva a valódi gyártó, a német ERMA, melynek perkussziós hátultöltős puskája az amerikai polgárháború egyik fegyverét másolja. A fegyver maradt szabadon tartható a mai napig, az ERMA meg eltűnt majdnem pont egy negyedszázaddal később.
Ahogy 50 éve elképzelték a gyors fegyverrántást lehetővé tevő tokokat! Bőrből, szabadon hagyott sátorvassal és elsütőbillentyűvel (OMG), de legalább kapható a P08-hoz is, az Alte Kamerad-okra gondolva. Ha ezek készítői látnák a mai Kydex Level3 tokokat, bizonyára csodálkoznának.
A két CO2-os légpisztoly mellett ott figyel két gáz-riasztó (6 mm platz/9 mm jelzőrakéta) gáz-riasztó derringer. A 4-lövetű Sharps-replika ma gyűjtők féltett kincse. Ha akkor 60 márkáért bevásárolt belőle valaki, az most nagyon jól jár, ha felteszi az egun.de-re!
Az átmenet évei újra. A ma is jól ismert olasz Uberti (és belga Centaure meg amerikai Ruger) elöltöltő feketelőporos revolverek, nem kis összegekért (lásd ismét pisztolyos hirdetés), de már ott van, hogy várhatóan 1974 februárjától engedélykötelesek. És sajnos azok is lettek, csak a 21. században enyhült a szigor, és lettek a Gelbe-WBK-ra a sportlövőknek utólagos regisztrációval megvehetőek a többlövetű elöltöltősök Németországban.
Ekkortájt jelentek meg Európában az amerikai Crosman soklövetű, 12-grammos CO2-patronnal működő hobbi légfegyverei. Ez a kategória aztán a következő pár évtizedben a legnépszerűbb légfegyverkategóriává vált.
És mi volt a menő, új, szupermodern nagykaliberű sportpisztoly fél évszázada? Igen, a SIG (még nem SIG Sauer) Hammerli P240, .38 Special kaliberben. Schweizer Qualität!!!
Azért ez még mai szemmel is dögös, nem?
Vass Gábor
