Eredeti flóbert – Börtön-behívó apróság
A 7,5 joule csőtorkolat energia alatti flóbert játékfegyverek 2004 óta engedélykötelesek, és 2006 óta a meglévőkre már nem lehet utólag engedélyt kérni. Az “egyszerűsített eljárás” bonyolultsága okán ezt a komplett szobai/kerti céllövő hobbifegyver kategóriát nálunk sikeresen betiltotta a belügyi jogalkotás. De hogyan is kezdődött ez a flóbertes történet? Nézzünk meg egy 19. század végi, 20. század eleji ilyen pisztolykát!
Elöljáróban!
Le kell szögezni, hogy a képeken szereplő lőfegyver biztosan illegális. Egy fegyverboltos kollégámhoz vitték be, aki természetesen hozzá sem nyúlt, csak körbefotózta, és azt tanácsolta, hogy a leggyorsabb úton jusson el vele a Duna partra a tulajdonosa, és szép folyónkba nagy ívben belehajítva szabaduljon meg tőle.
Ugyanis ez biztosan nem 7,5 J alatti, tehát már 2004 előtt sem volt engedély nélkül tartható, hiszen a fegyveren semmilyen lefújónyílás, űrméret feletti csőszakasz vagy egyéb teljesítménycsökkentő megoldás nem található. Így pedig a 6 mm flobert tölténnyel akár “észveszejtő” 15-20 joule torkolati energiára képes – vagyis erre a magyar valóságban praktikusan senki, semmilyen jogcímen nem kaphat engedélyt.
Döbbenetes egyébként, hogy 16 évvel a flóbert engedélyhez kötése után is havi rendszerességgel hoznak be fegyverboltokba teljesen jóhiszeműen tudatlan emberek, gyakran örökösök flóbert fegyvereket eladni. Aztán jön az elsápadás, hogy ezért kérem börtön jár!
De mire is használták?
A képeken szereplő darabhoz hasonlókat egyrészt arra, amire manapság az olcsó kínai airsoftokat vagy légpisztolyokat: szobai, kert végében való rekreációs célú célbalövésre. Mivel viszont itt azért volt némi energia is a lövedék mögött, használták kisebb kártevők vagy a termést dézsmáló madarak ellen is, főleg mivel volt hozzájuk 6 mm-es sörétes flóbert lőszer is. Alkalmazták még kisebb szárnyasok levágására, vagyis hát a vágás helyett lőttek.
Alapvetően még annak idején afféle zseb-önvédelmi derringernek is javasolták alkalmazni a fennmaradt korabeli katalógusok szerint, de nem ember ellen (arra ez édeskevés), hanem például biciklistáknak kóbor ebekre rádurrantani – “Radfahrer-Taschenpistole” fedőnév alatt.
Az ilyen fegyverek fénykorában tízmilliószám adtak el ezekből a filléres holmikból, hiszen bárki megvehette őket engedély nélkül, hobbieszközként, vagy kapa-kasza mellé a mezőgazdasági boltban.
Nagyon szép történelmi pályaív az, hogy jelenleg meg itthon egy éles kalasnyikovval azonos büntetőjogi fenyegetettséget jelent egy ilyen vacak.
Hogyan működött?
Faék egyszerű, de tényleg. A kakast hátrahúzzuk, majd a csőfart keresztben takaró vaslemezt jobbról-balra átfordítjuk kb. 180 fokban. Ekkor felszabadul a csőfar a töltényűrrel, amelynek felső kimélyítéséből látszik, hogy a 6 mm Flobert peremgyújtású töltény kell bele, és oda fog beütni a kakason levő, annak anyagából kialakított ütőszeg. A tüzelés előtt a vaslemezt – ez amúgy egy lőfegyver fődarab, szakszerűen nevezhetjük ZÁRnak is (MUHAHAHAHAHA) – visszahajtjuk, és már lőhetünk is. Ha nem akarunk, akkor jellemzően a kakast biztonsági állásba lehet visszaengedni.
A vaslemez-zár tetején van a nézőke kialakítva, a célgömb pedig a csőre van forrasztva. A lövés után kinyitjuk a zárat és luxus-szolgáltatásként van egy kis hüvelykiemelőnk! Ez sem más, mint egy megformázott vaslemez, mely csavarral a tok jobb oldalához és a csőfarhoz illeszkedik.
És ennyi, fegyverünk egylövetű, külsőkakasos, single action elsütőszerkezetű, oldalra kiforduló tömbzárral – ha valaki nagyon rendszertanilag szeretné jellemezni. A lenikkelezett tokszerkezet/cső és az elsütőszerkezet is egyszerű vasöntvény, a markolathéj fa.
Ennél minimálisabb nem lehet
A képeken levő – remélhetőleg azóta a Duna fenekén rozsdásodó – fegyver igazából azért érdekes, mert ennél egyszerűbben, kevesebb alkatrészből funkcionális lőfegyvert készíteni nem nagyon lehet. Igaz, igencsak csekély teljesítményűt, hiszen ez a felépítés már a .22 LR-t sem nagyon tudná elviselni ilyen méretek és anyagok mellett. Inkább játékszer ez is, mint lőfegyver, ahova ma jogilag soroljuk.
Vass Gábor
